Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

7 Vasárnap, 1977. június 19. i Sebészkéssel a gének birodalmában N

éhány esztendeje még a tudományos fantasztikus irodalom művelői és olvasói között is hihetetlennek tűnt az az elképzelés, hogy mesterséges úton olyan élőlényeket állítsanak elő, amelyet előre beprogramozhatnak. Ma a tudomány művelői laboratóriumok százaiban, mint valós tudományos kérdésre keresik a válaszokat... Az emberek tömegeit mind Jobban érdeklik a tudomány legújabb" eredményei. Nem véletlenül. A sci-fi művek és a mindennapok bizonyítják, hogy a tudományos-technikai forradalom korát éljük. S ez már nem a távoli látómezőben fölsejlő homályos ' fantazmagória, s még nem elkoptatott közhely — hanem napjaink realizálta. Olyan ellentmondásokkal teli napi való6ág, mely fel-felforborzolja az emberek kedélyét, beleszól mindennapjainkba akkor is, ha nem a köznapi, alkalmazott tudományos eredményekről van szó, hanem az alapkutatások egy-egy új szenzációjáról. Ahogy a tudomány egyrészt vallatja a makrovilágot, a kozmosz titkairól lebbentve föl a fátylat, úgy hatol mind mélyebben az anyagba, a mikrovilág csodálatosan gazdag és végtelen világában vizsgálódnak kémikusok, biológusok, orvoskutatók. Talán az embereket leginkább foglalkoztató tudományos kérdések közé tartozik a „biológiai robbanás" hírei, az öröklődéssel foglalkozó problémák. Ehhez természetesen hozzásegített sok-sok újságcikk, előadás, Az öröklődés titkai című nagysikerű televíziós sorozat, s a tévé szabadegyetem adásainak egyike is, melyben Venetianer Pál, a biológiai tudományok doktora, az MTA Szegedi Biológiai Központjának csoportvezetője tartott előadást, akinek e kérdéskörben krimi-izgalmasságú cikke jelent meg a Magyar Tudomány májusi számában. Cikkének bevezetőjében egy 1973-as amerikai konferencia emlékeit idézi, ahol először került szóba az azóta oly sok vihart kavart, s annyi vitát megért új tudományos módszer, a genetikai manipuláció, vagy más néven génmérnökség, génsebészet. — Mit is fed tulajdonképpen «z a kifejezés, hogyan kapcsolódik az öröklődés kérdésköréhez? — A DNS-molekulát már száz esztendeje ismeri a tudomány. Azt, hogy valóban ez a molekula hordozza az öröklődési anyagot, 1944-ben bizonyították. Szerkezetét, kémiai szempontból, 1953ban fejtették meg. A genetikai kód megfejtéséhez, mely tulajdonképpen az élet örökletes programja, újabb tizenöt évre volt szüksége a tudománynak. A DNS legfontosabb tulajdonsága, hogy önmaga pontos megkettőzésére képes, s olyan információtároló, melynek programja meghatározza az élő szervezet tulajdonságait, s lényege, hogy a DNS szerkezete alapvetően egységes az egész élővilágban. A genetikai manipuláció felfedezése lényegében technikai-módszertani felismerés. mely eddig elérhetetlennek tűnő célt tett módszertanilag elérhetővé. Maga a dolog lényege igen egyszerű. E felfedezéssel lehetővé vált, hogy az öröklési anyagot a DNS-molekulát meghatározott ponton elvágjuk, illetve összekapcsoljuk, akár az élő szervezetben, akár sejten kívül, kémcsőben. A dolognak külön izgalmas oldala, hogy nem kell feltétlenül az eredeti helyen történnie az összekapcsolásnak, és a kapcsolási partnerek is származhatnak különböző egyedekből, fajokbői, vagy mesterséges kémiai szintézisből. A szemléletesség kedvéért hasonlíthatjuk ezt a tudományos módszert a magnó vagy filmszalag vágásához és ragasztásához. Így a meglevő DNS darabokat lehet egyberagasztani és összedarabolni, ezáltal átrendezni egyazon élőlény, de tetszés szerinti élőlények öröklési programjait Ha az összekapcsolt DNSpartnerek egyike bejuttatható egy sejtbe, amelyen belül megkettőződésre képes, akkor a hozzá kapcsolt idegen DNS-darab is meg fog kettőződni. Ez a „mesterséges szörnyszülött" korlátlanul tovább szaporítható. — A Magyar Tudományban megjelent cikkében beszámol arról a szinte hihetetlen méreteket öltött viharról és vitáról, melyet ez a felfedezés — elsősorban Amerikában — kiváltott. Idézi Oppenheimer szavait, melyet az atombombával kapcsolatban mondott: a tudomány megismerte a bűnt! Talán ezek a szavak csengtek vissza azokban, akik megrettentek a genetikai manipuláció ma még szinte beláthatatlan lehetőségeitől, megfélemlítette őket a felelősség. Tulajdoniképpen ez a vita. úgy tűnik, elsősorban politikai és etikai indíttatású volt, nem pedig tudományos. — Valóban, 1973 óta érvek és elenérvek tucatját sorakoztatták fel a genetikai manipulációval kapcsolatban. A vihar minden bizonnyal politikai-etikai indíttatású, még azok is ilyen érveket sorakoztatnak fel, akik tudományos alapállásból közeledtek a témához. Ráadásul az információs fegyverek bevetésével óriási tömegpszichózis keletkezett. Ennek illusztrálására hadd mondjak el néhány példát. Az, hogy Amerikában ötvenezer ember hal meg autóbaleset következtében egy évben, senkiből sem vált ki még csak döbbenetet sem. De ha tíz év alatt két embert felfalnak a cápák a fürdőzők közül, tömegbüntetéseket rendeznek és biztonsági rendelkezéseket, óvórendszabályokat sürgetnek. Kicsit hasonló a helyzet a genetikai manipulációval is. Jogászok, politikusok, egészségügyi szakemberek, tudósok bevonásával, széles körű vita eredményeként, az érvek és elenérvek figyelembevételével megszülettek az óvórendszabályok. E nemzetközi érvényű szabályok középutat jelentenek a teljes betiltás és a teljes szabadság között. A kutatók jelentős része indokolatlanul szigorúnak tartja ezeket a szabályokat. A mi álláspontunk, hogy az óvórend6zabályok pontos betartása mellett a tudománynak kötelessége folytatni kutatómunkáját, éppen az emberek érdekében. — Ha a genetikai manipulációról laikus gondolkodni kezd, számára is fantasztikus távlatok nyílnak. A tudomány viszont nem fantáziál. Nincsenek varázsszavai, nem befolyásolhatják a sci-fi müvek. A genetikai manipulációnak melyek a reális, belátható lehetőségei? Mik a kutatók legfontosabb feladatai? — A legfontosabb feladat most a lehetőségek feltérképezése. Mai tudásunk szerint jó esélyünk van az első lépések megtételére. Nemrégiben jelentették be az első látványos eredményt Ennek lényege, hogy egy állati inzulint meghatározó gént a genetikai manipuláció segítségével bevittek egy baktériumba, mely ott kettőződik, szaporodik, de még nem működik. E kísérletek végső leredménye a cukorbetegek számára óriási jelentőséggel bír, hiszen lehetségessé válhat korlátlan mennyiségű inzulin előállítása. Sok egyéb lehetőséget tartogat a génsebészet a gyógyszerkutatás számára. Egy biztos, hogy egy baktérium génje egy másikba áthelyezve működik. Innen kell tovább lépnünk. Ez elsősorban alapkutatási szempontból izgalmas. A DNS alapvető szerkezete és genetikai kódja még rengeteg ismeretlen elemet tartogat. Olyan ez, ha valaki írni, olvasni tud, még nem jelenti azt, hogy ismeri az egész világirodalmat. A genetikai manipuláció lehetővé teszi, hogy adott helyen teljes egészében megismerhetünk egy gént. Ha egy gént bejuttatunk a baktériumba, ez a baktérium gyárként működik, mely egy parányi darabból nagy tömeget előállít, melyet aztán tisztán visszanyerhetünk. A későbbiekben is rengeteg izgalmas probléma vár megoldásra, de ezek egyelőre éppen az óvintézkedések miatt stagnálnak. Ilyen például a rákvírus génjének megismerése. Kicsit utópisztikusabb, de mindenképpen feladat a növények nitrogén-igényének megoldása, mellyel a mi intézetünk is foglalkozik. — Cikkében fölsorolja a genetikai manipuláció mellett és ellene szóló érveket. Ezzel visszatükrözi a vita leglényegesebb vonásait, melyeknek a lényege, hogy egymással szemben állók többnyire alaptémák variációit ismételgetik. Megismétlem az ön által is feltett kérdést: lehet-e tárgyilagos álláspontot kialakítani a vitában? — Én is csak ismételni tudom magam az idézett cikk mondatéi VáT. Kétségkívül ' nehéz, mert a tisztán szakmai érdek is hipotéziseken, jóslatokon, nem pedig tényeken alapul. Mi elfogultak vagyunk, hiszen laboratóriumunkban, az MTA Szegedi Biológiai Központjában már végrehajtottuk az első hazai génátültetési kísérleteket. Ezt a munkát a jövőben is folytatni kívánjuk. Azok a tudósok, akik elóször emelték fel intő szavukat és kondították meg a vészharangot, ma már döbbenten látják, hogy milyen vihart arattak, mennyire nem kívánatos irányba fordult jószándékú figyelmeztetésük. Egyszerre a barrikád túlsó oldalán találták magukat, már régen nem a veszélyekről prédikálnak, hanem kétségbesetten próbálják meggyőzni a felizgatott közvéleményt: ne öntsék ki a fürdővízzel együtt a gyereket is, a genetikai manipuláció rendkívül hasznos és fontos tudományos vívmány, amiről nem szabad lemondani. TANDI LAJOS Füstbe ment A szakértők szerint az USAban csupán a levegőszennyeződés — főleg a kéndioxid — évente 13,5 milliárd dollár korróziós kárt okoz. A vasból készült tárgyak rozsdásodása a városokban háromszor gyorsabb, mint vidéken, de a légkör tisztaságának a megőrzése csupán az erőművektől 1,68 milliárd dollárt igényelne. A tisztítóberendezések az erőművek beruházási értékének 5—8 százalékába kerülnek, és energiaigényük is jelentős. A gépkocsik káros anyag kibocsátásának csökkentése még költségesebb. A „szmog" az utóbbi években 60 százalékkal csökkentette Kalifornia szőlőtermelését, de hatalmas károk érték a citrom- és narancsültetvényeket is. Angliában a levegőszennyeződés okozta korróziós kár évente 600 millió fontra rúg, de egyéb ártalmak 250 millió forintba kerülnek. Igaz. Anglia nagy költséggel megoldotta London problémáját: óriási összeggel megszüntették a lakások szénfűtését. Londonban a téli napsütéses órák száma 50 százalékkal nőtt. Az elektronikus, minikomputervezérlésű benzinbefecskendező szivattyú alkalmazása a kipufogógázok szénmonoxid-tartalmát egyharmadára csökkentette. Ez a 70 tranzisztort és diódát használó berendezés, az optimalista megközelítő benzin-levegő keveréket állít elő, a motor terhelésétől, az időjárástól stb. függően. Japánban ez év márciusában be kellett zárni egy általános iskolát a másfélmillió lakosú Kitakyuskuban, a japán nehézipar egyik fellegvárában, mert az egyik városnegyed üzemeinek a kéményeiből kiáramló füst és korom nagymértékben veszélyez, tette a gyerekek egészségét. Képünkön: Fekete füstoszlopot okádnak a japán város üzemeinek a kéményei. Az előtérben látható az általános iskola udvara és épülete, amelynek körzetében havonta átlagosan száz tonna por és korom hullik le egy négyzetkilométeres területre. a a ost éjszaka van, álmosít /yi a csönd. Jó lenne egy fél órácskát szundítani! Nem lehet! Szolgálatban vagyok. Ma én vigyázok a fiúk álmára; jóízűen alszanak... Ülök a naposasztalnál és érzem, hogy körülvesznek a katonaemlékek. Ismét fölkerestek hát ezek a kedves, elválaszthatatlan társaim. Olyan jó velük ... Szeretem őket, mert színes, apró darabjai életemnek. Ahogy babusgatom őket, egyikük megszólal: — Ugye, én vagyok neked a legkedvesebb, a legemlékezetesebb? — Azután ezt kérdezik a többiek is... Zavarban vagyok: melyik is a legkedvesebb, a legemlékezetesebb? Az első a kései őszben született, a bevonuláskor. Hajnali két óra volt. Villamosra vártunk az Astória előtt. Civilek és civil katonák. Mellettem csókolóztak, és a szél foszláKatonaemlékek nyokat hozott az év slágeréből... Megborzongtam. Az út alatt kísért kételyraj kárörvendezve vigyorgott: lesz majd neked nemulass! Féltem a hallomásbői ismert világtői... Aztán jött, s föléledt a hajnal, messze tűntek a kínzó kételyek; a valóságban, katonák között próbálgattam a „surranós" lépteket. Tétovák, esetlenek voltak ezek a lépések, de nem botlottam meg; megtanultam járni a katonaélet útján, mert sok segítő kéz támogatott. Sok barátságos. biztató hang serkentett már az első napon. Ekkor éreztem először, hogy emberként bánnak velem. Az első nap emléke boldog; egészen közel bújik a sziliemhez, és úgy unszol: mondd ki. hogy én vagyok a legkedvesebb! Már-már kimondom a szót, amikor a második, a katonabarátság emléke tolakszik elém. Azt nézem és máris a nyárban járok. Jutkával júliusban ismerkedtem meg. Éppen az első randevúra igyekeztem, amikor egy váratlanul érkezett szállítmányt kellett az állomásról behordani. Amikor a parancsnokom közölte, hogy én megyek, sírni tudtam volna. A szépen eltervezett szavakra talán sohasem lesz szükség — sóhajtottam, s elindultam a kocsit előkészíteni. Egy kéz nehezedett a vállamra. Hátrafordultam: Var. ga Zoli, a „Colos" állt mögöttem. — Hagyd a „fűrészt"! Menj, öltözz, majd én elintézem helyetted a „fuvart". Mára úgy sincs programom ... — Mit szól a százados elvtárs? Jelenteni kell neki a cserét! — Már jelentettem. Beleegyezett. Csak egy kicsit neheztelt, amiért nem te szóltál a dologról... Ezekben a percekben éreztem igazán, hogy mit is jelent az a barátság, amely az elmúlt hónapokban szövődött közöttünk. Ez a katonaemlék volna a legkedvesebb, a legemlékezetesebb? Most sem válaszol, hatok igennel, mert újabb és újabb emlékmozaik tárul gondolatszemeim elé. Már reggel van, föléledt a körlet. Búcsúznak az emlékek. Még egyszer megsimogatom őket, és egy kicsit szégyenkezve kérem: ne haragudjanak rám, amiért nem tudtam kiválasztani a legszebbet. Nenrtudtam, mert nem is lehet. Hiszen mind a szívemhez nőtt, mind-mind emlékezetes. BRACSOK ISTVÁN i I