Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

2 Péntek, 1977. július í: Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Tifetelt Országgyűlés! Mi, Csongrád megyei képviselők is úgy ítéljük meg, hogy óriási fejlődés történt hazánk vízgazdálkodásában. Mi ezt a fejlődést több okból különösen nagyra értékeljük. Megyénk területének 60 százaléka árterület, s így minden árhullám levonulásával településeink többsége veszélyeztetve van. Az árvízvédelmi biztonság az utóbbi években nagymértékben növekedett. 1970-ben még a megye felnőtt férfilakosságénak zömét kellett mozgósítani a védekezésre. és a termelés rovására Is jelentős számú munkagépet és gépkocsit kellett igénybe venni. Azóta — bár többször volt az 1970-est megközelítő magas árvízszint — a vízügyi szakapparátus némi kisegítéssel a védekezést biztonságosan megoldotta. A költségek lényegesen kisebbek voltak, és kevésbé zavarták a gazdálkodó egységek termelőtevékenységét. (Igaz, az árhullám levonulása nem volt olyan hosszan tartó, mint 1970-ben.) A lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásában és a vízgazdálkodás több más ágazatánál ugyancsak számottevő fejlődésről számolhatunk be, saját közvetlen tapasztalatunk alapján is. Vízgazdálkodásunk néhány területén azonban a fejlődés — megítélésem szerint — mindmáig lassú volt. Ennek következtében sok éven keresztül nagy értékek mentek veszendőbe. Többszörösét vesztettük el annak, mint amivel a problémát egyszer és mindenkorra megoldhattuk volna. Ilyen területe a vízgazdálkodásunknak például a belvízrendezés. Az OVH elnökének írásos jelentésében — mely a belvízmentesítésnek az indokoltnál szűkebb teret szentel — az áll, hogy a jelenlegi csatornahálózat segítségével a közepes belvizek 17—20 nap alatt levezethetők. Ez sem optimális, mert ha művelt teriiletek, vagy lakótelepek ennyi Ideig vízzel vannak borítva, a kár nagyon jelentós. A szakemberek véleménye szerint a télitavaszi belvizeket legalább 12 nap, a nyáriakat 3 nap alatt le kell vezetni. Nyolc belvizes év tapasztalafai Tudjuk azonban, hogy — sajnos — nemcsak közepes belvizekkel kell számolnunk. Azon túl a belvízlevezető csatornahálózat nem azonos kiépitettségű az ország különböző részein. Csongrád megyében például a vizilgyi szakemberek szerint szükségesnek tartott csatornahálózat sűrűségének fele sínes meg. Ennek következtében a belvíz pusztításai jóval meghaladják az elviselhetőséget. A belvíz különösen nagy kárt okozott a lakóépületekben és a mezőgazdaságban. Az utóbbi időszak 8 belvizes éve alatt Csongrád megyében több mint 16 ezer lakás rongálódott meg. Ebből körülbelül 10 ezer helyett újat kellett építeni, a többit pedig jelentős költség- és munkaráfordítással helyreállítani. A 98 évvel ezelőtti (1879es) nagy árvíz, mely Szeged várost elpusztította, 5 ezer 583 épületet tett tönkre. Az összehasonlításból látható, hogy bár árvízpusztUisról nem beszélhetünk, mégis 8 év vesztesége két nagy árvíz kártételével volt egyenlő. A 10 ezer új lakás építése azonban szolidan számolva Is 3—4 milliárd forintot tesz ki. Ha hozzászámítjuk a területkialakítás és közművesítés költségeit, akkor az 5—6 milliárd forintot is eléri. A felszabadulás előtt életre szóló családi tragédiát jelentett annak, akinek lakását a víz elpusztította. Most szocialista államunk kamatmentes kölcsönökkel (több mint egy és egynegyed milliárd forint OTP-kölcsönnel és egyéb sokoldalú támogatással segíti a kárt szenvedetteket csaláDr. Komócsin Mihály felszólalása di otthonok újjáépítésében. Az összedőlt régi vályog- és vertfalú épületek helyett biztonságosabb területeken, tágasabb és korszerűbb családi fészkek épülnek. A kárt szenvedetteknek és a népgazdaságnak is rendkívül nagy áldozattal jár a belvizpusztítások következményeinek elhárítása. A közvetlen kór is nagy összegű A mezőgazdaságot ért kér Csongrád megyében évi átlagban 220 millió forint volt a belvizes években. (1975ben meghaladta a 650 millió forintot.) A 8 év alatt tehát másfél milliárdnál több a közvetlen kár, nem számítva az elmaradt eredményt és a ráfordított, de kárba veszett munkát, költségeket, és számos más, egyéb hatásokat. 1970-ben és 1975-ben 93 szövetkezetet károsított a belvíz. Közülük számosat szanálni kellett, s az államnak több százmillió forintos támogatást kellett adni a szövetkezeteknek, hogy gazdálkodásukat folytatni tudják. Mindez olyan területeken történt, ahol a normális feltételek között a szövetkezetek jól gazdálkodnak, sok terméket adnak a népgazdaságnak, és a tagság is jelentős jövedelemre tesz szert, összességében tehát 3 év belvízkára 5—7,3 milliárd forint kárt jelentett Csongrád megyében. Ezt a helyzetet elemezve az OVH vezetésével együttműködve elkészítetttik Csongrád megye vízrendezés-fejlesztési koncepcióját. A számítások szerint másfél milliárd forintból (1976-os áron) a belvízkár elhárítható. A 767 millió forintból létrehozandó állami főművek gyakorlatilag három megye, Bács, Békés, Csongrád megye belvízmentesítését fogják szolgálni, mivel Bács és Békés megye területének jelentős hányadáról is a tereplejtési viszonyok következtében Csongrád megyén keresztül folyik le a belvíz. A terv végrehajtása lényegében meg is kezdődött, azonban nagy aggodalmat vált ki két körülmény. Az egyik, hogy a terv végrehajtása minimum három, de a teljes végrehajtást tekintve 4—5 ötéves tervet vesz igénybe, tehát hosszú időn keresztül még számolni kell jelentős kártételekkel. A munkák gyorsításának kapaeitásfeltételel adottak, tekintve, hogy a munka tűinyomó többsége anyagmentes, gépi és kézi munkaigényt jelent. A gépek rendelkezésre állnak, a kézi munka számottevő részét pedig részben az érintett területek lakossága társadalmi munkaként, részben pedig a KISZ védnökségvállalása révén az ifjúság vállalta. A jelenleg már működő ifjúsági építőtábor rövid idő alatt is figyelemreméltó eredményt ért el. Van olyan terület, ahol a IV. ötéves tervben az üzemközi és üzemi vízlevezető hálózat már megépült. A beruházási korlátozások miatt a befogadó állami főművek azonban nem épültek meg. és így a vízgazdálkodási társulatok és a mezőgazdasági üzemek anyagi befektetései, erőfeszítései nem hasznosulnak kellően. A gyorsítás pénzügyi feltételeit meg lehetne teremteni a szükséges állami hitelnyújtás előrehozásával. Bár rendkívül nagy jelentőségűnek tartjuk — a Dél-Alföld fejlődése szempontjából is — a Csongrádi Vízlépcső megépítését, mégis úgy gondoljuk, hogy annak egy-két éves halasztása és ezen a réven, felszabadított pénzügyi eszközök belvízmentesítésre törtérő felhasználása a népgazdaság számára hasznos tervmódosítás volna. A belvízmentesítéshez kapcsolódó meliorációról A másik problémakör: a belvízmentesítéshez kapcsolódó melioráció. Ha a belvízlevezető csatornahálózat építése nem jár együtt talajrendezéssel és a mentesített területeken egyben az öntözés lehetőségeinek megteremtésével, a vízkártételek ugyan kisebbek lesznek, illetve elmaradnak, de a víz áldásos hatását nem tudják hasznosítani a mezőgazdaság számára. Célszerű volna tehát a rendezést meliorációval egybekapcsolva, komplex módon végrehajtani, aminek következtében a terméshozamokat ugrásszerűen meg lehetne emelni ezeken a területeken. Nem jelentéktelen kérdés ez, hiszen Csongrád megye belvizek által veszélyeztetett, úgynevezett „ősartéri" területei 280 ezer hektárt tesznek kl. Ezeknek zöme az ország legjobb talajadottságai közé számító Tisza—Maros völgyi területek. E vidéken a napfényes órák száma optimális. Jó vízgazdálkodás mellett nagy termésátlagokat lehet elérni. Szabad legyen erre vonatkozólag egy rövid példát említeni. öt évvel ezelőtt a Felgyői Állami Gazdaság a vízkárok miatt évenként 10—15 millió forint veszteséget szenvedett. Jelentós állami támogatással elkészült a komplex melioráció. Ennek következtében a korábbi 20—25 mázsás búzatermés helyett öntözéssel most 45—50 mázsát, a korábbi 30 mázsa kukoricatermés helyett most 60—62 mázsát takarítanak be. A korábbi évi 10—15 millió forintos veszteség helyett most ugyanannyi nyereség jelentkezik a gazdaságnál. Lényegében öt év alatt a komplex meliorációra fordított összeg megtérült, a termelés biztonságossá vált. E gazdaságot kiszolgáló csatornahálózat a csongrádi Tisza és Vörös Csillag termelőszövetkezetek területén vezet keresztül. A szövetkezetek — a belvízkárból adódó anyagi nehézségeik miatt — a komplex mcloirációt nem tudták végrehajtani. A belvíz miatt a 'taía)élolcészUési és vetési munkákat általában három héttel később tudják elvégeziii, a termésátlagok körülbelül felét teszik csak ki a szomszédos állami gazdaság termésátlagainak. UgyanIlyen példaként említhetném a Tiszasziget térségében végrehajtott szövetkezeti komplex meliorációt Is. A számitások szerint a meliorációs munkálatok végrehajtása 1,9 milliárd forintba kerülne az összes érintett gazdaságokban. Az évről évre ismétlődő belvizkártételek az érintett szövetkezetek nagy részét anyagilag nehéz helyzetbe hozták, és így a szükséges saját erőt nem, vagy csak egyéb fejlesztéseik teljes elhanyagolásával tudnák biztosítani. A meliorációs költségeket a szakemberek véleménye szerint félmilliárd forinttal lehetne csökkenteni, ha a legmélyebben fekvő lefolyástalan területeket kivonnák a mezőgazdasági művelésből, és víztározók kialakítására hasznosítanák. Ez ugyan érzékeny vesztesécf az érintett gazdaságoknak, de népgazdaságilag hasznos volna. Gyorsíthatnánk más területekről a belvíz levezetését. A tározók vize öntözésre, halhústermelésre hatékonyan hasznosítható volna. E tározók segíthetnék árvízvédelmi gondjaink megoldását is. A Tisza árvízszíntje A hosszú időszakra visszatekintést nyújtó számsorok ugyanis azt mutatják, hogy a Tisza árvízszintje mind magasabb és magasabb. 1879ben, a nagy árvíznél 806 centiméter magasságot mértek Szegednél. 1932-ben 023 centimétert, 1970-ben már 960 centimétert. A számítások szerint belátható rövid időn belül már 10 méter 60 centiméteres árvízszint kivédésére kell felkészülni. Ez adódik abból a természetes körülményből, hogy folyóink vízgyűjtő területein a folyamrendezés, az erdőkitermelés, a vízlevezetők tisztítása, illetve szilárd burkolattal való ellátása következtében jelentősen gyorsul a vizek lefolyása. Így nálunk a folyók alsó szakaszán mind magasabb is magasabb vízállással kell számolni. Ennek következtében a gátakat is magasabbra és eresebbre kell építenünk, Illetve az esetenkénti védekezés költségei növekednek ugrásszerűen. Ha van elegendő tározónk, akkor az árvizek jelentkezésekor a folyókat meg lehet csapolni. A tározókban viszszatartott vizet a már említett módon gazdaságosan lehet hasznosítani. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert két — időnként nagy víztömeget szállító — folyónk, a Hármas-Körös és a Maros a tervezett Csongrádi Vízlépcső alatt ömlik a Tiszába. A geotermikus energia Vízgadálkodásunk másik területe, ahöl a fejlődés nem áll arányban a lehetőségekkel, a geotermikus energia hasznosítása. Az írásos jelentés megállapítja: „Magyarország geotermikus helyzete földtani adottságai miatt kedvező". Szakcikkekben lehet olvasni, hogy hazánk ilyen szempontból Európa második leggazdagabb országa. E gazdaság hasznosításához — beruházási javakban — sajnos, nem vagyunk elég gazdagok. Az energiahordozók drágulása következtében azonban érdemes volna ezzel kapcsolatos megítélésünket felülvizsgálni. Addig is azonban sok „apró" problémát meg lehetn* oldani e területen. Közülülk néhányat szabad legyen felsorolni : — A működő termáikutalt vizének több lépcsős hasznosítása. — Az olaj- és földgázkutatásnál meddőnek bizonyult kutakat termálvíz nyeréséra felhasználni. (Csongrád megyében 61 ilyen van!) — A rétegek energiafeltárására felszínre hozott termálvíz hőenergiáját visszanyomás előtt hasznosítani. — A zöldségprogramot szolgáló termálkutak létesítéséhez fúrási kapacitást biztosítani. A létesített termálkutak segítségével termelt zöldség sokszorosan több valutabevételt eredményezne at országnak. Ebben az esetben is előbbrevaló a népgazdasági érdek, mint a vállalat érdeke. Az általam felsorolt témák ugyan nemcsak az OVH tevékenységi körét érintik, mégis a beszámolóhoz kapcsolódva kellett elmondani. Mivel e problémák megoldása nemcsak helyi, hanem népgazdasági érdeket szolgál — úgy gondolom —, megérdemli az illetékes kormányzati szervek figyelmét. Az OVH elnökének beszámolójával egyebekben egyetértek — fejezte be felszólalását dr. Komócsin Mihály. N

incs két azonos hangulatú, ritmusú parlamenti ülésszak. Az ülésteremben a reflektorok fényei, a kamerák „szeme" segítségünkre Ván annak eldöntésében, minek van nagyobb súlya az átlagosnál. A folyosón már nehezebb ezt a hangsúlyt meglelni, hiszen annyi minden elhangzik, rövid kommentár, jó sztori, mely rögtön élni kezd, s valahogy az országos gondokban és eredményekben csillogni kezd szűkebb hazánk élete. Szeged, a megye több alkalommal a figyelem fókuszába került. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter szóba hozta az új szálloda átadását, szólt a koordinált raktár megépítéséről. A pénzügyminiszter, amikor az önkéntes társadalmi munkáról beszélt, mely a tanácsok erőforrásait hasznosan kiegészíti, akkor megyénk egyik városát, Szentes nevét is megemlítette, ahol példás a városfejlesztő társadalmi Összefogás. Jól tudjuk, hogy a városszeretet kibontakozása Szegedre, Makóra éppúgy jellemző. Vallyon Aladárné tói, Csongrád város képviselőjétől azt kérdeztem, neki mi Jutott eszébe, amikor ezek a mondatok elhangzottak?' Parlamenti jegyzet Felénk forduló figyelem — örül az ember, amikor megyénkről van szó, különösen, ha dicsérnek bennünket. Hogy mire gondoltam? Ha néhány éve hamarabb hangzott volna el a beszámoló, akkor talán Csongrád nevét emiitették volna, mert akkor mi nyertük meg a településfejlesztési versenyt. Mindenképp jó dolog az, hogy városaink, községeink lakói versenyeznek a kényelmesebb, a szebb lakókörnyezet kialakításában. Ennek valamennyien hasznát látjuk. A mi városunkban az üzemek dolgozói szinte felbecsülhetetlen értékű munkával segítik az iskolák tárgyi felszereltségét. Az emberek összefogása nélkül aligha sikerült volna bölcsődei és óvodai helyzetünkön javítani. Abból a hárommillió forintból, amit a településfejlesztési verseny győzteseként szereztünk, megépülhet az ifjúsági ház egy része. Érdemes dolgozni lakóhelyünkért közvetlen kötelességünkön túl. Ezt mind több ember érzi és gondolja így, s példájával, buzdítására másokat is meggyőz erről. Fölszólalásában dr. Komócsin Mihály összefüggő, elemző képet rajzolt a belvízrendezés ügyéről. Az egyik szünetben Ferenczi Józse/i'el, a makói járás képviselőjével mégis szót ejtettünk erről, ö ugyanis azt a területet képviseli, ahol napi probléma ma is az a pusztítás, amit a belvíz végzett. — Községeinkben sok ház összedőlt, megrongálódott. Ez közismert. Csak köszönettel lehet arról beszólni, ahogy a lakosság kárt szenvedett részét a segítőkészség körülvette. Volt probléma is, de erről most hadd ne beszéljek. A tsz-tag azt tapasztalja, hogy saját háza hamarabb rendbe jön, mint a közös gazdaság ügye. Pedig ott is érdekelt. Az elmaradt nyereség ót is sújtja. Épp ezért teljes szívemből támogatom a komplex belvízrendezést, mivel Ismerem választóim véleményét. Nagy akaraterő kell hozzá, segítség az agyonsanyargatott szövetkezetnek, és nem szabad halogatni, késleltetni. Ketten nyújtottak be interpelláclós kérdést, az egyiket megyénkbeli, makói képviselő, Kangyalka Antal. Nyilván hosszabb ideig érlelte a problémát, amíg idáig jutott. — Az anyagmozgatás gépesítését valóban komolyan kell venni — mondta. — Egy példa: tavaly 51 vállalat nyújtott be ennek támogatására pályázatot. Ezek együttesen 1 milliárd 950 millió forint értékű fejlesztést. és ezzel 3 ezer 625 fő átcsoportosítását tervezik. Ugyanakkor a közvetlen tapasztalatom az, nincs ' a targoncákhoz alkatrész, a beszerzők hiába utazgatnak érte, s kényszerűségből néha kettőből-háromból csinálnak egy újat. Ezen lehetne változtatni szerintem, ezért interpelláltam. Juratovics Aladár és Ferenczi József beszélget, miközben filmezik őket. Ez sem különös jelenet a Parlament folyosóján, mégis megkérdem: — Filmszerep? — Igen, olyasmi — mondja Juratovics. — Algyói emberek címmel készül egy tvftlm. Ahhoz vettek fel most egy képsort itt. A

sokszínű, érdekes parlamenti életből, talán mégsem véletlen, hogy a megyénk felé forduló figyelem megragadott. Bálint Gyula k