Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

\ Vasárnap, 1977. május 29. 11 Edward Gierek Berlinben ! Nemzetiségek Nyugat-Európában NDK—lengyel barátsági napok 9 Berlin (MTI) Szombaton délelőtt megérkezett Berlinbe Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a lengyel pórt- és állami küldöttség, amely a Német Szocialista Egységpart Központi Bizottsága, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa és kormánya meghívására kétnapos hivatalos, baráti látogatást tesz az NDK-ban. A delegáció részt vesz a hétvégi nagyszabású NDK—lengyel baráti találkozó berlini és frankfurti eseményein. Ezek csúcspontjaként szombat este az NDK fővárosában aláírták a két ország közötti új, 25 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést A lengyel küldöttséget Berlin-Schönefeldi repülőtéren Erich Honeckerrel, az NSZEP KB fótitkárával az élen az NDK párt- és állami vezetése és több ezer berlini fogadta, az .NDK fővárosában forró hangulatú testvéri fogadtatásban részesítették a lengyel vendégeket. A hétvége kiemelkedő nemzetközi súlyú politikai programja a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország barátságának, testvéri kapcsolatai építésének és továbbfejlesztésének nagyszabású demonstrációja. Az NDK—lengyel barátsági találkozó színtere a két szocialista ország határán fek-, vö Odera-menti Frankfurt és Berlin. . A 75 ezer lakosú Frankfurtban pénteken megnyílt az első közös NDK—lengyel rendezvény, a plakátkiállítás, szombat reggel pedig a Barátság hídján megérkezett a találkozón részt vevő hivatalos lengyel delegáció: 21 ezer lengyel fiatal. A hétfőig tartó eseménysorozat csúcspontja a városban a ma délelőtti százezres nagygyűlés, amelyen részt vefcz Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnökével az élen az NDK párt- és állami vezetése, valamint Edward Giereknek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége. RADIDTELEK TITO ÉS SCHMIDT TÁRGYALÁSAI Szombaton Belgrádban folytatódtak Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár pénteken megkezdett tanácskozásai. Ezúttal külpolitikai kérdések szerepeltek a napirenden, megkülönböztetett figyelmet szenteltek az európai helyzetnek, különös tekintettel a közelgő belgrádi találkozóra. Eszmecserét folytattak továbbá a fejlett és fejlődő országok Párizsban folyó konferenciájáról, az afrikai helyzetről és a közel-keleti válság rendezésének lehetőségeiről. Megvitatták ezenkívül a nukleáris energia békés felhasználásának lehetőségeit TÁVVEZETÉKNEK ÜTKÖZÖTT AZ AEROFLOT GÉPE A havannai nemzetközi repülőtér közelében pénteken, leszállás közben lezuhant az AEROFLOT szovjet légitársaság Moszkva, Frankfurt, Lisszabon, Havanna között közlekedő, IL—62-es típusú gépe. A Prensa Latina szombat reggeli jelentése szerint a leereszkedő gép egy nagyfeszültségű távvezetéknek ütközött. 56 utas és az IL—62-es tíz főnyi személyzete életét vesztette; a katasztrófát mindössze két utas, egy nyugatnémet és egy szovjet állampolgár élte tűi. Mindkettőjük állapota súlyos; kórházban ápolják őket. A katasztrófa körülményeinek kivizsgálására kormánybizottságot alakítottak. A GRONINGEN1 VONAT TITKA Még mindig csaknem 30 gyermek szorul kórházi ápolásra a bovensmildei túszok közül. Orvosi közlés szerint, állapotuk nem veszélyes, de a vírusos fertőzés következtében szükségük van az állandó orvosi ellenőrzésre. A kiszabadult gyermekek közül ötvenet szállítottak kórházba. A holland hatóságok szerint aggodalomra ad okot a bovensmildei Iskolában fogva tartott négy pedagógus egészségi állapota, sőt tudomásuk szerint a fertőzés a dél-malukui terrorista csoport tagjaira is kiterjed. Egyelőre semmiféle közlés sem történt arról, hogy van-e remény a négy pedagógus kiszabadítására. A legnagyobb titokzatosság veszi körül a Groningen közelében, nyílt pályán veszteglő vonatban fogva tartott túszok sorsát. A hágai válságcentrumból csupán anypylt közöltek, hogy a tárgyalások folytatódnak a terroristákkal. Véget ért a csehszlovák szakszervezetek kongresszusa • Prága (MTI) A Csehszlovák Szakszervezetek IX. Országos Kongreszszusa szombaton befejezte munkáját. A három és fél napos tanácskozás záróülésén a 6,5 millió szakszervezeti tagot képviselő 1300 küldött megválasztotta a szakszervezeti mozgalom új országos vezető testületeit, a szakszervezetek központi tanácsát és reviziós bizottságát. A tanácskozás szünetében a két testület megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Tanács elnöke újra Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tagja lett, helyettese pedig Ladislav Ábrahám és Václav Bezel. A tanács ugyancsak megválasztotta 6 titkárát, 9 tagú titkárságát és 30 tagú elnökségét. A revíziós bizottság elnöki tisztébe Matej Kálmán került. Közel-keleti kilátások A szívroham gyanújával kórházba került izraeli miniszterelnök-jelölt, Begin betegágya mellett ott látható az izraeli belpolitika sűrűn teleírt kórlapja is. A legkülönbözőbb koalíciós mutatványok zajlanak — a jobboldali Ljkud-szövetségnek a 120 tagú parlamentben csak 43 képviselője van —• s a' külügyminiszteri tárca odaígérése Dajannak alaposan megbolygatta a frontokat. A belső nehézségeken túl a világ természetesen arra kíváncsi elsősorban, hogy miként alakulhatnak a közelkeleti kibontakozás lehetőségei? Ebből a szempontból furcsa a látvány. Begin és társai sietnek kijelenteni, hogy Njrugat-Jordániából egy tapodtat sem kívánnak viszszaadni. mindenfajta Palesztin államot elleneznek. jrtt.ii, Washingtonban - tudomásul veszik Begin szavait, majd kijelentik, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján állnak (ami a tel aviv-i állásponttal szöges ellentétben áll) s úgy tesznek, mintha nem lenne érdekellentét. A jobboldal] ar.ab o^kzágok az egyik percben úgy nyilatkoz nak, hogy az izraeli változás semmit sem jelent, a másikban egyenesen, az jolajfegyvert emlegetik. A jelek szerint általános kivárás van az Egyesült Államok pedig szeretné eddigi vonalát folytatni, Izrael és a középtől jobbra elhelyezkedő arab országok egyidejű befolyásolását. Csak az homályos, még, mennyire képes rá, s miközben gondosan szeretné elkerülni, hogy megvágja akár egyik ujjat, nem fogja-e valamennyit megsérteni... Réti Ervin Ifi A nyugat-európai „beIU« tiltott nemzetek" (Salvi) irigykedve néznek Olaszországra. Bár az 55 milliós lakosságból csak mintegy 2 millió a más anyanyelvű, ők, a dél-tiroli németek, a Trieszt környéki szlovének, a franciák, szárdok, friuliak teljesen egyenrangú állampolgárok. Az okszitán, breton nacionalisták Olaszország példájára hivatkoznak, Szerintük Itália a jövendő egyesült Európa „mintaállama", egy olyan Európáé, amely nem a jelenlegi, önkényesen meghúzott politikai határokkal egymástól elválasztott nemzetállamok szövetsége lenne, hanem a demokratikus. széles körű autonómiával rendelkező kisebb területi, nyelvi-etnikai egységek föderációja. Itáliában Mussolini diktatúrája a politikai-bürokratikus centralizációt, mint a rasiszta elnyomás eszközét, végleg lejáratta. Az Olasz Kommunista Párt, a kapitalista világ legerősebb kommunista pártja támogatásával, hosszú harcok után végül 1971-ben sikerült egész Itáliában bevezetni a regionális autonómiák rendszerét. A decentralizálásért küzdók első sikerüket 1947-ben érték el, ekkor kapott a 20 tartományból 5, és éppen a nemzetiségek által lakottak, „különleges alkotmányt". A neojasiszták, monarchisták és a jakobinus centralizáció eszméihez ragaszkodó liberálisok furcsa egységfrontba tömörültek, de éppen az 5 speciális tartományi autonómia életbe lépését nem tudták meggátolni. Az egyik ilyen tar^pmánya !Frfűti-Vfenezi£ Giuliá dallarrios nevét viseli, itt mintegy 40—50 000, szlorín anyanyelvű lakos él. Az emlékezetes trieszti határviták egyik következménye az is, hogy a szlovén kisebbség valóban minden téren a legteljesebb egyenjogúságot élvezi ma Olaszországban. A kétnyelvű utcatáblák már az első pillantásra elárulják: Itáliában nagy körültekintéssel vigyáznak a nemzeti kisebbségek jogaira. Kétnyelvű a politikai adminisztráció, az iskola, szlovén nyelvű újságok, könyvek jelennek meg, a rádió és a televízió rendszeresen sugárpz műsort a kisebbség nyelvén. Sergio Salvi ugyanakkor némi kritikai éllel állapította meg; a Németek, szlovének, szárdok, friuliak szlovén kisebbséget csak Friuli-Venézia Giulia tartományban illetik meg ezek a jogok, a szomszédos Udinében. lakó szlovéneket már nem. Udine és Friuli-Venezia Giulia tartományok határa egy másik nemzetiséget, a friulit vágja ketté. A latin hatásokat magán viselő íurJan nyelvet ma még mintegy félmillió ember beszéli, de ez a nemzetiség ma semmiféle speciális védelemben, támogatásban nem. részesül. Hajdanán a Habsburgok és a Velencei Köztársaság osztozott meg e kis nemzetiség földjén, amely ma az egységes Itália „gazdag" északi részének szegény, elmaradott és nemrégiben ráadásul földrengés sújtotta része. A friuli nemzetiség egyre gyorsuló ütemben olvad egybe az olasszal, a picike kulturális mozgalmak hiába hirdeti a jelszót: „Friuliak, váljatok nemzetté, beszéljetek friuliul!" 1964-ben 10 000 fiatal követelt egyetemet (olasz nyelvűt...) szülőföldjükre, de ez a tüntetés is mutatta, a mai udinei, friuli tömegeket elsősorban a hagyományos politikai pártok tudják konkrét gazdaságitársadalmi célok elérése érdekében mozgósítani, és ezek között a célok között nem szerepel a friuli nemzetiség megőrzése. Hasonló a helyzet Szardínia szigetén is, ahol az olaszhoz sok tekintetben hasonló sardu nyelvet rtiég ma Is a lakosság mintegy 80 százaléka beszéli (1,3 millió ember), de a szárd kulturájis-nemzeti mozgalmak hiába próbálkoznak a tömegek megnyerésével. A szárdok manapság is szívesen énekelnek anyanyelvükön, a turisták nagy örömére gyakran táncolják a köztereken ősi táncaikat, de ez a magatartásuk jól megfér az anyanyelvük megőrzése, esetleges iskolai tanítása iránti teljes közömbösségükkel. A szárdok sokáig és1 hevesen küzdöttek az 1047-ben végül elnyert politikai autonómiáért, de azzal már nem törődnek, hogy nyelvüknek jogokat, védelmet vívjanak ki. Az iskolákban ma nem tanítják, a\ tömegkommunikációs eszközök nem terjesztik anyanyelvüket. Miután elnyerték a sziget autonómiáját, a Szárd Akció Párt köré tömörült nacionalisták ereje meggyöngült, baloldaluk a szocialista és a kommunista párthoz csatlakozott. Ma már az „olasz" pártok a szigeten is, még az autonómia kiterjesztése, tökéletesítése terén is többet tesznek, mint a „nacionalisták". Ma a szegénység szigetén a banditák több erőszakos cselekedetet követnek el, mint. a csak hangos, de ártalmatlan jobbés baloldali szeparatisták. A sziget elmaradottságának megszüntetéséért, a racionális gazdaságfejlesztésért- ma a leghatározottabban az Olasz KP küzd, és nem véletlen, hogy ma már a sziget tartományi parlamentjének döntő erejévé vált ez a párt. Az itáliai nemzetiségi politika kétségtelenül legnagyobb sikere a dél-tiroli német kisebbség problémájának rendezése volt. 1919-ben a Párizs környéki Imperialista rablóbékék (Lenin) egy. ma már körülbelül 230 000-es németlakta területet szakítottak el Ausztriától. Az 1947-es „különleges alkotmány nem elégítette ki a harcos dél-tiroliakat, mivel közvetlenül a II. világháború után külön területi autonómiát ígértek nekik, de az 1947-es rendezés csak Trentino-Alto Adige, olasz többségű tartományon beíiií adott, kizárólag nyelvi-kulturális téren jogokat, egyenlőséget a németeknek. 1957ben már 7 bombarobbanás, merénylet figyelmeztette az olasz kormányt, a szélsőséges dél-tiroli nacionalisták az erőszaktól sem riadnak vlszsza, hogy elérjék a b'ozeni terület külön autonómiáját. Az olasz kormány a 60-as években Ausztriát vádolta a merényletek szervezésével és a merénylők támogatásával, valljuk meg, némi joggal. De az dlasz kormány (ellentétben az angollal) nem pusztán rendőri problémát látott a merénylethullámban. Majdnem 10 éven keresztül tárgyaltak az osztrákokkal, dél-tiroliakkal, míg végül megszületett a megegyezés, Bozen német ajkú lakossága széles körű gazdasági, politikai, kulturális autonómiát kapott. Karsai László. JATE Üj- és Legújabb kori Történeti Intézet (Vége.) Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) ii. Ott leültem az egyik kis asztalhoz, ahonnan a tengert az ablakon át ugyanúgy láthattam, mint a korlát mellől, amikor egy olasz matróz, látva küszködésemet és elfehéredett arcszínemet, odajött hozzám, s azt magyarázgatta, hogy a rosszullét ellen egyetlen orvosság van csak: nézzek a tenger valamely pontjára mereven, csökönyösen és állhatatosan! Ez segít! Megköszöntem a tanácsot, s gyorsan megcéloztam azt a pontot kint a tengeren, mert úgy éreztem, hogy a hullámok megint a gyomromban folytatódnak, rá közel vannak ahhoz, hogy kicsapódjanak belőlem. S a matróz tanácsa valóban használt, mert attól kezdve, hogy mozdulatlan tekintettel meredtem előre, és bármily mélyen merült meg a hajó, én igazodva a felvett látási szöghöz, csak a tenger egy pontját fixíroztam, megszűnt a kínzó hányinger, s csak néha éreztem valami veszélytelen émelygést. Igaz, a tenger szépségéből így kevesebbet láttam, mert ami kivül esett merev tekintetemen, az megszűnt létezni számomra, de a veszteséget kárpótolta az a diadal, amit útitársaim zöme fölött érezhettem. A víz olyan nyugtalan lett, hogy vén tengerjárók is belezöldültek, s a vidáman kártyázó, iszogato angolok is sorban rohantak a korláthoz, ha ugyan volt erre "idejük, hogy megkönnyebbüljenek. Szokni kell ezt a vizet — gondoltam magamban —, lám, alig mozog, s máris mennyire feldúlja a szilárd talajon felcseperedett szervezetet. Mire Sorrentóba értünk, én már csak a fogam vicsorgattam elszántan és elkeseredetten, hogy most már kihúzzam addig, amíg kikötünk. Szerencsére, a sorrentói öbölben a víz megint kisimult, lassított a hajó is, s így végre felszabadulva a gyomor gyöngeségének zsarnoksága alól, újra kiléphettem a fedélzetre, s megbámulhattam az olasz partvidék egyik legszebb fekvésű városkáját. A tengerből hatalmas sziklafal emelkedett föl, oly meredek, mintha mesterségesen vésték volna le fölöslegét. A sziklafal sárgán izzott a vakító fényben, s bár erőteljes bástyának látszott, amelyet óriások építettek, a vibráló sugár olvataggá tette, dús, puha ecset.vonássá az azúrkék víz és ég közé. S a magasban, a sziklafal peremén házak, paloták, s csodálatos kertek jelezték, hogy ott büszkélkedik a város, melyet az olaszok „la gentile"-nek, a kedvesnek becéznek. Aki alulról, a kikötőből nézi ezt a sárga meredélyt, s mindazt a sok szépséget, amely körülveszi, megérti a legendát, amely Sorrento nevét is a szirénektől származtatja. Itt valóban minden elbűvölő és csábító, még a mélység is, s ha valaki úgy vélte, hogy lent, a tenger habjaiban szirének lubickolnak és ók hívogatják őt énekükkel, akkor nem csoda, hogy. elzsongult idegekkel, felzaklatott képzelettel közéjük vetette magát és szörnyethalt. S Odüsszeusz nagyon bölcsen viselkedett, amikor megfogadva Kirké tanácsát, társai fülét viasszal tömte be, saját magát meg az árbochoz kötöztette, mert a kinyúló szirteken, sziklákon a tenger valóban olyan sejtelmes és vonzó zenebonát csap, s a hullámok karcsú testén a tajték valóban úgy fodrozódik, mint valami csábító lepel egy kígyózó, vonagló nő formáin, hogy kis képzelőerő is elegendő a valóságérzék megbolydításához, s valami esztelen, rajongó tett elkövetéséhez. S a görögöknek volt képzelőerejük, s nem csupán egyetlen alkalomra, hanem több évtizedre szóló. A városkából persze alig lattam valamit, mert 5t kellett szállnom egy másik piroscaíora, amely már befütve várta utasait a hosszan benyúló nóló mentén, hogy hamarosan elinduljon affelé a partvidék felé, amely mindmáig feledhetetlenül él bennem. Egy kicsit kószáltam a kikötőben, ittam egy kávét, hogy a gyomromat megregulázzam, és előkészítsem a további megrázkódtatásra. S közben egy-egy pillantást vetettem föl a sziklafalra, s a legendás Odüsszeuszról azokra a népekre gondoltam villanásszerűen, amelyek ezen a déli vidéken, Itáliának szinte minden városában megfordultak. Itt is hódítottak és romboltak a samnitok, a rómaiak, a gótok, longobárdok és szaracénok, Sorrento urai is váltogattak egymást, mint a közeli Amalfiban, s a bástyákkal körülvett és megerősített sziklafal ellenére is rátörtek a bizánciak és a kalózok, és úgy kifosztottak, hogy hosszú ideig nem tért magához. De aztán, mint minden a világon, újra feltámadt, megerősödött, hogy éljen, örüljön, s új kalózok ellen védekezzék. Még volt annyi időm, hogy felkapaszkodva az ?gyik meredek úton, bekukkantsak egy narancskertbe. (Folytatjuk.)