Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

M^ÜM Vasárnap, 1977. április 10. 5 Tarján tíz éve r C

söndben, ünneplés nélkül érkeztünk el Szeged új büszkesége, a legfiatalabb városrész, Tarján építésének 10. évfordulójához. Ehhez mérhető erőfeszítést akkor tanúsított a város, amikor 1879-ben, a nagy árvíz után hullámsírjából kellett feltámadnia. Ami akkor létét, megmaradását jelentette, az ma további jövőjét, a vidéki nagyvarosok sorában ütemes fejlődését alapozta meg. A körültekintő előkészítés után meghirdetett programon, amely 1967-ben 600 ezer lakás építésére szólt, jóval túl is .vagyunk. A napjainkban folytatódó építkezések a tulajdonképpeni Tarján határát — a József Attila sugárút, a Körtöltés, a Retek és a Lugas utca által határolt területet — átlépték már. Tarján, Szegednek és az építőiparnak büszkesége, fennen hirdeti a szocializmus alkotó erejét. A város új része benépesült, 28—30 ezren lakják. Érdemes' volt tehát érte küzdeni, vívódni, dolgozni, képletesen szólva sokszor megfeszülnie a város párt- és állami vezetőinek, az építő- és a szakIparnak, hogy a kitűzött program ne csorbuljon. Hogy ezt mikor és mennyiben sikerült elérni az ütemekre bontott építkezés sorában, azt leginkább objektív körülmények határozták meg, de szubjektivek is. A kezdeti időben nagy szállítási költséggel terhelve emelkedtek — Dunaújvárosban és Szolnokon gyártott elemekből — az épületek. A szegedi házgyár megszületésével és termelésével 1971-től felgyorsult ugyan a lakóházak építése, a „gyermekbetegség"-ből, a lakosságot kiszolgáló kapcsolódó beruházások — üzlethálózat, iskola, óvoda, napközi, egészségügyi ellátottság — lemaradásából csak lassan sikerült kigyógyuni, és még ma sem teljesen. A házgyári termékű lakóházak Sórakozásn óriási determináló erejű, s ahhoz mérve a lakásépítésben részes szakipari háttér munkabírása nagyon IS véges "mihd mennyiségben, mind pedig minőségben. Ezért van a sok kifogás is egy-egv lakás felszereltségének használhatósága, célszerűsége és esztétikai mivolta miiatt. Ezt itt megemlíteni nem ünneprontás, de sajnos számolni kell vele, illetve nem sz&badna megtűrni a hanyag, rossz munkát. '""A társadalmi szükségletet a népesedéspolitikát szolgálni kezdeményezte a DÉLÉP, hogy a korábbi években — technológiai okok miatt is — lemaradt kapcsolódó beruházásokat megvalósítja! Ez az a szinte mozgalmat Szimbolizáló négy betű — HIOB: ;házgvári iskola, óvoda, bölcsőde —.' amelyet néhány hét óta sűrűn emlegetnék tervező és építőIpari körökben, és kap hangot különböző fórumokon. Kétségtelen, hogy a DÉLÉP kidolgozás alatt levő kezdeményezése megvalósításától sokat vár a város, Tarjánnak mindazon részeamely még hiányolja a társadalmi szükségletű beruházásokat. Tarján meglétének csendes ünneplése, ha tanulságok levonását nem is, a város előtt álló további célkitűzések eléréséhez jó ösztönző, időszerű alkalom. Van itt munka még elég. A házgyár dinamikája szükségszerűen megmozgatja, serkenti az építkezésben részt vevő összes partnert, a tervezéstől a beruházásig, az alapoktól a kulcs átadásáig. A tervezőkről az a vélemény, hogy alkotóan élnek a házgyár teremtette atmoszférában. A beruházás előkészítésében dolgozók látják, érzik a problémákat a pénzügyi fedezet, az építési terület biztosításában, az építkezés előtt vagy velük egvütt járó közművek megteremtésében. A tervgazdálkodás • kapcsán közbevetően meg-megemlítik építési szakemberek, hogy a műszaki sebesség nincs szinkronban az anyagi lehetőségek jobb kihasználásával. S itt megint oda lyukadunk ki, hogy a lakásépítésben a befejező szakaszt végző szakipar — szerelő, burkoló, gépészet stb. —, az élő munka le van maradva. Másrészt — talán mentségül — a szakiparosok sokszor kifogásolják azoknak az anyagoknak a minőségét, amelyekkel dolgoznak, amelyeket beépítenek, öszszeszerelnek. íme a kör, amelynek minden szelete fontos tartozéka az egésznek. Köztudott, hogy egyik sincs meg a másik nélkül, mint ahogy Tarján sem lenne annyi sok gond és probléma leküzdése nélkül. Valóságos létével és majd további terjeszkedésével a Tisza felé, igazolja a Csongrád megyei tanácsnak azt a megállapítását, miszerint: „Szeged, mint politikai, gazdasági, kulturális és egészségügyi központ, hosszú idő óta jelentős szerepet tölt be az országos településhálózatban, elsősorban a dél-alföldi, a Csongrád megyei települések között." A tömeges lakásépítés itt és a város más részében is azzal jár — általában az urbanizációval mindenütt —. hogy az épületek, ha nem is uniformizáltak, sok íecvükben hasonlítanak egymáshoz. A tervezők útkeresése és eddigi produktuma széles skáláját adja már a megvalósítható terveknek, amelyekkel bátran is lehet élni. A cél azonban továbbra is az, hogy minél olcsóbban, minél több lakást építsünk fel. környezetük díszítéséről pedig gondoskodtunk terekkel, rW-o! minél több zKldövéfettál. Tarián sem csupa kőtenger már, a teremtő kéz nyoma Ott van minden háza, utcája mentén. Tarján él, lélegzik, a nagyváros arculatát tükröző Szeged egyenrangú, szerves részeként. L.ÖDI FERENC Tmmár több mint harminc esztendő kemény munkája áll mögöttünk. Harminc esztendő, amelynek legnagyobb részében mást sem tudtunk-hallottunk, hogy — kell. Azt, hogy lehet, nemigen ismertük. E három évtized első éveire kényszerítő erővel nyomta rá bélyegét a háború pusztítása, a lerombolt ország újjáépítésének mindenekélőtt való parancsa. Csak a kell számított. Termelniük kellett a bányáknak, újjá kellett születniük a vasutaknak, az iparnak, a hidaknak és a romos városoknak. S azután új kell következett. Meg kellett teremteni a szocializmus építéséhez szükséges gazdasági alapokat, vagyis nehézipart kellett létrehozni szinte a semmiből, egv feudálkapitalista jellegű ország visszahúzó örökségéből. S nem utolsósorban meg kellett teremteni a szocialista építéshez múlhatatlanul szükséges társadalmi feltételeket. És egyik sem ment gondok, kínlódások és tévedések nélkül. De kellett, szükséges volt. és ez a kell erfísebb volt mindennél, lökte, taszította előre az ország fejlődését, át a buktatókon ls. Aztán a kell egy új szakasza következett, amikor az ötvenhatos trauma után választanunk kellett, s választottunk úgy, hogy az ország gazdasági adottságai szerint folytatjuk gazdaságunk fejlesztését, hogy e fejlődést kiegyensúlyozottá tesszük, s ez a fejlődés segített bennünket hozzá ahhoz, hogy megteremthessük a fejlett szocialista társadalom építéséhez szükséges alapokat De hát még sok-sok éven át a kell nyomta rá bélyegét munkánkra, életünkre és mindennapjainkra. Gondoskodnunk kellett a teljes foglalkoztatottságról, az elhanyagolt gazdasági területek és országrészek fejlesztéséről, s arról, hogy fontosságához és lehetőségeinkhez kölcsönösen mérve most már méltó helyet foglaljon el politikánkban az életszínvonal ügye. S ahogyan a politika szinte észrevétlenül, de önmaga szabta következetességgel és alapossággal lassanként kiterjesztette társadalomformáló erejét és emberhez szabott céljait az élet valamennyi, valóban lényeges területére, úgy bontakozott kl a szocialista fordulat ideién elvetett magból egy addig jószerével ismeretlen csíra: a lehetőségeké. A lehet szinte észrevétlenül lopta be magát mindennapjainkba, életünkbe, s megszületését éppen annak köszönhette, hogy olyan komolyan vettük a kell parancsait. A kell kemény, munkás, sokszor nélkülözésekkel terhes időszakából bontakozott ki az a jelen, amelyben a lehet kategóriája kiterebélyesedett, és minden magvar állampolgár számára kézzelfoghatóvá vált. A megteremtett viszonylagos áruhőség, a nagyszabású építkezések, a szociális és egészségügyi ellátás, az utazás, az üdülés, az autó — s ki tudná, mind felsorolni? — valamennyi része napA lehetőségek felelőssége jainknak, a lehet időszakának. Csakhogy egyről sohasem szabad elfeledkeznünk: a lehet a kellből született, egyik édestestvére a másiknak. Valóban, a lehetőségek jellemzik korunkat. Hiszen amit parancsolóan meg kellett tennünk ahhoz, hogy élhessünk, megtettük a gazdaság és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, nagyarányú extenzív fejlesztésével, az igaztalan társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásával, művelődés-, egészségügyi és szociálpolitikánkkal. Most már számos lehetőség áll az egyének és a társadalom előtt is — választhatunk. Illetve, így nem pontos a meghatározás. Választanunk kell! Ismét egy kell tehát, csakhogy ez a kell a választásra, a lehetőségek közötti döntésre vonatkozik, ezúttal az egyetlen lehetőség kényszerének parancsa nélkül. S mennyivel más ez a kell, mint amit az égető és kényszerítő szükség diktált! Más, mert összehasonlíthatatlanul jobban élünk, mint húsz-harminc éve; más, mert végre nem érezzük az egyvágányú pálya dühítő kényszerét; és más — felelősségben. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a szocialista út mellett döntött az ország, mindig és mindenkor azt kellett tennünk, amit az út szükségletei parancsoltak, most viszont, lehetőségeinkre építve már rengeteg választási lehetőség áll előttünk. Választanunk kell. méghozzá jól választanunk, hogyan is formáljuk jövőnket. Lehetőségeink bonyolultabb világot teremtettek, formáltak körénk, mint korábbi világunk, nehezebb az eligazodás is, hiszen kevésbé egyértelműek a tények. Mert igaz, hogy jobban élünk, mint korábban, hogy az ország egy lakosára jutó nemzeti össztermék nem is foglal el rossz helyet a világban, de igaz az is, hogy ezt az átlagosnál viszonylag sokkal nagyobb foglalkoztatottsággal, tehát rosszabb termelékenységgel érjük el, s az is, hogy néhány százezer ember olyan termékeket állít elő jelenleg, amelyek éppencsak eladhatóak, vagyis munkájukkal jószerével csak a drága — és egyre drágább — - import energiái és nyersanyagot fogyasztják, lényegében különösebb hasznos eredmény nélkül. Ha jobban akarunk élni, mint most, választanunk kell lehetőségeink között, döntenünk jövőnkről. Szinte kár is ismételni az unos-untig emlegetett célokat: takarékosság, termelékenység, hatékonyság, minőség, minden piacon eladható áruk — hiszen fújjuk szinte valamennyien. Csak az a kérdés, kellőkéopen komolyan vesszük-e valamennyi passzust? A kell időszaka ruházott fel bennünket mai lehetőségeinkkel, könnyebb életünkkel. De hát a lehet és a fcell édestestvérek. Nem szabad elfelednünk a sokat emlegetett tézist: kis ország vagyunk. És ezt úgy is kell érteni, hogyha hibázunk, ha nem megfelelően, vagy nem idejében döntünk sorsunk alakításáról, bennünket nem vihet előre még évekig csak a tehetetlenség, vagy a természetes lendület ereje. Mert kis ország — kis tehetetlenségi nyomaték! S talán elsősorban ebben áll lehetőségeink felelőssége. 8ZÁVAY ISTVÁN Gyárfás Endre A tavasz két pillanata Feltartott kezekkel áll a templom, a fák fehér kendőt lobogtatnak, a folyó szétterpeszti dermedt ujjait de odalenn már aknáit érleli a talajban a tavasz, gyűjtózsinór-gyökereken fut a láng. s a petében, ikrában, tojásban élesre állítódik az élet. 2. Ma reggel kirobbantak mind: fehéren feszítették ki szirmukat a szélben, s lobogtak át a látható időn. A kelyhük mint a gondolat parázslott, és — tettre gyúlni! — mind gyümölcsre vágyott: kisütni bélyegét a kék időn. E

' ppem 15 hűt telt el azóta, hogy a nemzetiszínű szalag átvá- ! Kásával életre kelt egy út, az ES-ös szegedi bevezető szakasza. A mással össze nem téveszthető, a 15 bet alatt kedvencünkké vált, a pirkadatban, déli csúcsforgalomban, esti fenyáradatuban egyformán szép, de mindig más arcú. az elegáns és tágns, az új és széles, a nagyvárosias Kossuth Lajos sugárútról van azó. Talán csak akkor jut eszünkbe a sugárút múltja, ha félórára megpihenünk az útmentl padok egyikén, vagy ha fényképsor mere- j vltl kl, s őrzi meg a sugár- I út életének egy-egy hangulatát, reggel, napközben, estefelé. (Képsorunk: Somogyi Karolyné felvételei.) t