Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

6 Vasárnap, 1977. június 19. i A . t ember, mielőtt nagy munkába fog. megáll egy porere, a elképzeli, mi­lyen la less alkotása, ha maja elkészül. S azokban a per­cekben Is megáll as ember, ami­kor örömmel adhatja hírül- befe­jeztem, amit rám bízlak, s viaz­szagondol. hogy ls kezdődött. .. Ritkaság, hogy ugyaaarrra a nap­egy Táros életéinek két epizódja, bogy aa építő, siketé ember emlékezzen Is. meg évekre előre ls nézzen. Holnap mégis megtehetik, hiszen aratják a Tisza-parti új szállodát, a Hun­gáriát, és az alapkőletétellel hiva­talosan Is elkezdődik a Dugonics téri nagyárnhás építése. Hotel Hungária Az alapkő majd emlékeztet A szegedi nagyáruház történe­te ugyanúgy kezdődhetett, mint akármelyik másiké az országban. A kereskedelmi szakemberek egy­re türelmetlenebbül kopogtattak a pénzügyiek ajtaján, bizonygat­ták statisztikai adatokkal, meg­mutatták helyszíni szemléken, hogy a meglevő üzletek aligha képesek sokáig ilyen és még na­gyobb forgalmat bonyolítani. Kel­lene élelmiszer-áruház, vas-mü­szakl cikkeket árusító üzlet, ru­házati bolt. meg aztán kellene étterem,- • bárrá alakítható eszp­resszó a vendéglátóipari szak­emberek szerint. Nos, kezdődött a számolgatás. * Olyasféle lehet ez, mint a csa­ládi költségvetés tervezése, csak persze nagyobbak a számok. Az egyik vállalatnak van ennyi mil­liója, a másik is elő tud terem­teni ugyanannyit. Akkor keres­tetik még egy partner, s lám meglesz már az induláshoz a kel­lő alap. És ha már közösen épít­keznek, legyen a hely a legmeg­felelőbb. Szempontok kerülnek előtérbe, s újabbak, mások lép­nek később a helyükbe. S végül győz a Dugonics tér. Ugye, így milyen egyszerű? Most már csak tervek kellenek, nem is csekély állami támoga­tás. vállalkozó az építkezés meg­szervezésére és vállalkozó az alapkőletétel és az avatóünnep­ség közötti idő kitöltésére. Való­jában hetek, hónapok teltek — például a tervpályázati kiírás közzététele és a pályamunkák el­bírálása, az eredményhirdetés kö­zött. A Belkereskedelmi Minisz­térium. a városi tanács végre­hajtó bizottsága és a Fogyasztá­si Szövetkezetek Országos Taná­csa közös pályázatát a Budapesti Várostervező Intézet Iványi László vezette tervezőkollektí­vája, Pomsár János, W. dr. Arató Anna és Horvőth László nyerte meg. Ok kaptak megbízást a végleges terv kidolgozására. A felvételünkön is látható ma­kett a tervpályázat első helye­zettje. A Jókai utca—Dugonics tér—Lenin körűt közötti terü­letre megfogalmazott építészeti elgondolásról következzenek a vezető tervező szavai. Kalauzunk, Tványi László, a Kárász utcából indul a képzelt, de várhatóan 1980 eleién már a valóságban is megtehető sétára. * — Ha velem tartanak a lap olvasói, kérem, képzeljék el, hogy a Dugonics teret már birtokukba vették a sétálók, csak az üzle­tekbe árut szállító gépjárművek keresztezik a gyalogosok útját Átvágunk a téren, mondjuk az egyetem főépülete előtti parkban, és ekkor már „kinyílik" előttünk a tér, s a lépcsőzetesen emelke­dő áruházépület vonzza felfelé a tekintetünket. A szabadból szin­te észrevétlenül kerülünk a fe­dett, s kirakatokkal szegélyezett sétálóutcába. Erről a passzázsról nyílik a földszinten az 500 négy­zetméter alapterületű ABC-áru­ház, s a háromszor nagyobb vasáruüzlet. — Sétánk elején tartunk ugyan, fáradtak még nem lehetünk, de azért próbáljuk ki a mozgólép­csőt! Ha felértünk, mit vásárol­hatunk az emeleten? — Tetőtől talpig felöltöztetheti ott a szülő a gyerekét, a feleség a család felnőttjeit, s még a la­kásból hiányzó textíliákat is meg­vásárolhatják az áruház vevői. Közben bizonyára jólesik az üdítő az eszpresszóban, vagy az étteremnek a Dugonics térre né­ző teraszán. Gyorsan ebédelhe­tünk is, napközben önkiszolgáló, este hagyományos rendszerű az étterem. Ha erőt gyűjtöttünk, ér­demes visszatérni a passzázsra, s végigjárni a kis üzletek sorát Az összesen 10 ezer 200 négy­zetméteres alapterületű nagyáru­ház megépítésére a DÉLÉP vál­lalkozott: a húrom építtető: a Sze­gedi ÁFÉSZ, a Komplett Ruhá­zati Vállalat és a Csongrád me­gyei Vendéglátó Vállalat a Szegedi Beruházási Vállalatot kérte fel az építkezés ügyeinek intézésére. Az állami támogatás­sal — ez 88 millió 400 ezer fo­rint —, a minisztérium előlegez­te építési-szerelési tartalékkal — 35 millió forint — és a vállalatok közös kasszába tett forintjaival épülő bevásárlóközpont beruhá­zási költsége összesen 192 mil­lió forint. Az építtetők szanálási költsé­gektől mentes területet kaptak a városi tanácstól. A lebontott 82 lakás helyén 52 épül majd az Aradi vértanúk tere felől, ezzel a „lakáscserével" — vagyis 50 millió forinttal — társult a város a vállalkozáshoz. S valószínűleg bele kell még nyúlnia pénztár­cájába, miután a közművesítés a vártnál nagyobb — tehát drá­gább — tételnek bizonyult. Ha más megoldás nem kínálkozik, a meglevő közművezetékek teljes cseréjének fedezetét helyi erőfor­rásokból kell biztosítani. Erőfe­szítésekben eddig sem volt hi­ány, az előkészületek közben fel­merülő gondokhoz hasonlóan ez a közműcsere sem lehet akadálya annak, hogy a Centrum áruház­nál majdnem kétszer nagyobb bevásárlóközpont határidőre — 1979. december 31-re — elkészül­hessen. * Amikor néhány hónappal ez­előtt közszemlére tették az áru­házi tervpályázatra beküldött maketteket, a Dugonics tér köz­lekedési rendjére született el­képzeléseket, a tér túloldalán épülő Domus-áruház távlati raj­zát, s azokat a térképeket, ame­lyek a városszerkezetből kiinduló beépítési javaslatokat fogalmazták meg, a kiállítás rendezői és al­kotói is meglepődtek. Az a sok­rétű, érdekes, de szakmai isme­reteket igénylő tervezői, előké­szítő munka, mely évtizedekig a közvélemény érdeklődésének in­kább csak a hátterében állt — most élénk visszhangra lelt. Jele, mutatója Volt annak az egészséges, lokálpatriotizmus­nak, melyet a legkülönfélébb tár­sadalmi szervezetek élesztgettek, támogattak — s lám, sikerrel. Ami évekkel ezelőtt még általá­nosítható magatartás volt, a „be­hunyom ' a szemem, nem az én dolgom" — szemlélet, az átala­kulóban van már. Ügy is fogal­mazhatnánk: a nyitott várospo­litika, a tudatos és következetes eszmecsere a város vezetői és lakói között, a „beszéljük meg, hogy értsük egymást", a kapcso­latok kialakulása, a véleménye­zési, sőt a beleszólási jog táplá­lása az ésszerűség határain be­lül — eléggé nem becsülhető eredményeket hozott Holnap délután két órakor az alapkőletétel hagyományai sze­rint a földbe süllyesztik a mai Szegednek néhány megőrzésre érdemes dokumentumát, s az építtetők, a beruházók, a terve­zők, a várospolitikusok eddig lát­hatatlan munkája formát vált: felvonulhatnak gépeikkel és per­sze szaktudásukkal az építők. A szállodától érkeznek majd. s hogy ott mit végeztek, arról is szólunk lapunkban, még ezen az oldalon. PAT-FY KATALIN Még alig látszott ki a földből, máris szóbeszéd tárgya volt. Ahogy magasodott, mind többen csevegtek róla. Megvitatták a he­lyét, mindenki elismerte, szebb környezetben alig épülhetne. Vé­leményt mondtak a formájáról, találgatták, vajon hány szobás lesz. Volt, aki a budapesti Hil­tont kérte tőle számon, mások éppen ellenkezőleg, a régi, ha­gyományos anyagból és módszer­rel épült öreg Hungáriát szeret­ték volna viszontlátni benne. Üveg, réz és fa Az új szálloda immár elké­szült, s ha eddig csak kívülről fi­gyeltük, csodáltuk, most nézzünk körül bent, az épületben. Hotel Hungária — olvasható a főbejá­rat fölött. Már a széles, dupla­szárnyas üvegajtó előtt érdemes megállni egy pillanatra. Különle­ges, fényvisszaverő, francia üveg­ből készült, csakúgy, mint az ét­terem óriási ablakai. Megszűrik a fényt, kívúltartják a meleget, s emellett a kinti zajt is kirekesz­tik az épületből. Az ajtó fogan­tyúja zsűrizett iparművészeti munka, s ha valaki siettében túl­ságosan nagyot lök az üvegszár­nyakon, akkor sincs baj. A kü­szöb alá épített nyugatnémet kés­leltető készülék lelassítja az ajtó csapódását. Viccelődő társaság egyizben megjegyezte: üveg a fal, üveg az ajtó, könnyű össze­téveszteni őket. Nos, a szálloda gazdái ls gondoltak erre, s hogy ne fordulhasson elő a burleszk filmekből ismert tévedés, az üveg­fal elé Udezold dísznövényeket helyeztek. Az ajtón belépve a hallba érünk. Tágas, levegős helyiség, s noha a mennyezet igencsak ma­gas, a terem mégis kedves, barát­ságos, meghitt hangulatot áraszt. A bejárattal szemben s jobbra galéria húzódik, diszkrét, füst­színű üvegkorláttal. A falakat ta­péta borítja, — szolid mintájú, semleges színű —, az óriási fal­felületet sötétbarna s fehér fadí­szítés teszi lüktetővé, s viszi to­vább a tekintetet körkörösen, egész a mennyezetig. A plafon hófehér, csakúgy, mint az oldal­falak díszítőelemeinek egy ré­sze. Érdemes alaposabban szem­ügyre venni: hogy az egyhangú­ságot kirekesszék, kidomborodó, körformájú mintázattal tették ér­dekessé. Narancssárga, fehér és négerbarna A körforma egyébként vissza­térő motívum a dekorációban, köralakúak a drink-bár bokszai­nak ülőkéi s háttámlái, félkör formájú a bárpult. Apró, körala-i kú, színekkel játszó üvegből ké­szült a mennyezet De maradjunk még a hallban, akad látnivaló bőven. A bejárattól közvetlenül jobbra széles folyosó: itt található a modern, fotocellás személyfel­vonó, s a teherliftek. Ugyancsak jobbra márványlappal burkolt, széles lépcsőfeljáró, melyen a szállodába, a galériára — azon át az étterembe —. s a magasföld­szinten levő irodaszobákba jutni. A hallban balra a recepció, a te­lefonközpont és az interurbán te­lefonfülkék, mellettük a házi stú­dió. A bejárattal szemben az In­tertourist elegáns pavilonja. Mindenképpen szólni kell a színekről is. Az alaptónust a fa­lak és a padlóburkolat diszkrét, semleges színe adja. Jól érvénye­sülnek igy a melegsárga, néger­barna kárpitozott fotelok, a na­rancssárga állólámpák. Rendkívül tetszetős a recepció fölött elhe­lyezett egy méterszer egy méteres szögletes kerámia óra, melyet Fekete János, a Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Szakközépis­kola tanára tervezett a szálloda számára. Mielőtt bekukkantanánk a drink-bárba, vessünk még egy utolsó pillantást a bejáratra. Az ajtószárnyakat vörösréz bevonatú csík határolja, színe harmonizál az egész környezettel. Drinkbár, étterem, szálloda A bárban élénkpiros, tűzálló velúr tapéta borítja a falat. Ugyanilyen színű az ülőkék kár­pitja is. Otvenhatan foglalhatnak itt egyszerre helyet, s ha ez ke­vés lenne, a vendégek a hallban is leülhetnek, ott is lesz kiszolgá­lás. A szállodának nincs presszó­ja, így ez is pótolható. A galéri­án jobbra dohányzóasztalokat, kényelmes, süppedő borjúbox fo­telokat helyeztek el. Itt van az a nagyobb helyiség is, melynek óriási panoráma ablaka már a Tiszára néz. Színes televízió vár­ja a vendégeket, s ha az étterem­ben kevés a hely, itt is megterí­tenek. Az étterem 230 személyes, s az épületegyüttes lapos, alacsonyabb részében található. Gyönyörű ki­látás nyílik innen a Tiszára, az újszegedl partra. Az étteremnek külön feljárata van, a szálloda bejáróhoz hasonló óriási üvegaj­tóval. Az uralkodó szín itt is a sötétbarna és a narancssárga. A mennyezet síkját jókora hófehér, félkör alakú, a falra merőlegesen felerősített díszítés teszi mozgal­massá. A belső tér kialakításá­nak tervezője, Rédai Ferenc ele­fántfülnek nevezte el a mennye­zetet tarkító elemeket. Az étte­rem szükség esetén függönnyel három részre osztható, ilymódon kellemes, meghitt környezetet kí­nál a kisebb rendezvényeknek. Az étteremhez korszerűen felsze­relt, tágas, 600 adagos meleg­konyha, s 3 ezer mignon-adagos cukrászüzem is tartozik. Az árak nem lesznek magasabbak, minta Tisza étteremben. Az étteremben, a hallban és a galérián kellemes zene szól, me­lyet a stúdióból sugároznak. A szállodai szobákban elhelyezett, beépített rádiókészülékeken már több program is fogható. A szál­loda 300 ágyas, összesen 144 szo­ba várja a vendégeket, köztük hat lakosztály. A szobák két­ágyasak, fürdőszoba ls tartozik hozzájuk. Hangulatosak, kényel­mesek. A bútorok kárpitjában, a sötétítő függöny színeiben itt is a narancssárga és a négerbarna dominál. A szobákat tágas loggia egészíti ki — a lakosztályokat három is —, s ami igen vonzó, minden szobából látni a Tiszát. Egy szoba ára 430 forint, az ap­partementeké 700 forint A látnivalókat még sorolhat­nánk tovább. De talán a leírtak­ból is kitetszik: az öreg Hungária fiatal „testvére" díszére válik a t árosnak. Holnap délután 3 óra­kor ünnepélyesen felavatják, s néhány nap múlva már fogadja az első Szegedre érkező vendége­ket. LADÁNYI ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents