Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Vasárnap, 1977. április 17. 7 M HSS3EIMf JB Ne irigyeljük O

lvasom a tanács határozatát, melyben kimondja: hogyan valósul meg egy községben a közművelődési törvény. Aztán azt is olvasom, hogy ezer tennivaló is akad ehhez a községben. Az ezer sok minden között is egyetlen tétel ragadja meg igazán a figyelmemet. Ez pedig nem más. minthogy a törvény megvalósításáért ki, menynyiben vállal felelősséget. A sorból, mert azért sokan vannak, toronymagasan emelkedik ki egy ember. ö a községben működő Művelődési Ház igazgatója. Amit az igazgató vállal ezügyben, az külön méltó a figyelmünkre. Ezért hát lássuk: mi jut neki ebből a gyönyörű teherből? íme az igazgató legfontosabb feladatai, tennivalói. És, hadd mondjam rögtön, az elején: nemcsak az alábbi munkákat, tehát a feladatokat, hanem azokért a felelősséget ts vállalj a a Ház igazgatója. Tehát: A határozat mondja — a Ház igazgatója segíti a községben dolgozó szocialista brigádok művelődését. esetenként összeülteti a brigádvezetőket, ha' a feladat megkívánja, a brigád tagjait is, és megvitatja velük, egy-egy témakörben. ami a tanulásukhoz szükséges, hogyan szerezhetnek újabb és újabb ismereteket. A brigádtalálkozókon, de más jellegű „randevúkon" is. ahol a művelődésről ejtenek szót, vagy rendeznek vitát — előadó a Ház igazgatója, ha kell vezeti a vitát. Megszervezi a községben, az üzemekben — ahol éppen igénylik 1 — a brigádvezetök klubját, kidolgozza annak programját, Irányítja a tevékenységét. A könyvtár vezetőjével, igazgatójával együtt, és egyetértésben, ajánló jegyzéket készít és juttat el a brigádoknak politikai, szakmai és szépirodalmi müvekből, a legjobban használható könyvekből, persze, majd megszervezi, előkészíti és megrendezi a brigádvetélkedőket. A továbbjutókat pedig benevezi a járási, ha még tovább mennek, a megyei döntőre, s ha kell, annál tovább is. Gondoskodik róla, hogy nemcsak a saját községében, hanem i környező falvakban is, folytonos legyen a helytörténeti kutató-, illetve gyűjtőmunka. Ezt a mozgalmat meg azzal segíti, hogy s siker érdekében honismereti kirándulásokat szervez, ha úgy hozza — vezet, és menet közben arról is gondoskodik, hogy ha már eljöttek a vendégek, ismerjék, szeressék is meg a közvetlen környezetüket, és a szép látványa mellett — lehetőleg! — ismereteket is szerezzenek közben. A Ház igazgatója javítja, segíti az ifjúsági klubok munkáját. Eszmeileg, szakmailag, tudásával segfti az alakuló klubok „születését"; szervezi és mindegyikben garantálja is a tartalmas, a közművelődési törvény szellemének megfelelő munkát. A fiatalok klubjának mindenkor megadja a szükséges módszertani segítséget, hogy erősödjenek, izmosodjanak, és a fejekben is világosodjanak a gondolatok! A községben dolgozó, tanuló fiatalokat bevonja a közművelődést megvalósító munkába. Szellemében támogatja, szervezi s irányítja a Nők Klubját. A klub vezetőinek segítségével kidolgozza a programot, megrendezi az ismeri tterjesztő előadásokat, nemegyszer ő maga az e'őadó. Gondoskodik róla, hogy a közrégben működő üzemekből, szövetkezetekből, intézményekből el is jarjaru k az asszonyok meg a lányok a klubba: tanuljanak. politizáljanak, vitatkozzanak, vagy csak egyszerűen beszéljék meg „közös dolgainkat". A Ház igazgatója gondoskodik aztán a tanyákon élők művelődéséről is: ahol erre lehetőség nyílik, megrendezi a tanyai-esteket, és ismerteti a tanyák lakóival a községpolitikai-művelődési terveket, bizonyítja a művelt ember előnyét az elmaradottakkal szemben! Intézkedik! — igenr Intézkedik —. hogy legalább a tanyacsoportok „valamelyik szegletében" fiókkönyvtárak működjenek, s ott könyvek is legyenek, sőt esetenként cseréljék is a könyveket! Az általános műveltség növelése érdekében „beiskolázza" azokat a felnőtteket, akik — valamikor — kimaradtak. Számukra megszervezi az alapismereteket adó tanfolyamokat, hogy könnyebben „felvételizzenek". Szükség esetén személyesen konzultál velük — csak tanuljanak. A Házban rendszeresen megszervezi és irányítja a szakmai ismereteket felújító-felfrissítö tanfolyamokat. Intézkedik, hogy ezekre el is járjanak az Illetékes „szakmabeliek"! Kuriózum? Ma még, sajnos, igen: a Ház Igazgatója felelősséget vállal azért is, hogy mindent megtesz a környéken élő cigányok életszemléletének megváltoztatása, szépítése érdekében, hogy a cigányok is változtassanak a saját életmódjukon, és aztán mindent megtesz azért, hogy a nem-cigónyok cigányokról vallott szemlélete-gondolkodása is megváltozzon, különben — így írja a határozat — „örökös kérdés marad a cigánykérdés"! A Ház igazgatója ehhez többek közt, működteti a cigánygyerekek klubját, a cigánykönyvtárat (ahová a gyerekek járnak!), a cigányszülők részére nevelő-pedagógiai jellegű előadássorozatot tart, közegészségről, erkölcsről, közerkölcsről, a közösségi szellemről, az emberek egymás közötti „közlekedési szabályairól", jogokról meg kötelességről — a cigánygyermekek jövője érdekében. Nem véletlenül áldozunk néhány sort a kérdésre, tettük ezt azért, mert — a kuriozitáson tűi — ez a kérdés is része a hazai közművelődésnek. A tanács határozata egyébként azt is kimondja, hogy a művelt ember a környezetét, de a szomszédját sem hagyja magára; a környezetét is műveli, a szomszédját meg segíti. Ebből a meggondolásból, és ilyen ügyekben vállál a Ház, a Művelődési Ház igazgatója gyönyörű felelősséget. Azt mondaná most a költő: Vajh, ha mindenki így tenne! BALOGH GYÖRGY A

Móra Ferenc Múzeum Képtárában április végéig látható a Nagybányai művészet című kiállítás. A három szinten elhelyezett 62 mű alkotói között szegedi születésű. vagy Szegeden élt festő nevét hiába keressük. Épp ezért hasznos lehet, ha fölsoroljuk városunk azon művészeit, akik megfordultak Nagybányán. A gazdag névsor szemléletesen bizonyítja, hogy a század első két évtizedének naturalista—plelrt air—ímpressziontsztikus szegedi festészete nagybányai gyökerű. PAPP Gábor (1872—1931) az egyetlen szegedi, aki az iskola alapításának évében (1896) Nagybányán dolgozott. Münchenben, 1895-ben kezdte tanulmányait Hollósynál, majd 1896 májusában együtt ment mesterével Nagybányára. Hollósy leveléből (Nyugat, 1918/24. sz.) és Juhász Gyula cikkéből (Tűz, 1919. jan. 30.) tudjuk, hogy a legendás hírű művészetpedagógus a legtehetségesebb növendékének tartotta. 1902-ben is a telepen dolgozott, de nem az iskola keretében. A nagybányai festészetet bemutató visszatekintő kiállításon (1912) két képpel (Szellemidézők, Csolnakázds) szerepeit. TÚTfl Molnár Ferenc (1867— 1936) Münchenben tanult: 1892től Hollósynál, 1893-tól az akadémián. Föltehetően Hollósy hívására töltötte az 1897-es nyarat Nagybányán. A báhyaiak első csoportkiállításán (Műcsarnok, 1897.) egy rajzot állított ki a Hollósy-iskola termében. NYILASY Sándor (1873—1934) a párizsi Julian-iskola növendéke volt, amikor Thorma 1897-ben meghívta Nagybányára. (Párizsból együtt is utaztak oda a nyár elején.) Nyilasy öt képet festett a telepen, két alakos kompozíciót (Esti harangszó, Betlehem) és három Tájképet. Mind az ötöt kiállította az első csoportkiállításon. A következő nyarat is Nagybányán töltötte. Tíz képet festett (Rákász, Kertrészlet, Réten stb.), melyek szerepeltek a második csoportkiállításon (1898). Legsikerültebb alkotását (Magvetők) az állam vette meg. Tersánszky a művésztelepről szóló regényében (A félbolond, Bp. 1947.) őt is emlitl: a többi utcagyerek társaságában én is hordoztam a kazettát és állványt a festők után. Nyilasy Sándortól egy hatost kaptam és elbeszélgetett velem." KÁROLYI Lajos (1877—1927) is a müncheni Hollósy-ískolával ment Nagybányára, 1898-ban. Hóllósy több levélben megbecsüléssel és elismeréssel említi a nevét. A második csoportkiállításon a Hollósy-iskola termében szerepelt hat munkájával. (Mind a hat a Tanulmányfej címet viselte.) Tersánszky említett regényének egyik szereplője így Jellemzi a tolsztojánus, vegetáriánus Károlyit: „...A lábán fasarut viselt, szíjas, vastag fasarut. Ö gyártotta ezt. Három utcával előbb hallotta, hogy Károlyi jön, úgy kattogtak a háziipar remekei a lábán. És tudja, mivel táplálkozott .. .7 Répával, cseresznyével, nyers káposztával, papsajttal és bükkmaggal az erdőről, úgy, ahogy mondom. Tolsztojhoz ... kiment látogatást tenni... és eszmecserélni. De kétezer-néhányszáz kilométer kutyagolás után csak a Tolsztoj kastélyát látta kívülről, amit akármelyik képeslapon is megnézhetett volna magának." (Tersánszky téved, Károlyi beszélt Tolsztojjal!) SZŐRI József (1878—1914) jogi tanulmányait megszakítva, 1900 Szegediek Nagybányán Simái Mihály Reklámparódiák 1. SEMMI SE Jö NEKIE Fene azt az elit bélit, nem kell neki a mirelit! 2. BORCÉGÉR Ez a vinkónál is vinkóbb, hideg vizet igyék inkább! 3. NEKED AJÁNLOM. MERT... Számomra megpróbáltatás a negró. 4. A LEGSZEBB SZÓ Mikor bőg a hőburája, mikor fáj a bőrkúrája, mikor szük a bő ruhája, mikor üstben fő puhára — gondoljon a, gondoljon a FÖBUHA-ra! 5. CSAK NÁLUNK, CSAK ÖNNEK Lám, vödör a nem vidor; önre vár e hamvveder. Az ember, ki ilyet kaphat, kéjmámorban hamvad el! őszén utazott Münchenbe, a Hollósy-iskolába. A következő év tavaszán követte mesterét Nagybányára. Hollósy, aki Károlyinak is kért „stipendiumot", Szőri előrehaladásával is meg volt elégedve. K. Lippich Eleknek írt levelében (1901. máj. 18.) az 6 számára is ösztöndíjat kért: ..Frischauf, Rudnay. Szörl. . ha ösztöndíjat nem kaphatnának, rögtön segélyért fognak folyamodni — ezekre kérlek különös figyelemmel lenni..." Hollósy 1901 őszén elv! ellentétek miatt szakított a művészteleppel, a következő nyarakon máshová vitte tanítványait. A mester igazolása szerint. Szőri 1902 elején VÍGH Ferenc (1881—1849) szobrászművészként ismert, de szívesen festegetett is. A szabadiskola 1906-i névsorában találkozunk a nevével. Egyik önéletrajzában (1947) irtak szerint nyolc hónapot töltött Nagybányán. Az 1906-os évben tehát 5 szegedi (Brummer, Heller, Kóródy, Kukovetz és Vígh) dolgozott Nagybányán! BODZASY István (1889—?) érettségije után ment Nagybányára, és az 1907-es nyarat töltötte ott. Mestere Iványl-Grünwald Béla volt. Egyik méltatóla szerint 1910 és 1913 között is a telepen dolgozott, de ezt nem igazolja a PAROBEK ALAJOS NAGYBÁNYÁN (1914—15) Münchenben folytatta nála tanulmányait. KUKOVETZ Nana (1885—1919) két ízben járt Nagybányán. Először 1902-ben tanult a telepen. Második ott-tartózkodásáról tudunk többet. Thorma igazolása szerint a festőnő 1906. április 18án érkezett Nagybányára. Június 14-én kelt levelében 200 korona segély folyósítását kérte szülővárosától. (A felét meg is kapta.) Innen tudjuk a lakcímét is: Nagybánya, Veresvízi út 26. szám. Két igazolás is fönnmaradt. Az egyik szerint július végéig — Ferenczy megérkezéséig — Kukovetz Thormánál tanul. Az augusztus 3-án kelt bizonyítvány szerint már Ferenczy Károly irányítja a szegedi lány tanulmányait. BRUMMER József (1883—1945) útja Zombortól Szegeden át Párizsig és New Yorkig Ívelt. Nagybányán három nyarat (1905—1907) töltött, tanulmányait Réti irányította. 1907 őszén Párizsba ment, ahol Rodinnál szobrászatot, Matisse-nál festészetet tanult. Végül dúsgazdag New York-i műkereskedőként ismerte meg a művészi világ. Tudomásunk szerint 1922ben járt utoljára Szegeden. HELLER Ödön (1878—1921) két nyáron, 1906-ban és 1907-ben időzött Nagybányán. Nem tudjuk, hogy kinél tanult, bár korai képei Thorma hatásáról tanúskodnak. Nagybányai tárgyú munkáit (Nagybányai erdőrészlet, Nagybányai hegyek között, Nagybányai kislány vörös ernyővel) szegedi kiállításokon is bemutatta. KORODY Elemér (1899—?) érdekes és elfelejtett alakja Szeged művészeti múltjának. Soborsinban született, de iskoláit már városunkban végezte. A Radnóti gimnázium elődjében, az állami főgimnáziumban érettségizett. Nagybányán 1906-ban és 1910ben dolgozott. Párizsba húzta a szíve, ott telepfedett le, munkáival szerepelt Londonban ls. Kiállított a Függetlenek Szalonjában (1913), és a minden újért lelkesülő Apollinaire kritikájában az ő nevét is említi! Réti István által vezetett névsot A makót születésű, de Szegedeletelepedett művész a hábon utáni években — föltehetőo 1922-ben — Berlinbe, később Pi rlzsba ment. O tervezte — mei lepően modern fölfogásban — Szegeden kiadott Lírai Antológ (1922) cimlapját, amely Józsc Attila, Berezeli A. Károly, Hon Ferenc stb. verseit mutatta be. TÓTH István Jenő (1887—1987) aki Károlyi Lajosnál kezdte fes tészeti tanulmányait, 1913-ban dolgozott a művésztelepen. PAROBEK Alajos (1896—1947) érettségije után, 1914 nyarán utazott Nagybányára. Tanulmányait Ferenczy és Thorma irányította. A következő nyarat is a telepen töltötte. Ez évben 6 nyerte el a legtehetségesebb növendék részére — Szatmár megye által — fölajánlott ösztöndíjat. A sikerről a Délmagyarország ls beszámolt (1916. febr. 22.). BERNÁTH Aurél, aki ekkor szintén Nagybányán tanult, az Utak Pannóniából (Bp. 1960.) c(. mű önéletrajzi regényében emlékezett vissza megismerkedésükre Parobek az egyetlen szegedi, akiről Nagybányán készült fénykép maradt fönn. VAGONÉ Berényi Margit (1901—1945), aki rövid élete vége felé költözött Szegedre, itt kiállított (1943), és szegedi földben is nyugszik, az 1923-as év nyarát töltötte Nagybányán. Cikkünkben teljességre törekedtünk, de minden további adatot — különösen az elfelejtett Kóródyról és Bodzásyról — szívesen veszünk Emiitettünk olyan művészt is. Szőri Józsefet, ak! Réti monográfiájában (A nagybányai művészet. Bp. 1954.) nenr szerepel. Joachim József ott jár tát pedig — Réti ellenére egyelőre nem látjuk bizonyított nak. Ha meghatározó jelentőségű mű vész nem is volt a szegediek kö zött. a magyar piktúrát megújítc iskolában nagy többségükben megfordultak. APRÓ FERENC V t