Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

2 Csütörtök, 1977. július 7. Kádár János találkozói nyugatnémet vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról.) ben e kapcsolatokban még inkább egyensúly alakuljon ki. A magyar és a nyugutné­met cégek között számos kooperációs megállapodás lé­tesült, szorosak a kapcsola­tok a két illetékes miniszter, Bíró fózsef és Hans Fride­richs között. Megemlíthetem továbbá, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hamarosan Magyarországra látogat, s aláírja a kettós adóztatás megszüntetéséről szóló meg­állapodást. Mindkét ország gazdasági élete számára hasznos ez az együttműködés, amely — mint n tegnapi és tegnapelőt­ti tárgyalások nyomán re­mélni lehet — u jövőben meg fokozódik. Szeretnék még szólni egy harmadik területről ls. Mindkét állam részt vesz — kl-ki a maga módján — azokban a közös erőfeszíté­sekben. amelyek célja az enyhülési politika megvalósí­tása, a Helsinkiben megkez­dett politika folytatása. Köl­csönösen tudjuk egymásról, hogy mindkét fél minden ló­le telhetőt megtesz a közös ügyért, az európai békéért s biztonságért, valamint az enyhütésért. Kádár úr volt szíves meg­hívni magyarországi látoga­tásra, s ezt ürömmel elfogud­tam. Összefoglalva: szeretnék köszönetet mondani az őszin­te, nyílt légkörű, és nagyon lényeges eredményeket hozó megbeszélésekért. Ezek bará­ti légkörét az is jellemezte, hogy nem hallgattuk el egy­más elöl nehézségeinket sem. Így erősödött az a benyomá­sunk, hogy valóban kölcsö­nösen mindent megteszünk e nehézségek felszámolása ér­dekében. Közös nyilatkozat Sajtóértekezlet a kancellári hivatalban Ezt követően Kádár János és Helmut Schmldt válaszolt az újságírók kérdéseire. NÉPSZABADSÁG: Ez az ntazás az ön harmadik lá­togatása fél éven belül nyu­gat-európai országban. Mi­ben foglalná össze c látoga­tás közös tapasztalatait, kü­lönös tekintettel most vé­get ért bonni tárgyalásaira? KADAR JÁNOS: A közel­múltban. szinte gyotis egy­másutánban, valóban alkal­mam volt három kapitalista országba ellátogatni. A relá­ciók között természetesen vannak különbségek, *de e három látogatásnak van kö­zös mondanivalója is. — Ismerétesek azok a ne­hézségek, amelyek a helsin­ki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások ér­telmezése körül támadtak, bi­zonyos kedvezőtlen jelensé­gek is mutatkoztak. Ugy lát­szik, még mindig vannak je­lentékeny tényezők, amelyek nem tudják elfogadni azt — az egész emberiség, s termé­szetesen Európa népei éltal is oly hőn óhajtott — pers­pektívát, hogy békés világ­ban éljünk. — Az említett három or­szágban tett látogatásom kö­zös mondanivalója számomra — s ez Itt, az NSZK-ban megerősödött bennem —, hogy polgári berendezkedésű országok vezetőiben is él az a realizmus, amely a helsin­ki tanácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az em­beriség lényegében két út kö­zött választhat: a háború vagy a béke útja között. — Ml tiszteljük a kapita­lista országoknak azokat a reális érzékű vezető állam­férfiait, akik napjaink bo­nyolult világában velünk, a szocialista országok képvise­lőivel együtt, a realitásokból, a Józan ész követelményeiből, s — állítom — népeik alap­vető érdekeiből kiindulva, következetesen a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése, gyümölcsöző kapcsola­tai erősítésének és a népek közeledésének útján akar­nak haladni előre. MAGYAR RÁDIÓ: Kan­eellár úr, az imént ön már beszélt gazdasági kapcsola­tainkról. Hogyan Ítéli meg részletelt tekintve e kap­csolatok kilátásait? HELMUT SCHMIDT: Min­denekelőtt arra utalnék, hogy a két ország kör.t! árucsere az elmúlt évben Jelentős mértékben fellendült. Ma­gyarországnak természetesen erdeke fűződik ahhoz, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok mérlege kiegyen­lítettebbé váljék. A korábbi években nem ez volt a helyzet. Az elmúlt esztendőben a mérleg lénye­gesen javult, és biztos va­gyok Abban, hogy e javulás a jövőben még tovább foly­tatódik. A magyar fél érde­kelt abban is, hogy a magyar áruk behozatalának feltéte­lei tovább liberalizálódjanak mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind az Európai Gazdasági Közösség egészét tekintve. Már történ­tek lépések ebben az irány­ban. Érdekünk az, hogy e fo­lyamat tovább tartson. Jó lenne megvizsgálni, hogy a magyar villalatok az itteni piacvtszonyok jobb Ismereté­ben miképpen helyezhetnék el még eredményesebben árucikkeiket. A jövőben eh­hez fokozottabb segítséget nyújtanak majd a nyugatné­met importcégek. Már ko­rábban szóltam arról, hogy milyen nagyarányú a koope­ráció a két ország cégei kö­zött. A magunk részéről kü­lönösen kedvezőnek tartjuk, hogy NSZK-beli kis- és kö­zépvállalatok részt vesznek ebben az együttműködési for­mában. Megpróbáljuk előse­gíteni nagyobb vállalataink bekapcsolódását is a koope­rációba. Végül megemlítem, hogy kiváló együttműködés alakult kl a Magyar Nemzeti Bank és az NSZK Szövetségi Bank­ja, illetve több NSZK-beli magánpénzintézet között. Ma­gyarország hitelhelyzete a NSZK-ban jó, és abból in­dulok ki, hogy a bankközi együttműködés a követke­zőkben tovább mélyülhet. DEUTSCHLANDFUNK (NYUGATNÉMET RÁDIÓ­ÁLLOMÁS): Ón. úgy tud­juk, nem nagyon szeret utazni. Tervezi-e mégis más nyugat-európai országok meglátogatását a jövőben? KADAR JÁNOS: A jövőt senki sem Ismeri. Szerintem azonban a dolgolc logikája, a békés egymás mellett élés, az enyhülés térhódítása magával hozza, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok képviselőinek sűrűbben kell találkozniuk. S bár termé­szetem szerint valóban nem vagyok szenvedélyes utazó, amint a példa mutatja, kész vagyok mindenhova elmen­ni, ahol a jó ügyet, a népek békéjét, barátságét lehet szolgálni. NEW YORK TIMES: Kancellár úr, egy általános kérdés: tárgyalásaik külpo­litikai áttekintő részében felvetődött-e. hogy elhide­gülés mutatkozik a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonyában? HELMUT SCHMIDT: Nem kívánok élni az ön által használt kifejezéssel. Termé­szetesen érintettünk minden aktuális nemzetközt politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két külügyminiszter meg­beszéléseire is. Jóllehet csak találgatni tudom, mire vo­natkozik az ön kérdése, azt elmondhatom, hogy sem a SALT problémakörét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy az enyhülési politika folytatódjék, szövetségeinken belül mindketten ezért szál­lunk síkra. Helsinkit mind­ketten az európai enyhülési folyamat elsó csúcspontjá­nak, egyben egy új szakasz kezdetének tartjuk. Mindket­ten tudtuk és tudjuk, hogy a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósítása nem megy egyik napról a másik­ra. az eredmenveket nem le­het egy-két év alatt. sem „elővarázsolni". Ehhez nyil­vánvalóan hosszú Ideig tar­tó, folyamatos erőfeszítések­re van szükség. A Belgrád­ban ősszel sorra kerülő ta­lálkozót sem befejezésnek, hanem közbülső állomásnak tekintjük, az európai bizton­ságot szolgáló együttműködé­si folyamat útján. Mindket­ten tudataban vagyunk an­nak: e folyamat olyan mér­tékben és ütemben tart to­vább, ahogy a két nagyhata­lom álláspontjának közeledé­se ezt lehetővé teszi. * A nemzetközi sajtóértekez­lettel véget ért Kádár János bonni látogatásának hivata­los programja. A kancellária kertjében a magyar vezetőt Helmut Schmidt a legmaga­sabb állami vendégnek kijá­ró tiszteletadással búcsúztat­ta. A két ország himnuszá­nak hangjai után Kádár Já­nos a nyugatnémet kancel­lár társaságában ellépett a felsorakozott díszalakulat előtt, majd szívélyes búcsút vett Helmut Schmidttől, Hans-Dietrich Genscher al­kancellártól, külügyminisz­tertől, valamint a búcsúzta­táson megjelent nyugatnémet vezető politikusoktól, közéleti személyiségektől. Szerdán délután gymnich! szálláshelyén felkereste Ká­dár Jánost Heinz Oscar Vét­tér, a Német Szakszerveze­tek Szövetségének (DGB) el­nöke, és a szövetség vezető­ségének több tagja. A Köz­ponti Bizottság első titkára és a nyugatnémet szakszer­vezeti vezetők mintegy egy­órás, szívélyes hangulatú be­szélgetésen véleménycserét folytattak a szakszervezetek helyzetéről, időszerű felada­tairól, a szervezett dolgozók érdekképviseletének közös elemeiről, és az együttműkö­dés továbbfejlesztésének le­hetőségeiről, Heinz Oscar Vetter örömét fejezte ki afölött, hogy Ká­dár János az NSZK-ba láto­gatott. Elégedetten nyilatko­zott a magyar szakszerveze­tek és a Német Szakszerve­zetek Szövetsége közötti kap­csolatokról. Elismeréssel szólt arról a szerepről, ame­lyet a magyar szakszerveze­tele nyugat-európai szakszer­vezetekkel való kapcsolatuk erősítésében betöltenek. Kádár János kifejezte re­ményét, hogy a két ország szakszervezetei közötti kap­csolatok az eddigiekhez ha­sonlóan tovább erősödnek. Ugyancsak a délutáni órák­ban látogatott el Gymnichbe Wolff von Amerongen, a Német Kereskedelmi és Ipar­kamarák Szövetségének elnö­ke, valamint az ország ipará­nak, kereskedelmének és bankjainak számos vezető képviselője, a keleti bizott­ság tagjai. A találkozón áttekintették a két ország gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak alakulását. Elégedetten álla­pították meg, hogy a magyar —nyugatnémet gazdasági kapcsolatok — különösen a hetvenes évek elejétől — di­namikusan fejlödnek. A megbeszélésen hangsú­lyozták, hogy számos további lehetőség kínálkozik a kap­csolatok kiterjesztésére és el­mélyítésére, az árucsere-for­galom növelésére, a kooperá­ció kiszélesítésére, és a vál­lalatok közötti egy ült műkö­dés intenzívebbé tétélére. * A kora esti órákban Ká­dár János és kísérete Düs­seldorfba, Eszak-Rajna­Vesztfália tartomány köz­pontjába utazott, ahol Heinz Kühn tartományi miniszter­elnök fogadta. A megérke­zést követően a magyar párt vezetője és a tartományi mi­niszterelnök közvetlen han­gulatú beszélgetést folytatott. Hetnz Kühn ezután a tar­tományi miniszterelnökség épületében díszvacsorát adott magas rangú vendége tiszte­letére. A vacsorán a tarto­mányi miniszterelnök ós Ká­dár János pohárköszöntőt mondott. * A Központi Bizottság első titkára szerdán este vissza­utazott szálláshelyére, a gymnichi kastélyba. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titká­ra, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagja Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására 1977. július 4-e és l-e között hivatalos látogatást tett a Né­metországi Szövetségi Köztársaságban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkárát, az Elnö­ki Tanács tagját fogadta Walter Scheel. a Németországi Szövetségi Köztársaság szö­vetségi elnöke. Kádár János és Helmut Schmidt beható megbeszéléseket folytatott a két ország kapcsolatairól, és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A látogatás alatt találkozóra és megbe­szélésre került sor Púja Frigyes és Hans­Dietrich Genscher külügyminiszter, vala­mint dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter és dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági miniszter között. A látogatás alkalmával a külügyminisz­terek aláírták a két ország kulturális együttműködési egyezményét. Bonni tartózkodását követően Kádár János látogatást tett Északrajna-Vesztfá­lia tartományban. A megbeszéléseken a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának tagja és a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancel­lárja elégedetten állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai eredményesen fej­lődnek, s különösen a diplomáciai kapcso­latok felvétele óta számottevően tovább szélesedtek. Elhatározták, hogy az Egyesült Nemze­tek alapokmányával, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányával összhangban további erő­feszítéseket tesznek kapcsolataik szélesíté­sére és elmélyítésére. Egyetértenek abban, hogy a két ország politikusainak, parla­menti képviselőinek és más vezető szemé­lyiségeinek találkozói, valamint a két kor­mány közötti politikai véleménycserék je­lentékenyen hozzájárulnak ehhez. Alá­húzzák, hogy a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztése megfelel mind a Ma­gyar Népköztársaság, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság érdekeinek, és elő­segíti az európai béke megszilárdítását. A felek üdvözlik a két ország gazdasá­gi kapcsolatainak kedvező fejlődé^^~,M^g­elégedéssel áll&]tttT&k még, hogy különösen ' az árucsere és a vállalati kooperáció fej­lődött és szélesedett dinamikusan/ A feleknek az a szándékuk, hogy az 1974. november 11-én Budapesten aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműkö­dési megállapodással összhangban és a kölcsönös előnyök alapján a jövőben is kü­lönleges figyelmet szentelnek a gazdasági együttműködés fejlesztésének. Fontos feladatnak tekintik a kereskedel­mi forgalom kiegyensúlyozott növelésének biztosításét, és az árucsere szerkezetének javítását. Ennek megfelelően azon fára­doznak, hogy meglevő lehetőségeik kere­tén belül megszüntessenek minden nehéz­séget, amely a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését akadályozza. Törekszenek a vállalati kooperáció és a harmadik piaci együttműködés elmélyí­tésére, valamint közvetlen kapcsolatok to­vábbi kiépítésére a két ország vállalatai között. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartják a közepes és kisvállalatok részvé­telét is. Mindkét fél hangsúlyozza a hosszú tá­vú gazdasági együttműködés nagy fontos­ságát. a két ország kapcsolatainak megszi­lárdítása szempontjából. Ezzel összefüggés­ben kiemelik a 10 éves együttműködési megállapodás jelentőségét, és méltatják az e megállapodás végrehajtására létrehozott kormányközi vegyes bizottság sikeres te­vékenységét. Meggyőződésük, hogy ennek a bizottságnak Igen hasznos szerepe van a kétoldalú guzdasági kapcsolatok tovább­fejlesztésében. különösen az együttműkö­dés elmélyítésében. A két fél elégedetten nyugtázza, hogy a kapcsolatok más területen is jelentős elő­rehaladást értek el, és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés számos formája jött létre. Megállapították, hogy a két ország között eddig aláírt egyezmények végre­hajtása kielégítően halad. Megvizsgálják, hogy trtely területeken célszerű és lehet­séges újabb egyezmények kötése. Hangsúlyozottan elő kívánják segíteni a tudományos és műszaki együttműködést, és az a szándékuk, hogy amint lehet, meg­felelő egyezményeket és megállapodásokat is kötnek. Az a véleményük, hogy a kulturális kapcsolatoknak nagy jelentőségük van a két ország és a két nép viszonyában. Eb­ből kiindulva az a szándékuk, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolják, és a kulturális együttműködést fejlesszék. Azt várják, hogy a mai napon aláírt kulturális együtt­működési egyezmény végrehajtása lénye­ges hozzájárulás lesz ehhez. A felek bátorítani fogják a szakszerve­zetek, a sportszervezetek, a szakmai szö­vetségek, valamint más szervezetek és egyesületek kapcsolatait. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ifjúsági cseréknek, és megvizsgálják együttműködési egyezmény lehetőségét ezen a területen. Elő. kívánják segíteni a két ország ál­lampolgárainak közvetlen kapcsolatait és a turizmust. Ebből a célból tovább szán­dékozzák könnyíteni az utasforgalmat. Tá­mogatják mindazokat az erőfeszítéseket/ amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsönös megértés erősítését szolgál­ják. A nemzetközi helyzetről folytatott esz­mecsere középpontjában az enyhülés, a leszerelés, az európai biztonság és együtt­működés kérdései állottak, Mindkét fél aláhúzza az enyhülés je­lentőségét a nemzetközi kapcsolatok alakí­tásában. Meggyőződésük, hogy az enyhü­lés politikájával szemben nincs ésszerű ulternatíva. Kifejezték, hogy támogatnak minden erőfeszítést, amely e folyamat tar­tóssá tételére irányul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Nép­köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság szerződéseit, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Né­metországi Szövetségi Köztársaság alap­szerződését, s az 1971. szeptember 3-1 négyoldalú megállapodást, amelyek meg­kötése jelentősen hozzájárult az európai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy a lemondás a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fe­nyegetésről a béke és a biztonság megszilár­dítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű eseménynek értékeli az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezletet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az" a véleményük, hogy a biztonság és az együttműködés megszilárdításának fontos feltétele a részt vevő államok kapcsolatai­ról szóló alapelvek figyelembe vétele, és a záróokmány valamennyi ajánlásának teljes végrehajtása. Hasznosnak tartják és készek folytatni a kétoldalú eszmecserét a helsinki aján­lások végrehajtásáról, s tevékenyen hozzá kívánnak járulni a záróokmány által a résztvevők elé tűzött célok megvalósításá­hoz. Nagy fontosságot tulajdonítanak az ez évi belgrádi találkozónak, s azon lesz­nek, hogy a találkozó konstruktív szel­lemben folyjon le, és ezzel hozzájáruljon az enyhülés és a kölcsönös bizalom elmé­lyítéséhez, a záróokmány ajánlásai végre­hajtásának meggyorsításához. Mindkét fél nagy fontosságot tulajdonít a lefzerejégre irányuló erőfeszítések foly­tatásának, a biztonság megerősítésének Európában, és az egész világon. Hangsú­lyozták az általános és teljes leszerelés szükségességét, hatékony nemzetközi ellen­őrzés mellett. Kifejezték reményüket, hogy a stratégiai fegyverek korlátozására irá­nyuló szovjet—amerikai tárgyalások hama­rosan pozitív eredményre vezetnek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésé­ről és az azzal összefüggő Intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások jelentőségét. Remélik, hogy ezek a tárgyalások sikere­sek lesznek. Kifejezték elégedettségüket, hogy az atomsorompó-egyezmény aláíróinak száma növekedett, azonban az a véleményük, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szerződés egyetemessé tétele érdekéljen. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a í<ö­zel-keleti helyzet miatt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb szükséges a konfliktus teljes és tartós megoldása, a Biztonsági Tanács ismert határozatai alapján. A ciprusi helyzétről folytatott vélemény­csere során a felek megerősítették állás­pontjukat, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, területi in­tegritását és szuverenitását. Az Afrika déli részén kialakult helyzet­tel kapcsolatban aláhúzták az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatkozatának és az azt követő határozatainak jelentőségét, amelyek a gyarmati népek és országok függetlenségének megadásáról szólnak. Kinyilvánították szándékukat, hogy elő­segítik a fejlődő országok egyenjogú rész­vételének kiszélesítését a nemzetkőzi gaz­dasági együttműködésben. A felek megerősítették, hogy támogatják a/. Egyesült Nemzetek alapokmányának céljait és elveit, valamint a világszervezet szerepének erősítését a béke és a bizton­ság megszilárdításában, az államok együtt­működésének fejlesztésében. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a megbeszélések szívélyes és konst­ruktív légkörben folytak. Meggyőződésük, hogy ez a látogatás jelentősen hozzájárult a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, együttműködésének elmélyítéséhez, a köl­csönös bizalom erősítéséhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Sohmtdt szövetségi kancellárt, akt a meghívást kö­szönettel elfogadta. Bonn, 1977. július 6. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja HELMUT SCHMIDT, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja l

Next

/
Thumbnails
Contents