Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

15 Vasárnap, 1977. június §! V £ • Ady idézése A nagy évfordulók mindig megihletik a társművészetek alkotóit Ady Endre születésének centenáriumi évében egyre-másra láthatjuk-hallhatjuk az évforduló kapcsán született műveket. Tavasry Noémi grafikusművész linóba metszett Ady-emléksorozata az életmű tragikumára a legérzékenyebb. Tárlata a könyvhét eseményeihez kapcsolódik, a Közművelődési Palota kupolájában látható. A rugalmas munkaidő-rendszer tapasztalatairól A

mikor a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilapunk 1976. november 25-i száma közel azonos című cikke megjelent, megnyugodtam, hogy nem jártunk tilosban, mert: „A munkaidő beosztásának módját, feltételeit, korlátait a kollektív szerződésben (nálunk: Munkaügyi Szabályzatban) kell szabályozni." Az idézet a Munkaügyi Minisztérium illetékes főosztályának állásfoglalására hivatkozik, majd folytatja: „A felügyeleti szerv, illetve a Munkaügyi Minisztérium engedélye nem szükséges, tehát: a munkaidőrendszer jogszabályi keretek között történő megválasztása vállalati (szövetkezeti) hatáskör és feladat." A Munkaügyi Szemle januári számában Gulyás Károly: „A rugalmas munkaidő-rendszer" című cikkével támasztja alá és bővíti ki — hivatkozva a Munka Törvénykönyvére — az előbbieket: „A munkaidő-rendszer megválasztásának a munkaadói és a munkavállaló érdekek lehető legnagyobb összhangját kell biztosítani." Lehetőség van tehát rugalmas munkaidő-rendszer bevezetésére és alkalmazására. Szövetkezetünkben 1975-ben vezettük be ezt a rendszert a közgyűlés hozzájárulásával, a fentebbi törvényértelmezés — ma már biztatásként is ható — helyes alkalmazásával. A bevezetést mintegy másfél évi előkészítés előzte meg, melynek 6orán a munkatársak véleménykikérése mellett, a feltételek biztosítása után kíisérleti útjára indítottuk a bevezetés ideiglenes ügyrendjével a jelenleg is jó hatásfokkal alkalmazott munkaidő-rendszerünket. Külföldi utakon járt munkatársaink hozták az első híreket, 1973—74-ben. Ugyanebben az időben az itthon megjelenő sajtószolgálati anyagok között találtunk hivatkozó írásokat, előbb lengyelországi, majd nyugati — főleg NSZK — tapasztalatokról. Ezekben a cikkekben elsősorban az alkalmazotti (nem fizikai) munkaviszonyban dolgozóknak javasolják a bevezetést. Miután szövetkezetünk csaknem minden dolgozója statisztikailag is ide sorolt, vállaltuk a bevezetés konzekvenciáit. Az irodalomban hivatkozott gyakorlatból azt olvastuk ki, hogy a javasolt rugalmas munkaidő-rendszer fokozottabban alkalmazkodik az elvégzendő munkához, összhangba hozza egymással a munkahelyi és magánjellegű teendőket. Ez lehetőséget ad a munkavállalónak, hogy a mnukavégzése során a lehetséges legnagyobb szabadsággal rendelkezzek. ugyanakkor az optimális teljesítményre törekvéssel azonosuljon munkájával és szakmájával. Lehetőség tehát rrra, hogy egyéni hajiamnak megfelelően legyen bt osztható az erő és az ew-gia napközben, a munkahét, illetve a hónap alatt. A kedvezőbben kihasználható szabad idő aktív pihenést, eredményes regenerálódást biztosit. A szabad idő helyes, igények szerinti eltöltése kedvezően befolyásolja a munkába visszatérés után a termelékenységet. A jó és elegendő pihenés a későbbi jó munka alapja. Tervezésnél nem kell külön hangsúlyozni, milyen fontos a szellemi fáradtság eredményes regenerálása, amely a további tevékénységben a szakmailag biztonságos munkavégzést jelenti. Az indokok és várható eredmények mellett a bevezetés előkészítésében rendkívül fontosnak tartottuk a lehetőségek olyan vizsgálatát is, amely a munkarend egyes merev előírásaira vonatkozó szempontoknak az új rendszerben történő feldolgozásához vezet. Ezek közül néhány: a késések tényének kizárása, munkaidő alatti magáneltávozás lehetőségének biztosítása, tervezési munka egyes periódusaiban előálló meghosszabbított munkanapok elismerése, egyes munkák befejezése után a biológiailag is fontos és szükséges rövidebb munkaidő. A bevezetést jelentős anyagi ráfordítás, előkészítő adminisztráció, ismertető előadások után egy negyedévre kísérletezve határoztuk el. A tapasztalatok már az el6ő hetekben igen fontos eredményt igazoltak. A bevezetés előtti időszakkal kapcsolatos irodalomban fellelhető — a bevezetéssel kapcsolatos — jelenségek mutatkoztak ugyan, de többségükben kedvező eredménnyel, és így segítettek feltárni a tapasztalatlanságunk miatti indítási hibákat, melyeket napjainkig csaknem teljes egészében sikerült kijavítanunk. A bélyegzőóra nem lett „előkelő idegen" az üzemházban, azok is használj ált, akik egyébként kötetlen munkaidővel dolgoznak. Megszűnt a reggeli rohanás, elkésés és ezzel együtt járó stresszhatás, idegesség, viták. Különösen kedvez a rendszer azoknak a szülőknek, akiknek óvodás korú gyermekeik vannak. A magánügyek munkaidő alatti elvégzésének lehetősége nem kíván indokolatlan kitalálásokat. A magánügyekre igénybe vett munkaidőt le kell dolgozni. A munkatársak önmagukkal lehetséges rendelkezése kamatozott a munkafegyelemben. öntudatot hozott az egyébként alkalmazható trükkök helyett. A munkaidejét mindenki a saját teljesítőképességéhez illeszthette, és ez kedvezően befolyásolta a termelékenységet. A bevezetés során alkalmazott újszerű munkarendi előírások: reggel fél 7-től fél 9-ig lehet kezdeni; törzsmunkaidő (blokkidő) naponta fél 9-től 15 óráig; havonta plu6z—mínusz 9 munkaóra csúszás lehetséges; naponta a törzsmunkaidőben legalább 4 órát le kell dolgozni; befejezni 15—19.30 óráig lehet. Már megoldottuk a bevezetés óta a szabadságok, a kiküldetések, a munkaidő alatti hivatalos eltávozások, a társadalmi munka, az oktatások, a rendezvényeken való részvételek stb. óraelszámolásait. Megoldandó feladataink: a lehetséges teljes munkaórák (6,30—19,30) folyamatos ellenőrzése; az ebédidőnek a szokásosnál hosszabb, esetleg 1—3 órás lehetősége; a többletórák ellenében egész nap, vagy második szabad szombat igénybevétele ós a havi csúszóidő növelése. Van még mit tenni az ügyrendünk teljessége érdekében, de azért nem panaszkodunk, a rendszer nálunk bevált, bátran ajánlhatom mindazon szövetkezetnek, ahol az alkalmazotti (nem termelő) állomány a lehetőséget kéri, és a vezetés azzal egyetért, de ajánlhatom kellő előkészítés után termelőüzemekben is, ahol a feltélej^c megteremthetők. . Miután cikkemet vitaindítónak is szántam, a rendszer bevezetését elfogadóknak néhány gondolatot még a nélkülözhetetlen feltételekről. — A hagyományosnál a rugalmas munkaidő-rendszer magasabb szervezettséget kíván. Az egyszerű kezdés és munkabefejezési aktusok helyett néha bonyolultabb munkaidő-elszámolási feladatokat is meg kell oldani, és erre fel kell készülni, de feltétlenül még a bevezetés előtt. — A rugalmas munkaidő nemcsak a munkaadó javát szolgálja, mert nem lazítja a munkafegyelmet, segít áthidalni a munkacsúcsokat, jelentős mennyiségű túlóra szüntethető meg stb., hanem a munkavállalóét is, ezért ennek a kérdésnek a fontosságáról nem szabad elfeledkezni az ügyrend megfogalmazásánál. — Csak teljes technikai felszerelés és kísérletként kipróbált — mindenre kiterjedő ügyrend — birtokában ajánlatos a próbaidőre történő bevezetés, mert akkor nem lesz a rugalmas munkaidő bevezetése hazárdjáték, hanem tudatos felkészüléssel végrehajtott korszerű munkarend-bevezetés. — Mint mindenben, itt is a vezetők segítőkészsége kell a bevezetéshez, de előre számolniuk kell azzal, hogy a beosztottak ebben a rendszerben inkább feladat-, mint idöcentrikusok lesznek, és ez adott esetben a vezetőtől is más hozzáállást vár el. Mi magunk permanens módon ellenőrizzük ügyrendünk hatékonyságát, gyűjtjük a tapasztalatokat, a közeljövőben ismét felmérést végzünk munkatársaink között a részükre előnyös vagy kedvezőtlen tapasztalatokról. Ezt minden helyen ajánlhatom, mert igen sók jó ötlet, javaslat kerül ilyenkor napirendre. Mindezek együttes hatása jelentheti az eredményességet, de természetesen még igen sok kérdés lenne megfogalmazható az előkészítéssel, a bevezetéssel kapcsolatban. Ehhez ajánlhatom a bevezetőben hivatkozott két, a témához igen értékes anyagot, melynek tanulmányozása hasznos útmutatást adhat a kérdésben érdeklődők számára. MARTA JÖZSEF, a Szegedi Tervező Szövetkezet elnöke Simái Mihály Visszhangtalan ez is enyém — mondom a pillanatra de mar kihűl cseppkővé lényegül csöndjébe zárja a birtokviszonyt újra meg újra cseppkő-csillagok nőnek fölébem s bármit mondanék kőbe zárná a barlangboltozat e visszhangtalan-ragyogású ég Csanddy János Károlyi Amy Tavasz A rózsák, amikor kinyíltak, mindjárt kortyolni kezdték a levegőt, mely saját illatuktól volt terhes. Az akácvirág súlyosan csüngött a levelek zöld pénzel között. Az ibolya kéken kérdezgetett, mászkáló hangyák adtak' választ az jbolyabokorban. S csupa vidám színét a kertbe keverte az ég. Ágyrajárók esővízzel telik a tányér pléhtűzhely téglazsámo'y aki itt ült evett ivott madár iszik a poharából ®s az a másik kinek' sisakja ott gurul egyik helyről a másik helyre kicsi kövér asszony kereste Orlsten, micsoda szeszes álmok gőzölögnek az alagsorból áthatnak téglát, vakolatot valaki horkol s ti többiek ti rücskösök és feketék dobjon rátok takarót az ég