Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

2 Szombat, 1977. július 30. nyílt katonai támadással vádalja Szomáliát O New York, Addisz Abe­ba (MTI) Az AP hírügynökség be­számol arról, hogy Etiópia tiltakozó dokumentumot jut­tatott cl az Afrikai Egység­szervezethez, „nyílt katonai támadással" vádolta Szomá­liát, amely cáfolja, hogy csa­patai részt vennének etiópiai harcokban. Az etiópiai kormány nyi­latkozatban cáfolta azt a szomáliai állítást, amely sze­rint szomáliai területen le­lőttek három etiópiai F—5­ös vadászgépet, és egy kato­nai szállító-repülőgépet. Etiópiai részről hangoztat­ják, hogy az ország a két kelet-afrikai állam napok óta tartó heves katonai összecsa­pásában eddig egyetlen szál­lító-repülőgepet vesztett és egy polgári repülőgépet. Az ENA etiópiai hírügy­nökség közzétette legfrissebb jelentését az ogadeni harcok­ról. Eszerint Siduna, Binag­ne, Birsi és Trivi környékén a kormányc?apatok kétszáz fős veszteséget okoztak az inváziós csapatoknak, s Gra­wa helység közelében pedig a szomáliai fegyveresek kö­zül százan haltak meg a har­cok során. A szomáliai erők ez utóbbi közlés szerint mintegy száz települést tartanak ellenőr­zésük alatt. Addisz Abebába érkezett a Béke-világtanács elnökségé­nek küldöttsége. A delegáció az etiópiai hatóságok meghí­vásának tesz eleget. Idegen tálakon (IS.) halál a n orma nd parto ko n Júliüs 18. Köd előttem, nagyságú ejtőernyős és bú- figyelő állásai. Néhol épség­vár próbálja több mint há- ben merednek ki az ágyu­csütörtökön |c| köd utánam: Londontól tá volodva, közeledvén a ten- rom évtizeddel visszazökken- csövek a bunkerek torkából, gerhez, permetező köd szállt teni a látogatókat. Nagybe- Ottjártunkkor egy német pa­a doverl útra. Hosszú két csű darabja a kiállításnak pa és fia játszadozott — lát­hónap alatt ez volt az első Churchilj eredeti levele, csapadék, mely megnedvesí- melyben hozzájárul, hogy tette a nevére méltatlan, ezen a 40 kilométeres sza­sárgálló „zöld szigetet". hatóan nagy élvezettel — az ágyúval. Beállították a ke­rékkel a megfelelő magassá­kaszon, ahol kikötő híján got, majd a gyerek teljes Alig több, mint hét óra biztonságban érezhették ma- extázisban kiabálta: „Feuer!" elteltével, gyönyörű napsü- gukat a németek, ideiglenes Játéknak lehet, hogy szóra­koztató ... Én a halottakra tésben partraszálltunk Észak- kikötőt építsenek. A monu Franciaországban, Boulogne- mentális építkezés szakaszait gondoltam. Az első állásban ban. Abbeville érintésével érzékletes makettek ábrázol- meredek. tengernyaldosta eljutottunk Rouenba, Szent ják, film számol be az ame- sziklafalba ágyazva három­Johanna végzetes városába, rikaiak Angliában gyártott szintes „összkomfortos" bun­Dombtetőröl nézve olyan ez mesterséges kikötőinek úsz- ker áll. Belső falót kicsip­a település, mintha erdőbe tatásáról. Sötét szobába te- kézték a hihetetlenül, kes­ékelődött házcsoportokból relik a látogatókat: érdekes keny lőnyíláson is behatoló állna, mintha építői a ter- fény- és hangjáték érzékel- golyók. Itt a rettenet, a vér mészetadta tisztásokat szent- teti az 1944. június 6-i invá­ségtelenítették volna csak ziót: 3 ezer repülőgép bom meg, emberalkotta kőhalma- bázza a németek állásait, 30 ütött tanyát. A leghevesebb zokkal, itt-ott égbetörő, kar--hadihajó lövi a bunkereket, harc színterén eseti, el az csű tornyokkal. A bűbájos A szövetségesek tíz hadosz- amerikai' katonák fele. Tíz­középkori városrésztől, az tálya érkezik vizén és a le- ezer egyforma fehér már­aranytol csillogó óratorony- vegőben. Végül egy mozite- ványkereszt, vet árnyékot a tói, a Notre Dame-tól, az remben mozgófilmen pereg- zöld pázsitra. Itt vakít a aládúcolt, madarak-menedé- tek le előttünk a borzalmas nap, sitt csönd van, csak a ten­ke Saint-Machon templom- események: a gyanútlan fia- gerhalk moraját hozza föl a tói nehéz búcsút venni. Vil- tal katonáknak a száraz'öld szél. A park végéből meg­emlékeit őrzik, Omaha Beachben a csendes kegyelet lervülben, tengerparton érintése a halált jelentette, sebzett katona szobra tekint dig viruló, élő maradjon a Chikán Ágnes Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) esteledett ránk. Hűs, friss il- Később a vízbe épített kikö- a kereszterdőre, a francia latú szellő fújdogált, messze tő és a part között épített nép emeltette emlékmű fa­Le Havre fényei tükrözöd- hidak biztosították a szövet- Iáról pedig — akár a törté­tek a vízen. A kemping ta- ségesek számára az utánpót- nelemóra térképéről — leol­pasztalt és persze pihentebb lást, emberben, anyagban. vasható, mi történt itt 1944. lakói hajnalig duruzsoltak, Port en Bessinig erődít- nyarán. A gyeptéglákkal ki­gitároztak a sátor előtt, hogy ménynek is beillő sövények, rakott, meghatóan gondozott lássák a napfelkeltét és a várfalmagasságú kőkerítések emlékpark már amerikai dagályt, majd a gazdag zsák- mentén vezet az utunk. Itt gondnokság alatt álL mányt hátrahagyó, levonuló valóban házról házra kellett . . . . ... „. . vizet. Heggel különös lát- bevenniük az amerikaiaknak Azt hiszem- ilt mindennap vány fogadott: öreg és fiatal ezeket a falvakat, amelyek nyírják a füvet. És itt nem piszkavassal és vödörrel, mo- végülis a háború után vál- «7- esőtől várják, hogy min­sogató lavórral és szemöl- tak nevezetessé, új néven, dökcsipesszel, mindenféle Feltűnik a parton a bunke- Pázsit... botokkal vadászatra indult, s rek egész sora, a németek kagylókkal, rákokkal megpa­kolva tért vissza az eltávo­lodott, süppedős partról. A környék lakóinak is ez a foglalatosság adja a megél­hetést: az apály „terülj nsz­talkám"-at kínál a halá­szoknak, rákászoknak, kagy­lógyűjtőknek. Mire Trou­villbe érkeztünk, a városba .benyúló öbölből ls lehúzó­dott a víz, s addigra a ko­ránkelők „kitakarították" az öböl fenekét. A hálók a kor­láton száradtak, a halászok hátukat támasztva pihentek. Tömény halszag lengi ilyen­kor körül a várost: kofák árulják sátruk alatt a kü­lönleges, szines látványt nyújtó halakat, rákodat, kagylókat. Normandia partjain törté­nelmi leckék fejezetei csen­genek vissza: Hódító Vilmos alakja éppúgy felidéződik, mint a második világháború eseményei. Caen füstös le­vegőjét, fekete gyárkémé­nyelt elhagyva a tengerpart­ra vezető utat keressük: az amerikai partraszállás legen­dás színhelyét akarjuk meg­nézni. Arromanches-ban, eb­ben a 300 lakosú halászfa­luban minden erre emlékez­tet. A tengerparti sétányon a második világháború ágyúi, fogadják a keskeny utcáról odakanyarodó utast, emlék­lű és múzeum, na és sorba­állók tömege. Mindenki kí­váncsi a partraszállás doku­mentumaira, odabenn eredeti fényképek, makettek, kora­beli aknák, bombák, élet­TILTAKOZAS Pénteken nyilatkozatot adott ki a Demokratikus If­júsági Világszövetség, amely­ben elítéli az USA milita­rista köreinek újabb táma­dását, az enyhülés és a le­szerelés ellen. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az utób­bi időben az USA és más NATO-országok propaganda­gépezete összehangolt kam­pányba kezdett a közvéle­mény megfélemlítésére, min­den rendelkezésére álló esz­közzel terjesztve az úgyne­vezett szovjet fenyegetés mí­toszát. Ez a propagandakam­pány azt a célt szolgálja, hogy a közvélemény előtt igazolni próbálja az USA militarista köreinek erőfe­szítéseit, amelyek újabb tö­megpusztító fegyverek gyár­tására irányulnak. 65 MILLIÓ DOLLÁR Az amerikai kongresszus képviselőháza jóváhagyta a adó ' és a Szabad Európa rá­dióállomás felforgató tevé­kenvségének további bőví­tésére szánt összegeket. A szenátorok elfogadták a kül­ügyminisztérium 1978-as pénzügyi évre szóló költség­vetését, amelyhez hozzátar­tozik az úgynevezett nem­zetközi rádióállomások taná­csának szánt összeg is. Az október elsejével kezdődő pénzügyi évben az említett rádióállomások csaknem 65 millió dollárt kapnak. SALT-ÜLÉS GENFBEN Genfben pénteken megtar­totta soron következő ülését a hadászati támadófegyverek korlátozásáról folytatott tár­gyalásokon részt vevő szov­jet és amerikai küldöttség. MUNKÁSELLENES DÖNTÉS A tizenegy hónapja sztráj­koló londoni Grunwick gyári dolgozók a második bírósági fórumon csatát vesztettek. Az angol fellebviteli bíróság fél­éven belül második döntésé­vel sújtotta a szakszervezeti jogokat. VANCE SAJTÓÉRTEKEZLETE Vance pénteki sajtóérte­kezletén bejelentette: szep­tember 7—9. között Bécsben ismét találkozik Andrej Gro­miko szovjet külügyminisz­terrel, hogy elsősorban az újabb SALT-egyezmény meg­kötésének kérdéséről tár­gyaljanak. SZOVJET—JAPÁN MEGBESZÉLÉSEK Alekszandr A. Iskov szov­jet halgazdasági miniszter pénteken Tokióban megbe­szélést folytatott Hatojama Icsiro japán külügyminisz­terrel a szovjet—japán kap­csolatok fejlesztéséről és a két országot kölcsönösen ér­deklő más problémákról. A Szovfetunióban Helyeslik és támogatták az új alaptörvény tervezetét % Moszkva (MTI) A Szovjetunió alkotmá­nyozó bizottsága megvizsgál­ta az új alkotmány terveze­tével kapcsolatos országos vita menetét. A bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy a la­kosság n?.g" aktivi '.rsal, ma­gas fokú állampolgári ön­tudattal és érettséggel foly­tatja a tervezet vitáját. Az SZKP XXV. ke-r-jjresszurán elfogadott hnMíozatok sike­res végrehajtása és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának méltó megünneplése jegyé­ben folyó vita során minde­nütt egyhangúlag helyeslik és támogatják az új alaptör­vény tervezetében, foglalta­kat. Július 20-ig több mint 650 ezer munkásgyűlésen, 57 millió ember részvételével vitatták meg az alkotmány­tervezetet. Az alkotmányozó bizott­sághoz és elnökéhez, Leo­nyid Brezsnyevhez, vala­mint a helyi párt- és taná­csi szervekhez, lapokhoz, a rádió és televízióhoz 67 ezer­nél több levél érkezett: íróik értékelik az alkotmányterve­zetet, s javaslatokat tesznek szövegének kiegészítésére. Izraeli falvak Ciszjordániában —" fb ' 'f ? 'í .'•'•'•' Mikí&nm A Palesztin Felszabadítási Szervezet legmagasabb szin­tű testülete, a 180 tagú Pa­lesztin Nemzeti Tanács 12. ülése 1974. júniusában elfo­gadta a Gázai-övezetre és Ciszjordániára kiterjedő Pa­lesztin állam tervet, ahol ha­zát akar teremteni a vilá­gon — 1948, az első izraeli —arab háború óta — szét­szórtan élő palesztinok szá­mára. Az izraeli kormány maka­csul ragaszkodik az 1967-es törvénytelen területi hódítá­sokhoz. A megszállt terüle­teken létrehozott izraeli te­lepülések hálózata a kor­mány kolonializációs politi­kájának következménye. Az izraeli szélsőségek egyértel­műen állást foglalnak Cisz­jordánia (az izraeli ortodox szóhasználat szerint Szamá­ria és Jude) visszaadása el­len, mivel azt a „Nagy­Izrael" részének tekintik. Ezt a célt támasztja alá, hogy a megszállók közel 50 zsidó te­lepülést létesítettek a Jor­dán-folyó jobb partján, Kö­zel-Kelet „éléskamrájában", Ciszjordániában. Az izraeli kormány ezen a héten három, a Jordán­folyó megszállt nyugati part- Kurt Waldheim, az ENS3 ján létesített zsidó telepü- főtitkára is elítelte Izraelt a lésnek adta meg a hivatalos ciszjordániai települések tor. elismerést A települések kö- vényesítése miatt. „Rendku zül kettőt az előző izraeli VÜ1 szerencsetlen" lépésnek kormány hozzájárulása nél- minősítette az eljárást és kül hoztak létre. A letelepí. hangsúlyozta: ez az intézke. tést irányító szervezet veze- riés rontja a közel-keleti tője bejelentette, hogy szép- béke esélyeit, tember elsejéig még tiz új Térképünk a Le Monda települést kívánnak létrehoz- alapján néhány új izraeli ni a Jordán nyugati partján, települést mutat be. 54. Közben Walter észrevette sértődöttségemet, amit különben mindenképpen leplezni kívántam, de nem azért volt ő Don Jüan, aki az ilyesmit azonnal fel ne fogja, s viselkedésemet gyerekes féltékenykedésnek vélte. Bizonyára így is volt, gyötrődtem, csalódtam és féltékeny is voltam, főleg ajért, mert alig egy órája döntöttem el magamban, hogy gyanakvásomat végképp fel­adom, s egész nápolyi évemet Ruthtal töltöm, de közben valami dühös dac is érlelődött bennem, és míg gyöngültem, ugyanakkor erősödtem is, mert minden hevesebb keserű érzelmi hullámot egy elszánt ellenállás sodra követett, s végül is utóbbi kerekedett felül. — Vigyen el az ördög — sziszegtem magam­ban, s elekor már nem Walterra, hanem Ruthra gondoltam. — Ami megtörtént, megtörtént, sem­mi okom, hogy ezért búslakodjam, most ez is véget ér, s én nyilván hamarosan odébbállok. Megyek Salernóba ... — Ezeken rágódtam, míg Walter ugratni próbált, s ilyeneket mondott: — Ha jobban tudna németül, komoly vitákat vívhatnánk ... De hiszen még nagyon fiatal... Van ideje bőven ... Foglalkozzék sokat képző­művészettel, s akkor meg fogja érteni, amit én mondok... Persze, az önök kis országa kívül­esik a világ forgalmán... Nem is tudhatja azt, amit mi tudunk... — Ehhez hasonló kedves nagyképűségekkel enyhítette azt a körülményt, hogy Ruth lenyűgözve hallgatta minden sza­vát. s már-már idegesen összeráncolta a hom­lokát, ha én megszólaltam. Néha rohamszerűen tört rám az őszinte felhá­borodás, mert azért ilyen sértő fordulatra még­sem készültem föl, de utána mérlegeltem ma­gamban Ruth egyéniségét, és be kellett látnom, hogy egy olyan nő, akit egy pofon győz meg a szerelemről, s aki trágár szavakban kéjeleg, an­nak ez a Walter igazi álomlovagja lehet, mert ettől megkaphatja, mindazt amit kíván, hiszen egy-egy szava és kirobbanó röheje is felér egy testi inzultussal. S ezt nem a csalódott vagy le­győzött ifjú sérelme mondatta velem, Walter valóban igazi hímállat volt, nyers, támadó, tip­ró és kíméletlen, akiben fel sem merül, hogy nőnemű lény kitérhet előle megadás nélkül. S hogy ez így volt, Ruth élénken igazolta, bár ő a nők között is kivételesen áhította a legyőzetést. A leány szinte ámolygott mellette, tűrte minden csípösségét és komiszságát, akár külsejére, akár viselkedésére vonatkozott. Valósággal kioktatta, ha megjegyzést tett egy-egy műemlékre, amely Ravellóban lépten-nyomon adódott, s ezt oly le­ereszkedő fölénnyel tette, hogy én is kínlódva, háborogva fordultam el. de Ruth megigézve hall­gatta, sőt. nem is hallgatta, hanem úgy figyelte a torzonborz arcot, mint aki boldog, hogy enge­delmeskedhetik neki. Beültünk egy kis vendég­lőbe, hogy néhány falat ételt együnk, mielőtt útra kelnénk, de kínos volt olt is ez a megkü­lönböztetés, Ruth a szót vivő Walterre figyelt odaadással, s csak kelletlen zörejként vette tu­domásul, hogy én is meg-megszólaltam néha udva­riasságból. De már menekültem volna így is, utál­tam, gyűlöltem mindent, s mikor odaintettük a ko­csit, hogy beszálljunk, zavart, kényelmetlen ta­nakodás előzte meg az elhelyezkedést. Walter persze Ruth mellett akart ülni. engem minden­áron a kocsis mellé tessékelt a bakra, Ruth meg kiforgatva önmagából, szinte úgy viselkedett, mint aki megint elfelejtette mindazt, ami eddig történt. Idegenül szemlélt engem, s néha úgy tetszett, hogy erőlködik, hogy rám ismerjen. Az osztozkodásnak a kocsis vetett véget, mert ő ki­jelentette, hogy három személy több mint kettő. s nem is szívesen vállalja a megterhelést, mert lovai már, akárcsak ő, öregek, s nem bírják a hosszú utat. Ez persze nem volt igaz, de a ko­csisnak volt esze, hogy kihasználja a megválto­zott helyzetet, s egy kis felárat préseljen ki a tolakodó festőből. Walter azgnban ebben is sza­balyos Don Jüan volt, nem szívesen költött, ha ez nem volt múlhatatlanul szükséges. Orcátlanul megveregette a vállamat, s fiatalságomra hivat­kozva, arra kért. hogy menjek le gyalog Amal­fiba. ő felfelé jött gyalog, pedig idősebb nálam, onnan aztán gyerekjáték tovább jutni Positanó­ig. Van hajó is, meg annyi szekér és kocsi halad Sorrento felé. bármelyik fölvesz, ha fölkéredz­kedem. ő is igy szokta, ha a környéken utazgat. Dermedten hallgattam okoskodását, s Ruthra pillantottam, szinte rémülten, remélve, hogy még feltámad benne valami tisztességérzet, de a leány úgy állt ott, mint akire nem is tartozik a dolog. Valóban olyan volt, mint egy idegen, aki­ből az elmúlt napok nyomtalanul kihullottak. Ruth elfelejtett engem, ahogy az első napokban is megfeledkezett arról, hogy találkát ígért. Én igyekeztem férfiasan, s főleg közömbösen viselkedni, de mikor Walter a zsebébe nyúlt, s néhány lírát kotort össze az esetleges hajóútra, elöntött a forróság, s kurta „jó napot"-tal sar­kon fordultam és otthagytam őket. A Dómot né­zegettem elmerülten, s csak akkor néztem utá­nuk, mikor hallottam, hogy a kocsi zörögni kezd és elindulnak Amalfi felé. Tlyen lelkiállanotban, lehorgasztott fejjel ban­dukoltam egy fél óra múlva utánuk, gyalog, s bár a világ most is szép volt, sőt a késő délutáni napsütésben, melybe már lila színek is bele­játszottak, még szebb lett, de én komorságot és sötétséget árasztottam magamból, kínom árnyé­kába burkolództam, s mit sem vettem észre. Bármerre fordultam, nehéz, függöny ereszkedett elém. s a fel-felcsendülő hangok is egyre vala­mi gyászos, lemondó ütemben isrrátlődtek. (Folytatjuk.) 1

Next

/
Thumbnails
Contents