Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

Ke3d, 1977. julius 12. Fejleszt a kesztyűgyár A pécsi kesztyűgyárban új szakmát honosítanak meg: bekapcsolódik a szücsmunka is. Az újabb profilbővítés azt jelenti, a jövőben nemcsak szín bőrből, hanem nemes szőrmével is készítenek ruházati cikkeket. Már megérkezett az első tőkés rendelés is az NSZK-ból és Hollandiából: tizenkétezer szőrmegallérral és kézelővel ellátott női kabátot kérnek. Az első szállítmányt útnak indították. Egyidejűleg 1978ra újabb 15—20 ezer darabot kötöttek le a külföldi cégek. Úttörő-delegáció utazik a Szovjetunióba Biokémikusok nemzetközi konferenciája Szegeden Több mint. 1 millió 200 ezer magyar kisdobos és úttörő képviseletében július 16_án 70 tagú magyar delegáció kel útra, hogy részt vegyen a két héten át Moszkvában és Artyekben zajló elsó nemzetközi gyer-1 mekfeszti válón. Acs S. Sándor felvétele' A konferencia résztvevőinek egy csoportja Harmincöt esztendővel ez- szerepet töltenek be a nemelőtt Szegeden Szent-Györgyi zetközi tudományos életben. Albeit irányításával kezdőd- Ezért választotta az Élettani tek el azok a biokémiai ku- Társaságok Nemzetközi SzöI tatások, melyek azóta is nagy vétségé, az IUPS Izombizottága soron következő neméri! Változik a szereposztás Hiába is tagadnank, mint- szemben előfordul az is, hogy ha csak ellensegek lennének, piros jelzésnél vágnak át az a két tábor gyakran úgy be- úton. Körülöttük fékcsikorszél egymásról. A gyalogosok gás, a szemlélő elborzad, s nem ritkán sérelmezik, hogy mert előre latja a végereda gépkocsik — amellett, hogy ményt, inkább behunyja a kipufogó gázukkal a levegőt szemét. szennyezik — megnehezítik, Megdöbbentő, milyen solassitjak-köziekedesüket. Idős kan teszik könnyelműen kocemberektöl sokszor hallani: kára életüket. S ezáltal a „Mennek, mint az őrültek, a másét is. Tavaly 730 balesejárókelók életét veszélyezte- tet számoltak össze a megyétik." Az autósoknak is van ben, ennek 27 százalékát, mit mondaniuk, hivatkoznak 195-öt gyalogosok és kerékaz úttestre vaktában, gondat- párosok okoztak. Kilencvenlanul lelépőkre, a KRESZ háromnál vitathatatlanul legelemibb szabályaira fity- megállapították: cselekvőkétyet hányó gyalogosokra es pességüket, figyelmüket erőkerékpárosokra. sen korlátozta az elfogyasz* tott alkohol. A balesetekből A szereposztás gyakran tavaly 63 végződött halállal, változik. Az autó kardoskodó 33 esetben kerékpárosok és ellensége is kerül olyan hely- gyalogoosk haltak meg. Az zetbe, hogy, noha meggyőző- áldozatok gyakran maguk déses híve az „egészséges voltak a szerencsétlenség gyaloglásnak", mégis gépko- okozói. csiba kell ülnie. Legalábbis A napokban történt: valaki aligha akad gyalogos, aki ne Szegedre, a szülészeti kliniutazna — akar csak alkal- kára igyekezett a feleségével, mánként — autóbuszon. S Nyolcéves kisfia' is az autókénytelen elismerni, ilyenkor ban ült. Zsombó határában egészen más szemmel nézi utolértek egy idős asszonyt, gyalogos társai viselkedesét. aki kerékparral haladt előtAki gépkocsit vezet, annak tük. Éppen előzni kezdték, ismernie kell a közlekedés amikor az váratlanul, irányszabályait, sőt, vizsgáznia jelzés nélkül balra kanyarokell az elsajátított tudnivaló- dott. A fék nem segített, az ból. Csak így vehet részt a idős asszony azonnal megközlekedésben. De közieked- halt. A szülni készülő fiatalnek a gyalogosok, a kerékpá- asszonnyal szirénázó mentő rosok is, némelyikük úgy jár, száguldott be Szegedre. A kel, karikázik, hogy a saját kisfiú az ijedtségtől sokkos életét védelmező előírásokat, állapotba került, tilalmakat sem ismeri. He- Az elmúlt évben a keréktente tucatnyi balesetről párosok által okozott balesehallani a megyében és Sze- tek több mint fele hasonló geden, a szerencsétlensége- meggondolatlanság miatt kökért igen sűrűn a gyalogosok vetkezett be. Ugyancsak sokés a kerékpárosok okolhatók, szor történt gázolás, összeTavaly minden negyedik bal- ütközés amiatt, hogy a keeset miattuk történt. rékpárosok este kivilágítatlaSokszor alkoholtól mámo- nul közlekednek, mire az aurosan, részegen imbolyognak tós észreveszi az előtte ha.át az úttesten, anélkül, hogy ladót, már késő. figyelmesen körülnéznének, * lelépnek a járdáról. „A gya- Az úttörőknek, a kisdobologosoké az elsőbbség" címen soknak s az óvodásoknak ma nem ritkán mindenáron ki- már tanítják a közlekedés erőszakolják az áthaladás jo- szabályait. Játékosan, szóragát, féktávolságon belül lép- kozva sajátítják el a legfonnek az úttestre. A fék nem tosabb ismereteket. S ami mindig segít, sajnos, gyakran nagyon fontos, időnként felhalállal végződik a baleset, cserélik a szerepeket: az Noha a gyalogosoktól nem „autósból" gyalogos lesz. Rekérik számon a „jogosít- mélhelőleg a tanpályán kíványt", mégsem árt tudni: vül, a valóságban is tudják ha egyik oldalról a másikra majd kamatoztatni a tanultaakarnak átjutni, csak a zeb- kat. Hogy milyen eredményrán, a járda meghosszabbított nyél, azt néhány év múlva vonalában van elsőbbségük, eiárulja a baleseti statisztika, s azon az úttesten, melyre d jármú kanyarodik Ezzel Ladányi Zsuzsa zetközi szimpoziona színhelyéül Szegedet. A Magyar Tudományos Akadémia és a SZOTE rendezésében az MTA Szegedi Biológiai Központjában tegnap, hétfőn délelőtt nyílt meg az a tudományos konferencia, amely az izomkutatások világszerte legismertebb kutatóinak részvéteiével ad számot e tudományos terület eredményeiről, összehangolja tevékenységüket, és kijelöli a további programok feladatait. A tegnap délelőtti ünnepélyes megnyitón n rendező szervek képviseletében dr. Guba Ferenc egyetemi tanar, a "SZOTE Biokémiai Intézetének vezetője, dr. Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának igazgatója és dr. Petri Gábor akadémikus, a SZOTE rektora köszöntötte az egybegyűlteket, majd a közel száz résztvevő — köztük mintegy 80 külföldi tudós — meghallgatta az első plenáris ülés előadásait. A megnyitón ott volt Banyainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese is. A plenáris ülésen az izomkutatások körében végzett tapasztalatokról és eredményekről számolt be "Mominaerts professzor, a Philadelphiai Egyetem tanára, az IUPS elnöke, dr. Straub F. Brúnó és dr. Guba Ferenc. Ezután megkezdődött" a kerekasztal-beszélgetés, melynek során öt nap alatt a kutatók kicserélik tapasztalataikat, beszámolnak kutatásaik eredményeiről, mérlegre teszik tevékenységüket, és kijelölik a további feladatokat. A tudományos programok mellett a szervezők gazdag szabad idős programról is gondoskodtak. A nemzetközi konferencia résztvevői teg- Fu]a f n0Ves, nap, hétfőn este meghallgat-| NePk°_ztarsasag ták a dómbeli orgonahangversenyt, az elkövetkezendő napokban megismerkednek a várossal, kirándulást tesznek a környék nevezetes emlékhelyeire. A nemzetközi tanácskozás záróeseményére július 15-én, pénteken este kerül sor Budapesten. V

alamikor, jó néhány esztendeje a szabadtérin, az Aidában lépett föl egy szimpatikus angol énekes, Peter Glosop. Mit is kérdezhetne a vendégtől, az idegentől egy, a városát szerető lokálpatrióta, ha a véletlen összehozza véle, mint azt: — És Szeged hogyan tetszik? A sztereotip kérdésre önkéntelenül is sztereotip választ várna az ember, valami olyasfélét, hogy: — Igen, valóban szép város. És a körutak-sugárutak, és a Tisza, és a Dóm tér, no, meg a remek napfény — szóval nagyon kellemes ... Aztán mégsem a megszokott, az önáltatásig hitt adalékokkal alátámasztott válasz érkezett. Egészen egyszerűen őszinte válasz: — Nem rossz kis város, csak pénz kellene hozzá, költeni kellene rá, hogy igazi legyen ... Meglepő volt? Rosszul esett a válasz? Kicsit ez is, az is. Pedig hát akkor is tudtam, hogy az igazat mondja. Az igazat, s csöppet sem ellenségesen, inkább igazi barát módján, aki társának hibáit sem hallgatja el. Valahogyan akkoriban kezdtem először igazán szemügyre venni a vedlő-kopott, hámló vakolatokat, a színe vesztett falakat, amelyek jószerével már csak emlékeztettek a valamikori tatarozások mestereinek szándékára. Akkoriban vettem először szemügyre kritikusan kósza és szennyező, rendetlen utcai fasorainkat, s akkoriban gondolkodtam el először igazán azon, hogy nem minden az őseinktől ránkhagyott sugaras-gyűrűs, jól bevált városszerkezet, hanem azt ki kell töltenünk valamiféle esztétikai tartalommal is, túl a mindennapok funkcionális igényein. Aztán egyszer csak erre is telni kezdett. Hogy hogyan is kezdődött? Arra alighanem mindenki emlékszik, akit érdekel a város jelene. Megszületett a tanácsi döntés, végrehajtásához előteremtették a pénzt, s megteremtették a feltételeket — mily egyszerűen hangzik is ez így?! —, s aztán egyszer csak elkezdjek új köntösbe öltözni a házak. Kezdett megújulni a város, a pasztellszínek elevenjétől kinyíltak a terek mintha tágasabba, levegősebbé váltak volna az utcák. S közben megújult sugárutak születtek újjá, és a szedett-vedett, szennyező fasorok helyét új, még kis fák foglalták el az áttekintő, előrelátó tervező szándék szerint. S közben új épületek is kinőttek a földből ... Kezdünk hát várossá lenni? Várossá aszerint, amit Glosop fogalmazott meg? Ügy tűnik — igen. De vajon miért éppen most vetődik fel az emberben mindez? Bennem legalábbis — bevallom — a Hungária, az új szálloda láttán. És mindebben talán az is közrejátszik, hogy csak nemrégiben jártam Salgótarjánban, ahol tudnivaló, hogy a semmiből született új városközpont, amely voltaképpen várossá tette Salgótarjánt. De hát vegyük előre a Hungáriát, az újat! A házgyári megoldás ellenére mutatós a külseje, aztán kiváló belsőtervezői munka teremtette meg a belsők, a hall, a drinkbár és az étterem hangulatát (ahol különben kiváló a kiszolgálás is, csak ilyen is maradjon!). Szóval kívül-belül egyaránt mutatós az új Hungária, igazi városias — és városiassá tevő — színfoltja Szegednek, akárhogyan is vizsgáljuk. Csakhogy ott van a régi, a bezárt, az élettelen Hungária, ami úgy a szívünkhöz nőtt. Falai veülenek, belül halott, üres és életveszélyes. S ugyan kinek van mostanában negyven-ötven milliója, hogy helyreállítsa az épületet? Egyelőre aligha tudná megmondani bárki is, hogy mi lesz a sorsa. (Pedig milyen kiváló kávéházat lehetne benne berendezni!) Hogy miért kellett mindezt elmondani? Talán azért, mert a két Hungária akár jelkép is lehetne, két szélsőség jelképe. Az egyik kívül-belül maliik, vedlik, omladozik; a másik kívül-belül új, szép, városias és kellemes. De hát. hogyan jön ide Salgótarján, amit az előbb említettem? Ott is megszületett az új városmag, kívül-belül ój, és valóban szép. Megszületett a semmiből, nem őrzött meg semmit a régiből, mert nem volt mit megőriznie. S ha a régi Hungária egyszer mégis a régi Tarján sorsára jutna, akkor mégsem tudnék a tarjáni változásokéhoz hasonlóan egyértelműen örülni rr szegedi újnak, mert nekünk igenis van mit megőriznünk. Nemcsak a városszerkezet, hanem a tizenkilencedik századi Magyarország — Budapestet leszámítva — egyedülállóan nagyvonalú építészeti emlékét, amit általában városképnek szoktunk nevezni. S ha ebbe a városképbe néha bele is kell nyúlni, ha föl is kell — és kell! — újítani, mégiscsak meg kell őrizni valódi értékeit! S nem is akárhogyan — mutatósan, szépen kell megőriznünk, elsősorban a magunk számára. Ha nem is kimondva, de a külső és belső összhangját boncolgattuk eddig. És most vegyük szemügyre egy kissé ezt az összhangot. A régi Hungária — nagy érték valamennyiünk számára — kívül-belül vedlik, omladozik. Az új Hungária — máris a szivünkhöz nőtt — kívül-belül mutatós és kellemes. Am a teljes ellentéten belül még van egy komponens, amit illik figyelembe venni: a régi immár üres, halott, pedig nagyon fontos a városkép számára. És ott vannak az öreg házak. Kívül már javarészben megszépültek, belül viszont jórészt kopottasak rozogák is olykor, ám mégis élnek. Élnek, mert szépek s élnek mert zajlik bennük az élet. Hogy mire telik, mire nem, azt nagyjából minden városát szerető ember tudja. Kell a pénz az új városnegyedekre, az új lakásokra, utakra, közművekre. De hát újat hiába is teremtenénk, ha nem őriznénk meg hagyományainkat, a megőrzendő régit. Am arra csak kevés jut egyelőre, S ha belül nem is, de legalább kívülről megújulnak ezek a házak is, s ha belül nincsenek is mindben kiváló, összkomfortos lakások, de legalább végre van városképünk, s a külső ebben az esetben talán fontosabb is, mint a belső, mert hiszen ki tudja, mi a jobb, egy tarjáni szűkös összkomfort, vagy a régies, tágas komfort? .., D

e hát. nem is ez a lényeg! Inkább az, hogy nem kell feltétlenül és mindenben a külső és belső teljes harmóniájára, összhangjára törekednünk, ha csak fele részére futja takarónkból. Mert öröm ugyan a kívül-belül kellemes új Hungaria, de egy kicsit fájdalmas az élettelen, kívül-belül halott régi. S ha a kettőt összevetjük, talán akkor érezzük igazán a kompromisszum — a szükséges kompromisszum — ' eredményes örömét, mindenféle rossz szájíz nélkül. Mert a teljesen új város csak akkor mutathat igazán jól, ha városként hagyomány nélküli, mint Tarjan, vagy Salgótarján. De hát nekünk vannak hagyomanyaink, a fővárostól eltekintve nagyjából egyedülálló városképünk, amely viszont csak most kezd városképpé lenni, hogy végre költünk rá, hogy végre hagyjuk érvényesülni. Nem rossz kis város ez — mondta az idezett angol énekes —, csak pénz kellene hozzá S ahogyan látjuk a pasztellszínék elevenjétől kinyílt tereket, a tagasabbá, levegősebbé vált utcákat, egyet kell értenünk az idegennel, a vendéggel. Lassacskán talán — ebből a szempontból is — igazi város leszünk. Nem, nemcsak a látszatra adunk ezzel a munkával, egészen másra, önmagunkra. Szávay István Kicserélték a magyar-KDK barátsági szerződés megerősítő okiratait a Magyar működési és kölcsönös segítkülügymi- ségnyújtási szerződés megnisztere és Gerhard Reinert, erősítő okiratait, s ezzel a a Német Demokratikus Köz- két nép testvéri barúiságátársaság magyarországi nagy- nak és együttműködésének követe hétfőn Budapesten — további elmélyítését szolgáló a Külügyminisztérium Dísz szerződés hatályba lépett, téri vendégházában — kiese- Az eseményen részt vett rélte a két ország párt- és Berecz János, az MSZMP kormányküldöttségének leg- Központi Bizottságának oszutóbbi találkozása alkalmá- tályvezetője, Roska István és ból Berlinben, 1977. március Szarka Károly külügyminisz24-én aláírt barátsági, együtt- ter-helyettesek, Kárpáti Fei——.... i i„ renc honvédelmi miniszterPá ly a u d va r-avató Pullai Árpád közlekedésés postaügyi miniszter vasárnap átadta rendeltetésének' az új soproni személypályaudvart, amely belső eliljabb hazai és európai vasútállomásokkal. A felvételi épület összköltsége 82 millió forint volt. A soproni vasútállomás a rendezésében felszereltségé- ™agyar-osztrák közös érde" enaeze-^eoen, ieiszereirsege- keltségú vasuti részvénytár. vei, kulso megjelenésevei saság, a GYSEV beruházásáíeiveszi a versenyt a leg- ban készült, helyettes, Gadó Ottó és Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesei, Szita János, a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője, Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Jelen voltak a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének vezető munkatársai is. (MTI) Mérleg a pécsi vásárról Tíz mozgalmas nap utan, vasárnap bezárta kapuit a 6. Pécsi Ipari Vásár. Czénte Gyula, a megyei város tanácselnöke átadta a látogatók szavazata alapján odaítélt tíz közönségdíjat. Az előző pécsi ipari vásáron 157, a mostanin 236 kiállító szerepelt. A látogatók száma a múltban hatvanezer alatt maradt, most több mint kilencvenezren tekintették meg az ipari seregszemlét Hazai partnerek 190 millió forint értékű árú szállítására írtak alá szerződést. A jugoszláv kiállítókkal létrejött áruforgalmi egyezmény értéke 960 ezer dollár. Az NSZK-ban értékesítendő termékek értéke 150 ezer márka. Legközelebb 1979-ben rendeznek ipari vásárt Pécsett 4