Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

I • ."' iiíí • •*••• • '•••.''JSJ.' ; V-r J! ff Vasárnap, 1977. július 3. Variációk egy témára Ez is ABC... A

legújabb ABC sem vállalja a „rendelésre házhoz szállítást". Bosszankodnak sokan: egy hónapra előre meg lehet venni a szükséges cukrot, lisztet, befőttet, konzervet, meg egyebet, ami tartós élelmiszer, s micsoda segítség lenne, ha ezt nem kellene hazacipelni! Valójában a boltnak se rossz: raktárból állíthatná össze a nagyobb csomagokat, kevesebbet kellene pultra-polcra rakodni, kisebb lenne a tolongás a mindig zsúfolt boltok amúgy kicsi eladóterén, pénztárai előtt, aztán a törzsvevők körét is kialakíthatják így. Igen, talán mindez szempont lehetne, de kevés az eladó, és rendelkezés tiltja, hogy tanulóval végeztessenek ilyen feladatokat. S ezt ellenőrizni is szokták. Az ember a lelke mélyén helyesli ls, talán mert mindnyájan voltunk valamikor pályánkon kezdők, „legkisebbek", akiket szívesen elzavartak (volna) két zsemléért, vagy tíz deka parízerért. S ezt arcpirítónak találtuk (volna). Helyes, ha a tanulót nem zavarásszák olyan munkára, amit a felnőtt eladók nem végeznek szívesen. Úgyis sok még az olyan „íratlan" feladatot elvégző ember, aki kényszerűségből jó képet vág néhány „nem szeretem" és „nem is az én feladatom"-hoz. Komoly irodalma van a magyar sajtóban a világon mindenütt fellelhető kávéautomatáknak. Hogy Párizsban, hogy Moszkvában, sőt' újabban Budapesten... csakhogy Budapesten csak végszükségben isszák meg az „automata kávét". Szóval: marad a titkárnők preszszós „mellékfoglalkozása" nálunk. Persze, a duplából nem érdemes Tudomány és felelősség (Folytatás az 5. oldalról.) tó találmányok, a megoldhatatlan pofon egyszerű megoldása, jövőbelátók és múltkutatók megfellebbezhetetlen elméletei — mindezek Jelenlétükkel és magabizó elszántságukkal nehezítik a tudományos eredmények közvélemény-formálását. Például. Egy nyugatnémet szabadalmi bíró, Godfried Bueren, huszonötezer márkát ajánlőtt fel annak, aki bebizonyítja, hogy elmélete helytelen. Szerinte a Nap izzó külső szféráján belül egy hideg öv foglal helyet. Ezt növényzet borítja. A német Asztronómiai Társaság valamennyi állítását megcáfolta, és amikor Bueren megtagadta az összeg kifizetését, bírósághoz fordult. Végül is Bueíent kötelezték a huszonötezer marka kifizetésére. A titokzatos utáni vágyakozás ma tapasztalható felfokozódása következtében ismét megnőtt az érdeklődés egy bizonyos J. Churchward nevezetű nyugdíjas angol tiszt könyvei iránt, aki Indiában szolgált, majd hazatért Angliába. Az 1920-as években írta meg műveit, melyekben felfedi az emberiség bölcsőjének titkát: 200 millió évvel ezelőtt, az azóta elsüllyedt Mu szigetén ringatózott. Aki pedig kételkedni merészelne, annak legyen elég a tiszti becsületszó záloga. Az Egyesült Államokban 10 ezer asztrológus, horoszkópkészítő mágus és szentséges guru működik — míg a hivatásos csillagászok száma csak 2 ezer. Bioritmus-analizátorok kaphatók potom 14,5 dollárért, melyek lehetővé teszik a minden ember életét meghatározó 23 napos fizikai, 28 napos emocionális és 33 napos Intellektuális ciklusoknak a megállapítását, s mindehhez az IBM-cég szolgáltat készülékenként további 15 dollárért bioritmus adatgyűjteményt. A sarlatánok félelmetes áradatának a tájékozatlan, sokszor jószándékúan értetlen, tudományt és varázslást alig-alig elválasztó közvélemény ad biztos menedéket. A józan ész korunkban sokszor kifejezetten nehéz helyzetbe kerül, hiszen érteni, sőt magyarázni akar, s ez szinte alig lehetséges a hagyományos ismeretek és szokások birtokábanfogságában. Ahogy mondani szo-. kás, a világ bonyolultabb lett, események, folyamatok szövevényes sűrűjében élnek kortársaink. Ezért aki olyan könnyen érthető, első közelítésre megfejthető elmélettel áll elő a világról, az nagy valószínűséggel maga sem hatolt le igazi mélységekig, s csak felületes fecsegő. Más kérdés, hogy az ellenkező véglet hasonlóan veszélyes, hiszen a tudományos sztaniolba csomagolt halandzsa legalább annyira ártalmas, mint az együgyű, megszállott. Egyéni életsorsukat tekintve talán a magukat zseninek képzelők helyzete a legnehezebb, mert ők úgy érzik, hogy az emberiség által megbecsült tudósok az ő helyüket bitorolják. Jellemző egy 1927-ben megjelent könyv címe: Newton, Einstein vagy Én? Beck Mihály idéz egy 1931 (!)ben megjelent könyv előszavából, mely a Föld lapos voltát bizonyítja: Számomra az igazság drága,... inkább legyen igazam és legyek egyedül, minthogy tartsak együtt a többséggel és tévedjek... Bizony ez olyanféle megszállottság, ami már nem a tudományos viták résztvevőit jellemzi. Be ilyen is van, s ha mosolyogva elintézzük, gondoljunk csak Daniken és a többi világmagyarázó eget-földet megrázó hűhót csinálni, mert a titkárnők, ha nem is szívesen, de megfőzik. De ugyanilyen-e, ebbe a „súlycsoportba" sorolható-e, hogy nem főnök és alfőnök magánügyeit, bevásárlásait, „komissióit" intézik adminisztratív munkakörben alkalmazott dolgozók? Hogy halomra gyűlik a gépelnivaló, mert a gépírólány banán után futkos, hiánycikkre vadászik, sorban áll a büfében — lehet, hogy nincs kedve ellenére, lehet, hogy csak jó arcot vág hozzá, de jobb belátása ellenére teszi, mert az igazi munkája megvárja! Jó esetben nem hivatkozik rá, ha megkésik a határidős feladatokkal, de sokadszorra már akkor ls „takarónak" használja fel, ha saját lustasága akadályozta, hogy időben elvégezze munkáját. Aztán a gépkocsivezetők kisebb-nagyobb „szívességei"! Hiába is várják el egy idő után tőlük, hogy ezt-azt elintézzenek, ezek a kis bevásárlások, futkosások, kis fuvarozások mindig is szívességszámba mennek, plusz a hivatalos kilométerek terhére. Nem a kisördög mondatja, de hányszor fordul elő, hogy amikor sürgős, hivatalos útra kellene menni, elfogy a kilométer, vagy a gépkocsivezető munkaóranormája? A szívességeket lehet kérni, lehet elfogadni — na, és persze, megtenni, de nagyon könnyen egyirányú utcába szaladhat az ilyen kapcsolat. A személyes szolgálatokat tevők esetleges felelősségre vonása — ha adódik olyan eset, amikor erre szükség lenne — szinte lehetetlen. Nem azért, mert nem lesz, aki megveszi a tízórait, soron kívül intéz valamit ismerősénél a hivatalban, vagy beszerez valamit a pult alól, hanem mert egy nyilvánvaló mulasztást, vagy sorozatos fegyelmezetlenséget is „hálátlanság" lenne észrevenni is, nem hogy szót emelni ellene. A kapitalista vállalkozó alkalmaz saját személyes ügyeinek intézésére titkárt, küldöncöt, ha az megéri neki, de azt megfizeti, azért fizeti, tehát nem tartozik neki. nem kerül „adós" kapcsolatba vele. De ha valaki beosztottjait próbálja saját alkalmazottjaként dolgoztatni, az nem vezethet jóra, még akkor sem, ha csaknem mindig akad rá vállalkozó, esetleg önmaga ajánlkozó. Az ilyen feudális kapcsolatok mindig megrontják a légkört Az állami vállalatok és hivatalok alkalmazottai — bármilyen beosztásban vannak — a köz alkalmazottai. Munkatársak. Lehet valakinek beosztottja a másik — de alkalmazottjává nem válhat. Tehermentesíteni — ez legyen a család feladata! Helyes lenne, ha az ABC is alkalmazna valakit arra, hogy az előrendelt árut házhoz hordja. De ha nincs ilyen státusa, bizony az a legegészségesebb megoldás, hogy nem vállalnak ilyen feladatot, ha még olyan jó is lenne a vásárlóknak és a boltnak is — csak ne zavarásszuk egymást nem munkakörünkhöz tartozó, „szívesség" feladatokra! Legyen ez is az erkölcsi ABC-nkben! SZŐKE MARIA sikerlavinájára. Igaz, Danikén szerint, ő végül is nem tett egyebet, mint kihasználta a lehetőséget, és kérdéseket tett fel a*kutatóknak azokról a titokzatos építményekről, barlangokról, amelyekről még nem adtak választ. Ám a kérdésfelvetés valahcgy túl jól sikerül, hála a filmnek és a sajtónak, s ezen nem a tudomány nyert, még csak nem is a vitában szereplő kozmoszbéli látogatóink, hanem egyedül Daniken, de ő azután alaposan meggazdagodott. A tudós kutató felelőssége, amely a közvélemény-formáláslól a világ eljövendő sorskérdéseinek megválaszolásáig terjed — s mindezek közt még önnön vágyainak legfőbb és folyamatos ellenőre is kell, hogy legyen, nos ez a felelősség nem könnyű teher. Viselni, vállalni, egy életen át árnyékában élni, és ritka dicsőségeiben reménykedni — ez a világ sok százezer tudományos kutatójának sorsa. Ha irigylésre méltó ez a sors, úgy talán egyetlen ok miatt az: ezek az emberek azért kapják a fizetésüket, hogy kielégítsék szűnni nem akaró kíváncsiságukat, tudni ukarásukat. (Beck Mihály érdekfeszítő könyvecskéje az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.) TRASER LÁSZLÓ KISS ATTILA RAJZA Tartalmas vakáció E

lérkezett a tanév vége. Órarend szerinti munkához, elfoglaltsághoz szokott gyermekeinkre egyik napról a másikra „rászakadt" a szabadság, a több mint két és fél hónapos vakáció. Minden gyermek élvezi az első napok kötetlenségét, az „aranyszabadság" érzését, de ez a felszabadultság, a semmittevés időszaka csak átmeneti legyen; és csak néhány napig tartson. Nem szeretnénk, ha téren tengő-lengő, unatkozó, unalomból rendetlenkedő gyermekeket látnánk magunk körül a nyáron. Vannak családok, ahol a tanévzáró napjára készen áll a gyermek egész nyári programja. A kis Jutka például: 2 hétre úttörőtáborba megy, utána 2 hétig együtt üdül a család a Balatonnál, majd az egyik nagymama fogadja 3 hétre, vidéken. Végül augusztus végén 3 hét a nagyszülőknél, az ország másik részében. Sok élménye lesz, levelezni fog a szüleivel, gyakorolja az írást, helyesírást, fogalmazást. Sportolási lehetősége is lesz (úszás, tollaslabdázás), olvasnivalóról is gondoskodnak. Látóköre bővül, a levegőváltozás jót is tesz fejlődő szervezetének. Egy percig sem fog unatkozni, és nagyon sok élménnyel gazdagabban, egészségesen kezdhet az új tanévben a munkához. Nem minden család ilyen szerencsés, hogy két nagymama is várja az unokát, beutalót is kapnak a nyárra, de akiknek nincs minderre lehetőségük, azoknak is, legfeljebb más módon ugyancsak meg kell szervezniük a gyermek nyári szabad idejét. Például járassák a nyári táborba, ahol felügyelet mellett sporttal, játékkal hasznosan tölti el a napot. Nyáron hosszabbak a napok, munka után még jut idő egy kis sétára. Nem beszélve a szombatoról, a vasárnapról, amelyek sok-sok családi programot kínálnak, s amelyekre egész héten közösen tervezgethetünk, készülhetünk. Mennyire szeretik gyermekeink ezeket a meghitt hangulatú hétvégeket, amikor együtt lehet az egész család. Mondja el a gyermek a heti élményeit, és tanítsuk, aszerint, hogy merre járunk: természetszeretetre, új fogalmakra, állat- és növényvédelemre, közlekedési szabályokra. Hívjuk fel a figyelmüket a nyár veszélyeire. Tanítsuk meg, hogyan kell vislekednie az erdőben, hol szabad tüzet rakni, mondjuk meg, miért van külön erre kijelölt hely, mutassuk meg a turistajelzéseket, magyarázzuk meg, hogy miért kell figyelni. Beszéljünk a mérges gombákról, erdei bogyókról, amelyek fogyasztása halált is okozhat. A víz mellett nyaralók, a tópartra kirándulók hívják fel a figyelmet a víz veszélyére. Mély vízbe csak nagyon jól úszó gyermeket engedjünk! És csak akkor, ha nincs viharjelzés. Felmelegedett testtel ne ugorjon hirtelen a vízbe a gyermek. A túlzott napozástól is óvjuk, magyarázzuk meg, hogy fokozatosan szabad csak süttetni a testet, napról napra mindig hosszab ideig. A kirándulásokra vigyünk magunkkal játékot, és egyegy könyvet, hogy váltogathassuk a szórakozásokat. Rossz időben beiktathatunk a hét végére egy-egy múzeumlátogatást, képtár vagy kiállítás megtekintését. A játék, kirándulás, a sport, az olvasás, mind-mind kitűnő élményt nyújtó szórakozás. Ezek mellett azonban az írást ls kell gyakorolni. Ennek szórakozásszerú formája: a levelezés és a naplóírás. Biztassuk mindkettőre a gyermeket. Levelezzen a nagyszüleivel, a máshol nyaraló osztálytársaival, pajtásaival. Kedves emléke lesz, ha nyári élményeit, a nap kiemelkedő eseményét egy-egy mondattal naplószerűen leírja, amit az ügyesen rajzolók illusztrálhatnak is. Fontos, hogy tartalmas legyen gyermekünk vakációja, és az, hogy a programok megtervezésében ne hagyjuk őket magukra. DR. GERGELY KAROLYNÉ