Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

Vasárnap, 1977. június 26. WL1DM írók a Tisza táján Katona Judit, Belányi György, Zalán Tibor, Téglásy Imre Fiatalok Volt egyszer a tavaszon egy irodalmi est; a pódiumon színészek, előttük karosszékekben ül-* ve, feszengve a nézők tekintetétől hat fiatal Szegeden élő költő. Szegeden élők. Lesznek-e, válnak-e szegedivé? Céczy János Egyiküket, Géczy Jánost meg sem találom. — Debrecenben van — mondja a telefonba Téglásy Imre. Másnap levél vár: Baka István üzenete: „Nem tudtam vele beszélni, csák a feleségével —, de tudom, hogy itt akar maradni." Szigeti Lajost, a fiatal irodalomtörténészt hívom. O mondta az akkori est bevezetőjét. Másnap megkapom a beszéd szövegét. Nézzük: „Géczy János azzal lepett meg először, hogy környezetét, a tájat otthonává tudja tenni verseiben, birtokában van annak, ami vajákossá, táltossá teszi a költőt: a nyelvi varázs erejének. S e varázzsal keményen tud szólni, ha Juhász Gyulát idézi, s tud merészen lágyabb lenni, amikor hazára lel." (Géczy János biológus hallgató. Először a Tiszatájban publikált.) Másnap, a Kincskereső szerkesztőségében. — Talán inkább ezt mosolygosabbat válaszd — mondja Téglásy Imre Zalán Tibornak. Belányi György bólogat. Fényképeket válogatnak, az Ő6zre tervezett antológiához. Katona Judit Közben egy pillanatra beszalad Katona Judit is a közös fotóhoz. ö nem szereplője a Gazdátlan hajók-nak. Kötete a Magvetőnél vár kiadásra. Tíz évvel ezelőtt már szerepelt a Tiszatáj antológiában. — Utána? — Egyetemre jártam, szültem a fiú mellé egy lányt is, a versre alig maradt idő. — Es mosl? — A kiadóban ott a kötet. Több mint ezer sor. Ojra írok! Odaáll a többiek közé: — Ha lehetne, csináljátok gyorsan azt a képet. Sietnem kell, lázas a pici lány, most Zoli vigyáz rá, de el kell majd menjen. (Magyarázatul: Zoli = Polner Zoltán költő, ő a férj. Katona Judit Makón került közel az irodalomhoz. Varga Akos, a Csongrád megyei Hírlap hajdani kulturális rovatvezetője fedezte fel tehetségét. Első versei a Hírlapban jelentek meg.) Belányi György Belányi György a könyv kéziratát nézegeti: — Hetvennégy szeptember óta élek Szegeden, pontosabban a szegedi egyetemen. — Nem ugyanaz a kettő? — Nem. Az én városhoz való kötődésemet az egyetemhez való kötődés jelenti. — Csak az? — Egyelőre igen. A szegediség nekem az itteni hagyományokon alapuló, de nem provinciális irodalom művelését jelenti! — A pályát illetően te tartasz a legelején... — Most mutatkoztam be először, a tavasszal... — Mit tartasz a legfontosabb programodnak? — Egyféle magatartás-típust szeretnék fölmutatni, egyfajta plitikumot, ami elengedhetetlen feltétele a versnek. (Belányi György a Somogy megyei Barcson született. Harmadéves magyar-orosz szakos bölcsészhallgató.) Téglásy Imre Téglásy Imre nevet nemcsak verseiről ismerhetik a DM olvasói. Rendszeresen ő írja könyveket bemutató Böngésző rovatunkat vasárnaponként. — Békéscsaba, Kardoskút, Nagydorog, Madocsa, puszta Dunaföidvár rrtellett. Tizenhét éves koromban kezdtem el küldözgetni a folyóiratoknak a verseimet. Aztán megkaptam Ilia Mihály biztató levelét. Ez döntött — Hogyan? — Bemutatott a Tiszatáj, aztán idejöttem egyetemre. — öt esztendő ... — Az egyetem elvégzése után emberséges lakhatási lehetőséget biztosítottak, találtam jó barátot es állást a Somogyi-könyvtárban. Számomra ezek jelentik a szegediséget. Aztán még az, hogy ez a város egy valóságos élő irodalmi múzeum, kezdve az utcákon sétáló, vagy a Széchenyi téren üldögélő aggastyánoktól — klaszszikusok kortársaitól .— a tárgyi, városképi jelentőségű rekvizitumokig, szobrokig. A másik fajta szegediséget most mi építjük, elöregyártott betonelemekkel, tudománnyal, művészettel. — Jól érzed itt magad? — Itt szeretnék gyökeret ereszteni. Egy rügyecske, Bence nevű kisfiam, már itt született. Remélem, nem kell innét kiszakadnom. — Nem csak a városra, erre a formálódó kis csapatra is gondoltam.. — Nekünk, ennek a kis rajnak is, az lenne a dolgunk, hogy tisztázzuk mi ellen, és miért írunk. A mai magyar társadalmi helyzetre vonatkozóan lehetőleg értelmezni kellene néhány jelentős fogalmat, mint például hazafiság, humanizmus... Ez — a demokratikus' közéleten túl — elsősorban etikai tisztaságot követel. — mestereid? — Sokan vannak. Az én szavaimmal: eretnekek és szentek gyülekezete. Zalán Tibor A szolnoki anyakönyvbe 1954. augusztus 27-én jegyezték be Lipták Tibor e világra érkezését, de kérdéseimre már Zalán Tibor felel. — Zalán a költői nevem. — Mióta élsz Szegeden? — Négy éve vagyok jelen benne. — Ide tartozónak érzed magad? — A valahová-tartozás-érzés az irodalomban sohasem jelentett városhoz tartozást. — Akkor mit? — Fizikai kötöttséget. — El tudnád képzelni az életedet ebben a városban az egyetem elvégzése után is? — El. — Hogyan? — Tisztességes egyezség alapján. Nem szeretnék dekoráció lenni, amivel szürkeséget takarnak el. — Mit tartasz a költészetben 9 legfontosabbnak? — Ma a költőnek nemcsak joga, lehetősége a politizálás. A politikus költészet a lelkiismeret megvallatása, s ez csak akkor életképes, ha a költő megérzi a közösség lelkiismeretét. De nem a sajátját rakja annak helyébe. Tisztáznia kell előbb: képes-e népben gondolkodni! — Ez a nagy elődök hitvallása is... — Tudatosan „öröksége" senkinek nem akarok lenni. — Megnevezhető szellemi ősödnek nem tartasz tehát senkit. — A legnagyobb magyar költő Ady Endre. Előtte sem, utána se... (Zalán Tibor is bölcsészhallgató; negyedéves, magyar-orosz szakos. Portyázó fagyok című kötete jövőre jelenik meg a Kozmosz Kiadónál.) Szegedi versantológia utoljára 10 évvel ezelőtt jelent meg. A mostani, ha sikerül megszületnie, a Gazdátlan hajók címet viseli majd. Elgondolkodtató címválasztás ez. Különösen akkor, ha elolvassuk a kötet tervezett alcímét is: Szegeden élő fiatal költők antológiája. Szegeden élőké tehát, és nem szegedieké. Az együtt szereplők közül ugyanis egyelőre alig vállalja valaki a szegediséget. Búcsúzkodunk az utcán. Eszembe jut, hogy egyszer már egy szegedi írót idézve leírtam' „Ez a város feldajkálja a tehetségeket ..." PETRI FERENC Társadalmi vita a Ptk. módosításáról Az országos és helyi sajtó közleményeiből ismeretes, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége felkérte á Magyar Jogász Szövetség megyei szervezeteit, továbbá a Hazafias Népfront megyei bizottságait a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló javaslat társadalmi vitájának megszervezésére és lebonyolítására. Ennek megfelelően került sor Szegeden a vitaülésre, amelyen igen nagy számban vettek részt a megyében dolgozó elméleti és gyakorlati jogász szakemberek, s szép számmal jelentek meg társadalmi aktívák, továbbá érdeklődők is. Elöljáróban összegezésként annyit: a közel négyórás, nagyon élénk és sokszínű vita kitűnően bizonyította, hogy megyénk jogászai igen nagy érdeklődést tanúsitafiak a soron levő kodifikációs kérdések iránt s komoly törekvésük az, hogy észrevételeikkel, hozzászólásaikkal felelősségteljesen járuljanak hozzá a törvény-előkészítő munkához. Szocialista demokráciánkon belül a jogalkotasi demokráciának ma már egy teljesen következetesen és általánosan alkalmazott formája az, hogy elsősorban az átfogó jelentőségű és az állampolgárok jogi helyzetét közvetlenül érintő nagy törvénykönyveket (kódexeket) széles körű társadalmi vitára bocsátják és az ott elhangzott észrevételeket a törvényszöveg elkészítésénél figyelembe veszik. Természetesen arról nem lehet szó, hogy minden egyes észrevételt az Igazságügyi Minisztérium mellett működő Kodifikációs Bizottság honoráljon, már csak azért sem, mert e felvetések adott esetben ellentétes megoldást javasolnak, bizonyos esetekben fakadnak a törvény nem teljes pontos ismeretéből stb. Az azonban feltétlenül bizonyos, hogy minden egyes észrevétel mérlegre kerül, s minden egyes esetleges elutasító álláspont mögött igen komoly megokolás található. Más szóval nem formális, hanem a törvényszerkesztők által igen nagy figyelemmel kisért vitákról van szó. Erdekességkent jegyezhető meg, hogy , a törvénykönyvek széles körű társadalmi vitajára elsőként 1958,/59-ben, épp az elsó magyar Polgári Törvénykönyv megalkotásával összefüggésben Andrássy Laios Elfut tőlem a szelíd őz is Idegeimben akna robban almomba liberátorok dübörögnek — a legszebb nyárban nyitott ablakomon: torokszorító görcs dob át — s a tépett • bombatölcsérek szélein kékülnek vérben feketülnek vézna kis gyermekéveim! mintha lopnék ha csak mosolyra nyílik a szám! — pedig de szépek e most-fiúk e mai lányok: — Körömszakadtig őrizzétek e még-ma-csendet — ordít rátok merev számból a jaj — e BÉKÉT! — s nem értitek! mért értenétek: fényes sztrádákon fut a kék ég s a képernyőn a múlt a távol KALAND ha volt — az éjszakából szelíd zajok motoznak — végül a farkas-eb aludni ágy elé dűl... — ó ha szemetek sose látná amit enyém halálig őriz! Idegetmben akna robban — s elfut tőlem a szelíd őz is. került sor. Az akkor szervezett társadalmi vita méreteiben szélesebb körű volt a jelenleginél, amit viszont természetessé tesz az a körülmény, hogy akkor egy teljesen új kódex társadalmi értékelése volt a cél, most viszont — mint fentebb már jeleztük — a Polgári Törvénykönyv módosításáról van szó. Az a tény, hogy jelenleg nem új Polgári Törvénykönyv megalkotása, hanem az 1959. évi IV. törvény korszerűsítése a kodifikációs célkitűzés, természetesen meghatározta a vita kereteit is. Üj Polgári Törvénykönyv létrehozása már azért sem aktuális, mert a gyakorlati tapasztalatok, a jogalkalmazási megállapítások szerint a hatályos Polgári Törvénykönyv igen nagy hányadában jelenleg is megfelel a szociális kódexszel szembeni elvárásoknak és javarészében jól szolgálja a polgári jogi szabályzástól megkívánt célokat. A Polgári Törvénykönyv a legszélesebben társadalmi kihatású, hiszen egyrészről a gazdálkodó szervek (vállalatok, szövetkezetek, társulások, költségvetési szervek stb.) vagyoni viszonyainak, másrészről az állampolgárok vagyoni kapcsolatainak a rendezésére hivatott. Ennek megfelelően ez a törvénykönyv fogja át szabályozásbeli leg a tulajdoni, a szerződési, kártérítési, öröklési, meghatározott értelemben a szellemi alkotásokkal öszszefüggő vagyoni viszonyokat egyaránt. Ha a Polgári Törvénykönyv hatálybalépése — 1960. május 1. — óta eltelt idő tapasztalatat alapján teljesen új kódex megalkotása nem is volna indotolt, ettől teljesen különböző kérdés, hogy meghatározott vonatkozásokban a törvénykönyv korszerűsítése, megújítása, módosítása, egyes esetekben kiegészítése viszont mindinkább sürgető követelménnyé vált. Bizonyos területeken már önmagában érthetővé teszi ezt az, hogy a hatálybalépés óta 17 év telt el. Ha csoportosítani kivánjuk azokat a területeket, illetve intézményeket, amelyeket a módosítási javaslat lényegesen érint, akkor tulajdonképpen 5 ilyen kategória állitható fel. Elsősorban azon intézmények megújítása, a jelenlegi igényekkel való összhangbahozatala volt kodifikációs célkitűzés, amely intézmények funkcionálása a gazdaságirányítási rend korszerűsödésével, a gazdasági viszonyainkban bekövetkezett fejlődéssel a 'egszoros. bb kapcsolatban áll. Gondolunk itt például arra, hogy a vállalati önállóságnak a növekedése, a szövetkezetek szerepének meghatározott irányú módosulása természetessé teszi az idevonatkozó korábbi Ptk. anyagának az ezzel összhangban álló módosítását. Vagy ugyancsak -ebből a csoportból, de más területről véve a -^éldát: a szerződések ma már valóban betöltik azt a funkciót, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti termékiorgalmi és termék-előállítási viszonyokat lebonyolítsák és ez a szerződési joganyagnak a korábbihoz képest lényeges módosítását igényli. A korábbi szerződési rendsor ugyanis a Ptk. meghozatalakor l merev tervutasítási rendszer keretei között került meghatározásra és nem egy esetben tulajdonképpen íormális szerepet töltött be: a szerződő felek akarata helyett a mindenhol jelenlevő tervutasítás volt domináns. Másodsorban olyan .logintézmé(Folytatás a 6. oldalon.)