Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

I MAGAZIN Vasárnap, 1977. május 22. Nyolcas liszt A várakozók már hajnali négykor odaáll tak a raktár elé: Nyolcaslisztre vártak az emberek a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mórahalml telephelyén. Egy fiatalasszony sorszámokat osztogatott A többség azonban nem nagyon hitt a sorszámokban, órákkal a nyitás elótt tülekedés támadt az ajtóknál. Később kiderült — okkal. A nyolcasliszt az egyik legolcsóbb éa legjobb sertéstakarmány. Van ugyan jó minőségű keveréktakarmány, de az nagyon drága, azonkívül „nehéz" étel: kismalacot süldőt nem lehet csupán azon tartani. Kapható még úgynevezett háztáji táp, amely lényegesen gyengébb minőségű. A nyolcasliszt a legolcsóbb és legjobb, ebből viszont nincs elegendő. Ezért a hajnali sorbaállás. A fiatalasszony százig osztja a sorszámokat aztán elfogy a papírja és abbahagyja. Ahogy közeledik nyolc óra, fokozódik az izgalom. — Fegyelmit ls kapott már, mégse változott semmi — üti meg a fülemet. — Ottfelejtesz egy „adyt" az asztalon, mindjárt lesz nyolcasliszt amennyit akarsz. Megjön a raktáros. Kiszáll a Wartburgból, négy-öt ember azonnal sündörögni kezd körülölte. Szaladnak utána, gesztikulálnak. A raktárajtó előtt torlódik a tömeg. — Menjenek arrébb, ne tolakodjanak! — kiabálja a raktáros. — Mindenki ötven kilót kap. Tíz ember jöjjön be! Az elölállót nekinyomják a raktárajtónak. Nyögés, káromkodás. — Sorszám szerint emberek! — kiabálja a fiatalasszony, alti nemrég kiosztotta a cetliket — Imre, sorszám szerint engedd be őket! — Aki később jött, várjon! — Nem érdekel a sorszám! Döntsék el maguk, ki mikor Jött I — Igaza van! Méghogy sorszám! — nevet egy fiatalember, és erőteljes könyökmozdulatokkal lökdósi félre maga elől a gyengébbeket. — Akkor egy része már ideállt volna tegnap este. — Allatok maguk? Menjenek kll Egy kilót sem adok senkinek, amíg ki nem mennek! — A raktároz becsapja a pénzes kazettát. — Ne tolakodjanak, agyonnyomják a máslkat! — háborog egy öregember. — Ha sorszám szerint adják a lisztet, akkor majd nem tolakszunk! A raktáros megvetően végignéz a tömeRen: — Volt eszük panaszra menni a párttitkárhoz, hát most tolakodjanak, ahogy tudnak! Szűcs Istvánné, a mórahalmi MSZMP szervezetének megbízott titkára: — A községben évek óta problémák vannak a takarmányellátással. Korábban ls tudtunk róla, intézkedésre azonban csak idén márciusban került sor. Bejött hozzánk egy szakszövetkezeti tag, azt mondta, csináljunk valamit, mert ilyen állapotok mellett nem lehet jószágot tartani. — Miért, milyen állapotok voltak? — A tagok azt sem tudták, melyik napon adják a nyolcast. Keggel kérdezték a raktárost, Kószó Imrét, lesz-e osztás, azt mondta, nem lesz. Délfelé mégis osztott. Rögtön elterjedt, hogy csak az ismerősei tudnak róla, mikor ad ki nyolcusiisztet. Az lett a vege, hogy az emberek egész, héten ott lestek a nyolcast a raktár előtt. Gondolhatja, milyen kiesés volt ez a munkából! ' — Mit tehet ilyenkor egy párttitkár? — Felvettük a kapcsolatot a gabonafelvásárló pártszervezetével. A segítségükkel elértük, hogy hetenként csak egy napon, csütörtökön osztják a nyolcaslisztet. Ezenkívül Kószó Imre mellé adlak egy adminisztrátort, aki fölveszi a pénzt és kiadja a vételjegyet. — Ha kiadja .... Maga szerint ezzel megoldódott a takarmányellátás problémája? — Nem. A mórahalml malom termelésének nagy részét elviszik a faluból. A megmaradó mennyiség nem elég. Baj van a raktáros magatartásával is, udvariatlan, kiabál, nem tartja be a nyitvatartási időt. Az igazi gond azonban, hogy kevés a nyolcasliszt — Mit tud arról, hogy egyesek nyitvatartási idő után nagy mennyiségben visznek el takarmányt a raktárból? — Amit mások. A szóbeszédet hallom én is. De talán a szakszövetkezetnél kérdezze. Az ottani vezetőség, is foglalkozott az ügygyei. Balogh Lajos, a mórahalml Haladás Szakszövetkezet főkönyvelője: — Én nem álltam oda leskelődni, hogy kinek mennyi nyolcaslisztet visznek el. De volt rá eset, hogy a szövetkezet kocsija vitt Forráskútra húsz mázsa nyolcaslisztet maszeknak. A menetlevél is megvan róla. — Jelenleg a malomtól mintegy félkilométernylre, a gabonaraktárban adjak a tápot is, a nyolcast is. Ügy tudom, az volt a kifogás, rendszertelenül viszik át a nyolcaslisztet, azért nem lehet előre tudni, mikor osztják. — Ez a probléma megszűnt, mert a szakszövetkezet is, a helyi ÁFÉSZ is felajánlotta, az éppen szabad kocsikkal bármikor megoldják a fuvart Különben nemcsak a nyolcasliszttel, hanem a | táppal is akadtak problémák korábban. Nemrég az ÁFÉSZ is létesített tépárusító telephelyet ez valamelyest segített a bajon. Az ottani raktáros udvariasabban is bánik a tagokkal, jószándékú ember hírében áll. — Igaz, hogy Kószó Imrét többször munkaidőben az italboltban találták a termelők és ugy könyörögtek neki, hogy menjen vissza és adja ki a takarmányt? — Magam ls hallottam, méghozzá megbízható embertől, hogy előfordult ilyesmi. Szerintem a vállalati ellenőrzéssel is problémák vannak... A Gabonaforgalml és Malomipari Vállalat Hajnóczy utcai közponjtában Sipos János kereskedelmi igazgatóhelyetteshez vezettek. Május 5-e, csütörtök délelőtt volt. Mórahalomról jöttem, ahol éppen nem osztották a nyolcaslisztet. Elmondtam mindazt, amit egy héttel korábban láttam, hallottam. Az igazgatóhelyettes teleIonon azonnal utasította a körzeti üzemvezetőt, menjen ki a községbe, és ellenőrizze, miért nem osztják. — A mórahalmi nyolcaslisztügyre már eddig is több időt és energiát vesztegettünk, mint amennyit megérdemelt volna. A raktáros valóban követett el fegyelmezetlenségeket. Figyelmeztettük, kineveztünk mellé egy adminisztrátort. A tíz-húsz mázsás különeladásokról szóló vádaskodást valószínűleg az okozta, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket A sertéstartók nem kapnak elég nyolcaslisztet azt hiszik, másnak különpénzért adnak. A takarmány jó részét legális úton szállítják el a megyéből. Vállalatunk kérte, hogy ne vigyék el a korpát és a nyolcast A trösztnél és a minisztériumban azonban az országos igényeket, a keverőüzemek szükségletét, a tejprogramot is figyelembe véve osztják el a takarmányt — Mit tehetnek? — Felvettük a kapcsolatot a húsipari vállalattal. Megszüntetjük a szabad árusítást. Szerződéskötéskor az állattartó utalványt kap, erre adjuk csak ki a takarmányt. Ettől a mennyiség nem lesz több, de az elosztását szabályozni tudjuk. Itt akár be is fejezhetném a riportot, meghajolva a napvilágra került tények előtt. Motoszkál azonban bennem a kérdés: ha bármilyen árucikkből kevesebb van, mint amennyi kell, azonnal lehetőség nyílik visszaélésekre: csúszópénz adására-elfogadására. De az nem törvényszerű, hogy ki is használhatják ezeket a lehetőségeket — egy falu hangulatat mérgezve vele. TANÁCS ISTVAN Szeged, Rákóczi utca 57. Naiv művészek múzeuma A tavaszi hónapokban megélénkül a hazai turisztika és az idegenforgalom. Egyre többen keresik fel az E—5-ös főút melletti települések látnivalóit is. Ilyen érdekesség Kecskeméten egyebek között a magyar naiv művészeti múzeum. Immár több mint fél év telt el azóta, hogy a hírős város központjában felújították eredeti XVIII. századi formájában az úgynevezett Gólyás-házat, és megnyílt a hazai naiv művészet állandó kiállítása. Mire az idén visszatért ide a füstszegélyű fészek hosszú lábú és hosszú csőrű lakója, a tárlat is jócskán felfrissült. Bánszky Pál művészettörténész szinte teljesen átrendezte az indulási anyagot. A kecskeméti Gólyás-házban, a sokemeletes modern épületek szomszédságában minden másnál teljesebb bemutatkozási lehetőséghez jutnak az ország naiv művészei. Sokféle vélemény kísérte és kíséri a munkásságukat. A fölfedezés és mindent felkapó divat lázát a józanabb mérlegelés követi. Ez a jelenlegi seregszemle mintegy száz festményt és szobrotsorakoztat fel átgondolt szemléleti csoportosításban. Jó dolog, hogy a bemutatótermekben öszszemérhető az ihlet ereje, a fölkészültség mesterségbeli tudása. A múzeumban gyakran adnak rendevút egymásnak a művészettörténészek, néprajzkutatók, képzőművészek valamint a kíváncsiságból betérő látogatók. Az első nagyobb terem az őstehetségeket mutatja be. Itt kaptak helyet a század első felének maradandó naiv művészeti értékei. Legendákat idéző nevek követik egymást: Benedek Péter, Mokry Mészáros Dezső és mások. Eredetiben tanulmányozható Homa János fából faragott Hegyi beszéde is, amely régóta a magyar népi szobrászat legjelentősebb szemléltető darabjai közé tartozik. Nagyobb egység fogja össze a mához közelebb álló, élő naiv művészet festményeit és szobrait. Ezen belül is külön csoportosítás érzékelteti a naiv művészet és a gyermekvilág közelségét. „... E művészet tanulmányozása során, szemünk láttára lépnek kl az évszázados, hagyományok őrizte formák, a névtelen közöseégi hagyomány művészi kötöttségei közül azok a paraszti személyiségek, akik már az egyéni kifejezés tartalmait, formáit keresik" — írja jellemzésként Ortutay Gyula. Pozsgai Pálné a felnőttek valóságmegfigyelését kapcsolja Ö6«ze a gyermekrajzok vonalvezetésével és színhasználatával, Gáspár Juliska művei már-már teljes természethűségre törekednek, özv. Bácskai Andrásné a hímzés díszítő jegyeit menti át a csendélet műfajába. A gyermekjáték és az önálló plasztikai igény kettősségét viseli magán Homonnai György Magvetője. Méltó szereplője a rangos tárlatnak VaaJcóné Dudás Juli és a lajosmizsei Szőrös József is. Ismét új együttesre irányítja a figyelmet a „Kötődve a valósághoz" című, realista Jellegű gyűjtemény. A szinte kimerevített, fényképszerű festmények mellett ide tartozik Pethő János Hagymaszárítása és Újszeged i búcsúja. A fekete-fehér színek használata eleve határozott véleményformálást sugall. Borosné Endresz Teréz megható szépséggel Varázsolja vissza a gyermekkori tisztaszobát. Dévényi Antal ugyancsak egykori emlékekből, múlt idők hangulatából építkezik. Majd a belső látás világa tárul fel a következő szobában. A személyiség rejtett titkainak festészeti, szobrászati kivetítését, a képzelet működését követhetik nyomon a látogatók. Balázs János látomásosan fogja át az emberiség történetét, s hasonló módon idézi meg Vidróczki, a Mátra vidéki betyár környezetét. A szegedi Tóbiásné Palcsó Mária sejtelmes táncjelenettel, álomszerű Interieurrel és átlényegített portrékkal szerepel, özv. Czene János né — fakéregre rögzítve — háborús emléket Idéz. Stílusosan egészítik ki a sort a Kecskemétről elszármazott Orbán István az öregasszony és az Angyal subában című szobrai. Külön termet kapott Süli András, akinek 1969 őszén már későn ítélték oda a pozsonyi triennálé nagydiját ahhoz, hogy át is vehesse. A nemzetközi elismerést tanúsító oklevél, amely anynyira váratott magára, most Itt függ a hét tiszta színvilágú festményei között: Halászok és vadászok a Tiszán, Virágcsendéletek (1934). Csónak a vizén, az úton körmenet (1935), Vonatszerelvény, Algyői vasútállomás, Parasztember megy a tanyára (1936) és végül 1937-ből a DélMacedóniai Walende község. Micsoda mélységei és végletes helyzetei nyílnak fel az emberi életnek a magyar naiv művészek kecskeméti állandó múzeumában! Suli Andrásról tudjuk, hogy miután hiába várt a tiszteletdíjra a 30-as években született képeiért, elégette a nála maradt müveket, és nem festett soha többé. Alig múlt 40 esztendős ekkor. Gyoval Pál viszont már a 80. életévében járt, amikor első szobrát készítette. Tóbiásné Palcsó Mária csaknem negyven esztendei szünet, kihagyás után fogott a kezébe újra ctDeteL Megrendítően vall erről az életrajzában: „Gyermekkoromban zenélni és táncolni tanultam, majd sokat festettem. Alig vártam az első bált, pár nappal előbb apám elment, ezért egjnszer sem voltam bálban, ami még ma ls nagyon fáj. Tóbiás György művészhez mentem feleségül. Ha ez az ember így fest, gondoltam, nem zavarhatom festésemmel. Harmincnyolc évig tartott a vágy és szenvedély a festés után. Meg sem moccantam, ha ő bent festett. Mindennap sírva könyörögtem a sorshoz, hogy festeni szeretnék." Az akaraterő példája lehet Katona József is, aki csonka, lefogyott ujjakkal faragja a tökéletesen megmunkált plasztikáit. Örsi Imre újító és szobrász egy személyben. Tanyai magányában, a pop-art irányzatoktól igazán távol hozott létre pop-art szobrokat. A Gólyás-ház szárnyépületében látható az eddigi leggazdagabb kiállítása. Örsi, bálványszerü kőszobrai, szép állatfigurái teljesebbé teszik az újjárendezett naiv művészeti múzeumot Kecskeméten. IIALASZ FERENC A magyar naiv művészeti múzeum epülete Kecskeméten. Jobboldalt a Matkópusztán élő fafaragó, folyók Ferenc szobra . Orsi István szobrai % t 1 A