Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

4 Kedd. 1977. mírciin 22. Szabálysértés Volt egyszer egy rendőr, aki szolgálatban sétált az utcán. S mivel éppen nem volt más teendője — no meg az idő is biztosan kellemesen szép volt —, hát nézegette a kirakatokat. Nézegette, mint bármelyik sétálgató ember, addig, míg nem akadt a szeme egy feliraton. Rendkívüli árleszállítás! — hirdette a tábla a kirakatban, csak. hogy egy kis hibával. Egyszerű'kis helyesírási hibával. Mit tehet erre a rendőr, aki szolgálatban, van, s éppen nem lát a közelben gyanús, körözöttnek tűnő egyéneket? Bement a boltba és kereste az üzletvezetőt. Hivatkozott a feliratra, no meg a helyesírási szabályzat ide vonatkozó paragrafusaira — mert hát annak is vannak paragrafusai, nemcsak a BTK-nak! — s kérte: javítsák ki a hibát, cseréljék ki a táblát. Csakhogy makacsok ám az emberek, s nem mindig hajlanak a jó szóra, a rábeszélésre, s az üzletvezető is közölte: neki pedig ne parancsolgasson a hivatalos közeg, mert szuverén joga, milyen táblát tesz ki boltja kirakatába. ha ae csupán a szokványos kereskedelmi tevékenységgel függ össze. No de rendőrünk sem adta föl a játszmát, s megbírságolta a boltost egy városi előírás alapján, amely szerint pénzbírsággal sújthatok mindazok, akiknek „feliratai nyelvileg pontatlanok és tartalmilag sértők". Igen, valóban megtörtént az eset, bár nem nálunk, hanem Genovában. Dehát ez sem igen rontotta a hír olvastán érzett örömet. Mert ha ott tízezer lírát lehet és kell fizetni egy makacsul védelmezett, nyilvánosság előtt szereplő helyesírási hibáért, egyszer talán nálunk is hoznak valami hasonló rendeletet- S akkor talán kevesebb lesz az általános iskolásokat is megmosolyogtató, nyelvérzékünkbe és a nyelv iránti megbecsülésünkbe ütköző felirat boltjainkban. S ez a tény éppen eléggé örvendetes lenne ahhoz, hogy azt is elfelejtesse velünk: nem éppen rendőri intézkedéshez való ügy nyelvünk védelme. De ha másként nem mindig megy... SZ. I. Zeneoktatási modell Dmitrij Kabalevszkij zeneszerző az elmúlt években kidolgozta a szovjet általános iskolák számára a zenei nevelés igen hatékony, eredményes módszerét. Módszerének kiváló eredményeit bizonyítja, hogy a hétéves elsőosztályosok könnyen felismerik a népi, a klasszikus és a mai modern zenét; a második osztályosok pedig hallás után ismerik Beethoven, vagy Csajkovszkij zenéjét. Dmitrij Kabalevszkij — aki a Pedagógiai Tudományos Akadémia tagja — azon a véleményen van, hogy a művészet nevelő szerepét, óriási hatását az emberek erkölcsi világára már az iskolai években meg kell alapozni, s ehhez megfelelő oktatási modellre van szükség. Négy évvel ezelőtt Kabalevszkij 209 moszkvai iskolában kezdte el a zenei oktatást. Ezeknek az iskoláknak a tanulói aktívan részt vettek modelljének összeállításában. A zeneszerző behatóan tanulmányozta a gyerekek érzékelésének sajátosságait, kérdéseiket és válaszaikat. Ezek alapján dolgozta ki az oktatási programot és a hangjegyeknek könnyen elsajátítható rendszerét. (APN) Szeged köveinek rjr» megmentője Kováts István halálának 75. évfordulójára „Kováts István mint kőművessegéd, bevándorolta fél Európát, beszélt négy nyelven, növendéke volt a müncheni politechnikumnak, tüzérkatonája Kossuthnak, bujdosója a Bachkorszaknak, építőmestere a régi Szeged legstílusosabb házainak, amikből egyik-másik még ma is megvan. Abból a világító embertípusból való volt, amelyik minden időben ritkaság. És még nagyobb ritkaság az, hogy nem akart annak látszani, és nem tolakodott előre helyért a közéletben. Csak úgy befelé, magában mosolygott rajta. És ki tud ma erről a Kováts Istvánról?" Fénysorompók ós átjárók Balesetek, fejlesztések, rongálások. A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén tavaly 'örént balesetek során 87-en sérültek meg. Közülük 26-ot a leggondosabb ápolás sem mentett meg az életnek. A balesetek oka 34 esetben: mozgó szerelvényre fel- és leszállás. Huszonhét alkalommal azért következett be t szerencsétlenség, mert az •mberek tiltott helyen keltek it a vagányokon, vagy a sííek között jártak. Vasút és könit kereszteződésében kiencszer gázolt gyalogost a .onat. Tizenöten a robogó vonat eié vetették magukat, hogy veget vessenek életüknek. Airól nem szólnak az idalok, hány balesetben véten mozdonyvezető szerzett életre szóló lelki 6érülést. A ayíJt pályán nagy sebességgel közlekedő vonatok féktávolsága 600—1000 méter. Mire a masiniszta észreveszi az akadályt, már meg is történt a baj. A legtöbb szerencsétlenség fénysorompóval nem biztosított vasúti átjáróban volt. A KPM eppen ezért — a Mi. isztei tanács rendeletének eleget teve — azokat az útkereszteződéseket, melyeken r.enetrendszerű buszjárat közlekeuik. fénysorompóval igyekszik ellátni. A korszerúsi'iéfct 1980-ig kell befejezni. A MÁV Szegedi Igazgatósága 16 elkészítette már tervét, s az elmúlt év vé•,é\g hetven útkereszteződést látott el a költséges, körülbelül 400 ezer forintot érő berendezéssel. A korszerűsítést részben központi keretből, reszben saját költségvetéséből végzi, idén például 34 fénysorompót épít „saját •^ámlájara". A munka jelentőségét aligha szükséges bizonygatni. Mindennél beszédesebb a tény: a fénysorompóval védett átjáróknál tavaly — az egyre növekvő gépkocsiforgalom ellenére — egyetlen egyszer sem volt gf.zoiás. Veszélyes kereszteződések azonban még jócskán adódnak: ezek az eddigi.léi nagyobb figyelmet, gonüosaLb körültekintést kívánnak a gépjárművek vezetőitől. Különösen a vontatókkal. munkagépekkel közlekedőktől. A számszerű adatokból ugyanis kiderült. a gázolások 70 százaléka a vontatóvezetők felelőtlensege miatt történt. Kölül'ák sokan semmibe veszik a KRESZ előírásait, s igen gyakran ittasan ülnek a kormány mögé. Sok esetben nemctaK saját, hanem má6ok életét ú kockára teszik, figyelmetlenségükkel tetemes anyagi Kárt okoznak. A hagyományos sorompóval ellátott vasúti útkeresztezőéiesek is „vonzzák" a ba.eít teltet. Meglepően gyakran — a szegedi igazgatóság területén tavaly 98 alkalommal — rohantak gépjárművek a sorompónak. Igaz, régebben a kényelmesen kocogó lovas kocsiról könnyebb volt meghallani a figyelmeztető eiócsengetést, ma viszont figyelmeztető KRESZtáblák segítik a vezetőket. A MAV lehetőségeihez mérten igyekszik csökkenteni a baleseteket, s fényvisszaverő fóliával borítja be a rudak végéi. Hosszú távon megoldást peisze csak a teljes korszerűsítés jelent. A modem berendezésekkel felszerelt vasútvonalra példa a szeged—ceglédi útszakasz, ahol ma már kizárólag fénysorompók működnek. A hagyományos sorompók kezelői más munkaterületen tevékenykednek: a jövő nem a paKteieké. * A MAV tetemes összeget, évente több milliót költ arra, hogy a vasúti közlekedést b-7tcnságo6sá tegye. Éppen ezért fájón érintik azok a vcngálások. melyeket garázdálkodó, virtuskodó emberek visznek véghez. A szegedi igazgatóság területén tavalyról 300 ezer forintos kár terheli számlájukat. Több mint nyolcszáz esetben törték be a vagonok ablakait, letörtek, eltüntettek majd száz hamutartót, magukkal vittek több mint 30q tükröt. De „kelendőek" az étkezöasztalkák, meg az ablakfelhúzó hevederek is. A rongálásnak legtöbbször ni. cs gazdája. A vasutasok önmagukban aligha változtathatnak a helyzeten. E tekintetben elsősorban az utasok vizsgáznak. Amikor a kén) elmet, a tisztaságot reklamáljuk. ne feledkezzünk meg ar*ól: kulturált utazást biztosítani csak kulturált erőtereknek lehet. S azoknak, akik kényelmességből nem lorditanak hátat, s nem lesznek közönyös szemlélők, amikor a társadalmi tulajdon felelő'len rongálóival talál kozr ak. L. Zs. Móra Ferenc 1923-ban írta ezt Régi szegediek című tárcájában; olvasható a Szegedi tulipános láda 1964. évi kiadásában. Fél évszázad múltán még jogosultabb a kérdés: ki tud ma erről a Kováts Istvánról? 1822-ben született régi fölsőváro6i famíliából, a Babarcziak, Kériek anyai, a Kovátsok apai ágából. Anyai nagyapjának nénje ama nevezetes Kéri Kata volt, akiről a mai Zsótér utcát a Víz (1879) előtt Kéri Kata közének neveztek; háza ott állt ugyanis a mai szalámigyár helyén. Apai nagyanyja meg a szőregi Kiss Katalin volt, akinek harcias történetét Móra Ferenc költötte át olasz környezetbe, Zia Nia kilakoltatása címmel. Forrása éppenséggel Kováts Istvánnak Egy szegény pórfiú önéletírása című kéziratos visszaemlékezése (1885), amelyet a Somogyi-könyvtár őriz, s amely évtizedes huzavona után most is várja kiadását. Egy-egy részlet az árvízről, a szabadságharcról, megjelent a Délmagyarország-ban, Tiszatájban, és kiadásával több ízben is foglalkozott a Magvető Kiadó, de eredményét mindmáig nem látjuk. 1837ben apja festőinasnak adta, de ő többre vágyott. A pesti árvíz hírére, 1838-ban fölkerekedett, és gyalog ment föl a fővárosba. Négy napig tartott az útja: első éjjel Kisteleken, a másodikon Kecskeméten túl egy tanyán, harmadikon Örkényben hált: negyednapra tanyázott le Soroksáron a szegediek kedvelt fogadójában, a Két medvében. Hild József építőmester keze alatt tanulta a kőműves mesterséget. Télen hazajött Szegedre, és szorgalmasan tanult a piaristák rajzoskolájában. Három ilyen esztendő után 1841-ben megkapta a vándorkönyvet, s elindult világot látni, mint a mesében, s mint az akkor, a céhes világban, szokasban volt. Egy évet Kolozsvárt és egy másikat Nagyszebenben töltött, majd Lembergben, Krakkóban, Becsben, rtt a műegyetem vendéghallgatójaként képezte tovább magát. Innen '844 végén gvalog ment Műmben be, ahol a Móra em'ítette ipariskolát látogatta tavaszig, amikor megint munkába alít, hogy útjaihoz, tanulmányaihoz megkeresse a pénzt. Azután megint továbbment: Augsburg, Nürnberg, Wittenberg, Fotsdam. Berlin, Drezda, Prága. Bécs, Pest voltak állomásai. Pesten ismét ipariskolába járt. 1347 tavaszától szülővárosában dolgozott kőművessegédként. Jött HAZASSAG I. kerület Szeged: Duska Béla Ernő és Fleit Mária Anna, Rostás László és Gall Erzsébet. Vass László István és Prágai Mária. Garai Ardrás és Tarnóczky Erzsébet, Csépi Lajos és Tóth Katalin, dr. György Endre Tamás és Horváthy Márta Anna, Pálvölgyi Mátyás és Varró Ágnes Erzsébet, Kurunczi Lajos és Molnár Irén. Paplógó Ferenc és Hemim Margit, Völgyesi László és Szűcs Mária. Dömösi Pál Béla és Rápolti Eva Tűnd" Goda István Lajos és Ádám Mária Katalin házasságot kötöttek. IT. kerület Szeged: Makhult Béta és Tánezos Julianna, Farkas József és Forral Julianna, Sipos Árpád és Dósai-Molnáir Gabriella, Kurucz János József és Alexa Mária Gizella. Herczeg Gyula és Márton Valéria. Szőke Béla és Csányi Katalin, Kürti Ferenc és Lakatos Erika, Lakatos László Andor és Félegyházt Ágnes. Palotás László és Vasvári Julianna, Négyökrü Zoltán és Ferenczi Mária. Hegedűs József és Tóth Erzsébet, Csízlk Imre és Gergencslk Katalin, Csamangó István és Császár Mária, Szabics Antal László és Bán Eszter házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Bóka István Jánosinak és Follner Katalinnak Borbála Franciska, Tóth Péter Lászlóinak és Mestyán Anikónak Előd, Tóth Péter Lászlónak és Mestyán Anikónak Árpád, Gégény Bélának és Farkas Ágnes Évának Péter, Dalkó Istvánnak és Szabó Zsuzsannának Péter, Rádai Istvánnak és Ball Ilona Juliannának Ágota Marietta, Révész. György Józsefnek és Ráy Edit Csillának Viktor, Pálfalvi István Mátyásnak és Havrlnesák Zsuzsannának Zsófia Réka, Szemendrt Józsefnek és Veres Klára Saroltának Zsolt, Dékány Istvánnak és Ottllk Erzsébet Máriának Andrea, Grundic Mihálynak és Miklós Valériának Gábor, Vőneki Istvánnak és Szigyi Mária Borbálának Attila, Faragó Antal Sándornak és Paragl Sára Klárának Tibor, Bank Sándornak és Zádorl-Fekete Etelkának Róbert Terecske! Károlynak és Kulcsár Rozáliának Károly, Bunford István Józsefnek és Fekete Ágnes Juliannának Tamás Elemér, Szabó Jánosnak és Gémes Juliannának Zsolt János, Bfró Zoltán Istvánnak és dr. Szepesi Magdolnának Zoltán, Gulyás Antalnak és Berta Zsuzsannának Balázs, Tlszaváry Gábornak és Sándor Margitnak Péter, Nagy Zoltán Imrének és Tanács Franciska Máriának Éva, Farkas József Mihálynak és Husztl Mária Honának Péter József, dr. Bakonczay Zoltánnak és Gyarmati Éva Zsuszarmának Tamás. Balogh Józsefnek és Karikó Viktóriának Dtána, Annus Istvánnak és Talár Annának István, Szélpál Istvánnak és Nagyszöllőst Klárának Zoltán, Oláh Imrének és SuCsaládi események lyok Magdolnának Gábor. Mishel Rezső Mihálynak és Rlcze Zsuzsannának Evelin Mária. Puskás Sándor Józsefnek és Vass Máriának Beáta. Török Eleknek és Szabó Évának Éva. Széli Antalnak és Vígh Veronikának Veronika. Kis-Torma Gyulának és Csorba Ilona Eszternek Csaba, Németh Kálmánnak és Kiszely Gizellának Szilvia. Bozóki Ferenc Imrének és Németh Annának Gabriella, dr. Nagy Péter Tibornak és Kovács Éva Máriának Veronika Eva, Váczl Jánosnak és Kendi Mária Magdolnának Gabriella, Tóthpördl Balázsnak és Takács Máriának Ibolya, Torma Ferencnek és Maurlts Éva Olgának Péter, Lele Bélának és Gonda Irénnek Adám, Varga Józsefnek és Dobó Gyöngyinek Mercédesz, Buda Sándornak és Sárvári Gabriellának Sándor, Hajnal Józsefnek és Balogh Rozáliának Tamás. Adám Istvánnak és Sándor Aranka Magdolnának Aranka. Szabó Jánosnak és Molnár Annának Erika. Sári Mihálynak és Dávid Erzsébetnek Dominika. Farkas Miklósnak és Saltos Ilonának Miklós. Kőfalvt Latos Lászlónak és Szűcs Zsuzsanna Etelkának László Laios, Rabi Károly Jánosnak és Rózsa Mária Zsuzsannának Károlv Norbert, rtsomor Mátyásnak és Ball Gabriella Erzsébetnek Krisztina, Kovács Árpád Ferencnek és Cseke Erika Ágnesnek Endre József. Dudás Istvánnak és Szilágyi Honának Gyöngyi. Panltk Gusztávnak és Lele Évának Erika. Lasancz Istvánnak és Csuka Ilona Zsuzsannának István. Balásházy Istvánnak és Kismók Erzsébetnek Hajna'ka. Hegedűs Jánosnak és Bárkánvt Johannának István. Kiss Ottó Péternek és Hegedűs Esz'ernek Gabriella Eszter. Szolláth Ferencnek és Heréd: Ibolvának Anikó. Csiszár Jánosnak és Ungor Margitnak Tfmea. Czirok M<hálvnak és Káló Lenkének Ildikó, Nagy Imrének és Szabó Honának Tamás, Torma László Jánosnak és Szües Teréziának Szilvia. Fehér András Istvánnak és Turl Mária Juditnak Dóra, Kutas Andrásnak és Zimonyl Honának Péter. Mészáros Imre Lajosnak és Lévai Etelka Máriának Ildikó, Szélpál Józsefnek és Vukovlcs Editnek Norbert, Nász Józsefnek és Komlódt Margitnak Norbert nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Balázsy Péternek és Szigethy Tímeának Tímea Réka, Beke Bélának és Vas Mária Etelkának Ágnes. Duranyik Jenőnek és Pálfy Katalinnak Róbert Jenő. Kiss Gézának és Moldovai Irénnek Andrea Rita, Szarvas Józsefnek és Lováes Máriának József, Erdődl Istvánnak és Lovas Aranka Etelkának Ildikó, Molnár Istvánnak és Füredi Erzsébet Juditnak Judit, Pavelka Jánosnak és Koszorús Gizellának Zoltán Tibor, Pörnekl Jánosnak és Csermely Anna Piroskának János István. Schreek Jánosnak és Szálesz Annanának Gabriella, Dani Kálmánnak és Tanács Irénnek Anikó. Hegyi Zoltán Rókusnak és Nagy Ildikónak Gergő. Kolompár Györgynek és Kovács Ilonának Sándor, Purák Ferencnek és Akién Juditnak Tivadar. Stefán Béla Attilának és Horváth Erzsébetnek Richárd. Németh Gézának és Becski Gizellának Ildikó Mariann, Kertész Józsefnek és Tanács Mária Zitának Attila József. Szabó János Lászlónak és Vaszkó Magdolnának Szilvia. Szelel Józsefnek és Csiszár Arankának Tünde. Rauck József Andrásnak és Lajos Gabriella Máriának Etelka Beáta. Lévai Jánosnak és Erdélyi Katalin Juliannának Zsolt Krisztián. Martonosl Lászlónak és Farkas Juliannának Szilvia nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Hovszky Gvula, Bogdán Dezső. Rite Istvánné Péter Erzsébet. Ki«s Tódor, dr. Zsinkó János István, dr. Oörgénvi Gvuláné dr. Vnss Erzsébet. Papdi István, Tóth Gvörgv. Pap Imre, Papp Ferenc, Király Józsefné Hetni Józsa. Petrovlrz Dezső. Báez Imre, penkő Lászlóné Török Lídia, Bálint Lajos meghalt. II. kerület Szeged: Széli Tmréné Dávid Mária, PusT,al István meghalt. III. kerület Szeged: Bogár Tmréné Rata Julianna. Bálint Hlésné Kosa Irén. Vlneze Tstván. Ágoston Sándorné Tombárz Mária, Varga Jánosné Koszó RozáUa. Tombáez Tmréné jenéi Rozália. Bírta Béla, dr. Bárkánvt Zoltán Frnőné Fráter Erzsébet Anna. Bozzay Zoltán ádolf, Klsnéter Géza. Varga Miklós, Alexandrow Aiexeiné Barta Etelka. Ördög Jánosné Pesti Zsuzsanna. Oödet T.even'éné Buttula Magdolna. Bíró Mihálvné Kiss Anna. Józsa János. Szabó Ferenc, Kiss Dezsőné Mészáros ónná, Kiss Józsefné Fodor E*elke. Széesi István. Gárgván vincéné Forkas Piroska. Baranvl Róbert. Komén v Ferenc. N-rtvi Ferenc. Salamon Jánosné T^is Aranka, Boldizsár Mibálv. Pán Sándor. Kotyrrán Kálmán. Gpzdag István. dr. Ritt Józsefné Törzsök Mária Terézia. SZÖOI Béláné Kostyál Erzsébet meghalt. a r.7abadságharc, a délv'déki harcokban vett részt, uta na évekig bújdokolt, a Fejér megyei Baracskán, majd Bécsben. Hazatérve a céhme6lerek előtt „remekelt", építési tervet készített, s ezzel elnyerte a mesteri oklevelet. Utóbb egy évti7.edig ő volt a szegedi céhmester. önállósította magát. Ö építette Gerster Károly pesti építész tervei alapján 1857ben a Fekete házat. Szeged e jellegzetes, neogolikus műemlékét. Az építtető Mayer Ferdinánd vaskereskedő volt. a festőművész Endre Béla anyai nagyapja. A ház, Endre Béla szülőháza, 1918ban a szegedi Munkásotthon, a szegedi Nemzeti Tanács alakulásának emlékhelye, mind művészeti, mind történelmi szempontból nevezetes épülete városunknak. A Kováts István építtette házak javát már lebontották, de megvan még, ha jócskán átalakítva is, a Kossuth Lajos sugárút 17. sz. alatti Törökfej ház, sajnos, az elnevezés alapjául szolgáló turbános fő nélkül. Kováts István részt vett az önkényuralom korában az alkotmányos rendért és a magyarság nemzeti jogaiért vívott szegedi küzdelmekben. 1856-ban pályázatot akart kiírni Szeged történetének megíratására. Barátai lebeszélték: „azt mondták, hogy még korán van; hogyha húséggel akarjuk megírni, nem engedik még kiadni". Pár év múltán, mikor enyhült a Bach-korszak nyomása, 120 aranykoronás pályadíjat tűzött ki azJ Akadémia útján Gyakorlati építéstudomány tárgykörű,, magyar nyelvű szakkönyvre. Egyetlen pálvamú érkezett be. a szakbírálók ezt sem találták kiadásra és jutalmazásra érdemesnek. Legnagyobb, legmaradandóbb tette a Víz után lebontott várból kikerülő régi kövek megmentése. Saját költségén, a hivatalok gáncsoskodása ellenére, fortéllyal és megalázkodással, ha kellett, de szekérszám hordatta el a várból a hajdan beépített régi építészeti emlékeket: templomkapuk darabjait, ajtó- és ablakbéllelek részleteit, oszloptöredékeket, oszlopfőket, vállköveket, gyámköveket, boltozatgerinceket, záróköveket, párkányokat — a középkori Szeged építészeti múltjának pótolhatatlan bizonyítékait. Ezekből a kövekből nyílt meg 1963-ban a vármaradvány udvarán a szegedi kőtár. Anyaga minden korábbi vélemény ellenére bizonyította a középkori Szeged építészeti és művészeti életének fejlettségét. Nem elmaradott mezőváros volt a régi Szeged, hanem a marosi sószállításon, kereskedelmi góc szerepén alapuló fejlett polgárváros, hadászati és egyházi központ. Nem véletlen a kövekből rekonstruált szegedi románkori építészet kimutatható kapcsolata Pécscsel és Gyulafehérvárral, a gótikának a Mátyás korabeli Budával és Visegráddal. A reneszánsz ajtó- és ablakkeret pedig e stílus itteni korai megjelenésének meglepetésként ható bizonyítéka: a reneszánsz építészet az Alföldön éppen Szegeden vert először gyökeret. Neves kutatók. Cs. Sebestyén Károly és Entz Géza a Kováts Istvántól megmentett kövekből Szeged történetének fehér foltjait töltötték ki gazdag ábrákkal. Megérdemelné a derék építőmester, az önzetlen hagyománymentő, hogy nevére, szerepére márványtábla emlékeztesse mindazokat, akik a majd újra megnyíló és látogatható kőtár értékes műtárgyaival, Szeged belőlük kiolvasható középkori építészeti múltjával ismerkednek. Péter László