Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

75 1 Vasárnap, 1977. március 6. Tudomány és társadalom Interjú dr. Sas Mihállyal E

gyetlen tudomány se fordul önmagában: eredményességét csak társadalmi célok és elvárások tükrében mérheti. Különösen igaz ez az orvostudományra, s annak is egyik ágára, a szülészetre és nőgyógyászatra. Nemcsak népesedéspolitikai elveink kidolgozásában vett részt tevékenyen, hanem azok megvalósításában is óriási szerepe van a felvilágosítástól a terhesgondozásig, a korszerű születésszabályozástól a szülésig, az anya és a magzat egészségéig. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Női Klinikája alkotó gondossággal és hagyományos figyelemmel kíséri a tudomány és a társadalom egymásra találását, kölcsönhatásait, kutatásban is lépést tartva a társadalmi szükségletekkel. Dr. Sas Mihály egyetemi tanár, a klinika igazgatója nemrégiben készített tanulmányt a magyar nőgyógyászat aktuális kérdéseiről. E tanulmány ismeretében tettük fel kérdéseinket Sas professzornak. — A társadalmi változások szemmel látható biológiai változásokat eredményeztek az ember életében. Hamarabb érik az ifjúság, nagymértékben megnőtt az életkor átlaga. Mindez hogyan hat a családi életre, s milyen új helyzetet teremtett az orvostudomány számára? — Rendkívüli mértékben emelkedett a várható élettartam (férfiaknál 67, nőknél 73 év), ugyanakkor nem remélt mértékben csökkent a csecsemőhalandóság. Az alapvető társadalmi elvárások az orvostudománnyal, s ezen belül szakterületemmel szemben is megváltoztak. Belátható időn belül az átalakuláshoz kell igazítani szemléletünket és új értékrendszert kell kiépítenünk; oktató munkánkban sem hagyhatjuk figyelmen kívül e változások következményeit. Az asszony társadalomban elfoglalt helyét jelentősen befolyásolja a várható élettartam rendkívüli meghosszabbodása. Az élettartam megnövekedése pedig magával hozta az asszony egyes életfázisainak meghosszabbodását, és a család szerkezeti változását. A pubertás acceleratiója révén új igény jelentkezett: egy újabb szakterület, a gyermeknőgyógyászat kialakulása. Ezt az igényt elsősorban a szocialista országokban ismerték fel. E szakterület hálózatának megszervezése ma társadalmi szükségesség. Nálunk pillanatnyilag csak néhány lelkes intézet, műveli rendszeresen. Az iparosodás kezdetétől a házasságkötési kor emelkedett, a XX. sz-tól kezdve pedig csökkenő tendenciát mutat. Ezekből a változásokból adódik, hogy a nő életéből ma csaknem 50 évet tölt el házasságban, azaz 100—150 év alatt ez a periódus háromszoroséra növekedett. Nyilvánvaló, hogy a felnőtt kor tetemes megnyúlása a nőnek anyakénti exisztenciáját nem tölti ki teljesen. A fejlett ipar magasabb kiképzést igényel, és a kiképzési idő meghosszabbodása magával hozta az ifjúkor meghosszabbodását a 20-as évek elejéig, férfiaknál még tovább is. A felnőtt kor periódusa — ami alatt a teljes anyagi függetlenséget értjük —, ma későbben kezdődik, mint a korábbi időkben. Ez az eltolódás nehezen megoldható problémát hozott felszínre. Az ifjúságnak új viselkedési és a felnőttekétől különböző normái alakultak ki, melyek bizonyos mértékig a felnőttekkel való szembenállást is eredményezték. Mögötte félelem és bűntudat nélküli, új szexuális viselkedés alakul ki. — A tudományban új családi ciklusról beszélnek. Mi ennek a tartalma? Hogyan érinti ez a hagyományos családi életet, a nő családi és társadalmi szerepét, a különböző generációkat? — A meghosszabbodott élettartam és a koraibb házasodás eredményeképpen átalakult a családi ciklus. A fiatal házasok lehetőség szerint igyekeznek a szülőktől elkülönítve, saját háztartásukat kialakítani. Napjainkra a kétgenerációs család jellemző. Korunkban a nő általában a 20. év körül megy férjhez; 28—30 éves koráig 2—3 gyermeket szül, és neveli őket, amíg megházasodnak. Az asszony kb. 50 éves, amikor utolsó gyermeke is elhagyja a családot. Miután a várható életkor 70 év körüli, az asszonynak még legalább két évtizede van hátra az életből a családi ciklus befejeződése után. Ebben az időben a férj általában 53—55 éves és — különösen szellemi pályákon — hivatása csúcspontját éri el, és teljes aktivitását a külvilág felé fordítja. Mindebből következik, hogy az asszony érzelmileg, de társadalmilag is kielégítetlen marad. Ez ösztönzi a kiegyensúlyozódás keresésére, amit a legkülönbözőbb módon talál meg (társadalmi aktivitás, személyiség továbbképzése stb.). Egyre emelkedik azoknak az asszonyoknak az aránya, akik a családi ciklus alatt otthon maradnak, de annak lezárása után, mivel a háztartás összezsugorodik, visszatérnek a hivatásos munkához. A nyugdíjkorhatárt elért nőknek ma már 30%-a alkalmazottként dolgozik. A családi ciklus átrendeződését a gyermekek száma alig befolyásolja, mert a szülések egymásutánisága meglehetősen rövid, és a fejlett ipari társadalomra a kislétszámú család jellemző. Milyen következményei vannak a családi ciklus változásainak a nőgyógyászatban ? Elsősorban a szaporodási tevékenység pontosabb szabályozása. — A mezőgazdaságban dolgozó nők életviszonyai változtak legerőteljesebben. A nőgyógyászat miként érzékeli ezt, és mire következtet ebből saját feladataiban? — A mezőgazdaság átszervezésével megváltoztak a birtokviszonyok, de a munkakörülmények és a család szerkezete is. Régen a parasztcsaládot a sok gyermek jellemezte. A várható élettartam 45—50 év körüli volt, az asszony 6—8 alkalommal szült, 3—4 gyermekét néhány évig nevelte, azután viszonylag hamar meghalt. Ebben az időben a nőnek valóban „produktív" és gazdasági szerepe volt a családban. Amikor gyermeket szült, akkor azt nemcsak az anyaságért tette, hanem azért is, mert a gyermek munkaerő volt. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma már nem kell anynyi gyermeket szülni, mert a gyermek többé nem gazdasági tényező, sőt kiképzése állandóan növekvő kiadást jelent. Ezt az irányzatot tovább erősíti a csecsemőhalálozás rendkívüli csökkenése, mert a kívánt gyermekszám felneveléséhez kevés terhességre van szükség. A kevesebb szülés viszont felszabadítja a mezőgazdaságban dolgozó taszszonyt, és átadja munkavállalásra.' A szülési szám csökkentésének minden fajtája jelentős néptömeget érint. Megint 'csak a családtervezés problematikájához jutottunk el. A mezőgazdaság gépesítése megváltoztatta a munkakörülményeket, a fizikai megterhelést igénylő munka redukálódott. Mindennek az lett a következménye, hogy a statikai panaszok, az azokat előidéző kórképek eltűnőben vannak. A társadalmi átalakulással párhuzamosan fejlődött az egészségügyi kultúra, a hygiene és az igényesség. Mindez megnyilvánul abban, hogy az elhanyagolt hatalmas daganatok kimentek a divatból, de a tuberculosis is. Érdekes a meddő házaspárok tanulmányozása. Egyre több 35— 40 éves házaspárral találkozunk, amely a gyermektelenséget fátumnak tekintve, beletörődött a változatlannak tartott helyzetbe. Most jutott el odáig, hogy ilyen igényével az orvos segítségét keresse. — Nemcsak előnyei vannak a nő számára az urbanizációs és civilizációs változásoknak — bizonyos ártalmak is járnak ezekkel. Melyek ezek és milyen védelmet választ ellenük az orvostudomány? \ — Örvendetes tény, hogy a 15 ezrelék körüli natalitasunk 1975re már 18 ezrelékre emelkedett. Nem szabad azonban elhallgatni azt a tényt, hogy csecsemőhalálozásunk arányszáma az utolsó években nem. csökkent a kellő ütemben. A gazdasági és szociális fellendülés, a gyógyító-megelőző gyermekellátás színvonalának emelkedése az utolsó két évtizedben kétségbe nem vonható tény. Ennek eredménye a késői csecsemőhalálozás meredek és következetes csökkenése. Ezzel szemben teljesen más csatornákon keresztül, szinte észrevétlenül, kifejtették hatásukat a hazai urbanizációval és társadalmi fejlődéssel együttjáró negatív erők is. Hazánkban az újszülöttkorban elhaltaknak több mint 84%-a 2500 g-nál kisebb súllyal született, azaz koraszülött volt, ami főleg környezeti, de elsősorban a terhességgel és szüléssel kapcsolatos kedvezőtlen tényezőkre vezethető vissza. Már az 50-es évek végén feltűnt, hogy hazánk csecsemő- és születéskörüli halálozásának alakulása nem felel meg az ország gazdasági-szociális helyzetének, 111. fejlődésének: nem követi az élet- és munkakörülmények javulását. Világossá vált az is. hogy csecsemőhalálozásunkat alapjában véve két egymással ellentétes hatású tényező határozza meg: a szociális-, gazdasági és kulturális helyzet javulása, valamint a gyógyító-megelőző ellátás fejlesztése szükségképpen a csecsemőhalálozás csökkenéséhez vezet. Ezzel ellentétesen hat viszont az a körülmény, hogy az utolsó két évtizedben konzekvens formában ment végbe hazánkban az újszülött populáció átcsoportosulása, aminek eredménye, hogy az élveszülöttek között csökkent a 3000 g-nál nagyobb és növekedett a 3000-nél kisebb súlycsoportok arányszáma; különösen emelkedett az 1500 g-nál kisebb súlyúak aránya. Ez arra mutat, hogy urbanizációs, civilizációs vagy ezekkel közvetett kapcsolatban levő tényezőkről van szó. Mindebből következik, hogy munkánkban egyszerre kell képviselnünk a nő és leendő gyermeke, az egyén, a család és a társadalom szempontjait. Az egyén szempontjából a valódi és távlati érdekeket kell a pillanatnyi kívánság elé helyezni. — A szegedi klinika tudósközössége milyen kutatási témákkal szerzett elismerést itthon és külföldön? — A klinika kutatásaiban az említett szempontokat messzemenően figyelembe vesszük, persze a tudomány fejlődését minden területükön követnünk kell. Kutatásaink egyik kiemelt területe a családtervezés. Tanulmányozzuk azokat a biológiai folyamatokat, lehetőségeket és módszereket, amelyekkel a családot a kívánt gyermekszámhoz hozzásegíthetjük. Nyilvánvalóan egyik irányát képviseli a nem kívánt gyermek megelőzése; másik iránya a gyermektelen házasságokat (gyakoriságuk 10% feletti!) hozzásegíteni a kívánt gyermekhez. Akárhogyan is vizsgáljuk, végülis ez képezi a család biológiai és társadalmi célját. A klinika e munkáfesága révén lett az Egészségügyi Világszervezet kutató központja 5 évvel ezelőtt, még Szontágh professzor működése alatt. Ezt a kapcsolatot az elmúlt években sikerült továbbfejlesztenünk és kibővítenünk. Szó volt arról, hogy nagyon gyakori a koraszülés; a kis súlylyal született magzatok problémája társadalmi kérdéssé növekedett. Kutatásaink másik fő irányát ez a terület képezi. Vizsgáljuk hogyan lehet a terhesség időelőtti megszakadását megelőzni. Ha pedig mégis bekövetkeznék e sajnálatos esemény, akkor a kissúlyú magzat életben tartásának lehetőségeit. Ha e területen csak apró, százalékos javulást is érünk el, az országosan már ezres nagyságrendű gyermekszámot, felnőtt korára pedig ennyi munkáskezet jelent a társadalomnak. KOPPÁNY ATTILA: VIRÁGZÓ GYÜMÖLCSFAAGAK Mezei András Március Újrakezdésben hatalmas népem, te forradalmas te hamvaidból éledő, mindig szépségben születő, föltámadásban évelő: katasztrófákban hatalmas, helytálló, diadalmas, te gyönyörűen szenvedő kő-arc, istenség, hihető: csoda-vert romtemető. Pusztulás fölött a hamvas tavaszi ág, irgalmas falak, gerendák, új tető, a lég, a lélek hittevő tágasságában ívelő, íjrakezdésre alkalmas, omokon diadalmas karokkal istenvert erő: tovább! — csak szív kell s [jó tüdő] és minden még bevehető. Illyés Gyula Örök s mulandó A gangon ültünk. Besötétlett. S mit elhagyott a fény, a nap: továbbrajzolta arcodat okos es szomorú beszéded. Mint mesteri kezek alatt a sok mellékesből a lényeg, kialakult időtlen képed. Munkáltak fürgén a szavak. Ott állt homályt, romlást legyőzve — rembrandti, tiziani festmény — oly készen, tisztán, halhatatlan a mű, melyen nem öregedhetsz, hogy odanyúltam akaratlan eleven, mulandó kezedhez. Garal Gábor Sokáig élni Ügy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek, mikor tüzedből már nem futja égni. s én is parázslók, alig perzselek. Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem mei szemedtől ez a fény nem múlik el; magad ragyogsz akkor is, nem az emlék, s feledteted velem, hogy halni kell. Magad ragyogsz, ráncok közül is épen tündököl majd e lágy önkívület: két csillagod a test mögötti térben, hol a tagok elejtik terhüket, hol a nyers mámort az álom bevonja, s nyugvók a vágyak — sosem bágyadok; hol öntudatlanul vált.ja valóra csömörtelen varázslatát a csók.