Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

Kedd, 1977. február 8. 3 A lecke még megoldatlan Á városból nem látni el a nyugati iparközpontban levő kereskedelmi raktárakig, de akik ott dolgoznak mégis reflektorfényben állnak. Leginkább a Csongrád —Bács megyei Élelmiszeres Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat szegedi raktárháza, amely Szegedet és a szegedi járást látja el élelmiszercikkekkel és vegyiárukkal, a szentesi járást vegyi és háztartási cikkekkel, Csongrád és Bács-Kiskun megyét pedig szárazáruval. Több mint 1400 közületet és üzletet táplálnak innen. A város jó ellátása itt kezdődik. A Volán 10. és a Belkereskedelmi Szállítási Válalattól 35 teherautó áll be ide rakodni és fordul naponta háromszor-négyszer, hogy meghatározott túranapokon, ütemterv szerint és útvonalon időben, pontosan szállítsanak. Túl a türelmi időn Az üzletek vezetői, legalábbis Szegeden, mégis arról panaszkodnak, hogy az innen rendelt árukat nem kapják meg időben, hiába állapodtak meg a szállítási napokban. Megrendelésüket sokszor így is foghíjasan kapják meg, mert pont az nincs, ami az üzletükben is fogytán áll vagy kifogyott, így olykor kénytelenek „elszaladni" más megyékbe olyan keresett áruért, amit itt nem kapnak meg. De kinek jó az áru hosszú utaztatása? Jó ideig, legalább három hónapig türelmi időt adtak a FÜSZÉRT-nek, amíg az új raktárba tavaly átköltözött a Felső Tiszapartról, a volt Sóházból, és beilleszkedtek dolgozói korszerű gépi berendezéssel és szociális ellátottságot biztosító modern környezetbe. A türelmi időn azonban jóval túl vagyunk már és nem tapasztalnak lényeges javulást a szállításban. Legalább két nap csúszással kapják meg az árukat, s már küldenék az újabb megrendelést, de nem merik, mert az előzőt sem kapták meg, vagy nem teljesen. Ha szinkronban lesznek A FÜSZÉRT raktárházába bejelentés nélkül nyitottunk be. Igazgatóját, Gombos Jánost az ötemeletes nehéz állványok főutcájában találtuk meg. Téliesen felöltözve, kezében jegyzettömb: egy-egy áru helyszínrajzát rögzítette a leszedés, a komissiózás sorrendjében. Az áru tömkelegében csak az igazán jártas tud itt eligazodni. Négyezerféle vegyi- és ugyanannyi élelmiszercikk van besorjázva az állványokon. Évi egymilliárd 100 millió a raktárház terve. Ahogy kifelé ömlik' — naponta 3—5 millió forint értékű áru — úgy zúdul befelé is. A raktári készlet értéke itt — mert a FÜSZÉRT máshol is tárol — áltatában 00—65 millió forint között mozog. Az áru forgási sebessége éves átlagban 27 nap. Amikor Gombos Jánost elhívtuk a raktárból, hogy mást is lássunk, nem állította, hogy szinkronban áll náluk már a beszerzés az értékesítéssel és hogy jó a szállítás-szervezés, de higgyük Acs S. Sándor felvétele A sokat tudó Wagner-féle komissiózó elektromos targoncával csak most kezdenek dolgozni el, hogy erre törekszenek, ket, bébiételeket, a kishatár A számszerűen jó gépesíté- menti áruforgalomból szársük az áruk mozgatásában mazó tésztákat, ételízesítőnem tökéletes. A bolgár tar- ket, a szeszes italt kiszorító goncák jó része már lerob- szörpöket, lengyel és cseh hant. Ezek garanciális javí- édességeket, diabetikus kétását valahol Dunántúlon szítményeket. Heti ajánlavégzi egy szerviz, amely nem tűkként egészségügyi cikkek győzi a munkát. A Belkeres- szerepeltek. Nagy teret fogkedelmi Minisztérium időben al,nak e! a vegyi aruk, és intézkedhetett volna, hogy a külön részben állították ki szegedi raktárházakhoz _ a Szegedi Konzervgyár _ter• • „ , mekeit, a halaszlétol az osztamelyben ot nagyvallalat barack' ^^ a marha. dolgozik és ahogy megszám- máj konzervtől a körömpörláltuk, 74 darab különböző költig, az olajoshaltól a vagtípusú elektromos targoncá- dalt húsig. val kézikocsikkal és hidrau- Az.uzIetek vezetői, arabéval, KcziKocsiKKai es marau- szerzők egész Csongrád me. likus emelőkkel — létesült gyéből látogatják szorgalmavolna egy önálló szervid san a mintatermet. Ami itt van, az szerepel a lyukkár. tyán is, és bent sorakozik a Van, nincs. van raktárban S aki nem tudja ' ' kivárni, hogy kisebb tetelű A sok álló gép mellett kiszaladía"ak az felpakolhat saiat kocsimásik nagy gondjuk, hogy jára aZ0nnal. és viheti, hogy nincs elég emberük kocsi- új vagy hiánycikkel örvenkíséréshez, akik az árakat deztesse meg vásárlóit Küa -i -ii„i „i lonben a FÜSZÉRT három atadjak, a szállítmánnyal el- saiát gépkocsiiával exnresszszámolnak. Ezért kötöttek szállítást is végez. Sajnos, a szerződést rakodásra gépko- megnövekedett igényekhez csivezetőkkel is, amely nekik JJ? kiegészítő kereset, a FÜ- ^ kötelezettség nincs még SZÉRT-nek meg könnyebb- megoldva _ a szállitás jó ség, de ez sem elégséges. szervezése> Bérpolitikájukban a nagyobb részarányt pedig éppen az árat is mozgató kocsikísérők kapják. Havonta kereshetnek 3 és fél, 4 ezer forintot. Jellemző adat: ez év első hat napjában 32 millió forint értékű árut szállítottak ki. Hasonló időszakban tavaly ez a két szám 17 millió volt Hogy mit és mennyit kapnak meg rendelésükből az üzletek, az fent az emeleten, a lyukkártyateremben dől el, ahol regiszterben áll a mindenkori árukészlet és összetétele. László Györgyné csoportvezető bemutatta példaként a tarjáni 10-es ABC-áruház pótrendelésén, hogy mit kért és kaphat az üzlet Pörkölt földimogyoró: nincs. Édesnemes és félédes paprika: van. Mazsola: nincs. Cikória kávé: van. Inka kávé: nincs stb. A mintateremben Verrasztó Sándor a vezető. Bemutatott minden új árut, a háziasszonyok második műszakját könnyítő konzerveLődi Ferenc Vezetés és tanulás H

unya Istvánról, a magyar agrárproletár mozgalom nagy öregjéről sugárzott műsort a közelmúltban a televízió. A ma, 82 éves korában is friss szellemű veterán megrendítő epizódokat mesélt — minden hősi póz nélkül — küzdelmes életéből: a kubikus-sors nehéz kenyeréről, az első világháborús front borzalmairól, hadifogságáról és csatlakozásáról a bolsevikok vezette forradalomhoz, itthon a Tanácsköztársaság védelméről, az illegális szervezkedésről, a csendőri zaklatásokról, Horthy börtöneiről, emigrációjáról a Szovjetunióba és a felszabadulás utáni hazatéréséről. Lapáthoz, talicskához szokott kezével gyakran fogott tollat is, újságcikkeivel is agitált, szervezett. Számomra mégis az a néhány szó volt a megragadóub, melyet a tanulásról, az olvasásról, önképzésről ejtett. Hogy már nem fiatalon s négyeiemis „előképzettséggel" hogyan forgatta Marx, Engels, Lenin műveit, hogyan birkózott a filozófiával, hogyan rágta át magát a számára legnehezebb Anti-Dühringen. A képernyőt nézve az őszbajszú arcról egy másik, ugyancsak bajszos, de fiatal arc villant emlékezetembe. Egy ifjú mezőgazdászé. Két éve együtt voltunk lakói a Politikai Főiskola kollégiumának. Barátom — könyvtárak kidobhatatlan vendége s könyvesboltok tékozló vásárlója — az államvizsgára készülőben már a doktori disszertációját írta, hétvégeken otthon, saját megyéje levéltárát és hivatalos irattárait bújta, s úgy mellesleg a kollégiumban afféle szinházi közönségszervező. volt; operajegyeket hajtott föl társai és a maga számára. Ma, úgy tudom, az egyik megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Két típus: mindkettő jó ismerősünk. Minden megyében élnek még, ha már nem is nagy számban, s ha nem is a Hunya Istvánéhoz hasonló országos hírnévnek örvendve, a párt és a munkásmozgalom régi harcosai, hajdani helyi vezetői. Tisztelettel és megbecsüléssel övezzük alakjukat, merítünk életük példájából. Egyebek közt — tanulni tanulunk tőlük. Azt, hogy a tudás, a tanulás, politikai önképzés — sohasem, a legnehezebb időkben sem volt elválasztható a politikai harctól. Ma sem. És minden megyében fiatalok százai és ezrei nőnek ki társaik közül, a párt soraiból, s válnak — demokratikus választás vagy állami kinevezés útján, különféle területen és különféle szinten — vezetővé. Ez a „válnak" persze nem valami spontán és automatikus folyamat, hanem tudatos kiválasztás, megismerés, a gyakorlatban való .kipróbálás" — egyre nehezebb "próbák elé állítás —, felkészítés, iskolázás, képzés eredménye, melyet egyszerűen és kissé ridegen kádermunkának, vagy állami személyzeti munkának szoktunk nevezni. Célja, hogy a hármas követelménynek — a politikai, a szakmai, a vezetőkészségbeli feltételeknek — leginkább megfelelő jelöltek közül választhassanak a választók, vagy a kinevezésre jogosult felettes szervek. Mindhárom említett követelményben nagy (bár nem egyedüli) szerepet játszik a képzettség: az általános műveltség, mint alap, s erre ráépülve a szakmai és politikai felkészült, ség. Bármily tiszteletreméltó és vonzó példa ugyanis az elődök hallatlan erőfeszítése a — ráadásul akkor tiltott-üldözött —• marxista műveltség megszerzéséért, a proletársors miatt hiányos iskolázottság autodidakta módon való pótlásáért: amit ők elsajátíthattak, az ma már kevés egy vezető számára. Ma más korban élünk, a mozgalom senkitől sem kívánja élete kockáztatását, viszont összehasonlíthatatlanul bonyolultabb problémák megoldása elé állítja a párt-, állami és társadalmi tisztségviselőket, a választott testületek tagjait, s nemcsak a legmagasabb, hanem a legalsó szinteken is. Bonyolultabbak a feladatok, és a gvorsuló idővel szédítő iramban fejlődnek a tudományok. Igaz, politikai vezetők és politikai ismeretekről lévén szó elsősorban, azt mondhatnánk ellenvetésül, hogy a marxizmus—leninizmus alapvető igazságai nem változtak és nem változnak. Ez így van, de szüntelenül változnak a körülmények, amelyek között alkalmaznunk kell őket. A marxizmus—leninizmus talaján a marxista társadalomtudományok egész bokra sarjadt, ki és fejlődik biztatóan, nyújt nélkülözhetetlen segítséget a mai viszonyokban való eligazodáshoz (akkor is, ha néha bizonyos pontokon több és gyorsabb segítséget várunk tőlük). A ma vezetője,nem hagyatkozhat ösztönei sugallatára vagy készen kapott utasításokra. Korszerű gazdaságpolitikai, szociológiai, társadalomlélektani ismeretekkel, nyelvi kultúrával kell rendelkeznie, akár döntést hoz, akár közösséget szervez, és irányít, akár propagandamunkát folytat. A párt Központi Bizottsága legutóbbi, októberi ülésén tüzetesen foglalkozott — a propagandamunka egészében — a vezetőképzéssel is. A kialakult és bevált szervezeti keretek és optimális létszám fenntartása mellett a színvonal, a tanulás minőségének javítására tette a hangsúlyt a testület. A szervezett képzés mellett az eddiginél több gondot kell fordítani a szervezett továbbképzésre is. Teljesen világos, hogy — mint az élet más területein — a politikai munkában sem lehet a bizonyítvány megszerzésével egyszer s mindenkorra elintézettnek tekinteni a tanulást; a megszerzett ismereteket egy életpálya során többször js fel kell frissíteni, ki kell egészíteni. És valóban felfrissíteni, kiegészíteni. A vizsgakötelezettség nélküli továbbképzéseket sem tekintheti senki jó lelkiismerettel afféle pihentető kurzusnak. A

Központi Bizottság a képzés és továbbképzés szervezett formáin túl igen nagy fontosságot tulajdonít az önképzésnek. A szüntelen, mindennapi, önálló tanulásnak. A politikai irodalom rendszeres olvasásának. (Nem is szólva most az általános műveltség gyarapításáról, „karbantartásáról".) Nem valami új követelményről van szó. A tanulásnak az az önálló formája valaha szinte kizárólagos, egyedül lehetséges módja volt a marxista politikai és ideológiai műveltség gyarapításának, s ma sem nélkülözhető. Legyen hát ez önmagával szemben támasztott, szigorú, belső, lelkiismeretbeli parancs minden vezető, minden kommunista számára. Akkor is, ha semmiféle vizsgabizottság nem kéri számon. Mert számon kéri előbb-utóbb az élet, a gyakorlat, a politikai munka. KONCZ ISTVÁN Ruhagyár, Volán Mire költik a nyereséget? Fontos Időszak a gyárak, vállalatok életében minden évben február—március. Ez az az idő, amikor az előző évi termelés nyereségének összege világossá válik, sekkor történik meg ennek elosztása is. Ám a nyereség nemcsak a dolgozóknak kifizetett „plusz pénzből" áll, sőt elsősorban nem is arra jó. A nyereség a kollektíva munkájának eredménye: felhasználásának is a közösség érdekeit kell szolgálnia. Hogy mi a helyzet, milyen is lehet a nyereség felosztásának módja, arra két szegedi vállalatnál kerestük a választ. A Szegedi Ruhagyárban 45 millió forint a nyereség, ez több mint 20 százalékkal múlja felül a tavalyit. Ebből 14 millió forintot fordítanak fejlesztésre, a részesedési alap pedig 7 millió forint. Ebből szociális-kulturális jellegű fejlesztésekre 600 ezer forint jut, jutalmazásokra több mint másfél millió. Az az összeg pedig, amit minden dolgozó zsebre tesz a nyereségrészesedés napján, körülbelül tíz munkanap bérének felel majd meg — több mint 3 millió forint összesen. A Volán 10. számú Vállalatnál a 62 millió forintos nyereségből 4 millió 260 ezer a jóléti alap, ez tavaly csak 3 millió 420 ezer forint volt. Megkétszereződik idén az üdültetésre fordított támogatás összege: 600 ezer forint lesz. Kulturális és sportcélokra 1 millió 685 ezer forintot szánnak, s érdemes megjegyezni, hogy március végéig hosszú évek után végre be tudják indítani a mintegy félmillió forintos költséggel felépült klubot is. A Volán részesedési alapjából idén egy dolgozóra átlagosan 250 forinttal több nyereség jut, mint tavaly. Jelentős összegeket fordítanak még a brigádmozgalomban kiemelkedő eredményeket elérők jutalmazására (mintegy két és fél millió forintot), szociális intézmények fejlesztésére (másfél millió forintot) és üdültetésre, jutalomutazásokra (110 ezer forintot) is. Látható a fenti példákból: a nyereség — a jól végzett munka közös jutalma — sok mindenre jó. A legfontosabb az, hogy felhasználása azokat segítse, akiknek munkája eredményeként ez az összeg „megszületett": a nyereségből nekik kell legtöbbet nyerniük. D. L. Autóipari oktatási központ Hatalmas autóipari oktatási központ építését kezdték meg Gorkijban. Az új létesítményben képezik majd ki a helybeli autógyár leendő dolgozóit, magasfokú szakmai tudást biztosítva valamennyiük számára. A tantermeket, laboratóriumokat és műhelyeket az lutógyár technológiai követelményeinek figyelembevételével rendezik be. Az évente 6 ezer fiatal oktatását biztosító iskolába 20 ezer kötetes gazdag műszaki könyvtár áll a tanulók rendelkezésére. A jövő beállító lakatosait, gépkezelőit a legtapasztaltabb mesterek oktatják majd. (APN) t «