Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Vasárnap, 1977. április 17. 6 Szervezők A

Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár három esztendeje a nagyszabású rekonstrukció első fázisának kellős közepén járt, ötszázmillió forintos beruházás zajlott. Ennek során a legkorszerűbb gépek kerültek a vállalathoz, jelentős termelékenységemelkedést hozva, relatív létszámmegtakarítást eredményezve. És — ez törvényszerű — új feszültségeket keltve. Ugyanis a kelmetermelésben rövid idő alatt 2,9 millió darabos növekmény jelezte a termelöberendc/.ések felújításának eredményét, a konfekciók teljesítőképessége pedig a régi maradt. Ez utóbbiak teljesítményének „hozzáigazítása" inost az ötödik ötéves terv során került napirendre. De termelni, méghozzá mind többet, jobbat, a divathoz is gyorsan igazodót. addig is kellett es kell. De hogyan? Ami Vásárhelyen is „ül" A hatodik éve „élő" üzem- és munkaszervezési párthatározat, az ezt követő 1003 1972. számú kormányhatározat sem számolt azzal — mert reálisan nem is lehetett számolni vele —, hogy egyik napról a másikra nagyságrendekkel javul majd a szervezés általános színvonala. Most azonban már látszik, hogy — országosan — lassúbb ütemű a változás annál ls, amit vártunk és elvártunk. Három évvel ezelőtt a vásárhelyi vállalat is Inkább a buktatóit, konfliktusait élte a változtatásnak. A gyümölcsnek — előbb érnie kellett. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter a Társadalmi Szemle márciusi számában igy ír a rekonstrukciók tapasztalatairól: „A rekonstrukció eddigi tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy az új technika a korszerű termelésnek egyik legfontosabb, mással nem pótolható feltétele, de önmagában mégsem biztosítéka a hatékonyság javulásának, ha nem kapcsolódik korszerűen szervezett termeléshez, és az ipari, kereskedelmi kultúra emelkedéséhez." A megállapítás az egész könnyűiparra vonatkozik, de tökéletesen „ül" a HODIKÖT esetében .is. Amikor a rekonstrukció programja készült, nem volt külön kidolgozott szervezési része, a vállalatnak alig volt a mai és a holnapi Igényeknek megfelelő. Jól képzett szervezési szakembere. Van a miniszterasszony tanulmányában még egy momentum, ami Vásárhelyen is „egy az egyben" igaz: „A negyedik ötéves terv számításai a könnyűipar létszámának 10 százalékos növekedését prognosztizálták, de a valóságban a létszám csökkent, 1975-ben 3 százalékkal alacsonyabb volt az 1970. évinél. Ez volt az első komoly intő jel arra, hogy visszafordíthatatlan folyamat kezdődött: számításba kell venni a foglalkoztatott létszám lassú fogyását. Az iparvállalatok és szövetkezetek az elmúlt 7—8 évben, különösen pedig az utóbbi öt évben sok vidéki gyáregységet, telepet hoztak létre. A termelés előkészítése, a beszerzés és az értékesítés nagyrészt a központi gyáregységekben maradt, így a sok helyre települt termelés összehangolása a korábbinál nagyobb szervezettséget Igényel." Vagyis: ma már a divat kötöttárugyárat is minden afelé hajtja, hogy az üzem- és munkaszervezés a jelentőségének megfelelő helyre kerüljön. Lássuk, hogyan felel a vállalat erre a „kihívásra"! Behozni a fáziskésést Béres Ferenc, a szervezesi főosztály vezetője és Mészáros István üzemszervezési osztályvezető a beszélgetőpartnerek. — A rekonstrukció megelőzte a szervezési színvonal emelkedését. A fáziskésést sokkal nagyobb erőkkel Igyekszünk korrigálni, mint — mondjuk — három esztendeje. Az első tennivaló az volt. hogy jól képzett szervezőgárdát alakítsunk ki. Nem volt könnyű dolog, mert még a könynyűiparl főiskolán sincs külön rendszerszervezői szak. Ezért a magunk poriáján néztünk szét. és saját tanfolyamokicai neveltük ki szakembereinket. — Megvannak az első, vagy talán mar nem is első eredményeink is. Tavaly és tavalyelőtt sikeres munkahely-kialakítási kísérleteink voltak, ennek eredményeként például Tiszalökön 6—8 százalékos termelésfelfutást értünk el. Az MTM-módszer — a mozdulatelemzésen alapuló munkaműveleti sor kialakítása — lassankent általánosan alkalmazott lesz vállalatunknál. Ezek részeredmények. A legfontosabb viszont az, hogy ma már minden szervezési intézkedés, változás rendszerszemléletű, vagyis lehetséges kihatásait a bevezetés előtt a többi munkaterületre nézve is elemezzük, összehangoljuk. Ezt már egyszerűen nem lehet másképp. — Hogyan fogadják a szervezőket a termelésben dolgozó vezetők? — Nagy változás van ebben is, bár üteme nem minden vezetőnél azonos. A 2. számú gyár és a hozzátartozó gyáregységek például lényegesen előbbre járnak, mint az 1. számú gyár. Eljutottunk oda, hogy a „belső" gyár igazgatója maga keres meg bennünket problémákkal, tanácsokat, segítséget kér. Legutóbb az információs rendszer átformálásához kért segítséget. Sok helyen viszont az is eredmény, ha nem akadályozzák a munkánkat. A legtöbbet az segít nekünk, ha a már bevezetett szervezési intézkedések eredményt hoznak: az magáért beszél, és a munkahelyi vezetőnek „nem kerül semmibe". Altalános alapelvünk, hogy együtt kell működnünk, dolgoznunk a vezetővel, mert az ő azonosulása az üggyel óriási mozdítóerő. A szervező soha ne legyen „revizor"! Meg se szabad említeni: ezt eddig miért nem vetted észre? Ha lehet tanácsot adni a munkahelyi vezetőknek: legyen türelmük kivárni az eredményt, és aztán „inkasszálják" ők is a közös dicsőséget.— Pár éve a dolgozók körében sem volt nagy becsülete a szervezőknek, a szervezésnek. Ma ml a helyzet? „Mert én mondtam! M — Számtalanszor találkoztunk ezzel a problémával, rá kellett hát jönnünk a megoldásra. Először is óriási segítség nekünk a társadalmi szervezetek agitációja, figyelme. A vállalati pártbizottság minden esztendőben beszámoltatja a gazdasági vezetést az üzem- és munkaszervezési párthatározat végrehajtásáról, a párttagság körében a téma állandóan napirenden van: a párttag legyen propagálója a szervezésnek! A szakszervezeti bizottság most kért tőlünk beszámolót a megvalósult és várható szervezési intézkedésekről, ugyanakkor feladatokat kért magának a továbbiakra. A KISZ agitáclója sem mellékes. — Mi magunk mit teszünk? Itt van például a körgépi szabászat esete, ahol mostanában állítják be a nagy teljesítményű terítőgépet. A jó géphez jó szervezés is kell: ez a szabászat 400 dolgozót foglalkoztató konfekciót lát el munkával. Összehívtuk a szabászat dolgozóit, ismertetőt adtunk a gépről, a vele kapcsolatos szervezési elképzeléseinkről. Utána kikértük az ő javaslataikat, tanácsaikat, ötleteiket. Meglepően jó javaslatuk volt például a hulladékszázalék csökkentésére. Elmondták, hogy a terítőkocsik oldala túl magas, kereke túl kicsi, ez szükségtelenül nehezíti munkájukat. A műszaki fejlesztésen dolgozók azonnal hozzáláttak a változtatáshoz, amely várhatóan csökkenti a fizikai megterhelést, és időnyereséget is hoz majd. És a szabászok jogosan mondhatják, érezhetik: ezt azért csinálták könnyebbre, mert én mondtam! Program a start után — Vásárhelyen ls elfogyott a munkaerő-tartalék, a HÖDIKÖT is munkáshiánnyal küzd. Mit tud ebben segíteni a szervezés? A két szervező elém teszi azt a 30 hónapos végrehajtási időre tervezett szervezési programot, amely a legcsattanóbb válasz a feltett kérdésre. A program hatóköre kiterjed a vállalat egészére, legfőbb célja a relatív létszámmegtakarítás, vagyis az, hogy a meglevő, vagy lassan fogyó létszámmal kell fokozni a termelést. Mindezt nem úgy, hogy a dolgozók fizikai terhelését, a munkaintenzitást fokozzák elfogadhatatlan mértékben, hanem a munka ésszerűbbé tételével. Annál a vállalatnál, ahol 2441 az effektív termelésben foglalkoztatottak száma, óriási dolog, ha egyedül szervezési változtatásokkal 350 dolgozó „megtakarítását" tűzik ki — reális célkéntl A program „startja" az idei év február 1. volt, és az időbeli ütemezéshez képest lépéselőnyük van: a 2. számú gyárban már van olyan üzemrész, ahol elkészült a felmérés, a szervezési javaslat kidolgozása folyik, egy másik üzemrészben a felmérés 80 százalékos készültségi fokú. Ahogy a szervezők mondják: — Létszám nincs, de valami kell. Ez a valami a szervezés. Az egész rekonstrukció igazi próbatétele, vizsgája ez lesz, ekkor derül ki, hogy a részek hogyan illeszkednek az egészbe, hogyan szolgálják a végcélt, a korszerűbb, versenyképesebb termelést. Nincs megállás A vállalat jó irányba indult el, szervezői jól választották ki azokat a csomópontokat, amelyek — mint forradalomban a stratégiát — meghatározzák egész munkájának színvonalát, végeredményét. Érzik annak felelősségét, hogy az itt befektetett százmilliókat az egész népgazdaság hasznára kell minél hatékonyabban „működtetniük". Tudják. hogy a könnyűiparon belül 1980-lg a kötöttáruk exportja növekszik — kell növekednie! — a legdinamikusabban. És ebben többé nincs megállás, hiszen a miníszterasszony is azt írja: „Ennek tanulságait a jövőre vonatkozóan ís le kell vonnunk. Ha azt akarjuk, hogy az export és a belföldi ellátás szempontjából fontos tevékenységek folyamatosan, korszerűen, egyre hatékonyabban elégítsék ki a belföldi ellátást és az exportszükségletet, a technikát folyamatosan kell modernizálni, vagyis a rekonstrukció nem egy meghatározott Időn belül befejezhető fejlesztési akció, hanem folyamatos tevékenység." Ugyanúgy, mint a szervezés. Édestestvérek. HÓDI T. JÓZSEF Az öreg Csehó A

gyereket el kell fogadni, akármikor jön is. A gyermek áldás, éltető erő. A gyermeknek örülni ls szabad. Ki tudja már, örült-e annak idején, jó tíz évvel ezelőtt Csehó Mihály, a homoki parasztember, a kései áldásnak. Közel ballagott már a nyugdíjhoz, eltaposta régen délceg fiatalságának még a hervadt virágát is, amikor megajándékozta az élet kései örömével, keservével. Kínos küzdelmet vívott az idővel. Asszonyok dolgában ls járatos volt, hiszen élete párjait hol az élet törvénye, hol más tájékbeli ember szólította el. — Hazudik a muzsikaszó — mondogatta magában néhányszor, mikor ősz fejjel nekilátott, hogy életre táplálja újszülötteit. Mert, ha már kapott örömet, legyen az dupla. Két egészséges fiúgyermek tolakodott a világra. Két kis vasék. Élniük kellett. Az anyjuk kezébe nem adhatták, mert szegénynek korábban elhomályosodott az elméje, s a szülés után még Jobban beletébolyodott a dolgokba. A maga ba. jávai sem bírt. Nem maradt más. mint Csehó Mihály, az ötven felé járó, elnehezedett testű parasztember előkereste a mosóteknőt, lehozta a padlásról az avas zsírbabszappant, és szorított nekik helyet maga mellett a konyhában. Kitakarított, kimeszelt, és hazavitte az ikreket. El akarta vinni a gyerekeket az állam, mondván, beteg az anya, öreg az apa. Biztos, jó helyet, szép környezetet ígért a két emberpalántának, de a homoki ember ebbe nem ment bele. Konokabb és becsületesebb volt annál, minthogy az övéit másra bízza. — Emberré neveltem én már egyet tisztességesen. Pestet járt. Sofőr ember lett a Laciból. A mostohának is megbocsátottam, mikor becsapott, és elemelte a spórolt pénzemet. — Ebből a két kicsiből is dolgos embereket faragok. Hiszen a vérem benne a csöpp kezekben. Az ekekapához, fejszéhez szokott kéz lassacskán ráállt a pelenkázásra. Tűbe fűzte esténként a petróleumlámpa pislákolásánál a cérnát, ha véletlen leszakadt a kising masnija. Befogta a sárgát éjjel is. ha anyatejért sírt az egyik, s dudlit dugott a másik szájába hajnali három felé ls, ha az felriadt a kakasszóra. S begyújtott újra a sparheltba, ha este az álmosság miatt megfeledkezett a tűzről, és meleg teáért sírtak a gyerekek. Szeme láttára nőttek örömei. Egy gyermekkel ls van gond elég, nemhogy kettővel. Összkomfortos lakásban egyből ugrik a nyikkanasra a fiatal anya vagy az apa, s nem tette ezt másképp a puszta magányában küszködő ember se, pedig már Jó ötven év nehéz, küzdelmes munkája zsiVARGA IMRE SZOBRA bongott a tomporában, s a dereka sem úgy görbült, mint ahogy annak a rendje. A megfáradt test ilyenkor már nehezebb, annál is inkább, mert pihenésre, gondozásra, melegre vágyik. Ilyen a kemény fából faragott ember. Dacolt magával, küzdött, kínlódott, mert előtte lebegett: embert nevelni belőlük. Ha már itt vannak, életben tartani a két palántát. Talán még titkon fütyörészett is Csehó Mihály, nem tudni, de feledett bút, kínlódást, szappanozta, áztatta, mosta a nagy lavórban a pelenkákat, gyerekeket. Kapaszkodott a késel virágokba. Nem adta ki őket a kezéből. Járt értük többször a védőnő, szólt neki a hatóság Is. de ragaszkodott fiaihoz. Fogódzót talált bennük. — Majd, ha megnőnek, lesz nekem segítségem. Mégiscsak a magaménak gyűjtök. Lelte is örömét már amikor nagyobbacskák lettek. Eleven gyerekké pirosodott a Sándor meg a Miska. Alighogy bánni tudtak a gondolatokkal — már hordták az apjuknak a gyűjtést. Rácsukták a jószágokra az ólaj tót, kukoricát morzsoltak a tyúkoknak. Telebeszélték a napot. Telt is az gyorsan. Ceehó Mihály észre se vette, hiszen alig nőttek ki a pólyából, máris ide ért az iskola. Elfelejtette még baját is, kórházi kés segítene csak rajta. De hát nincs idő! Fél évig vagy még tovább is hová tegye az ikreket. Ki ken nekik lekváros kenyeret? Iskolába sem járhatnak egyedül. Vett nekik, ami kellett. - Két egyforma táskát, biciklit, ruhát. A fejükre meg új, pörgeszélű kalapot, éppen olyat amiért korábban sokszor megcsodálták a járókelők a két gyereket, amikor az apjuk bevitte őket a faluba, és a kocsma előtt békésen üldögéltek a kocsiderékba dobott szalmán. Ilyenkor, ha hetenként bement a boltba, két-három korsó sör vígabbá tette az öregembert, de a gyermekeknek is jutott bőven csokoládé, Játék. Szót is fogadott mind a kettő. Manapság még tanyán ls ritka, hogy vasárnap délutánonként kiálljon a birkák mellé a gyerek. Tévét néz inkább. Sanyi meg Miska egész délután legeltették a falkát. Megosztották testvérie. sen a téglalap alakú földcsíkot, az egyikük a vasútig, a másikuk a dűlőútig szabta meg a maga határát. Még nem voltak tízévesek, mire ki tudták fogni a lovat a hámból. Tudták azt is, melyik zsákból mennyi kupicával merítsenek tápot a maglóknak, meddig kell morzsolni kukoricával a kis kast, hogy a hízó is gömbölyödjön. Es így tovább, mindent megtanultak. Részben maguktól, javarészt az apjuktól. — Lehet most már örömöd Misa — mondogatták az arravalók. — Felnőnek a gyerekek, kihúznak a bajból. Meglátod, villanyt, vizet vezetnek a tanyádba. Királyi sorod lesz. Még autóval is járhatsz. Csak operáltasd meg magad. — Megyek én, csak egy kicsit nagyobbak legyenek, hogy rájuk bízzam a tanyát. Mert a tanya, az ott volt a homok kellős közepén úgy, ahogy azt annak idején oda építtette. Még az első asszonynak csináltatta. Módosra úgy, ahogy egy jó gazdához illik, 6zép sárgára, hadd virítson. Mostanra már jócskán megkopott, akárcsak a gazdája, meg a fiatalkori sárga kocsi. — Erre is költeni kell majd, nőnek a fiaim. Sok minden marad még a gyerekek miatt, még a legfontosabb, az egészség ls. S az egyik nap hiába akart akármit ls tenni Csehó Mihály, nem bírt megblrkóz. nl a bajával. Örökre megszűnt szenvedése, öröme. Belehalt fájdalmaiba. Azt mondják, a sérvműtét életben tartotta volna még jódarabig. * Néha, ha elkódorog a gondola, tom a sablonhézak paneljain túlra, mindig oda kanyarodik az öreg Csehó háza felé, amikor lassú, imbolygós járásával két, veszszőből font garabollyal a karján, siet a megállóhoz, és a kosárból két pörge szélű kalapos kisember nyújtogatja a nyakát. MAJOROS TIBOR