Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

A Vasárnap, 1977. július 31.' Franyó Zoltán kilencvenéves Ketten őrzik még Ady kézfo­gásának melegét: Budapesten Dénes Zsófia, Temesváron a ma kilencvenéves Franyó'fCoUán. Pátriárkái kor! A még ma is tevékeny, dolgos, az újabban rá­tört betegsége ellenére is alkotó Franyó Zoltán gazdag élrtművel alkotott e kilenc évtized alatt. Félszáznál több kötet Írást tett le, nem csak a magyar, hanem az európai, sőt a világirodalom asz­talára. Különös életutat Járt be. Hivatásos katonatisztként kezdte pályáját őrzök egy tőle kapott fényképet amely lt'OD. november 9-én. a váradl Holnap költőinek temesvári matinéja alkalmából készült egy kávéházi asztalnál: az ülő Juhász Gyula és Emód Tamás között egy fiatal, fess had­nagy áll, hüvelykujját napóleoni pózban, gombjába akasztva. De már ekkor ls Jobban érdekel­te a költészet, mint a hadtudo­mány. Első verse 19 éves korában jelent meg, a Magyar Szemlé­ben, s azután mlrtden valamire való lapban, folyóiratban szere­pelt verseivel, műfordításaival, cikkeivel. 1910-ben búcsút mon­dott a katonai pályának, újságíró lett; 1912-ben Űj Revil címmel maga ls lapot Indított Ugyaneb­ben az évben jelent meg, a Hu­szadik Század-ban, Don Quijote de la Geszt címmel nagy tanul­mánya a kor jelképéről, az Adytól is annyit ostorozott Tisza István­ról. Erényeit és hataloméhségtől fűtött bűneit úgy olvasta a geszti gróf fejére, hogy jövendőjét ls megmondta: „Mert Tisza István már születésétől fogva magában hordozza a tragédia magját." „Tehát szükségszerűen el kell buknia Tisza Istvánnak, a szána­lomra méltó Don Quljoténak is, akinek kétségbeesetten kell majd látnia, hogy minden akciója, ame­lyért egész energiatömegét harc­ija vitte, csupán egy ezzel egyen­lő intenzitású reakcióban diadal­maskodott, és hogy amennyiben termelt valami hasznot, hát az ellenkezőjót termelte annak, ami­ért ő viaskodott." 1913 elején A kárpáti harcokról címmel riportkönyve Jelent meg, az első világháború esztelen em­berpazarlásáról, a hősi vérre va­ló gyalázatos spekulációról, és a sorok mögül 'fölvillantotta a ve­reség és hasztalan áldozat képét is. Amikor ke őszirózsás forrada­lom után hazatért a háborúból, rögtön új lapot Indított. A Vörös Lobogó nem volt ugyan az ugyan­akkor megalakuló kommunista párt lapja, de irányzata, hangvé­tele rokon volt vele: a forradal­mi folyamat továbbfejlesztését szolgálta. Elsősorban a szerkesz­tő, Franyó Zoltán cikkeivel. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Lukács György vezetésé­vel működött közoktatásügyi nép­biztosségon. a világirodalmi ügy­osztály vezetője lett. Az ellenfor­radalom fölülkerekedése után Bécsbe kellett menekülnie. Nap­pal az egyetemen keleti nyelve­ket (kínai, szanszkrit, arab, per­zsa) tanult. Irodalmaikat ízlelget­te, éjszakába nyúló estéken pedig az emigráció magyar lapjainak. A Jöwő-nek és a Bécsi Magyar Üj­sáp-nak, párhuzamosan pedig az osztrák munkéslapnak, az Arbei­tcr Zeiiung-nak munkatársaként dolgozott. Gömöri Jenő Tamás pozsonyi Tűz című irodalmi lap­ját Bécsbe vitte át; Franyó ennek ls szerkesztője lett, Caál Gábor­ral együtt 1923-ban tért haza szülőföldjé­re. Aradi, temesvári, kolozsvári lapokban jelentette meg cikkeit, s év végén Aradon megindította Genius című folyóiratát, amely a legújabb költői Irányzatoknak, így az expresszlonizmusnak is teret adott A Genius és folytatása, az Ű) Genius, a kultúra egyetemes­ségének, a világirodalmi látókör­nek a magyar nyelvterületen rit­ka színvonalú szócsöve lett Fon­tos hivatást töltött be az ellen­forradalmi Magyarország határain kívül maradt magyarság kulturá­lis összefogásában is. Szerepelt például benne az akkor Szabad­kán újságíróskodó Dettre János, a szegedi forradalmak fontos fő­szereplője, a későbbi jeles anti­fasiszta publicista is. Megszűnése után Franyó hazaköltözött Te­mesvárra. ott szerkesztette a 6 órai újság című napilapot Fasisz­taellenes publicisztikája, amelyből Ízelítőt A pokol tornácán című gyűjteménye (1969) nyújtott en­nek a lapnak hasábjain bontako­zott kl. A fölszabadulás után Franyó Zoltán nz erdélyi magyar irodal­mi élet egyik vezető alakja lett Igaz., ő is megszenvedte a szemé­lyi kultusz torzulásait börtönben is ült de sem a szocializmusba vetett hitét, sem alkotó kedvét nem veszítette el. Sőt addigi munkásságát is ekkor szüretelhet­te le. Fülsorolhatatlnnok csak művel­nek címei is. Ónálló versesköte­tein. esszéin kivül, elsősorban mint műfordító, mint a világiro­dalom tolmácsolója vált európai hírűvé. Magyarról románra, né­metre. románról németre, ma­gyarra, görögről, szanszkritról, kínairól, perzsáról magyarra, né­metre, egyaránt pontos nyelvtu­dással és magas szintű költőlség­gel iordított. Évezredek húrjain (1958—1960) címmel három kötet­ben. Lírai világtájak címmel (1967) egy kötetben tekintette át a világköltészetet Osi örökség című gyűjteményében (1973) óegyiptomi, sumer, akkád (asszír), ógörög, római, arab, perzsa, indiai, kínai verseket ültetett át magyarra. Válogatott műfordításai Budapes­ten 1974-ben jelentek meg. Buka­restben az osztrák költők magyar nyelvű antológiáját a közelmúlt­ban adták ki. S most folyik — eddig három kötet jelent meg — Berlinben az ógörög költészet minden alkotását, még töredékeit ls magában foglaló, ötkötetes, kétnyelvű (görög és német) soro­zatának kiadása. Ezt mutatta nekem legutóbb ls, e hónap elején, amikor — meg­előzve a hivatalos ünneplést — fölkerestem őt Temesvárott, a Bogdanenstilor út 19. számú há­zában. Teremnek beillő dolgozó­szobájában, két nagy asztalon kiterítve kéziratok, könyvek, fo­lyóiratok. Most ls dolgozik, és lo­bog lelkesen: emlékeiről és ter­veiről egyaránt a régi hévvel be­szél. Szívesen emlékezik 1964. évi szegedi látogatására, amikor első útja a Belvárosi temetőbe, régi barátjának, harcostársának. Ju­hász Gyulának sírjához vezetett, s amikor a szegedi újságíróklub­ban előadását meleg ünneplés fo­gadta. Neveket mond tévedhetet­len pontossággal, tízen régi isme­rősöknek. örömmel mutatja a, fényképeket, amelyek idén tavasz­szal Ráckevén készültek, az Ady Endre Gimnáziumban, ahol ő a nagy költőbarátra emlékezett. Dicséri a hallgatóságot, és a sze­replőket, akik Ady alapos ismere­tével és mélv megértésével káp­ráztatták el őt S most két ország ünnepli a ki­lencvenéves Franyó Zoltánt. A költészetek diplomatáját aki egyedülállóan sokat tett a népek kölcsönös megismertetéséért amely a békés együttélés alap­föltélele. Vallomás című írásában ezt üzeni nekünk és az utókor­nak: „Hivő hittel köszöntöm kortár­saimat és az utánam következő­ket; evőét kiáltok a küzdők és alkotók felé; magamhoz ölelem még élő barátaimat akiket egy fél századon át közel éreztem magamhoz, akik csapásokkal, igaztalanul elszenvedett bántal­mak által sebzett lelkemet eny­hítőn megölelték, és azokat is, akik néha ölelve öltek; magányos óráimban néma üdvözletet küldök azok felé. akik ma már csak tes­tetlenül látogatnak el hozzám régmúlt évtizedekből: Ady, Os­vát, Karinthy, LMu Rebreanu. Juhász Gyula, Rilke, Emód Ta­más, Nagy Lajos, Révész Béla, Somlyó Zoltán, Láda, Bölöni György, Tóth Árpád, Csinszka, Gaál Gábor, Cocteau, Paul Va­léry és még sok-sok feledhetetlen árnyék felé, mert mindegyiktől kaptam valamit, ami megszépí­tette, gazdaggá tette földi Javak­ban egyáltalán nem gazdag éle­temet. És ha valaki ma azt kérdezné tőlem, mit tartok eddigi életem legtöbbre becsült értékének, azt válaszolnám: a küzdelmet. A har­cot, a nem egyszer kilátástalan­nak tűnt vlaskodást a társadalmi igazságosság és az emberiesség szellemének győzelméért. Gyarló tollal ls a legfenségesebb Ideálo­kért" A termékeny embert életet ünnepeljük, amikor Franyó Zol­tánt e ritka születésnapon kö­szöntjük. PÉTER LÁSZLÓ Jcltck és személyiség Japánban még a felnőttek is szívesen szemlélik a gyerekek kedvenc közlekedési játékát Azok, akik az oktató-nevelő munka korszerűsítéséért küzde­nek, arról szeretnék meggyőzni a pedagógusokat, hogy vigyenek több játékosságot a tanításba, az iskolai életbe. Sokan viszont úgy vélik, a tanóra csak arra való, hogy ott komoly, elmélyült mun­ka folyjon: a gyermekeket szel­lemi erőfeszítésre kell szoktatni, nem pedig arra, hogy játszadoz­. zanak. A játékot sajnos az emberek többsége kizárólag olyan tevé­kenységnek fogja fel, amelyben feloldódhat elfeledheti a gondo­kat, s amely pihentet, üdít, szó­rakoztat, felfrissít. A játéknak azonban olyan rejtettebb tulaj­donságai la vannak, amelyek ész­revétlenül hatnak a személyiség­re. Ha például 10—20 fiú futball­mérkőzést játszik a téren, a lát­szat az, hogy a gyerekek csupán szórakoznak, játszadoznak. A labdakergetés közben azonban a fiúk egy gondosan kimunkált, bo­nyolult szabályrendszert sajátí­tanak el, tanulnak meg. Az így begyakorolt szabályokat azután élőszóval is sokkal jobban el tudják mondani, mintha pusztán bemagoltatták volna velük, hi­szen játék közben észrevétlenül fogadták magukba a szabályokat A gyermek játékának fontos eleme az is, hogy szemében az összes tevékenység között a já­ték áll az első helyen. A gyer­mek úgy adja át magát a játék­nak, mint élete legkomolyabb — s az összes erőit leginkább moz­gósító — tevékenységnek. A játéknak ezeket a tulajdon­ságait szeretnék hasznosítani azok a pedagógusok, akik az oktatójátékok gyakoribb alkal­mazása mellett érvelnek. Az a cél, hogy a tanulók begyakorol­ják, alkalmazzák és rögzítsék az előzőleg tanult ismereteket — — a játékkal. Az oktató-nevelő játékok igazi terepe a napközi otthon, úttörő­ház, diákotthon, ahol nem szorít a tanóra szűk időkerete. Különö­sen a nem éppen olcsó, csak kö­zősségi pénzből beszerezhető te­repasztalos technikai-közlekedési játékok hasznosíthatók Itt, ame­lyekkel a gyerekek technikai alapismeretek mellett a közleke­dési szabályokat is játszva meg­tanulják. i A történet 1941 augusztusá­ban kezdődik, amikor a tizenkilenc esztendős Dá­nlel Mihály Pálmonostoráról Budapestre jön és kalauznak szegődik a BSZKRT-hoz — be­töltve a június 26-1 kassai pro­vokáció után hadba vonultak által üresen hagyott helyek egyikét Ha nem lenne háború, talán sokkal jobban örülne annak, hogy sikerült belülre kerülnie az elit vállalat kapuján, hogy sikerült a meglehetős anyaglak, a létbiztonság közelébe jutnia. De a háború épp ezt az utóbbit veszélyeztette. És hamarosan számolatlanul kell az ember. Nyolc nappal a doni vereség után Dánlel Mihályt ls elviszik katonának. A futószalaggá gyorsult katonai adminisztráció rohammunkában készíti a be­hívókat. Az egyébként is szűk­szavú okmánynak csak a leg­fontosabb rubrikáit töltik ki. Dániel Mihály behívójának már száma sincs. A BSZKRT 1946. április 7-én, a fölszabadulás első évfordulója után három nappal törli a lét­számból. Indok: igazolatlan tá­volmaradás. A törlést két év múlva az igazgatótanács ér­vényteleníti. s Dániel Mihályt hét nap rendkívüli fizetett — mivel?! — szabadságra bocsát­ja. Indok: fogságból hazatért. Az életéből huszonöt év telt el. A huszonötből hat lett a há­borúé, a hatból négy maradt a lövészárokban, a tábor szöges­drótja mögött. A férfikor fele — és még mindig csak a kez­* detek. Az úgynevezett élet ele­jén. Nullán. Vigasz: egy egész országgal együtt.) Egy emberélet tényei A középmagas, zárkózott, lassú járású férfi összeszorítja a fogát és nekivág. A doku­mentummá átminősült szolgá­lati papirok jelzései: 1949. má­jus 20-án kétszázötven forint házassági segélyt kap, fél év múlva szoba-konyhás szolgálati lakást. Azután villamosvezető lesz, utána elvégzi a troliveze­tői tanfolyamot Jóval később a nyolc általánost. Közben járja a soros szakmai és politikai tanfolyamokat Egyszer kollek­tíven — Decsétes levélben — dicséri meg egy Pesten kirán­dult tsz-csoport, egyszer túllépi az előírt sebességet néhány di­cséret. Balesete nem volt. — Tudta, mi mellett kell szólnia. Mindig az érdekeinkért agitált Ha háromszáz órát kel­lett dolgozni egy hónapban, annyit dolgozott, Havi egy, eset­leg két szabadnappal. Nem vi­tatkozott azon, hogy milyen fel­tételekkel dolgozik. Bér- és ju­talomvitánk sem volt soha — mondja a felettese. Ha háromszáz órát kell, any­nyit dolgozom — mondja ma­gában a korosodó férfi, mon­datja vele Önbecsülése és a köz­becsülés. A társadalomnak az kell, hogy valaki elvégezze a munkát, hogy valaki teljesít­sen, neki pedig, hogy teljesít­hessen. Mindenáron, hiszen kell a pénz, kell a pénz nagyon. Egy évtizednél is több telik el ebben a szorításban. — Jelenleg nem lépjük túl a havi kétszáz munkaórát. Négy­öt, sőt, hat szabadnapot is ad­hatnak egy hónapban a jármű­vezetőknek — folytatja az előbbi munkahelyi vezető. — A „hőskorszakban" ezt nem lehe­tett. Kevés volt az emberünk. De annak a kevésnek megfi­zethették. Dániel Mihály pedig befejezheti a szabadság-hegyi lakás építését, pár év múlva ki­cseréli a kocsit is: — Ha nyugdíjas leszek, majd barangolok az országban. ötvenéves. Eljutott oda, ahová fiatalon lenne Jó, fiatalon lett volna jó, háború nélkül, fogság nélkül, szegénység nélkül — de mégis fellélegezhet. Fellélegezne, ha nem érezné, hogy baj van a szívével. De ez titok, önmaga előtt is. A ten­gelyen töltött idő után Járó korkedvezménnyel már csak három év a nyugdíjig. Ki kell bírni. Csak három év. Elszánt. — Az üzemorvosi ellátástól idegenkedett. Valószínűleg sa­ját orvosa kezelte — mondja az üzemorvos. Az orvosi kartonl bejegyzése: „Vérnyomás-emelkedés. Heti szabadnap megadása mellett ve­zethet. Ne túlórázzon. Egy hét múlva jelentkezzen vérnyomás­ellenőrzésre." (Nem jelentke­zett.) — Hogy fordulhatott elő, hogy nem jelentkezett? — Az emberi felelősséget nem lehet teljesen adminisztra­tív útra terelni — mondja az üzemorvos. — Ritkán betegeskedett. Ta­valy vettem betegállományba, három hónapra — mondja a körzeti orvos. — Gyomorra lo­kalizálódó fájdalmat állapítot­tam meg nála. A vérnyomásá­val nem volt baj. Voltak szív­panaszai. Többször próbáltam rábeszélni, hogy vizsgáltassa ki magát. Kerülte. — Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől — mondja a kollégája. A barátja pedig: — Vigyázott magára. Nem dohányzott, nem ivott. Munka után egy fröccsre se ment be sehova. Társadalmi munkát végzett, a brigád életében ben­ne élt. Nem panaszkodott sem­miért. Egyszer, halála előtt nem sokkal azt mondta, hogy na­gyon fáradt. A víz ls kiverte. Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt til­tanak el a vezetéstől. Elszánta magát: — Megtartani, amit elértem. A reggeli csúcsforgalom vé­gén Dániel Mihály a vo­lán mögött rosszul lett. Munkáját így is lelkiismerete­sen végzi: azonnal fékezni kezd. Fékezés közben belehal infark­tusába. A jármű egy fának gu­rulva megáll. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentéktelen. ZELEI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents