Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

Vasárnap, 1977. június 5. Még egyszer a Shvoy-naplóról A történettudomány jeles kép­viselői közül is kiemelked­tek azok, akik pszichiku­muknál, alkatuknál és tárgyi tu­dásuknál fogva kezdeményezői, támogatót voltak az alkotó viták létrejöttének. E kevesek közül is kitűnt, és máig ható sugárzó ere­je van például Molnár Eriknek, az MTA Történettudományi Inté­zete elhalálozott igazgatójának. Berend T. Iván akadémikus, a Magyar Történelmi társulat leg­utóbbi székesfehérvári vándor­gyűlésen mondott elnöki meg­nyitójában szintén kifejezésre juttatta, hogy „a történettudo­mánynak is érdeke az élénk, ál­landó publicisztikai érdeklődés". A ml vidékünkön a Délmagyar­ország több ízben vállalta, sőt magáévá tette a társadalomtudo­mányok terén e hagyományok folytatását. Ezért örömmel olvas­tam Péter László „Shvoy Kál­mán önarcképéhez" című Írását, mert a napló és visszaemlékezé­sek szerzőjével kapcsolatban újabb adatokkal szolgál. Megerősíti bennünk azt a meg­győződést, hogy eddig meg nem jelent munkák közzétételének nem lehet akadálya a még élő személyek léte, mert „a közéleti szereplő tűrni tartozik a jogos kritikát". Ugyanakkor arra sem vállalkozhattunk, hogy a naplók fontos részelnek elhagyásával, vagy egyes mondatainak kiraga­dott, már más értelmű csoporto­sításával éppenséggel történelem­hamisítást kövessünk el. Például Shvoy hűen adta vissza, —mint ezt a többi eredeti, történeti ér­tékű levéltári forrás megerősíti — a sorsdöntő 1939-es parlamen­ti választások körülményeit, tör­vénytelenségeit. Ez az összetéte­lű parlament hagyta jóvá hall­gatólagosan Bárdossynak a Szov­jetunió ellen bejelentett hadüze­netét, s mindazt, ami ennek kö­vetkezménye lett: hazánk „a mo­hácsi mértékű pusztulás szaka­dékának" szélére jutott. Bátran állíthatjuk, hogy pártunk szövet­ségi és népfrontpolítlkája bizto­sítja, hogy „a név szerint emlí­tettek némelyikéire különösen „leszármnzottaikra" a közzététel­ből semmilyen hátrány sem „há­ramolhat". Ügy vélem, hogy a Shvoy-so­rozat Iránti érdeklődésnek egy­forma 3ulyú két oka van: egy­részt Shvoy Kálmán mindenkép­pen szines egyénisége, a politikai életben játszott szerepe, más­részt talán az, hogv a kor, amely­ről Shvoy írt, időben közel van hozzánk, az ellenforradalmi kor­szak a legmélyebben rányomta bélyegét nemzeti történelmünk sorsdöntő alakulására. Magam Is hozzá szeretnék Já­rulni ahhoz, hogy a birtokomban levő, nagyszámú hozzászólások­ból — melyek egyaránt érintik a sorozat közzétételét, Shvoy sze­mélyiségét, de különösen a hor­thysta-korszak eseményeit, jelle­gét — az értékes, új adatokat tar­talmazó levelek közül néhányat közzé tegyek, — szerzőik hozzá­járulásával. Kiss Sándor, aki hosszú Időn keresztül a szegedi Londoni kör­úti Nevelőotthon igazgatója volt, az alábbiakban szólt hozzá a cikksorozathoz: „A Horthy kör* sereglett tírsasSg­Mk Shvoy Kálmán ls tagja volt. Az etlenforradalml rendszerben — annak bölcsőjétól kezdve — nem ls akármt­l.ven vezető pozíciókat töltött be. Gömböst „uborkaián leikapaszkodott kalandor"-nak mlnősiU. Ebben Igaza ls van. Ennek a „kalandornak" azon­ban Shvoy — egészen Gömbös halá­láig — bizalmas barátja, tanácsadója volt. Shvoynak akkor már félelme­tes közéleti hatalma volt Szegeden. Nélküle egv falevél ae rezdülhetett meg ott" Kiss Sándor a továbbiak­ban az lDJ5-tis képviselőházi válasz­tásokon lezajlott csalásokra hívja fel levelében a figyelmet: „Az akkori választási törvény szerint annak a pártnak jelöltjel kertHhettek fel a •szavazó lapokra, akik a szavazásra Jogosultak bizonyos számú ajánló aláírását be tudták mutatni. Nyüt ajánlás, titkos választás volt. En ak­kor a Szeged-Kettőshatári (Székhát) Iskola tanítója voltam. Április egyik napján reggelre Szeged tanyavllága összes pedagógusát berendelték a Ró­kusi tornacnarnokba szakmai tovább­képzésre. Akkor azonban egy szó sem esett pedagógiáról. Zárt ajtók mellett közölték velünk: Gömbös mi­niszterelnök, Shvoy Kálmán stb. lesz­nek a kormánypárt képviselőjelöltjel. A Törvényszék elnöke másnap reg­gel 7 órakor fogja az általa hitelesí­tett ajánlási iveket hivatalosan átad­ni a választáson részt venni kívánó pártoknak. Nekünk azonban ott — egy nappal előbb — kiosztották az ajánlási Íveket és az iskolakörzetünk­ben lakd szavazók névaorát. Az az utasítás hangzott el, azonnal vlssza­térve Iskolánkhoz tartsuk . „hazafias kötelességnek" még aznap és éjsza­ka Iskolakörzetünk szavazóinak alá­írását összegyűltem a kormánypárt ajánlási ivére. Hogv a másnap reggel Induló ellenzéki pártok már ne tud­janak aláírást kapni." Szálkái Pál budapesti lakos a* 1939-es képviselőházi választá­sokkal kapcsolatos, közzétett Shvoy-feljegyzésekhez szólt hoz­zá: „A kormánypárt nvtnden stltnsM képviselő győzelmét gátolta. Én Shvoy képvlselöjelőltl bukását másként lá­tom. Miután ön szegedi, ismert Ön előtt, hogy Shvoy a szegedi lajstro­mos kerületben lépett föl a Függet­len Kisgazdapárt jelöltjeként. A lis­tavezető Eckhardt Tibor volt. de mert Eckhardt több helyütt lépett föl, mindenki tudta, hogy a szegedi man­dátumot átadja a lajstromon utána következő személynek, a szegedi shvoynak. Abban önnek igaza van: s MEP mindent elkövetett, hogy a dlsszldensek ne Jussanak mandátum­hoz. de shvoy bukását nem e* a ne­gatív törekvés okozta." Dr. Krier Rudolf szegedi lakos különösen Shvoy személyiségét értékelte levelében: „A szerzőt határozott, elképzelése! hez ragaszkodó. Impulzív természetű embernek Ismertem, aki teli volt am­bíciókkal. Ez magyarázza, hogy a nyugállományban sem tudott tétlen maradni es ezért kalandozott el a po­litika területére. Befolyását és tekin­télyét nagymértékben támasztotta alá a mögötte álló hátalmas családt Vá­gyon. De Ismertem a családot ls, amellyel kapcsolatba került. Egy naplóban mindig a szerző a főszerep­lő, az eseményékhez fűződő érzelmei, reflexiói teszik a beszámolást hangu­latossá és eredetivé, ez azonban nem zárja kl és nem ls teszi feleslegessé a tények objektív értékelését. Ebben a naplóban azonban egyedül a szub­jektum és az egocentrizmus tükröző­dik." Shvoy naplófel jegyzéseiben rész­letesen írt arról, milyen körül­mények között következett be Horthy Miklós kiválasztása a hon­védelmi miniszteri tisztségre. Ez­zel kapcsolatban dr. Del Medico Imre budapesti lakos további ész­revételeket közölt levelében: „A Shvoy-naplőban szó van arról, hogy Horthy Miklós érvényesülésé­ben milyen szerepe volt az Arad me­gyei rokonságnak. Mivel anyám ré­vén magam is Aradról származom, hallottam erről egyet s mást. A Ta­nácsköztársaság Idején Aradon ala­kult első ellenforradalmi kormányban számos helyi, megyei személyiség szerepelt. Károlyi Gyula Szegeden alakította meg második ellenforra­dalmi kormányát, 8 amikor izöba ke­rült, hogy kl kapja a honvédelmi tárcát. Pálmai Lajos lgazságügy-ml­nlszter így hívta fel a figyelmet a már ott tartózkodó Horthy Miklósra: Hiszen Itt van a Purgly Magda fér­jel" Megjegyzem, hogy dr. Agócsi János szegedi orvos arról értesí­tett, hogy Shvoy Kálmán még életében egy terjedelmes, saját kezűleg írt önéletrajzot adott át részére. Agócsi ezt készülő mun­kájában kívánja publikálni. Néhány észrevételt tennék még az említett, örömmel olvasott vi­taindító s egyben kiegészítő Pé­ter-cikkhez. A leglényegesebb vo­natkozások, melyek cikkében sze­repelnek: napló vagy visszaemlé­kezés, a titkossúg kérdése, és a Shvoy „önarckép" megrajzolása. A névelirásokhoz csak annyit szólnék, hogy Shvoy több esetben nem tudta francia stb. nevek pontos leírását, viszont jeleztem a sorozatot bevezető cikkben, hogy „nem hagytunk el és nem másítottunk meg egyetlen szót sem". Természetesen a készülő kiadványban lábjegyzetben kö­zöljük a helyes névírást. A soro­zatban többségében törekedtem a fontosabb országos és szegedi po­litikai személyiségek foglalkozá­sának és a közéleti szerepüknek közlésére. Az elkészült munkát nagyobb­részt a naplók anyaga teszi ki. Vitathatatlan, hogy naplóról van szó, az anyag nagy többsége Shvoy naponkénti feljegyzéseit tartalmazza, mi azonban elhagy­tuk az év, nap és hó kiemelését. Az ebből készült sorozat mind a naplók, mind a Shvoy által ké­sőbb készitett kiegészítésekből tartalmaz anyagot Talán helyes lett volna kurzív szedéssel elvá­lasztani a kettőt, de leszögeznénk, hogy a sorozat szerkesztésénél a leglényegesebb szempont az ol­vasmányosságra való törekvés volt a legérdekfeszítőbb helyi ré­szek kiragadása a munkából. Míg a leendő kiadvány már szo­ros időrendben halad. Bizonyára szívesen veszik az olvasók a ki­advány első sorainak, oldalának közlését, mivel ez éppen nem sze­repelt a sorozatban. NAPLÖM mi ektotMr ti Minden­ki érezte, hogy valami van a levegő­ben, de mi elől Voltunk az áUSaban, Kokkal Jobban a háborús psychosls és ar ellenséggel való szórós néxus hatása alatt alltunk, semhogy a há­tul történő eseményekről tudtunk volna és azokkal törődtünk volna. Az AOK kiadott agy intézkedést, hogy bár megtette á lépésekét az ellensé­geskedés beszüntetésére, azért az ál­lásokat tartani kell, legyen mindenki eher, fegyelmezett, tettre kész és ne üljön fel izgatásoknak. Október IS. Beütött s bomba. Ká­roly osztrák császár, mint Ilyen, egy Manifesztumot adott ki Bécsben, amely szerint Ausztriát nemzetiségei­re oszlatja fel. Magyarországról eb­ben csak annyi van, hogy külön In­tézkedik. Ez volt tulajdonképpen az egész felbomlás, széthullás okozója. Egyelőre a mi csapataink erről nem vettek tudomást. Október ti. Törökország letette a fegyvért, külön békét kötött. Ez már tényleges, általános bomlás. Október ». Ilyen légkörben, nagy­ban előkészülve a kiürítésre, kezdték meg az olaszok ZS-ról M-re virradó éjjel a támadást és ehhez a tüzérségi tűz előkészítését. Október is. Megkaptuk a parancsot a visszavonulásra. Ezen parancs sze­rint fokozatosan a 11. hadseregnek arra a vonalra kellett volna vissza­vonulni, amelyet 1916-ban a támadás beszüntetése után a front rövidítése­kor elfoglalt. November f. A hadsereg parancs­nokságtól intézkedés jött, hogy ml beszüntetjük az ellenségeskedést, ezért küldjenek az egyes hadosztá­lyok parlamentereket az ellenséghez, amelyben ezt közöljük, hogy ök ls szüntessék be. Ennek az oka az volt, hogy a fegyverszünet megkötése ne­hezen ment. November S. MI autón megindul­tunk a hegyek között. Éppen Trieszt felett hallottam, amint az olaszok bevonultak Triesztbe. Feledhetetlenül szomorú látvány volt. Wienben fel­tartóztatták a vonatunkat s parancs­ra hivatkozva csak lefegyverzés után akartak tovább engedni. Bruckba ér­keztünk a magyar határra. November 14. Budapestről tovább Irányítottam magam, s végre 8 napi utazás után november 14-én megér­keztem Szegedre. Mikor az állomá­son reggel klvagoníroztam, furcsa, váratlan képet láttam. Az állomás tele menekültekkel. Szomorúan men­tem haza. Ilyen szomorú volt a ha­zaérkezésem 1 A titkosság kérdésében úgy vé­lem, nem mérvadó, hogy Zadra­vecz és Prónay naplói véletlenül kerültek elő, Shvoy viszont az állami közjegyzőségen, illetve le­véltárban helyezte el naplóit. In­dokaim: Shvoy naplóiban ésvisz­szaemlékezéseiben — mint ezt a teljes anyag közzététele különö­sen alá fogja támasztani — olyan dolgokat ír le, melyekről maga is azt írta, hogy azok „nem a nyilvánosság számára készültek", továbbá az anyagra nézve 1952­ben megjelölt 20 éves zárlati idő kikötése is a titkosságot támaszt­ja alá, valamint az, hogy a „le­írásban foglaltak nem adhatók kl senkinek". Ezt erősíti újabb 20 éves megőrzési és kutatási ti­lalom megjelölése a 90 éves Shvoy Kálmán által, mely nyil­vánvalóan több mint 25 évvel a felszabadulás után már illuzóri­kus volt, ezért határozott más­ként örököse, özvegye. Tehát min­denképpen titkos, bizalmas anyag­ról van szó, amelyet jelentős be­osztásokat betöltött szerző veze­tett, ezért helye6 ezt a nyilvá­nosságra hozatalkor, eredetére utalva, a címben is megjelölni. Ügy gondolom, Péter László alapvetően téved annak megíté­lésében, hogy Shvoy feljegyzé­sei „a tények előadásában keve­set adnak hozzá a Horthy-kor­szak általános és szegedi törté­netének a helyi hírlapokból meg­ismerhető képéhez". A sajtóanya­gon túlmenően, ismerve a kor­szak levéltári forrásait tényként írhatom a következőket; Shvoy feljegyzéseiből egyedülállóan is­merhetjük meg különösen a Hor­thy-korszak első éveiben nagy jelentőséggel bírt titkos társasá­gok felépítését és működését, sem a sajtóból, sem a főispáni bizal­mas és polgármesteri elnöki ira­tokból nem ismerhetjük meg a szegedi főispánok és polgármeste­rek — Aigner, Bárányi, Imecs, Tukats, Pálfy, Szécsényi stb. — által elkövetett korrupciókat, visszaéléseket, csak Shvoy nap­lóiból — aki leleplezte a szemé­lyeket —, a törvényhatósági és parlamenti választásokon elköve­tett csalások és törvénysértések egyedülálló leírását adja, a hor­thysta parancsnoki és a magyar vezérkar, a „klikkek" szerepének kulisszák nögötti tevékenységét ismerteti, az uralmi rendszer és alakjainak jellemzése a szerző erős oldala, a német származású tisztek mindent elsöprő befolyá­sáról, a nyilas mozgalom előre­töréséről, vezető kormányférfiak ebben játszott szerepéről tudó­sít stb., s számtalan további új vonatkozásra utalhatnék. Igen értékesek az „önarckép" megrajzolásához Péter László ál­tal fűzött megjegyzések, azonban nem kell meglepődni azon, hogy „egyetlen emberről sem ír jót, még saját közvetlen küzdőtársai­ról sem. Mindenki hitvány és karrierista". De „a szemlélet" nem „Shvoyt és emlékiratait jel­lemzi" hanem a magyar reakciót. Shvoy naplóiban ugyanis a ha­ladás és reakció frontvonalait hiába keresné az olvasó: csak a reakció különböző csoportjainak mozgását láthatja. A történelem a tanú, hogy Shvoy nem hazu­dik, ha másokról — ellenfeleiről van szó. És ebben rejlik feljegy­zéseinek értéke. Ezért az önle­leplezó írások különösen érdeke­sek, főleg ha olyan ember írja, aki „benne volt a tojásban". Shvoy Kálmán pedig benne volt Shvoy Kálmán az 1939-es vá­lasztások után — amelyen meg­buktatták — már 1940-ben meg­kísérelte, hegy visszatérjen a po­litikai életbe. Nemrégen akad­tunk Szeged vároe főispánjának bizalmas 11/1942. számú, ezzel kapcsolatos Iratéra. Shvoy első lépésként a „Tanyavilág" c. lnp szerkesztését a fölötte való el­lenőrzést szerette volna megsze­rezni, amely a 39-es választások alkalmával kormányellenes ma­gatartást tanúsított. Ez az erede­ti okmány tanúsítja, hogy a Mi­niszterelnökség tudomást szer­zett erről Tukats Sándor szegedi főispán révén, s megakadályozta, hogy „Shvoy Kálmán... a tár­sadalmat irányító szerepét visz­szaszerezze". A Miniszterelnök­ség nyilvánvalóan mindenkinél jobban tudta, hogy a kisgazda párti Shvoy Kálmán milyen ve­szélyes lehet számára. Ügy vél­jük, ez az okmány is bizonyítja a „baloldalra leszakadt" Shvoy Kálmán érzelmeit és tevékenysé­gét. Személyiségének marxista ér­tékelését tömören egy-két mon­datban is megfogalmazhatjuk. A horthysta hadsereg fejlesztője, al­tábornagya, az ellenforradalmi rendszer képviselője, annak tá­masza volt hosszú időn keresz­tül. Miután közvetlen közelről látta, hogy mind Imrédy, mind az ország politikája milyen irányt vett, 1938-tól szembefordult a kormánnyal és a kormánypárt­tal, s Imrédy „diktatórikus köve­teléseivel szembefordulva" a kor­mányt megbuktató szervező par­lamenti képviselők közé állott, • Sztranyavszky Sándor mellett az egyik fő szervező egyénisége lett az Imrédyt buktató csoportnak. A kormánypárttal való szembe­fordulása után a kisgazda párti tagságig jutott el. Gondoljuk csak meg hányan voltak, akik az el­lenforradalmi rendszer feltétel nélküli támogatásától jutottak el annak bírálatáig vagy éppen a szembefordulásig, a legpregnán­sabb a Bajcsy-Zsilinszky mérté­kű, általa bejárt út volt. Shvoy megvesztegethétetlen volt. Sorra megbuktatta a korrupciókba ke­veredett és csalásokat elkövetett szegedi politikusokat. Shvoy an­tifasizmusa, naplóiban lépten­nyomon Jelentkező Hitler és né­metellenessége pozitív tényező volt olyan Időszakban, amikor a magyar vezérkar többségében sajnos ez elképzelhetetlen volt. Aczél György nemrégen a Népszabadság május 1-i számá­nak hasábjain irta, hogy a múlt­ból nemcsak a „progresszió győ­zelmeit, csak a haladó osztályok hősies küzdelmeit kell kiemelni és megérteni... múltunkat kri­tikus szigorral kell megismer­nünk és megmérnünk, lehántva róla minden hamisítást.. „ hogy a valódi érték és jelentőség sze­rint becsüljük a történelmet". Ez utóbbiak ls különösen fontossá tették és odahatottak, hogy a „Dilmagyarország hivatást töltött be" a Shvoy-naplók és kiegészí­tése* közzétételével. PERNEKI MIHALT Könyveknek sorsa „.— habent sua fata Hbenr — („...a könyveknek is megvan a maguk végzete.") (Terentlanus Maurns) Több ezer éves társunk a betű, az írás. A kezdetben képlékeny agyagtáblára karcolt írásjelek később — a kisázsiai Pergamon város kézművesei találékonysá­gát dicsérve — pergamenre. Egyiptomban pedig papiruszra rajzolva örökítették az utódokra az emberi gondolkodás értékeit. De a fény, az érték mellett ott a sötétség, a talmi, melyet az in­dulatok rabszolgasága nemz. Az egyiptomi tudósok egész nemze­dékeinek munkája nyomán lét­rehozott alexandriai könyvtárban félmillió tekercs papiruszt, tett tönkre a gondatlanság a közöm­bösség, a korrupdó. A királyi városrész Szerapeion templomá­ban azonban még így is negyven­ötvenezer tekercsnyi könyv ma­radt meg. A várost elfoglaló arab hadvezér, Amru parancsára für­dőket fűtöttek ezekkel. Mintegy fél évig tartott ez a „tüzelő", a könyvmáglya korai változata. De a könyvnyomtatás után sem változott sokat a helyzet. Legfel­jebb annyit, hogy nem fürdőket melegített, hanem írókat perzselt halálra az elégetett könyvek láng­ja. A szerencsétlen véget ért II. Hajós röviddel Mohács előtt ren­deletileg utasította Nagvszeben­nek városát, hogy a veszélyes Iz­gató Luther Márton könyvelt égettesse meg. Aztán még Inkább tökéletese­dett az uralkodó osztályok önvé­delme és a cenzúra fölállításával immáron elegendő volt egyetlen­egy tollvonás, hogy a gyanús kéz­iratok el se juthassanak a nyom­dász kezéig. „Nem, nem, a kor­mányoknak nem az a célja, hogy a cenzúra által a vallást, a mo­ralitást oltalmazzák, hanem hogy a nép fel ne világosodhassák, hogy vele baromként bánhassa­nak" — írta Táncsics Mihály. A könyv közelmúlt ünnepe al­kalmából gondoljunk most azok­ra is, aikik a gondolatot béklyóba verő cenzúra ellen üzentek há­borút. Emlékezzünk Táncsicsra és a kezdetleges kis stencilgépek ke­zelőire, akik a későbbi korsza­kokban, az illegalitás körülmé­nyei között is vállalták az ész, a humánum védelmét a mindenko­ri barbárság és mindenféle fa­sizmus változatai ellen! l-e­gyen most a köny ünne­pe az ő ünnepük is! Magunk pe­dig törekedjünk fölkelteni a tisz­ta könyvek örömét minél több emberben, s jegyezzük meg azt is, amit egy kevéssé ismert, 17. századi magyar írónál, Prágai Andrásnál találunk: „Mert ha az halottac olvasnánac, azokat én eleveneknec Ítélném, de ha az éló emberec könyveket nem olvas­nac, azokat én viszontag halot­taknac ítélem." TÉGI.ASY IMRE i

Next

/
Thumbnails
Contents