Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

4 Vasárnap, 1977. április 10. 5 Emlékezés Makón a Márciusi Frontra A Márciusi Front megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a megyei és a makói népfrontblzott-ság, a helyt tanács, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság emlékülést rendezett Makón, melyen dr. Csatári Dániel, a szegedi JATE tanszékvezető egyetemi tanara „A Márciusi Front szerepe és Jelentősége", dr. Korom Mihály egyetemi tanár, az ÜJ Magyar Központi Levéltár főigazgatója „A Márciust Front és a függetlenségi mozgalom", Feja Oéza Író „Emlékezés a Márciusi Front indulására, tevékenységére, nt&kOl kapcsolataira", dr. Tamasl Mihály, a megyei pártbtzotUág osztályvezetője pedig ,ÍA Márciusi Front és Erdei Ferenc" címmel tartott előadást. Alábbi összeállításunk - természetesen a teljesség igénye nélkül - az emiékülesről igyekszik rövid áttekintést adni, méghozzá ugy, hogy az itt közölt anyaghoz hozzákapcsoltuk dr. Márta Ferenc, a párt Központi Bizottsága tagja, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára ünnepi beszédének Erdei Ferenccel kapcsolatos részeit. A beszéd a helyi kereskedelmi szakközépiskola és kollégium névadó ünnepségén hangzott el, ugyanezen a napon, délután. (A Szerk.) Szerep és jelentőség T>r. Csatári Dániel előadásának bevezetőjében hangsúlyozta: — A Márciusi Front közvetett előzményei 1848—49-es forradalmunk vérbe fojtásához nyúlnak vissza, közvetlen forrásvidékei pedig az 1918-19es levert forradalmak után hatalmát megszilárdító ellenforradalmi-fasiszta rendszer társadalmi és politikai viszonyainak talajában keresendők. Az 1937. március 5-i eseményekről pedig igy emlékezett meg az előadó: — A mozgalom zászlóbontására a budapesti Nemzeti Múzeum kertjében összesereglett 5000 ember jelenlétében került sor. Az egybegyűltek előtt Féja Géza az 1848-as március hagyományainak megtagadásáról beszélt, és sürgette időszerű követeléseinek valóra váltását öt követően Kovács Imre bejelentette a Márciusi Front megalakulását, és ismertette annak programját Az új márciusi 12 pont többek között az ország demokratikus átalakítását, a demokratikus szabadságjogok biztosítását az 500 holdon felüli birtokok kisajátítását a minimális munkabéred megállapítását követelte. Az előadó a továbbiakban utalt a népfrontpolltlkának arra a koncepciójára, amelyet az illegalitásban, illetve emigrációban harcoló kommunisták dolgoztak ki, és „amely egyetemes jelleggel kovácsolta össze a magyar progresszió különböző áramlatainak egymástól elszigetelten, vagy éppen egymás ellen hadakozó demokratikus részköveteléseit. Minthogy a nemzeti függetlenség ügyét ez a politikai felfogás összekötötte a magyar nép társadalmi felszabadításának kérdéseivel, olyan népi rétegek felrázását tette lehetővé, amelyekre évtizedekig a lemondás és a kételkedés lelki súlyai nehezedtek. A társadalmi felszabadulás elérhetó korabeli követelményeinek előtérbe állítása azt jelentette, hogy a program a nemzetiségi, faji elnyomás és a reakció minden formája elleni harc feladatait is meg tudta fogalmazni. Ez volt az a pont, amely világosan jelezte. hogy a magyar nép nemzeti függetlenségét és társadalmi felszabadulását igénylők akarata természetszerűleg és erőltetettség nélkül találkozhat a világ szabadságért küzdő népeinek szolidaritásával." Majd arra a tényre is utalt, hogy: — A magyar kommunisták, Révai József és Poll Sándor, a háború utáni évek legjelentősebb szellemi áramlatának, a „legmélyebb történelmi és társadalmi gyökerekkel" rendelkező megmozdulásnak tekintették a Márciusi Frontot, és széles antifasiszta mozgalom lehetőségeit látták benne. Ügy vélték, képes lesz arra, hogy 1867 kárvallottjának, a parasztságnak, és 1919 áldozatának, a munkásságnak a szövetsége köré csoportosítsa az ország egészséges erőit, demokratikus, antifasiszta program alapján. A továbbiakban az előadó kitért a mozgalom történetének további eseményeire, majd részletesen szólt arról, hogy: — A szomszédos országok népi erőivel való szövetség megteremtésének és az ott nemzetiségként élő magyarságnak a demokratikus egységfrontba történő felzárkózása útját egyengette a mozgalom 1937 decemberében meginduló lapja, a Híd, miközben n Márciusi Front ls élvezte ezeknek a mozgalmaknak a pozitív impulzusait. S ez a hídverés nem volt illuzórikus elképzelés. Hiszen a kommunista pártok gazdagodó-erősödő népfrontpolitikájának eredményeképpen a szomszédos országokban is kialakultak azok a demokratikus nemzetiségi mozgalmak, amelyek sérelmeikre a többségi nép demokrutikus erőitói kértek segítséget, hogy a hitleri megosztás szándékaival szemben a közösen fenyegetett dunai népek szövetkezésének ügyét egyengessék. Mi történt a továbbiakban? — A német fasizmus növekvő befolyása, a második világháború mindinkább erősödő előszele a népi erők elképzeléseit, a reformok lehetőségét erőszakosan levette a napirendről, és a Márciusi Front az új helyzetből adódó kérdésekre már nem tudott egységesen válaszolni — hangsúlyoz, ta dr. Csatordai Dániel. Végül az előadásnak még egy gondolata ide kívánkozik: — Ha negyven évvel ezelőtt a Márciusi Front programját Féja Gézáék, Erdei Ferencék a tetemre hívó márciusok nevében hirdették meg, ma a minduntalan megújuló, győztes forradalmi márciusok sodrában elégtétellel mondhatjuk: a szocialista Magyarország elődeinek negyven évvel ezelőtti kívánságait, óhajait, vágyait is beteljesítette, végrehajtotta. Kapcsolódás a függetlenségi mozgalomhoz Dr. Korom Mihály előadása bevezető részében utalt az illegalitásban dolgozó kommunisták és a Márciusi Front közötti kapcsolatokra. Ennek során hangsúlyozta: — Csak a 30-as évek második felére, 1937-38ra került kimunkálásra a párt új politikai irányvonala, amely mostmár határozott antifasiszta célt, a demokratikus átalakulást szabta meg programként. így a Márciusi Front verbuválódása időszakában zömmel a felső kapcsolatokkal ismét még nem rendelkező kommunistáktól, illetve kommunista csoportoktól kapott segítséget. Az Illegálisan tevékenykedő és emigrációban levő pártvezetés a Márciusi Front tevékenységének második szakaszában tudott nagyobb hatással kapcsolódni a mozgalomhoz. A Márciusi Front tevékenységében, bár egészében véve jelentős kommunista befolyás érvényesült, nem volt kommunista szervezet, amelynek erői önálló arculattal és célokkal tevékenykedtek volna. A Márciusi Front osztálytartalmában és összetételében még nem kifjezetten a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa által megrajzolt antifasiszta népfront egyik megjelenési formája, hanem kezdődő kikristályosodás! pontja a később nagyobb társadalmi rétegeket, osztályokat magába foglaló antifasiszta demokratikus összefogásnak. Ezért nem zárul le története, tevékenysége 1938-cal, hanem akkor és azután az objektív társadalmi mozgás talaján szükségszerűen differenciálódik az 1937—38-as szellemi mozgalom, hogy a haladás útján továbblépni akaró és tudó szárnya magasabb szinten integrálódjon a nemzeti progresszió más rétegeivel, osztályaival, mindenekelőtt a munkásosztállyal és a parasztsággal, a szervezett politikai erők közül pedig elsősorban a kommunistákkal. A fentlek alapján megállapíthatjuk, hogy a Márciusi Front a későbbi fejlődése során Jutott el és integrálódott a valóságos népfrontba, majd a háború időszakában a nemzeti függetlenségi frontba. Az előadó ezután a differenciálódás részleteit ismertette, utalva rá, hogy ez a folyamat „mind jobboldali, mind pedig baloldali-demokratikus és németellenes irányban" megtörtént, és hogy végül a baloldali szárny jutott el a függetlenségi mozgalomhoz. A kommunista párt a 30-as évek végén, a második világháború kitörése után kidolgozta — a népfrontpolltika továbbfejlesztéseképpen — a függetlenségi mozgalom koncepcióját. Tömöríteni igyekezett mindazokat a demokratikus erőket, amelyek hajlandók voltak harcolni az ország függetlenségének megvédéséért a német fasizmus ellen. Ezeknek a törekvéseknek eredménye volt többek között a Népszava 1941-es karácsonyi száma. A szerzők sorában ott találhatók a Márciusi Front vezető képviselői is, akik a továbbiakban bekapcsolódtak a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységébe, és részt vevői voltak az 1942. március 15-i demonstratív jellegű eseményeknek is. 1944 nyarán a kommunisták és a szociáldemokraták — a kisgazdák és bizonyos polgári erők részvételével — létrehozzák a Magyar Frontot. Ősszel bekapcsolódik a nemzeti összefogás eme, egyelőre még mélyen föld alatt dolgozó szervezetébe — annak Intéző bizottságában és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítési Bizottságában ls képviseletet kapva — a Nemzeti Parasztpárt. a Szabad Szó köre és több, ezen kívül tevékenykedő, egykor a Márciusi Frontban küzdő aktivista is. A körülmények hatalma Féja Géza előadása — a tárgyszerűség tényein túl — ízelítőt adott a kor atmoszférájából, felvillantotta az akkori események több szereplőjenek arcélét — a szubjektív írói látásmód közvetítésével és segítségével. Az események genezisét kutatva, egészen 1923-ig nyúlt vissza, amikor 6 maga Eötvös-kollégistaként az egyetemen kapcsolatot keresett és talált a haladó erőkkel. Serkentőleg hatott tevékenységére Jászl Oszkárnak az emigrációból hozzá küldött levélüzenete is, amelyben a század első két évtizedének ismert, radikális polgári politikusa egy forradalmi parasztpárt megalakításának szükségességére hívta fel a figyelmet A harmincas évek elején kezdtek „közös zászló" alá gyülekezni a később kapott jelző szerint „népinek" nevezett irók, köztük Féja Géza is. Járták az országot és megállapították, hogy a nép — elsősorban a parasztság sorsával ismerkedtek — „ember alatti" sorban él. Es ha elpusztul, akkor kinek csinálnak majd irodalmat? — ez az alternatíva vetődött fel minden becsületes író előtt. Hiszen egyöntetűen azt vallották a legjobbak, hogy a nép nélkül az irodalom csak absztrakció, semmiség. A literatúrából csak az él, ami a tényleges emberekben megvalósul. A hagyományból is az derült ki: az alkotók legjobbjai ebben az országban mindig népben, nemzetben gondolkodtak, közösségi felelősség hatotta át minden cselekedetüket Erről beszélt Féja Géza „Irodalom és társadalom" címmel 1937. február 28-án Makón is, a Korona Szálló nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Erdei Ferenc ösztönzésére jött ide. „Sosem felejtem el azt a szeretetet és ragaszkodást, amit akkor Makó népétől kaptam", mondta visszaemlékezése során. Ugyanez év október 3-án Makóra érkeztek a Márciusi Front vezető képviselői. Aznap este megbeszélést tartottak dr. Kiss Károly akkor épülő házában. Másnap — vasárnap — nyilvános estre került sor a Korona Szálló nagytermében. Az utca ostromállapot képét mutatta: egy szakasz felfegyverzett gyalogság és egy géppuskásegység posztolt a téren, majd olyan hírek terjedtek el, hogy Féja Gézát le fogják tartóztatni. Erre azonban nem került sor: a makói rendezvény „rendzavarás nélkül" ért véget. Részletesen ismertette az előadó, mint kerestek kapcsolatot előbb a Kossuth Párttal, majd a kisgazdapárttal — hiszen ebben az időben nyilvános gyűlést csak az a szervezet tarthatott, amely parlamenti képviselővel rendelkezett —, és hogyan, milyen körülmények között nem sikerült a megegyezést létrehozni. (Az egyik ok: Erdei Ferenc a makói Kossuth Párt beleegyezésétől tette függővé a kisgazdapártba való belépést, Könyves-Kolonicsék azonban ehhez nem adták hozzájárulásukat, mert tartottak — nem ok nélküj — a párt Jobbszárnyától.) Utalt Féja Géza arra ls, milyen úton-módon kerültek a Márelusi Front vezetői, aktivistái több alkalommal is kapcsolatba az illegalitásban dolgozó kommunistákkal. Szólt makói élményeiről ls. Azokról a haladó gondolkodású, széles látókörű emberekről, akikkel Itt megismerkedett, köztük Erdei Ferencről — „aki a Márciusi Front garnitúrájának legtehetségesebb politikusa, és közülünk a legtisztábban látó volt" —, valamint a hagymásokról, akik közül többel közvetlen kapcsolatba került, a náluk tett látogatás maradandó élményt jelentett számára. „Nem véletlen — mondotta —, hogy a Márciusi Front bekerítésének egyik aktusa volt á makói hagymásszövetkezet eltiprása. Akár jelképnek is fölfogható ez az esemény." A makói eseményekről — A Márciusi Front-mozgalom szoros kapcsolatot alakított ki a makói demokratikus erőkkel. Makó a mozgalom egyik fontos vidéki bázisává vált, és a város szülötte, Erdei Ferenc jelentős szerepet töltött be a Márciusi Front küzdelmeiben. — E szavakkal kezdte előadását dr. Tamasl Mihály, majd így folytatta: — Makón a harmincas évek közepén helyi ellenzéki demokratikus tömörülés jött létre. Ebben részt vett a helyi szociáldemokrata pártszervezet, amelyben a baloldaliak, a kommunisták és kommunistaszimpatizánsok befolyásra tettek szert. A demokratikus front fő erejét a 48-as Kossuth Párt képezte, amely nagy hagyománnyal rendelkezett Makón, és a haladó értelmiségieket, a városi kispolgárságot és a korszerű felfogású parasztokat, a hagymakertészek jelentős részét tömörítette. A csoportosuláshoz csatlakoztak a helyi független kisgazdapártiak is. Az ellenzéki tömörülés helyi választási pártszövetségként alakult, 1935 végétől egy időszaki lapot jelentetett meg. Várospolitikai Szemle címmel. Ez a demokratikus pártszövetség nemcsak a helyi és országos választások idején működött, hanem erőteljes politikai aktivitásról tett tanúbizonyságot, politikai gyűléseket szervezett, a város politikai életének fontos tényezőjévé vált. A makói demokratikus csoportosulás vezetői — főleg Erdei közvetítésével — szoros kapcsolatot alakítottak kl a népi írók mozgalmával. Támogatták törekvéseiket, s úgy vélték, hogy politikai harcot kell indítani a demokratikus célok kivívása érdekében. Azt hitték, hogy a Márciusi Front megalakítása nem más, mint a népi írók politikai mozgalommá szerveződése, illetve az általuk legdemokratikusabbnak tartott pártnak, a Kossuth Pártnak az újjászervezése, korszerűsítése. A makói ellenzéki demokratikus vezetők — köztük Erdei is — tehát kezdettől fogva hajlandók voltak a Márciusi Frontmozgalmat politikai eszközökkel támogatni. Mint az előadó utalt rá, Makón a mozgalom kapcsán két nagyon jelentős eseményre került sor. Az elsőre 1937. február 8-án, a Korona Szálló nagytermében, amikor az ott rendezett irodalmi esten Féja Géza már a megalakítandó Márciusi Front programját ismertette. A Várospolitikai Szemle beszámolt az estről, és közölte a mozgalom 12 pontból álló követeléseit is. A másodikra pedig október elején, egy szombat-vasárnapon: itt tartották a front vezetői találkozójukat, és dr. Kiss Károly Kossuth Párti ügyvéd lakásán találkoztak a makói szövetkezett ellenzék vezetőivel. A tanácskozáson részt vett a helyi szociáldemokrata pártszervezet titkára, továbbá Könyves-Kolonics József és mások. Azt vitatták meg, hogy a makói de-, rnokratikus tömörülés hogyan támogathatná aktívabban a Márciusi Frontot. Kidolgozták a Makói Kiáltványt és a Márciusi Front bizottságába bevonták Erdei Ferencet A kiáltványt, illetve a Front márciusi programjának újraértékelt magyarázatát a Válasz és a Híd című folyóiratok mellett a makói Várospolitikai Szemle is közölte. Ebben a front újra meghirdette a demokratikus erők összefogását hangoztatták, hogy népi demokráciát akarnak, a magyar dolgozók törekvéseit fejezik ki. A legfontosabb új mozzanatként bejelentették: „A Márciusi Front makói összejövetelén elhatározta, hogy működését kiterjeszti és elveinek megvalósítására gyakorlati feladatokat is vállal." Erdei Ferencről — Erdei Ferenc egész életén keresztül mély ragaszkodást tanúsított szülővárosa, Makó Iránt — mondotta ünnepi beszédének bevezetőjeként dr. Márta Ferenc —, ahol nevelkedett; ahol a hagymás nemzetség sarjaként az élet kemény iskolájában és a makói gimnáziumban szerzett ismeretei, tapasztalatai alapján kereste célját és okát a világnak, „a kérdések nyitját és a jövő útjait is firtatta", ahogyan ó írja; ahol hivatására ébredt; ahol ősei nyugosznak és ahová ő maga is végleg megnyugodni tért Őszinte és nem demonstrációs gesztus ez, mint ahogyan írásaiban, beszédeiben, tetteiben, egész eletmövében megtalálható szeretete, hűsege Erdei Ferencnek városához sem volt soha a kejv. viselő hűségnyilatkozata csupán. ŐThakól maradt egész életén át, de nemcsak a rokonokhoz, barátokhoz, a városhoz tanúsított magatartásával, hanem Juhász Gyu-i la. József Attila, a szövetkezés gondolatát valló, annak megvalósításáért harcoló hagymások, a forradalom, az egész nép felszabadulása eszméinek győzelméért titkon reménykedő vagy azért küzdő proletárok szellemi hatása eredményeként, benne kialakult eszméihez való hűséggel. Felnőtt, életének túlnyomó részét at * gond töltötte be, hogy milyen módon éa úton emelhető fel a magyar parasztság, miként lehet sorsát jobbá, emberibbé tenni. Tanulságos, ahogyan erre irányuló életmunkája tapasztalatairól szól: i,El«tem Jav* fWét a társadalom tódomázinat vizsgálatában töltöttöm el. Megtanultam néhány idevágó ttnulmányág módszereit és tolvajnyelvet, s több-kevesebb sikerrel alkalmaztam la ezeket a történéLmlleg változó társadalom felderítésében. Ml jött Jd mindebből? Több-kevesebb éa tóbbé-kevesbé fontos réstismeret a társadalomról, gazdaságról és igazgatásról, városról, faluról éa tanyáról, parasztságról és termelőszövetkézetekröl és nagyvilágról- Akár elégedett is lehetnék, ám éppenséggel nem vagyok az. Eletem másik Java felét eltöltöttem a társadalom megváltoztatásáért folytatott politikai küzdésben. Parasztpolitikusként. kezdem ée végzem, de eközben sokféle fronton harcoltam: gazdaságpolitikában es tudománypolitikában, értelmiségi mezőnyben és munkás-paraszt szövetségben, a szocializmus kivívásáért és szocialista építésünk sokféle aprómunkájában. a földreformtól a közigazgatás reformjáig. E tekintetben ls lehetnék elégedett. Art* a nyugtalanság itt sem marad el: elvek és rendszerek vajon úgy valósultak-* meg a gyakorlatban, ahogy korai szándékainkban hittük? Bizony nem. s a történelem szakadatlan pótvizsgáinak iá alá kell vetni magunkat." Az előző szavaKból valóban világosan csendül ki a makói hűség igazi tartalma, az ifjúkori álmokhoz, eszmékhez való hűség, de emberi, politikai arculatának az a tulajdonsága is, ahogyan minden kertelés nélkül, nyíltan és magyarázkodas nélkül beszél egykori tévedéseiről, csalódásairól. Befejezésül dr. Márta Ferenc hangsúlyozta: — Kérdezhetjük, miben lehet példakép Erdei Ferenc a magyar tanulóifjúság számára? Többek között abban, hogy híven teljesítette apja intelmét: „tanuljatok annak rendje-módja szerint, de mégse legyetek urak, hanem legyetek javára a népnek". Azért tanult, nemcsak az iskolában. az egyetemen, hanem egész életében, hogy népe hasznára legyen. Talán nem is gondolt rá, hogy az olyan tudós típusát ls megalkotta, aki nem arra. büszke, hogy kiemelkedett a népből, hanem arra, hogy érte, vele együtt dolgozhatott, egyéni boldogulását is csak a közösség boldogulása révén tudta elképzelni. De ugyanígy látta, hogy szűkebb pátriája felemelkedése is csak az egész ország, a nagy és még nagyobb közősség összefogásával valósulhat meg.