Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Vasárnap, 1977. április 17. 5 Hz értelmiség növekvő szerepet tölt be társadalmunkban gíai nevelőmunkát az értelmiségi területek sajátosságainak megfelelően. Az értelmi­ségi pártszervezetek, a kommunisták tü­relmes, de határozott fellépésével szorítsuk vissza a kispolgári szokások és életfelfogá­sok megnyilvánulásait, a marxizmus—le­ninizmus eszméitől idegen hatásokat. A marxista világnézetet minden területen érvényesítsük. Számoljuk fel a politikai és közéleti aktivitásban az értelmiség egyes csoportjai között meglevő egyenlőtlensé­get. Nagyobb hatékonysággal támogassuk a munkás-paraszt származású értelmisé­gieket, hogy képességeik kibontakoztatásá­val a tudományos és művészeti tevékeny­ségben is mind nagyobb teret kapjanak." E feladatokat a megyei pártbizottság ma is időszerűnek tartja. Ezért a pártszer­vek és -szervezetek ideológiai munkájuk során törekedjenek arra, hogy erősödjön az értelmiség eszméinkkel való cselekvő azonosulása, hogy a szocializmus törvény­szerűségeinek széles körű és alapos isme­retében az értelmiség világosan lássa fej­lődésünk fő irányát, és megtalálja benne mai, konkrét feladatait. A fejlett szocialista társadalom építésé­ben alapvető jelentősége van a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmányainak, az értelmiség alkotó tevékenysége mind szélesebb körű kibontakozásának. A szo­cialista társadalom bővülő lehetőségeket biztosít az értelmiség munkájához, a tu­domány és a kultúra társadalmi szerepé­nek növekedéséhez. Ezzel párhuzamosan növekszik az értelmiség felelőssége a mun­kásosztály politikájának megvalósításá­ban való hatékony részvétel terén. Ugyan­akkor napjaink igénye az értelmiség min­den csoportja szakmai és ideológiai fel­készültségének. közéleti aktivitásának erő­sítése. A szocialista tudat fejlesztésének fontos feladata a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra neve­lés. Az értelmiség körében folytatott politi­kai tevékenységünk elvi alapokon nyug­szik, része ,a szocialista nemzeti egység erősítésére irányuló törekvésünknek. Fel­adatunk az értelmiség és a párt kapcso­latának erősítése, az alapvető érdekek kö­zösségének mind hatékonyabb tudatosítá­sa. Egyes kiemelkedő, a szakterületükön vitathatatlan tekintélyű személyiségek magatartása, politikai állásfoglalása nagy hatású az értelmiség egészére. Ezért fon­tos, hogy a kölcsönös bizalom alapján to­vább erősítsük azt a légkört, amelyben a szakmai és társadalmi közéletben történő hatékony részvételük biztosított. A pártszervek és -szervezetek az értel­miség szemléletének alakításában fordít­sanak fokozott figyelmet a szó és a tett, a közösségi és magánélet összhangjára. A munkásosztály, a párt szövetségi politi­kájának érvényesülése során a párttagok törekedjenek arra, hogy politikánk hívei­nek tábora növekedjék, hogy az értelmi­ség részvétele a szövetségben mind tuda­tosabbá váljon. A pártszervezeteknek to­vábbra is feladatuk erősíteni az értelmi­ségnek a szocializmus melletti elkötelezett­ségét. Lépjenek fel határozottan az értel­miség soraiban jelentkező kispolgáriság minden megnyilvánulása, a változástól és előrehaladástól visszariadó konzervatív szemlélet, az objektív és a szubjektív fel­tételeket figyelmen kívül hagyó türelmet­lenség és álradikalizmus ellen. A megyei pártbizottság feladatul adja a pártszerveknek és alapszervezeteknek, hogy az állásfoglalás szellemében fejlesz­szék az értelmiség körében végzett tevé­kenységüket, felkéri az állami szerveket; a tömegszervezeteket, tömegmozgalmakat é6 szakmai szervezeteket, hogy segítsék az ál­lásfoglalásban megjelölt célok megvalósí­tását. I Villon Németh Amadé operája Szegeden Jelszó: találékonyság Az újítómozgalom tapasztalatai a Szegedi Ruhagyárban A hatékonyság növelésé­nek egyik fontos eszköze és egyben forrása is az újító­mozgalom. A Szegedi Ruha­gyár népgazdaságilag is je­lentős termelő tevékenységé­ben számottevő szerepet töl­tenek be az újítások, s a gyár az elmúlt években le­hetőségeihez képest maximá­lis támogatást igyekezert nyújtani találékony, új meg­oldásokat kereső-kidolgozó munkásainak. Évente ren­deznek újítási ankétokat, működik az újítók klubja és a hasznos, figyelemre méltó ötletek megismertetéséről, terjesztéséről is megfelelően gondoskodnak. Az elmúlt évben a KISZ IX. kongresszusának, idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére indítottak újítási versenyt, melyeknek fő célja a termelékenység növelését elősegítő újítások felfedezése volt. Tavaly az első helyezést egv. a munka­ruhák gyártásánál évi 40 ezer forint megtakarítást eredményező újítás kapta. Szintén versenyt indítottak a Ruházati Ipari Dolgozók XXV. kongresszusának tisz­teletére — a szocialista bri­gádok között. Itt az első he­lyezett Szputnyik brigád 15 benyújtott javaslatából 12 került elfogadásra. A gyár­ban összesen mintegy 35 ezer forint különdíjat fizettek' ki — 31 újító részére. A legje­lentősebb újítások egyaránt kiterjedtek a technológiai eljárások korszerűsítésére, valamint az üzem- és mun­kaszervezés területére: itt külön érdemes megemlíteni a bérelszámolás és a belső minőségellenőrzés új rend­szerének ötleteit és ezek ki­do'gozá»ait. Az elmúlt évben két ru­hagyári újító nyerte el a Könnvűinsri Minisztérium és az Országos Találmányi Hi­vatal által adományozott Kiváló Üiító cím bronz foko­zatát. 1976-ban száz benyúj­tott újítási javaslat közül 58-at fogadtak el, ezekből 54 még ebben az évben beveze­tésre is kerül. Előzetes szá­mitások szerint gazdasági hasznuk 200 ezer forintot tesz ki, s idén olyan újítá­sokat látnának szívesen a gyár vezetői, amelyek to­vább volnának képesek fo­kozni a hatékonyságot a ter­melésben. 1977-ben az újítómozgalom további élénkítésére és belső tartalékainak feltárására úgynevezett „ötletnapok" ki­írását kezdték meg, ahol az azonnali elbírálás és díjazás kedvező hatásai máris ta­pasztalhatók az újítóknál. A ruhagyár kedvező eredmé­nyei alapján módszereit a jövőben az Iparjogvédelmi Egyesület keretében több vállalat részére is átadja. A középkor tünete és igazi anakronizmusa ő, Francois de Montcorbier, a nem jellemző, a nagy kivétel. Sorsa kész re­gény, ki tudja hányadszor veszik célba fél évezrede, hogy költészete klasszikus világlíra, saras élete meg a pikareszk mélyjárataiba ha­tolt, mint kés a vajba. Ver­seiből tudjuk, hogy az élet eufórikus gyönyöreiből plebe­jus örömöket szürcsölt dohos kocsmák mélyén, bordélyok fáradt ölű szeretőinek karjai­ban. A legendás Sorbonne egye­tem magisztere országutakon bitangolt, részeg papot szúrt szíven önvédelemből, hazaté­rő férjek durungolták el, bör­tönöket járt, túlélt siralom­házat, csoda-e, hogy versei­ben lépten-nyomon végren­delkezik. Testamentumot hagy a világra, kicsit és na­gyot (állítólag nem egy köl­teményében kódjelezte bra­vúrosan a fosztogató bandá­nak szánt utasításait). Tud­juk, meglopta a teológusok pénzesládáját, Orléans herce­ge, a költőtárs, vendéglátásá­val tüntette kl, Orléans püs­pöke pedig vasba verette, az akasztófa alól kétszer is az uralkodó kegyelme mentette ki — egyszóval nem hétköz­napi história. Mi szépen jel­lemzi a tudós Gyergyai Al­bert: „hol ijesztően kicsapon­gó, hol elragadóan tiszta, hol nemesen szárnyaló, hol meg­hökkentően közönséges, az alvilág emberének minden végletével és ellentmondásá­val. Akár szeretjük, akár fé­lünk tőle, a mi korunkban is fel-felbukkan, itt él a nagy­város mélyeiben, itt kóborol körülöttünk, a villamos hág­csóján, egy külvárosi kocs­mában, egy sportversenyen, egy hangversenyteremben, s akár egy folyóirat hasábjain, s ha figyelünk rá, meglepet­ve halljuk, hogy Villon hang­ján szólal meg, azon a nyers, rekedtes, fanyar, koravén, ci­fv\ fik h*% Jhk& jr k \ W mM A 1 . M Hemádl Oszkár íelvénűe A címszereplő: Gyimesi Kálmán Hamarabb jön a faxi URH-ral irányítják a forgalmat Mióta az egyik tavalyi ka­baréban „megénekelték" a budapesti Voián-íaxikban hallható bábeli zűrzavart, érdeklődéssel figyeltük Pes­ten járva, taxiba szállva az URH-irányftásnak nemcsak a humorát, hanem előnyeit is. Észrevehetően hamarább jött telefonrendelésre a ko­csi, kevesebbet mutatott az óra, hiszen a legközelebb tartózkodó autót küldte a központ: szóval irigyked­tünk, itt. Szegeden. Aztán nemrégiben hallot­tuk: a szegedi Volán i6 je­lentkezett, felszerelné kocsi­jait URH adó-vevő készülék­kel, hogy lerövidüljön a „ta­xiszegény" városban a vára­kozási idő, s hogy például ne kelljen Szőregről üresen visszajönnie a JA-s kocsinak, amikor útközben, mondjuk. Újszegeden, taxira vár az utas. Április elején megérkeztek a készülékek, melyeket a Volán egyik üzemegységében gyártottak, , s melyeknek egyenkénti értéke körülbelül 20 ezer forint. Valamennyi Szegeden futó taxiba, több mint harmincba beszerelték az adó-vevőket, s ezek ál­landó kapcsolatot tesznek lehetővé a Bajcsy-Zsilinszky utcai Vplán Utazási Irodá­ban elhelyezett központtal. Az irányítóközpont 24 órás szolgálatot tart, s a beren­dezés a megrendelések fel­vételén, a kocsik beosztásán somogyi iCároiyxijé felvétele Bálint Ferenc taxiirányító jelentkezik, ha a 13-333-at hívjuk telefonon kívül még arra is módot ad az irányítóknak, hogy a kül­dött kocsi rendszámát kö­zöljék a megrendelővel. A technika segítségével tehát lényegesen kulturáltabbá válhat a taxiközlekedés, s az URH-irányító révén re­mélhetőleg gazdaságosabban használható majd a meglevő kocsipark. A taxiirányító URH-adója egyelőre azonos sávon mű­ködik a már 1973 óta üze­melő helyi forgalomirányító állomás adójával, mely a buszközpontokat kapcsolja össze. A két adás szétválasz­tása után lesz igazából le­mérhető, mennyi időt és pénzt takarítanak meg a Vo­lán taxisai és utasai. nikus és mégis oly megté­vesztőn és üdén fiatalos hangon, a nagyváros fiatal­jainak a halált is kicsúfoló és eltökélt derűjével." Vagabundusan szép, tara­jos élete, Testamentumai, bal­ladái és rondói elevenednek meg Németh Amadé operá­jának színpadán. A genti színházigazgató, Bart Loti­giers librettója érthetően erős fogódzókat keresett a villoni meg a kortársi hagyatékban. Így olyan életrajzi momentu­mokból építkezett, mint a szerzetesgyilkosság, a hűsé­ges pap baráti vonzalma, a rendőrségi razzia, az orléans-i herceg dalnokversenye vagy Villonunk esete Vastag Mar­got-val, akiről pontc® leírást kapunk (József Attila költői fordításában) ama nevezetes balladában: „dagadtabb, mint a dongó — fölnevet, Combom csapkodja, Gogo-z meg ga­gyog... Lotyó, kurafi: pasz­szolunk nagyon! Ocsmányoké ez ocsmány szerelem." S minthogy a világon tán ná­lunk leggazdagabb a Villon­fordítás irodalma, a librettót magyarra átültető Pál Tamás az énekelhetóség szempont­jaihoz okosan használta Vas István, Szabó Lőrinc és a szaktanácsadóként bevont dr. Süpek Ottó műfordításait A színpadi anyag laza, in­kább életrajzi klisé, sem­mint dramaturgiai lehetőség a fokozatos zenei föltöltődés­hez. Kitűnően szerkesztett el­ső fölvonás után jobbára an­nak kamataiból él, a drámai lehetőségeket hamar elvesz­tegeti, mindenesetre a dal­nokverseny (persze nem túl eredeti) ötletével jó esélye­ket ígér az operai hatásra. A komponista Németh Amadé érezhetően küszködött vele, hol is ragadja meg a mű ka­rakterét: drámai céltudatos­ságot vállaljon, vagy beérje hangulatképekkel. Műfaji megjelölése (ballada-opera) ez utóbbira vall. Gyakran impresszionista színezetű, a balladákat ritmusaiban föl­idéző, dzsesszes lüktetésű, erősen eklektikus zenei anya­got gyúrt össze néhány bom­basztikus elemmel, effektu­sokkal megtűzdelve, ahonnan hiányérzetet kelt, hogy rit­kán ajándékozza meg éneke­seit tetszetős ariosókkal. Ke­vés olyan „engedményt" tesz, amihez pedig a hallás-tapasz­talatok makacsul hozzászok­tattak, ugyanakkor cserébe sem kínál meggyőzően tartal­mas zenét, csupán néhány remekül fölvillantott karak­tert (az orléans-i herceg, Jean Molinet, Baudet Herenc szólamai). Ügy tűnik, a mu­zsika általában illusztratív célzatú egy olyan színpadi anyaghoz, mely eleve lemon­dott arról, hogy többet kínál­jon puszta ürügynél, azaz le­hetőséget teremteni a Villon­versek megzenésítésére. Aa operai artiszttkum levegőjét valamiféle 6tilizált időtlenség itatja föl, ezért aztán hiába mai ez a muzsika, inkább csak modernségérzetet kelt, petyhüdt krizanténokkal be­futtatott való6ágillúziót A dirigens Pál Tamás mégis a remekműveket meg­illető, szeretetteljesen ambi­ciózus, nagy odaadással tá­lalta (a rádió egyenes közve­títése révén országos nyilvá­nosságnak is). Csikós Attila eleven fantáziával beépített (a kocsmaképhez bravúros belső tereket bélelő, a her­cegi udvarhoz Impozáns mennyezetet kiképező) szín­padán, Vágvölgyi Ilona szí­nesen korfestő jelmezeivel, Horváth Zoltán rendezése sok ötlettel, mozgalmas jele­netekkel, feszült helyzetek­kel és bensőséges pillanatok­kal lep meg. Az operai ha­tást — következetesen — in­nen kapja a publikum. ÉS minden dicséretet megérde­melnek a szólisták, a hosszú idő után végre átütően, tar­talmason hangzó kórus, hogy a különleges szellemi kon­centrációban képességeik ja­vát adták. Legtöbbet termé­szetesen a címszereplő Gyi­mesi Kálmán vállalt. Egyfe­lől gazdag operai repertoár­jából merített, másfelől sajá­tos színpadi egyéniségét köl­csönözte ahhoz, hogy a kő­bor poéta ne csak bicskával és lanttal, de szellemével is jelen lehessen az előadáson, Átgondolt, üzembiztos, szé­pen kidolgozott alakításához remek partnerekre talált A költőtárs Juhász József me. lenge tőén fölszárnyaló, erő­teljes tenorjával tűnt kL Réti Csaba hercege néhány magas hangot fújt meg bravúrosan, Gregor József a tőle szokott módon bársonyosan lehelt életet több kisebb szerepbe. Karakó Teréz a fukarul sza­bott szólamában is teljes ké­pet rajzolt Vastag Margói­ról. Nem a kötelező névsor, a teljesítmény tisztelete és dicsérete iratja ide Berdál Valéria, Börcsök István, Bá­lint Ilona, Vághelyi Gábor, Sinkó György, Szabady Jó­zsef, Fekete Imre, Martinéi* Csaba, Herczeg Ferenc, Tass Ildikó, Badóczy Zsuzsa nevét. A közreműködő szegedi szim­fonikusok dús hangzással, fe­gyelmezett készséggel muzsi­káltak. A karigazgató Dékány Endre, a koreográfus dr. Ba­róthy Zoltánná volt. Nikotényi István

Next

/
Thumbnails
Contents