Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Vasárnap, 1977. április 10. 5 Üdvözlet Odesszába P. KOZIR elvtársnak, az Ukrán KP Odessza területi bizottsága első titkárának; V. POHODIN elvtársnak, az Odessza területi tanács elnökének, ODESSZA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Csong­rád megyei Bizottsága és a Csongrád me­gyei Tanács megyénk kommunistái és egész lakossága nevében Odessza felszaba­dulásának 33. évfordulója alkalmából for­ró. elvtársi és baráti üdvözletét küldi Önöknek és Önökön keresztül a Lenin­renddel kitüntetett testvéri odesszai terü­let kommunistáinak és minden lakosának. Engedjék meg, hogy az évforduló alkal­mából gratuláljunk a testvéri odesszai te­rület kommunistáinak és összes dolgozói­nak a kommunizmus építésében elért nagyszerű eredményeikhez, a XXIV. kong­resszuson elfogadott békeprogram végre­hajtásában elért nagy sikerekhez. Ünnepük alkalmából őszinte szívvel kí­vánjuk Önöknek, hogy érjenek el újabb, kimagasló sikereket hazájuk felvirágozta­tásában, népük boldogulásában, a kommu­nista társadalom felépítésében. Éljen a magyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan, örök barátsága! Elvtársi üdvözlettel: DR. KOMÓCSIN MIHÁLY, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára; DR. PERJÉSI LÁSZLÓ, a Csongrád megyei Tanács elnöke. Odessza ünnepe Április 10. Odessza fölsza­badulásanak évfordulója. Ez a Fekete-tenger parti város fontos szerepet játszott a Nagy Honvédő Háborúban; ennek a történelemben példa nélküli háborúnak történeté­ben tiszteletreméltó helyet foglalnak el azok a lapok, melyeket Odessza 1941. augusztusi—októberi védel­mének és az 1944-es áprilisi odesszai hadműveletnek szen­teltek. A fasiszta seregek 1941. augusztusában kezdték meg Odessza ostromát. 73 nap védték a várost a vörös ka­tonák, tengerészek, pilóták, a helyi lakosságból verbuváló­dott önkéntesek, a bátorság es a SZÍVÓS ellenállás szép példáját mutatva. Csak ak­kor, amikor a legyőzhetetlen Odessza mélyen az ellenség hátországába került, amikor a front már messze haladt, akkor adta ki a szovjet pa­rancsnokság a város feladá­sáról szóló parancsot. Hős­tettéért Odessza az ország­ban elsőként, 1942-ben meg­kapta a Hős Város nevet. 907 napig tartott a város nácista megszállása. A bátor odesszai partizánok és a földalatti mozgalom harcosai egy percnyi nyugodalmat sem hagytak az ellenségnek; nagyszerű tetteikkel nem egy oldalt írtak a Nagy Hon­védő Háború partizánharcai­nak történetébe. Sztálingrád alatt megrop­pant a fasiszta fenevad ge­rinc% megkezdődött a szov­jet főViek fölszabadításának időszaka. Odessza türelmet­lenül várta fölszabadítóit. 1944 áprilisának elején a har­madik ukrán front seregei Malinovszkij marsall pa­rancsnoksága alatt megköze­lítették Odesszát. Itt említ­jük meg, hogy fél évvel ké­sőbb, ugyanezek az alakula­tok. melyeket akkor már Toibuhin marsall irányított, szabadították föl Szegedet, Odessza leendő testvérváro­sát. Az ellenséges seregek kétségbeesetten védekeztek, nem kívánván kivonulni a városból. A szovjet harcosok egymás után foglalták el a háztömböket, utcáról utcára nyomultak előre. Végül 1944. április 10-én Odessza szabad lett. Az opera- és balettszín­ház épületén a győzelem vö­rös zászlaja lengett. Ugyan­aznap este Moszkva is tisz­telgett a fölszabadult Odesz­sza előtt. Április 10. az odesszaiak nagy ünnepe. Ezen a napon emlékeznek meg azokról, akik hősi halált haltak a vá­rosért folytatott harcokban, ekkor összegezik az alkotó munkában elért sikereket, körvonalazzák új feladatai­kat. A háború során lerom­bolt város lakosai önfeláldo­zó munkával keltették életre a romokból és hamuból Odesszát, gyógyították be szeretett városuk sebeit. Ma Odessza a Szovjetunió egyik legszebb városa, Ukrajna nagy ipari, tudományos és kulturális központja, milliós nagyváros, a Szovjetunió leg­nagyobb hajózási társaságá­nak, a Fekete-tengeri Hajó­zási Társaságnak bázisa. A város évről évre egyre szebb, egyre gyorsabb ütem­ben épül, fejlődik. Mihail Iljas Épül a Tisza-völgyi víziűf-rendszer Hajó jár majd Záhonytól a tengerekre Változik Európa vízrajzi térképe. A Duna alsó szaka­szán mar működik a Vaska­pu-vízlépcső, a középső sza­kaszon egymás után épülnek továbbiak, s az 1980-as évek­ben elkészül a felső szaka­szon a Duna—Rajna—Májna­csatorna, amely összeköti majd az európai kontinens országait és a földrész ten­gerpartjait. Ehhez a vízi út­hoz csatlakozik az épülő Ti­sza-völgyi víziút-rendszer. A tiszai víziút-hálózat — a folyó csatornázása, vízlép­cső-rendszerek építésével — komplex népgazdasági célo­kat szolgál. A Közlekedéstudományi Egyesület hajózási szakosz­tályának rendezésében a Ti­sza-völgyi hajózóutakról ta­nácskoztak. A jugoszláv Ti­sza-szakaszon a torkolat fe­letti 60 kilométeres hosszon a Vaskapu-vízlépcső, majd a Novi Becej-i vízlépcső duz­zasztja fel a megfelelő mély­ségűre a folyót, egészen Csongrádig. A Tisza magyar­országi szakaszán öt vízlép­cső építését tervezik. Kiskö­rétől Komoróig a már meg­épült kiskörei és tiszalöki vízlépcső teremti meg az ál­landó hajózás feltételeit, a nyolcvanas évekre pedig el­készül a csongrádi vízlép­cső: összefüggő vízi út lesz ekkor a Tisza alsó, 620 kilo­méteres szakaszán. A Tisza mellékfolyói és a csatlakozó mesterséges csa­tornák hajózható szakaszai további, mintegy 200 kilomé­teres hajóutat alkotnak, s ez­zel az egész Alföld, a Komo­ró—Záhony csomópont is, közvetlenül bekapcsolható az egységes európai víziút-háló­zatba. A gazdaságos szállítás lehetősége pedig kedvezően befolyásolja majd a térség ipari szerkezetét. (MTI) (Mércék A zért nem teszem a ke­zem a szivemre, mert ii az esküdözés is idő­be telik. S azalatt két mun­kadarab akad el az aszta­lomon. Azt akarom viszont mondani: nálunk aligha le­het lógni. Pontosabban szól­va — hiszen lógni min­denütt lehet — alig nkad, aki tudatosan lazít. Azt is megérezzük, ha társaink kö­zül valakinek gondjai van­nak, beteg, szóval: rossz napja van. Jobb, ha most nem is beszélgetünk töb­bet. Látja, máris félresza­ladt az öltés. Húsz perc múlva kávészünet, vagy pe­dig 11-kor, a torna alatt válthatunk még pár szót" Lehet, hogy saját kollégái, munkatársnői is megmoso­lyognák. ha hallották volna ezeket a szavakat a cipő­gyári szalag zaja mellett. Bár: ki tudja. Nem kell es­küdözni, mégis látható: egy­re többen vannak, akik alapkötelességüknek érzik a tisztességes munkát, a mun­kaidő kihasználását. A párt­alapszervezetek gazdasági cselekvési programjában is nagyobb hangsúllyal szere­pel ez a feladat, mint ta­valy. s ha a párttagok, meg a brigádtagok jó példával elöljárnak... Nos, ragadós-e a jó pél­da? A termelési kapacitások, meg a munkaidő jobb ki­használására éppen elég in­tézkedési tervet készítettünk már. Ma már általános, hogy párt- és tömegpolitikai ren­dezvényeket munkaidő után tartanak, noha természet­szerűleg nem minden érté­kezlet, vagy ülés időpontja lehet délután vagy este, an­nál is inkább, mert sokan meg éppen akkor vannak műszakban. A jelek szerint elég volt kicsit jobban oda­figyelni, s máris sikerült jobban szervezni, valóban szabad időben végezni tár­sadalmi megbízatásainkat, ahogy azt eredetileg is vál­laltuk. U gy szoktuk számolni, hogy a munkaidőnk nyolc óra, vagyis négyszáznyolcvan perc. Ami­kor olyan sok szó esik a munkáskéz hiányáról, szá-, moljunk — számolnunk kel­lene — percekben is. A ha­tékonyság fokozása, a ter­melékenység növelése a jobb munkaidő-kihasználás­tól függ, s amikor terveink­feladataink élén a tartalé­kok feltárása, kiaknázása szerepel, főként a munkafe­gyelem megszilárdítására és vele együtt — vagy még előtte? — a jobb munka­szervezésre gondolunk. Nehogy azt higgyük, ke­vés a példa rá, hogy mi­lyen komolyan veszik a munkások a helytállást. Az Öntödei Vállalat párttagjai elmondták: évről évre na­gyobb súlyt éreznek vál­laikon. A szürkeöntöde ter­ve tavaly 7 ezer tonna volt, teljesítettek 7300 tonnát — de az idei terv már 7400 tonna! Ügy érezték tavaly: ..Már mindent kihoztunk magunkból." S akkor ho­gyan bírják majd az idei feladatokat, a 100 millió forint feletti érték megter­melését? Cselekvési prog­ramjuk tételei: jobb időki­használás és gépkihaszná­lás, valamint a selejt csök­kentése. Egyszerű leírni. De perceket is számolva, s megtakarítva lehet csak megvalósítani, a munkanap teljes és tudatos kihaszná­lásával. Folyamatosan termel, szor­galmasan dolgozik az, akit hajt a gép — mondjuk, s ez így igaz. A textilgyárban is. ahol szövőcsaládban és fonócsaládban dolgozik a munkások nagy része, épp­úgy megkívánják a kávét, vagy a dohányzók a ciga­rettát, de a gép nem áll­hat le. S nem is mindenütt tartanak kávészünetet —, de minden brigádban van „megbízott háziasszony", aki frissítőt hoz. Ezért nem is állhatnak meg. Sok munkást faggattam az utóbbi időben, mi a véle­ménye a munkafegyelemről. A Nagyalföldi Kőolaj Fúró­üzemének híres-neves bri­gádja, a Népköztársaság Ki­váló Brigádja címet viselő Münnich Ferencről elneve­zett kollektíva sok egyéb mellett arról is nevezetes, ho"" bár legtöbbféle gépi berendezés itt van. Szeged környékén, de itt a legala­csonyabb a Pépállási száza­lék. „Mert a 41 tagú bri­gádban évek óta az a célki­tűzés, hogy mindenki két­szakmás legyen. Most 1977­et írunk, ez 1980-ra meg­valósul. Vagyis: egyikőnk se fog értetlenül állni az el­romlott gép előtt. Az uni­verzális munkás nem ve­szít, veszteget perceket-órá­kat. tanácstalanul." Munka­fegyelem ez is? Okvetlenül. Másutt is vallják. Mindent megtanulni, ami a szakmá­hoz kellhet, több reszortot el­látni — ez többek között a ruhagyári brigádtagoknál is célkitűzés. Szervezett üzemben min­den lehetőség megvan a fegyelmezett munkához, másutt először meg kell te­remteni a szervezettséget, s ez utóbbi esetben nyilván másképp kell elbírálni az egyén felelősségét. Mennyi a veszteségidő, amelynek oka nem lehet a munkás (anyag­ra, szerszámra várakozás) és mennyi időt pazarol el (ci­garetta, kávé, beszélgetés vagy: késés, igazolatlan hi­ányzás) saját hibájából —, érdemes lenne ezt pontosan megvizsgálni. Illetve: meg­vizsgálni nem is elég, még a „megbeszélés" sem sok­kal több, mint a gyógyítás ráolvasással. „Csak azt ne mondják, hogy a munkát kell jobban megszervezni!" — kapkod­•jüket nem egy válla­latnál a felelős emberek. Pedig azt akartuk monda­ni. Nem mintha mi jobban tudhatnánk náluk, dehogyis. Viszont nekik kell róla gon­doskodniuk, még olyan ne­hézségek megoldásával is, mint az anyaggazdálkodás, kooperáló cégek teveinek egyeztetése, meg egyebek. S néha — keserű ez a ta­pasztalat! — az objektívnak kikiáltott nehézségeknek megvan a nagyon is konk­rét, egyszemélyes felelőse is. Nem mintha mentség len­ne, de legritkább, hogy szak­értelem hiányából adódnak a mulasztások. Beszélni kell erről is. hiszen a munkaidő kihasználásának alapfeltéte­leit biztosítani kell — s csak utána következhet az a lépés, hogy a fegyelmezetle­neket neveljék meg a kol­lektívák. A nélkül, hogy a kollek­tívák nevelőerejebe vetett hitet szikrányit is csorbítanánk, ne hall­gassuk el, hogy a rende­zett munkakörülmények, jól választott ösztönzők leg­alább olyan jól nevelnek rendes munkára. Nemcsak azért, mert kevés olyan ember van, aki jól érzi magát az egyszer láblóga­tást, egvszer hórukk-munkát adó munkahelyen — ha­nem azért is, mert ember­mivoltunkból fakad: igazi, tartós örömet okoz a jói végzett munka, a megbecsült eredményünk. S ha egy mun­kahelyen sikertelennek ér­zi magát az ember, képes kisebb bérért is másutt ke­resni helyét, ahol nem a szervezetlenség rabolja ide­jét és öli munkakedvét. Mennyi a 480 perc? Ren­geteg, ha megtanuljuk be­osztani, megbecsülni — s mindet munkával eltölte­ni. Szőke Mária Bárányok pulykák A Terimpex Külkereske­delmi Vállalat az utóbbi három-négy hét alatt 60 ezer tejesbárányt és 40 ezer hízott bárányt exportált tőkés piacra. A Zala megyei murake­resztúri termelőszövetkezet­ben ezréve] nevelik a nagy testű. úgynevezett gigant és gigant exportja pulykákat. A pulyka a ha­zai fogyasztók körében nem tartozik a keresett szárnya­sok közé. ezért exportálják. A Zala megyei Baromfifél­dolgozó és Értékesítő Közös Vállalat közvetítésével 4000 óriás pulykát szállítottak Murakeresztúrról Olaszor­szágba. tanácsok és az OTP együttműködése Évről évre hírt adunk ar­ról, hogy év elején találkoz­nak a tanács és az OTP ve­zetői, együttműködési meg­állapodást kötnek, terveket fogadnak el. Aki járatlan a pénzügyi tranzakciókban, ta­lán elgondolkozik, miért van erre szükség az állami pénzeknél. A téma kapcsán rövid visszatekintés szükséges. Hat évvel ezelőtt még a Beruhá­zási Bank kezelte a tanácsok forintjainak nagy részét. 1971-ig a célcsoportos lakás­építés pénzügyeit az OTP, egyéb beruházásokét a Be­ruházási Bank, a költségve­tési szervekét pedig a Ma­gyar Nemzeti Bank bonyolí­totta le. Azonban 1971 óta — ekkor megszűnt a Beru­házási Bank — a különböző szerepköröket az OTP vette át. és így minden nénzügvi akció a takarékpénztár út­ján valósul meg. Mi az elő­nye ennek? Többet is sorol­hatnánk, de csak néhányat: egy helyen kezelik a pénzt, így könnyen áttekinthető a gazdálkodás, s az OTP nap­rakészen tudja tájékoztatni a közigazgatási szerveket a forintok forgalmáról. A köny­nvebb áttekinthetőség előse­gíti a tanács nénzügvi szer­veinek gvorsabb döntését, és világosabb helyzetet teremt a várospolitikai kérdések megoldásánál. Hosszú lenne felsorolni, hogy a tanácsok honnan szerzik, kapják a forintokat. Csak annyit erről, hogy nagy részét az állam adja központi keretből, de a tanácsoknak is van bevételi forrása. A költségvetés nem tetszőleges, ötletszerű, min­den évben a testületek fillér­re meghatározzák az elkölt­hető összegeket. Év elején döntenek a tanácsok mindig arról, hogy mennyit használ­tak fel fejlesztésre vagy a költségvetésre. A tanácsok és az OTP me­gyei Igazgatósága között a legszorosabb az együttműkö­dés a lakásépítésnél. Abban az esetben, ha a tanácsnak pillanatnyilag nincs fedezete a lakásépítéshez szükséges közművesítésre, az OTP cél­hitel-támogatást nyújt. Pél­dául tavaly fejlesztésialap­kölcsönt kért Szentes és 4 millió forintot kapott. 2 mil­lió forintot pedig Móraha­Jom. Az összegeket közmű­fejlesztésre használták. Er­re az évre Hódmezővásár­hely kért 8,5 millió forint hitelt a szennyvízcsatorna­építés befejezésére. Termé­szetesen a kölcsönöket a ta­nácsok visszaadják. Hogy a költségvetési gaz­dálkodás kiegyensúlyozott, ehhez köze van a tanácsok és az OTP jó együttműködé­sének is, ami az évek során kialakult. A városlakók eb­ből annyit érezhetnek, s lát­hatnak, hogy a várospolitikai célok hatékonyan megvaló­sulnak. H-M.

Next

/
Thumbnails
Contents