Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

14 Kedd, 1977. május 10. Magyar pártküldöttség utazott Bolgiumba (Folytatás az 1. oldalról.) tőivel, felkeres több helyi pártszervezetet, meglátogat néhány üzemet. Délután a Belga Szocia­lista Párt székházában meg­kezdődtek a tárgyalások a két párt küldöttsége kö­zött. A magyar delegációt André Coois és Willy Claes. a pórt két társelnöke üd­vözölte. Fegyverkorlátozási tárgyalások Genfben Genf (MTI) a figyelmet, ahol egyébként — majdnem féléves szünet utón — a múlt héten új fegyverkorlátozási tárgya- Jéptek a szovje>t Genfben folytatódnak a szovjet—amerikai hadászati lások. Hétfőn a tárgyaláso­kon részt vevő szovjet, il­letve amerikai küldöttség vezetője találkozott egymás­sal. sok ls. SALT-targyalá­Az ENSZ európai központ­jában hétfőn megkezdődött az újságírók akkreditálása, * kedd reggeltől pedig a aváj­A környezetromboló fegy- ci konferencia város már a verek, egyezményes betiltása vilaS legkülönbözőbb ré­és a szerdán kezdődő há- szeiből érkező küldöttséget romnapos szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó e héten ismét Genfre irányítja Szovjet—laoszi megbeszélés 0 Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, miniszterelnö-Köztársaság két. Dmitrij Usztyinov marsall, SóKP Kozponti Blzottságá- a Szovjetunió honvédelmi nak főtitkára hétfőn a minisztere hétfőn Moszkvá­it remiben fogadta Kaysone ban megbeszélést folytatott Phomvihanet, a Laoszi For- Khantay Siphandonevel, a —5S3L2Í1 a miniszterével. radalmi Néppárt Bizottságának főtitkárát. Laoszi Népi Demokratikus nök-helyettessel. Demokratikus nemzetvédelmi miniszterel­fogadja, amelyek vezetői — közöttük számos külügymi­niszter — május 18-án dél­ben ünnepélyes keretek kö­zött írják alá „A környezet­módosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazásának1 el­tiltásáról* szóló nemzetközi egyezményt. Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter ked­den este érkezik Genfbe, de ide várják Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt is, aki leté­teményese lesz az új, sokol­dalú egyezménynek, részt vesz az aláíráson es sajtó­értekezleten kívánja méltat­ni, a katonai enyhülés intéz­ményesítésében elért újabb jelentős eredményt. Nemzetiségek Nyugat-Európában 4. Franciaországban a nagy forradalom ide­jén, a 18. század végén még a lakosság fele nem beszélt franciául. Ma már jószerével mindenki nyelvét és a nép többsége franciának vallja magát. De nem mindenki. Bombarobba­Bretonok mája. A breton fiatalok új életet akarnak adni népük kultúrájának, hogy változni és alkalmazkodni tudjon a mai Bretagne társadalmi va­Bretagne elszakadását Franciaországtól ma csak ton nép mozgalma. Észak-Nyugat-Franciaor­szágban, a armorikai félszi­geten élnek a brit szigetek­ről 4—6. században vissza­mér Bretagne máig megol­dallan gazdasági-kulturális problémáira. De teljes jog­gal állapította meg ezekről a merényletekről, a breton Szélesedő együttműködés AUSZTRIA SZÁZALÉKOS RÉSZESEDÉSE MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELMI FORGALMÁBÓL taBudspest aT™" NyugaLI szomszédunk — a 83 840 km1 területű, 7,6 mil­lió lakost számláló Ausztria Szövetségi Köztársaság. Ausztria fejlett ipari-agrár ország, olajmezővel, vasérc­teleppel, magnezitkészletek­kel és jelentős vizlerő-tarta­lékkfll rendelkezik. A kapi­talista magónmonopóliumok mellett jelentős súllyal ren­delkezik az állami szektor, különösen a nehéziparban. Az iparban foglalkoztatott dolgozók közel 20 százaléka a külföldi (nyugatnémet, amerikai, svájci, brit) tőkés altal ellenőrzött üzemekben dolgozik. Az ország ipara magas technikai színvonalú, termékeinek jelentós részét exportálja. Az ipar erősen koncentrált, túlnyomóan Ausztria keleti részén össz­pontosul. Legfontosabb ága­zatai a vas- és acélipar, a Egyre ezélesedő kapcsolat kl például a Fertő tó halál­pgvárlas, a vegy-, textil- diákul ki Ausztria keleti lományának növelésében, a es élelmiszeripar. tartományai és a nyugat-du- határfolvók szabályozásában, Magyarország és Ausztria nántúA megyék között A de tanulmányozzák a két or­ka.KMolata az 1075-ös vissza- kulturális kapcsolatokon ki- szág határán elterülő szén­esés után az elmúlt évben is- vü 1 gazdasági kapcsolatok mező közö6 hasznosításának mét emelkedett. 1976-ban a mt-gtei emtésére is töreksze- lehetőségét is. magyar export 7,5 milliárd nek. Együttműködés alakult — TERRA — > int, az import pedig 11 _ t.Sjiitoi ._) 1747 —A— 4757 I7» -rt fr 1770 72 75 74 71 74 T-fWvAiVtVtV­sereg kettős nyomása alatt ha­, ... . . mar eltűni volna, ha a fran- , , Üe8*il Jui^-f állam gazdaságpolitikája óságához, nem biztosítja fennmaradá­sát. Az egységes, centrali­„ , .. .... , . zált, Párizsból irányított tó- eSY törpe, de igen hangos. tüntetesek he- kés gazc|agágpolitika Bre. aktív kisebbség, a Breton Í2 e J tagne-nak az elmaradott, ki- Felszabaditasi Front (FLB) hS""-SíJiY, ,a.k zsákmányolt mezőgazdasági szélsőséges anarchlsta-nacio­terület sorsát szánta. Ipart nalistái óhajtják, akik rac< . . . alig telepitettek, az út- és rényleteikkel. bombarobban­gt nemzetiségi mozgalmak vas8úthóló^t0t nem fejlesz. tásaikkal felhívták a francia 8 tették megfelelő mértékben, haladó közvélemény figyel, mindezek a tényezők fenn­tartották a félsziget elszige­teltségét és megerősítették a közös, elnyomott sors érzetét Hl a bretonokban. Ugyanakkor vándorolt kelta népcsoport- tény az is, hogy ez az el- szeparatistákról a jakobinus hoz tartozó bretonok. Leg- nyomás nem kovácsolta centralizáció eszméjéhez kis­közelebbi nyelvi-etnikai ro. népi-nacionalista egységbe sé túl mereven ragaszkodó konaik a walesiek és a skó- az uralkodó osztályától, ér- Francia Kommunista Párt: tok. külön meg kell említeni, telmiségétől ez utóbbiak el- -Az FLB terroristái, bololda­hogy a hajdanán oly elter- franciásodása miatt megfősz- H jelszavaik ellenére lénye­jedt kelta nyelvet éppen tott bretonokat. A hivatalos kében teljes jogú örökösei a Bretagne-ban beszélik ma a francia propaganda, az in- régi breton nacionalista legtöbben. tenzív állami-iskolai-közigaz- pártnak, amely a német Bretagne-ba a hamar el- gatási nyomás hatására ma- megszállás alatt együttműkö­franciásodott breton vezető guk a bretonok is elhitték, dött a hitleristákkal. Ezek réteg „importálta" a feuda- hogy nyelvük, kultúrájuk, « szeparatisták, akik a lizmust. Az elsősorban halá- népművészetük alacsonyabb Franciaországtól elszakított szatból. mezőgazdaságból élő, rendű, mint a francia, igye- Bretagne esztelen álmát kö­a nehéz természettel, silány keztek hát tőle megszabadul- vetik, a régi huhogok utó. termőfölddel állandó harc- ni. dai." ban álló, mélyen vallásos A mai. kis létszámú, de A haladó breton naciona* bretonok hazája dinasztikus lelkes breton nutonomista- listák éppen úgy. mint Bre. házasságok útján véglegesen kulturális mozgalmak éppen tagne francia és elfranciáso. a 16. században került a ezt a folyamatot igykeznek dott lakóinak döntő többsé­francía királyok uralma alá. visszafordítani. A sokszor ge egyaránt elutasítják aa „A föderalizmus és a ba- egymással is vetélkedő bal- FLB elvakult szeparatizmu. bonaság bretonul beszél!" — oldali breton autonomisták sát. Ezek az erők egyre szé­dörgött Barrére. a jakobi- elvetik a polgári-nacionalista lesedő egységfrontot alkotva nusok egyik vezérszónoka bretonisták kritikátlan múlt- hirdetik: Bretagne izzó gaz. 1794. januárjában; valljuk dicsőítését, ők inkább a dasági-társadalmi-kulturális meg, némi joggal. A breton, még élő népi művészetek problémáit csakis egy, a bigott katolikus paraszti- iránt érdeklődnek. mainál Jóval demokratiku­kisnemesi lázadók, a hírhedt „Először meg kell az em. sabb, decentralizáltabb Fran­„huhogók", hosszú éveken át bereket énekeltetni és tán- ciaorszég keretein belül le­folytattak ádáz gerillaharcot, coltatni. hogy újra megtalál- het megoldani. Biztosítani bretonul beszélő papjaik biz- jék nyelvüket!" hirdetik ke" a bretonoknak a legtel­tatására, a francia, antikle- baloldali breton fiatalok, .iesebb nemzetiségi jogokat rikális, polgári-forradalmi, £s felkeresik az öregeket, és meR kell teremteni Bre­de egyben centralizáló köz- akik még tudják a régi da- tagne racionális gazdasági társaság ellen. Napóleon lókat, táncokat. Ez nem va- fejlődésének feltételeit. ez 60 000 katonájával „pacifikál- lami múltba menekülés, ha- az jtt é10 bretonok és fran­ta" Bretagne-t, a polgári- nem a fennálló, elidegenült, ciák közös érdeke. bürokratikus-nacionalista manipulált és egvben túlsá- Karsai László. Franciaország pedig mindent gosan uniformizált francia JATE. elkövetett, hogy beolvassza fogyasztói társadalom és kul- Üj- és Legújabb kort a bretonokat. Az általános iskolákban minden tárgyat csak fran­ciául oktattak. Ha egy bre­ton kisgyereket azon kap­tak, hogy a szünetben vélet­lenül anyanyelvén szólt tár­saihoz. facipőt akasztottak a nyakába, és addig kellett e megszégyenítő jelet horda­nia, amfg nem sikerült egy társát ugyanezen a „bűnön" kapva a tanítónál beárulnia. A módszer eredményessé­ge éa embertelensége egy­aránt vitathatatlan. Ma Bre­tagne 3.2 millió lakosából körülbelül 1 millió érti és körülbelül 5—600 000 hasz­nálja is anyanyelvét. A bre­ton nyelv az iskola és a had­túra elvetésének egyik for­Történeti Intézet llie Verde! Budapestre érkezett 0 Budapest (MTI) zottság román tagozatának A magyar—román gazda- elnöke. Fogadására a Feri­sági együttműködési vegyes he«y' repülőtéren megjelent kormánybizottság elnökeinek Havasi Ferenc, a Miniszter­találkozójára hétfőn Buda- tanács elnökhelyettese, a bi­pestre érkezett lile Verdét, zottság magyar tagozatának a Román Kommunista Part elnöke, jelen volt Vlctor Bo­Központl Bizottsága Politikai ]ojan, a Romén Szocialista Végrehajtó Bizottságának Köztársaság budapesti nagy­tagja, a KB titkára, a bi- követe. Iliárd forint volt. Ktvite­íkben alapanyagok, fél­s.-.termékek (45 százalék), úbbá mezőgazdasági és Imiszer-ipari cikkek domi­unak. Hazánk az osztrák ooriban 3, az importban > százalékkal részesedett. . magyar kivitel növekedé­•t az osztrák beviteli koriá­iz.isok csökkentették. Az iminisztratív intézkedések ''.számolása új lehetőséget •remt a két állam kapcsola­tban. A kél ország vállala­•I és intézményei között szé­les körű együttműködés avonalai bontakoztak ki. Ausztriában 10 olyan cég tüködlk, ahol a magyar kül­•reskedelmi vállalatok tóke­szesedéssel rendelkeznek. A magyar és osztrák felek bí egyezmény végrehajtásé­in állapodtak meg. A CHENIE-LINZ évi 10 millió dollár értékű kooperációs egyezményt kötött a TVK­val. és kölcsönös vegyianyag­szállítást szerződést az Egyesült Vegyiművek kel. AZ api ítógépgyár törő- es érc­osztályozó gépek, a VILATI számlázó automaták, az író­szer Szövetkezet gázöngyúj­tók gyártásában működik egvütt osztrák cégekkel. A két ország képviselői 84 témuban folytattak tárgyalá­sókat, de tavaly újabb 28 magyar és 15 osztrák együtt­működési javaslatot terjesz­tettek elő, Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) E könyv első része jó néhány évvel ezelőtt Je­lent meg Kék ég alatt címmel, s bár az alább következő mű önmagában is megáll, pár mon­datban mégis összefoglalom előzményeit, hogy az itt-ott előforduló, ám egyáltalán nem lénye­ges utalásók ne zavarják az olvasót. Vándorút­ról van szó, mely apró események és megfigye­lések sorozata, e könyv tehát egyfajta regényes útinapló, s így természeténél fogva csak részben igényli a zárt kompozíciót. Főhőse maga a szer­ző, aki elindult gyalog Rómából egy Gyurka ne­vű festő barátjával a Via Appián azzal a céllal, hogy beiratkozzék a nápolyi egyetemre. A hosz­szú úton sok minden történt velük, különös em­berekkel ismerkedtek meg, többek közt áthalad­tak a Pontini-mocsarak elhagyott vidékén is, r.hol akkor még tombolt a malária. Elcsigázva, de rendkívüli élményekkel gazdagodva érkeztek Nápolyba, s ott Signora Cavalierinél, a Via Nilo 15. szám alatt béreltek szobát. Nápoly mozgal­mas város, itt is összekerültek kikötői bűnözők­kel, bogaras világjárókkal, s bar nehéz körül­mények között éltek, önfeledt boldogsággal me­rülték el a múzeumi kincsek s a természet szép­ségében. Minden élményt és műélvezetet elho­mályosított azonban a háziasszony Rosa nevű bajos leánya, akibe a szerző természetesen bele­szeretett. S míg szőtte sóvár álmait, Gyurkán kitört a malária, s ez meghiúsította azt a nagy tervükét, öogy. még az egyetemi év megkezdése előtt bejárják Nápoly környékét, esetleg Szicíli­át is. Gyurka kórházba került, s néhány heti kú­ra után az orvosok tanácsára vissza kellett tér­nie Magyarországra, annyira megviselte a kór­ság. Rosáról meg kiderült, hogy vőlegénye van, így a szerző magára maradva, keserű szívvel tervezgette, hogy egyedül vág neki a vándorúi­nak. I. Hogy magamra maradtam Nápolyban, sehol­sem találtam a helyemet. Leginkább a tenger­parton üldögéltem, s mig elmerengve lestem a partszegélyre gyűrődő csipkés habokat, egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy olyan falucskát kell találnom Nápoly közelé­ben, ahol zavartalanul és közvetlenül elmerülhe­tek a végtelen víz szemléletében. Mozdulatlan, kristályos tömeg, vagy lomhán hömpölygő kék lé volt ez a víz, sohasem lehetett elteint vele, mert mozdulatlanságában éppoly fenyegetően le­nyűgöző volt, mint amilyen elringatóan feleme­lő háborgásában. Vonzotta az embert, mint va­lami óriási mágnes, talán titáni tömegénél, vagy az emberi test rokoni összetételénél fogva, vagy az anyai öl erejével, mert nem kellett Ideglény­nek lenni ahhoz, hogy az ember megérezze ős­homályba burkolódzott köldökzsinórját, mely ehhez a tátongó, róppant medencéhez fűzte. Már kezdtem sejteni valamit antik és keresztény mű­vészetről, már végigszédültem az Uffizi és a Va­tikán termeit, de a tenger nagyobb hatalom volt, sokkal tovább kellett nézni, mint egy festményt, vagy más műalkotást, s az ember órákig tartó merengés után sem tudott meg róla semmit. De éppen ez a semmi volt az, ami mindennél többet sejtetett. I-egjobb barátom gyors és váratlan eltavozasa « lelkes rajongásba is kesernyés izeket kevert. Valami olyasmit, éreztem, hogy, íme. nagy ter­veim voltak, s már az első alkalommal keresz­tülhúzták számításaimat ismeretlen, acsarkodo hatalmak, s ez a szorongó felismerés fájó sebet ütött rajtam, s hozzá elég mélyet ahhoz, hogy később is, valahányszor szép terveket szőttem, fékezzem lendületemet, s féljek a bekövetkezen­dő váratlan fordulatoktól. S életem folyamán, évtizedek múltán is, ez a szorongás soha fel nem oldódott, s lehet., hogy már magam szuggeráltam a sorsot; de a dolgok kibontakozásának menetét, s éppen a beteljesülés előtt, mindig megzavarta valami, néha valóban kacagtatóan váratlan ese­mény, ami minden addigit tönkretett. Ezt csak azért jegyzem le, hogy rávilágítsuk arra a szer­ves kölcsönhatásra, amely ember és külső világ között fennáll, hogy a véletlen mint alakit, ren­dez, szabályoz s hovatovább mint válik tör­vényszerűvé, ha az ember úgy tart tőle, hogy már szinte várja, sőt elvárja bekövetkezését. így azonosul az ember azzal, amit körülménynek szoktak nevezni, hiszen az ember reakcióival, szándékával és vágyaival maga teremti meg sa­ját körülményeit, s nem túlzás, ha azt mondom, hoRy a véletlenek is hozzé igazodnak. Ezek motoztak bennem, inkább elősejtelem­ként, mint leszúrt igazságként, míg a Via Carac­ciolón bandukoltam, vagy üldögéltem, s egy-egy pillantást vetettem vagy a tengerre, vagy te mel­lettem elsuhanó járókelőkre. Aztán kiteregettem térdemen a térképet s Nápoly környékét vizsgál­gattam behatóan. Csak Sorrentóról tudtam vala­mit, s az sem terjedt túl a „Sorrentól emlék" is­mert melódiáján. Lapozgattam a Baedekerben is s így értesültem, hogy Tasso ott született. Az őrült költőben volt valami vonzó, s ez a bor­zongó meghatódottság késztetett Rómában is ar­ra, hogy felkeressem a Sant' Onofrio kolostort, ahol a sorsüldözött poéta meghalt, s amelynek előterében méR mindig ott áll az az összeabron­csolt fa, amely alatt elborult elmével háborgott és mélázott. De Itáliának minden falujára esik valaki, aki miatt érdemes megilletődni, s hozza nemcsak olasz, hanem idegen is. (Folytatjuk) 4

Next

/
Thumbnails
Contents