Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

Vasárnap, 1977. május 29. 11 A népfront delegációjának látogatása az NSZK-ban Itt a Zalka Háté dolgozik Fokozott politikai érdeklődés a békehénapi rendezvényeken A béke- é« barátsági hó- tak, a további rendezvényenap országos eseménysoro- ken is tartanak beszámolót, zatának immár hosszú évek Támogató elismerést kap óta tapasztalata: fokozott a béke- és barátsági hónap érdeklődéssel foglalkozik a minden rendezvényén az a közvélemény mindazokkal a következetes elvi politika, világpolitikai témákkal, a amelyet a Szovjetunió az hazai építőmunkát, a béke- összes szocialista országgal mozgalmat serkentő kérdé- együtt folytat Európa békésekkel amelyek nap mint jének és biztonságának megnap előtérbe kerülnek a bé- valósításáért, a leszerelésért, kerendezvényeken, politi- Kiemelkedő eseménye volt kai gyűléseken, a népek ba- a hónapnak az írók es múrátságát szimbolizáló és vészek Haza és emberség erősítő munkahelyi esemé- címmel rendezett béketalálnyeken. kozója Szentendrén, ahol így' értékelték — az MTI azt fogalmazták meg, hogy munkatársának érdeklődésé- a szocialista kultúra munre — az Országos Béketa- kásái tevőlegesen részt vál"ácsnál a békehónap első lalnak műveikkel, az embefélidejében lezajlott esemé- rek tudatának formálásányeket. Mint mondták: a val-fejlesztésével a népek tapasztalatok alapján jogos közötti barátság ápolásából, a várakozás, hogy a június az európai béke és bizton9_re tervezett salgótarjáni — ság helsinki záróokmányáa hónap eseményeit záró — nak megvalósításából, békenagy gyűlésig ugyan- A „hivatalos" program ilyen aktivitással - vesznek szerint csak a béke- és barészt az emberek a további rátsági hónap zárul a júnipolitikai rendezvényeken. us 9-i salgótarjáni nagygyűHazánkban jó a politikai léssel; az Országos Béketaközérzet, az általános tájé- nács egész évben politikai kozódás és tájékozottság rendezvények, barátsági eseigényével megnőtt az embe- mények szervezésével mozrek érdeklődése a nemzet- gósít a Nagy Októberi Szoközi élet és a hazai politi- cialista Forradalom 60. évkai kerdések iránt. Figye- fordulóiának méltó megünJemfelkeltő és -fokozó ese- neplésére, szocialista építőmény volt a Varsóban meg- munkánk további sikeres rendezett békeépitők világ- folytatására, nemzetközi töközgyűlése, amelyről a ma- rekvéseink, békepolitikánk gyar delegáció tagjai már tevőleges támogatására, eddig is 6ok helyütt tartót- (MTI) Gyermekek napja A szín: a járdaszéli kőkockák sora. Baktat rajta a kisfiú. Villamost játszik, hát csilingelve baktat. Mögötte a képzelt, villamoskocsi valóságos utasai: a szülök. A sarokhoz érve a boglyas fejű kisfiú seprős szempilláit szaporán rezgetve, többszór is bejelenti: — Kisiklok! Gyereknek anyja érti legjobban a szavát; fölkapja az anyja a villamosszerelvényt, fut vele át a másik oldalra, a következő sinig, hogy a villamos ki ne sikoljék, hogy a játéknak ne legyen vége. Régóta őrzöm ezt a történetet. Ilyenkor, a gyermeknap tájékán, majdnem mindig eszembe jut, inert pontos történet. A gyermek világokat igazgat, ha játszik. A világot ismeri meg játékaiban, amit később birtokba is kell vegyen, hogy c dolgok egyedül értelmes körforgása folytatódjék. Nem tudom, megfigyelte-e más — biztosan minden szülőnek vannak ilyen élményei —, hogy a kicsi gyermekek köszönő viszonyban vannak mindenkivel és mindennel. Néha elgondolom, hogy talán miattunk, felnőttek miatt van, hogy ez később elmúlik. Ha igy van, szomorú dolog. A gyermekség persze: állapot. A bclcsödések, óvodások, a kamaszok felnőttek szeretnének lenni. Hogy lesznek-e? A felnőtt világ felelőssége. A gyermeknapot a békehónapban rendezik. Bizonyara ezért. Feltételezik egymást. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége, amelyet Pethő Tibor alelnök, a Magyar Nemzet főszerkesztője vezetett, az NSZK Szabaddemokrata Pártja vezetőségének meghívására négynapos látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban. A népfront küldöttségét fogadta HansDietrich Genscher külügyminiszter, a Szabaddemokrata Párt elnöke. A magyar delegáció megbeszéléseket folytatott William Bormmal, a külpolitika és Európa-politika szövetségi bizottságának elnökével, Gerhart B3um belügyminisztériumi államtitkárral, a párt elnökségének tagjával; a külügyminisztérium, a szövetségi sajtóhivatal és a szövetségi parlament vezető tisztviselőivel. A tárgyaló felek kölcsönösen megállapították, hogy a Szabaddemokrata Párt küldöttségének 1975-ben Magyarországon tett látogatása ota, az akkor aláírt közös közlemény szellemében a két társadalmi testület kapcsolatai eredményesen fejlődtek. A két fél igen hasznosnak minősítette a Hazafias Népfront küldöttségének mostani látogatását, amely további lehetőséget nyújtott a kapcsolatok bővítéséhez, a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően. A közgazdászok évi szokásos Vándorgyűlése (május 20—21-én rendezték Siófokon) ezúttal a versenyképességet választotta fő témájának és ezzel kapcsolatát a szelektív, tehát a népgazdaság teherbíróképessége szerint rangsoroló fejlesztéssel. A versenyképesség egyébként igen összetett fogalom; jelenti azt is, hogy az adott gyártmányt a megrendelő szívesen megveszi és az eladóknak megfelelő árát hajlandó megfizetni, mert elfogadhatónak tartja. A versenyképesség másik termelési oldala azt jelenti, hogy a termék előállítási költségei az árba „beleférnek", tehát hasznot hoznak a gyártóknak és a költségvetésnek egyaránt. Amikor tehát — így is mondhatjuk — életképes a termék. Az ország megélhetésének legfőbb forrásának nagysága attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: menynyi hasznot hoznak, mennyire taksálják a világpiacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi időszakban állandó beszedés vitatéma lett, s a tervek középpontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből összeálló fogalom — több minden szolgálja is. Például • versenyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, de az önköltsége még ennél is alacsonyabb. Jobb azonban abból kiindulni, hogy egy korszerű termék biztosabban eladható jó haszonnal, több piacon is, mint egy régebbi. A versenyképesség, a gazdaságosan exportálható, keresett termék pedig elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán születik meg: hiszen a versenyképesség legfőbb hordozója maga a konstrukció. Az exportképesség javításához tehát nemcsak korszerű gyártási eljárások és gépek, jól szervezett üzemek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyersanyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugalmas, jó színvonalú gyártmányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a munkaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesztések átfutási idejében ilyenek nem léteznének. Vagyis az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a termékszerkezet-váltás, a korszerűsítés az alkotó műszaki embertől kell, hogy elinduljon. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen a fejlesztők érdekeltsége, vagy munkakörülményeik, milyen a helyzetük egy-egy vállalatnál és így tovább. S ezt nem is kell feltétlenül országos ankét, keretében mérlegelni, különkülön bármelyik gyárban érdemes napirendre tűzni ezt a vizsgálódást, és szükség szerint változtatni. Ma, például a műszeriparban, nemzetközi átlagban 1— 3 év alatt megújul a termékválaszték. Ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szükséges. Ha viszont egy ágazat átlagos fejlesztési átfutási ideje 50—100—200 százalékkal hosszabb a nemzetközi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kapunk. A hosszú átfutási időnek persze itt is több oka van. Például megnyúlhat az átfutási idő azért is, mert a külkereskedelem nem érdekelt különösebben abban, hogy egyes gyárak fejlesztő laboratóriumait gyorsan kiszolgálja. A kísérletekhez esetleg szükséges 1—2 kiló anyag, 1—1 speciális szerszám, vagy műszer elvész a külkereskedelmi vállalatok hatalmas tételei között. Ezek nélkül viszont a kísérletek, a próbadarabok nem készülhetnek el. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon belüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkoljanak ki. Akár merőben újat, akár a tavalyi megoldásnál csak kicsivel jobbat tesz le az asztalra, a bére ugyanannyi. Ezen viszont már segíthetnének a vállalatok — falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból találmány lesz, akkor persze többnyire más a helyzet. Az már kifizetődik a fejlesztőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s amíg véget nem ér, addig nem jó, ha elindul a gyártás. Ez olyan ellentmondás, amit fel kellene oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak nagyon kell vigyázniok a fizikai-alkalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég embert felvenni a fejlesztésbe, mert ha megbomlik ez az arány, kapják a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világpiacon versenyezniük, ahol a fejlesztésben — a fizikaiakhoz mérten — két-háromszorta többen dolgoznak. fiatalabbak között van. Kevés beszédű emberek. Balogh István művezetőtől tudok meg néhány számot: 1975-ben a brigád 735, 1976ban 789 társadalmimunkaórát teljesített, a műhely alapjainak kiásását, az alapozást, a készáruraktár színjének kibetonozását, a műhely előtt vezető utat — ők csinálták. Bontottak, parkosítottak. évi 110,3 százalékos teljesítményéből is kivették a részüket alaposan. Fiatal a brigád, idősek a tagok. Az újaknak, a fiatalabbaknak mégis hagyományokat adnak át. S hogy milyeneket, azt talán a fent elmondottak mutathatják. D.L. A fejlesztői létszámmal küUönben sem szabadna takarékoskodni, sehol sem. Kivált nem a fejmosástól való félellem miatt A fejlesztők a I vállalat a népgazdaság holnapi versenyképességét, életképességét „tervezik". A holnapot pedig semmiféle mai érdekből, megfontolásból nem szabad kockáztatni. Ezt hangsúlyozta a Közgazdász Vándorgyűlés megnyitó előí adása is: „a szükségletek kel'lő időpontban való fe'ismerése, hangsúlyozta dr Hetényi István, minden lényeges fejlesztési döntés alapja. A változtatás igényét nem az üzemen belül jelentkező gondokból, hanem ennél jóval előbb, az Igény és a potenciál felmérésére alapozva olyankor kell felismerni, amikor a dolgok (még) jól mennek". Gerencsér Ferenc — Az útra, amit csináltak, azt mondják, jobb, mint az útépítőké — teszi hozzá a művezető. Jelenleg 13-an vannak a Zalka Máté brigádban. Hogy egy-egy munkás tag lehessen, legalább egy evet itt, velük kell dolgoznia. S nem is akármennyit: az április havi teljesítmény például 109 százalék volt, a szürkevasöntöde idei első negyedKommunista szombat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár dolgozói nemcsak arra vállaltak kötelezettséget — a többi között —, hogy az idén tíz új készítményt bocsátanak forgalomba, s 40 millió forint értékű anyagot, energiát takarítanak meg, hanem felajánlottak két kommunista szombatot is. Az egyiket tegnapra szervezték. Minden termelő üzemben, laboratóriumban és üzembentartó részlegben dolgoztak az első műszakban, méghozzá sokkal többen, mint a hétköznapokon. brigád ösz hajú, félmeztelen ember hajlong. Nehéz fémdarabokat helyez egy föntről lecsüngő fogóféleségbe, az lassan halad tovább, keringveütödve. Amott csiszolnak, szikrák pattognak, s nagy ládákban állnak a megtisztított, a készáru raktárba szállítandó kipufogócsövek, gázcsapszekrények, dinamóforgás motorházak. Itt a Zalka Máté brigád dolgozik. Arvai László, az Öntödei Vállalat szegedi gyáregységének szervezési vezetője ismerteti a „brigádkrónikát". Az öntődében 1968-ban indult a brigádmozgalom, az öntvénytisztító üzemrészben Haladás néven mintegy harmincfős brigád alakult meg. Aztán a műszaki követelmények, a jobb gépkihasználás miatt 1973-ban kettévált a kollektíva, két műszakba kerültek. A hazai vasöntés megalapítójának, Fazola Henriknek nevét vette fel az egyik tíztagú csoport, s a másik pedig Zalka Máté nevét. Minden évben kaptak valamiféle elismerést, s az út egészen idén május l-ig vezetett: a korábban szocialista címet elért, kétszeres aranykoszorús brigád a szegedi gyáregységben az egyetlen, amely a Vállalat Kiváló Brigádja cím tulajdonosa. — Ezek az emberek ar. egyik legnehezebb munkát végzik az öntödében — mutat körül Arvai László, de érezni, látni talán enélkül is: itt bizony erös fizikumot, nagy teherbírást követelő munka van, ráadásul a meleg is 30—40 fok körüli. — Negyvenöt év fölött van az átlagéletkor — tudom meg. Szécsi József szikár, cserzett bőrű arcára nézek. ötvenegy éves, 26 éve egyfolytában itt dolgozik. Csak a munkáról tudna mesélni. Tánsa 38 évével a legi i