Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

) Vasárnap, 1977. április 10. Besze Imre Vonat Néha remeg a föld — vonat Már újra csend van, de a közelit. S kertünk alatt. Ifüst, mint óriás vakond, halad; mint ott felejtett szinezűst — a két város között tolat. lepel, kertünkre száll. Vagonjain fa, szén, olaj. Riadtan bújik el a fény. autó — tűz, meleg, halál. Rigóról álmodott Mozdony-fején a pille-haj az árokparton egy lebeg, szétterül, és megáll. [tücsöklegény. Böngésző A pop és a szórakoztatás A

z ókori irodalom alkotásainak közzétételével mindig jó ügyet szolgáinak a könyvkiadók. Az idő tévedhetetlen kritikája által értékesnek ítélt műveken kívül gyakran még azok a kiadások is pillanatok alatt elkelnek a könyvesboltokban, amelyeket olykor már csupán irodalomtörténeti, filológiai vonatkozásaik miatt bocsátanak ki. Kétségtelenül az előbbiek közé tartozik Persitis és luvenalis Szatírák című gyűjteménye. Mindketten a „kéjbe és vérbe fúló" romai császárság korának gyermekei voltak. Élvezetvágy, pénzhajhászás, fösvénység kerül gyilkos szigorúságú tollúk hegyére. Bölcs iróniájuk biztosítja számukra a késő utókor szeretetét, és a rokoni megértést. Az Ókori irodalom kiskönyvtára sorozatban megjelent ízléses kiadvány fordítója Muraközy Gyula. (Európa, 1977.) Isaac Bashevis Singért néhány elbeszélése nyomán már ismerheti a Nagyvilág olvasótábora. A fasizmus elől Lengyelországból Amerikába menekült író ezúttal a faji kérdésnek egy sajátos vetületét vizsgálja regényében. A 17. századi Lengyelország szolgál történelmi háttérként, Jákob, a főhős ebben a környezetben vívja meg a maga nagyszerű lelkiismereti harcát a zsidó és keresztény felekezet vallási, etikai erővonalai között egy előítéletektől és rítusoktól szabadulni vágyó életforma diadaláért. A rabszolga értékét ugyan nem csökkenti, olvashatóságát azonban kissé elnehezíti a héber mitológia alapos ismeretét feltételező motívumrendszer. (Modern Könyvtár, 1977.) Mazzini neve az olaszok számára valahogy úgy hangzik, mint a mi számunkra Kossuthé. Mindketten a szabadság prófétáiként harcoltak a haladást jelentő polgáriasodás és nemzeti függetlenség érdekében. Maninnal együtt többek között ezért is szerepelnek egymás mellett egy milánói metszeten Jászay Magda Mazziniról szóló könyve nem csupán egy „notorikus" forradalmár életpályáját rajzolja meg, élénk színekkel tárja elénk azokat a nemzetközi viszonyokat is, amelyek között a testvéri olasz függetlenségi mozgalmak kialakultak. Magyar szempontok szerint sem érdektelen ennek a könyvnek az olvasása. Számos adalék tájékoztat bennünket az olasz forradalmár magyar kapcsolatairól. Értesülést szerezhetünk arról is, hogy az egymással későn kapcsolatba lépő függetlenségi törekvéseknek, körtük a magyarnak is, nem utolsósorban ez a szervezetlenség is hátrányára vált bukásukat siettette. Mazzini éleslátása, nemzetiségi kérdésekben való felvilágosultsága, rugalmassága bizonyára nosztalgiát ébresztő megdöbbenést kelt majd Kossuth személyével összehasonlítva. Jászay Magda történelmi életrajza kellemes és okos olvasmány mindazoknak, akik kedvelik e nagy korszak fordulatos életet élő történelmi alakjait (Gondolat, 1977.) Egyre több olyan visszaemlékezés jelenik meg, amelyekből nem csupán az iró életrajza, másokhoz fűződő kapcsolata, közéleti, politikai vagy művészeti szereplése tűnik elő, alkotóik széles korismeretüknek köszönhetően magának a korszaknak is maradandó emléket állítanak. Ilyen könyv Megyery Sári Én is voltam jávorfácska ... című életregénye. Filmcsillagként indult, Sacy von Blondelként lett híres a német közönség előtt a későbbi találkozást nem sejtve — József Attila — moziban, vizet árulva, látta mint Jókai-hősnőt. Az irodalom berkeibe írói mivoltánál fogva is járatos Megyery Sári életének érdekes mozzanatait jelentik Kosztolányival, Szabó Lőrinccel és József Attilával való mélyebbfelszínesebb barátságai, melyeknek néhány fontos dokumentumát találhatjuk meg a regényben. Az egykor francia nyelven is ismert írónő regényei mellett a jelenlegi megírását a magyar nyelv iránti szeretet is sarkallta. Á már több évtizede francia közegben élő Megyery Sári könyvének ez is egyik eredeti ízt adó jellegzetessége. (Párizsi Magyar Műhely, 1975.) T. L L

assan két évtizede, hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beatnek nevezték és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljon. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kifejezésforma forradalmat kavart és az újat akaró és új formákba öntött beatmozgalom hamar éreztette hatását nálunk is. A gombamód szaporodó magyar együttesek azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másolják a rádióból elcsípett világslágereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem nevezhetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat érdeklő-izgató kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni: a kezdetleges berendezéseken játszott, hiányos tudású produkciót sok százan hallgatták az ország különböző művelődési házaiban és klubjaiban. A beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor történt, amikor az élenjáró zenekarok saját stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A dalok országos népszerűsítésébe hamar bekapcsolódott a rádió és a tévé, támogatást nyújtott á KISZ. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is folyik a műfaj értékeiről. Az egyik gyakorta hallott kifogás az, hogy a beat nem vált nemzeti kultúránk összkincsévé, hiszen túlságosan kötődik az angolszász zenei hagyományokhoz. Ezen még az sem segített, hogy nagyritkán a slágerekben bizonyos népzenei motívumok lelhetők fel. Az ellenzők azt is kifogásolják, hogy együtteseink még mindig túlságosan érzékenyen reagálnak a zenei divat változásaira, a siker konjunktúrájának kedvéért még azonnali stílusváltozásra is hajlandóak. Az érv: — még ha némi igazság is van benne — mégsem helytálló. Nem helytálló már azért sem, mert a pop bevallottan sohasem akart többet a tömegszórakoztatásnál, a közönség igényeinek kiszolgálásánál. Külföldi sajtóvisszhangokból jól tudjuk, hogy a magyar énekesek és együttesek nagy nemzetközi keresletének egyik magyarázata, hogy programjuk — magyar, és ez különbözteti meg a hasonló effektusokat megszólaltató azonos ritmusú, de végül is más zenei hagyományokon nevelkedett külföldi együttesektől. A pop hazai továbblépésének persze van egy nagy hátráltatója: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudott, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést. A melódia, a fülbemászó sláger mindig is nagy tömegeket vonzott és ez alól tizenéveseink sem kivételek. Az olcsó zenei fogásokat alkalmazó, sokszor könnyes-szirupos slágerek még mindig közkedveltek, az előadó együttesek többsége — a kis számú élvooalt leszámítva pedig még alá is játszik ennek az igénynek. Így sokszor poros dallamok tűnnek fel új hangszerelésben a különféle tánczenei bemutatókön, és rádiófelvételeken, jól ismert zenei és versi fordulatok köszönnek viszsza. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, káprázatos fénytechnika, ködgomolyag, a mozgást kimerevítő sztroboszkóp, villámlás és hóesés, koreografált mozgás — megszokott kellékek ma már a hangversenyeken. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz produkcióvá szürkül az egész — vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért élményszerűbb a lemezhallgatásnál, mert A

zálogkölcsönt már az ókorban ismerték, s a középkorban, különösen Olaszországban, igen elterjedt. Kezdetben szinte kizárólag csak magánosok foglalkoztak kölcsönnyújtással, s m-m ritkán 60—70 százalékos kamatot szedtek érte. Minthogy a szegényebb néposztályok részére is kél lett zálogkölcsön, az egyházak, mint szociális gondolkozók, vették fel a küzdelmet az uzsora ellen, a szegények védelmében. Így alakult meg Olaszországban a világ első zálogháza, 1462-ben, amely — kezdetben —, még kamatmentesen folyósított zálogkölcsönt azoknak, akik esküvel bizonyították, hogy tényleg szükségből vették fel a kölcsönt. Ez akkor még valóban jótékonysági intézmény volt, később már öt-hét százalék kamatot szedtek. Az Olaszországban alapított zálogházak jövedelmezősége és szükségessége példáján felbuzdulva, más országokban is megalakultak a zálogházak, így például 1677-ben Párizsban. Ez ma is a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye. Németországban 1607-ben, Bécsben ' 1707-ben engedélyezték a zálogház létesítését. Hazánkban Mária Terézia alapította az elsőt, 1773-ban. A latin nyelvű, 24 kutyabőr lapra írott „kiváltságlevél", egykorú bőrkötésben, máig is sértetlenül megvan. A fatokban rejtett, függő pecséttel ellátott okmányon eredetben olvasható Mária Terézia sajátkezű írása: az uzsorások ellen, a „a szegény nép javára célozva" szervezték, közli az alapító szöveg. Az okmányban részletesen szabályozzák az intézmény működését, s a kizárt tárgyakat is felsorolják. Ilyen — a többi között — a katonai egyenruha, öltözetek, amelyeket a köznép uniformisnak hív, ugyancsak egyéb katonai felszerelés, valaa színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, gazdagabb érzelmi hatóerő. A pop- és rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi időben különleges súllyal jeletkeznek az összefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. Lényegében mindkét — tehát a kommersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztató iparba. Mindkét irányzatnak végül is azonos a célja: ha más eszközökkel is, de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban, milyen köntösben jelentkezik e sokezer fiatalt és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató, vagy éppen elriasztó, alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszólhat. E beleszólás mértéke és értéke meg-i határozhatja egyben a szórakoztató pop- és rockműfaj jövőjét is. BÁLINT PÉTER mint az aranygyapjas rend, s a Szent István rend nyaklánca. A zálogházak mellett, miniszteri engedéllyel, közvetítők is dolgoztak s külön irodájuk volt. A közvetítőket főleg olyan személyek vették igénybe, akik nem akartak személyesen megjeleníti a zálogfiókban, mert ezt lealázónak tartották. A közvetítő pedig, esetleg, telefonhívásra még lakásra is elment. A közvetítők irodája 1930-ban megszűnt. A zálogház intézménye — mint téma-, az irodalomba, a képzőművészetbe is bekerült. Gondoljunk Balzac Goriot apójára, Dickens Copperfield Dávidjára, no meg Munkácsy Mihály Zálogházban című festményére. A használt cikkek forgalmával nálunk, köztudomásúlag, a Bizományi Áruház Vállalat foglalkozik. A használt cikkek forgalmának valamennyi területét a Bizományi hálózata jelenleg még nem öleli fel. Az ószeresek — magánkiskereskedőket értik a meghatározás alatt — házalással vásárolják fel árujukat, s ezt vagy házalás közben, vagy a fővárosban az Ecseri úti piacon, vidéken a használtcikk-piaci árusítóhelyeken hozzák forgalomba. Az általuk lebonyolított forgalomról megbízható adat nincs. Ez azonban egészen minimális. Mind felvásárlásuk, mind az értékesítésük minden kulturáltságot nélkülöz. Eljön az az idő, az életszínvonal emelkedésének bizonyos fokán, amikor a zálogházak — fcu lyamatosan — értékmegőrző intézményekké alakulnak át, ahol használaton kívüli tárgyaknak — téli holmik, nyári, motorkerékpárok téli tárolása — szakszerű kezelést biztosítanak. Ekkőr azonban már megőrzési díjat fizetnek az ügyfelek, s nem kapnak rá kölcsönt. BALLA SÁNDOR Ószeresek, zálogházak i