Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

WIDMJE3S3SSÍ IC Vasárnap, 1977. január 9: N R5S9 Széli Juliska Széli Juliska 1897. január 7-én született Szegeden, a felsővárosi Zárda utca 10. szám alatti, víz előtti kicsi házban. Hatéves volt, amikor az édesanyját elveszítette. Cipőfelsőrész-készítő mesterséget tanult Édesapja halála után, 1914-ben Pestre költözött bátyjához, az építőmunkás Széli Mihályhoz, aki 1907-ben, Révész Sándor halálát követően, rövid ideig szegedi szociáldemokrata párttitkár volt Másik bátyja, Menyhért is Pesten élt mint a Molnárok és Malommunkások Szakszervezetének elnöke és a szaklap felelős szerkesztője, a Népszava munkatársa és a lap székházának gondnoka. Juliskának egyik húga nyomdászlánytént dolgozott a Világosság — és Néoszava — nyomdában. Széli Juliska kezdetben egy sőrkereskedő műhelyében cipő. :űző volt. A háború kitörésekor, miikor a férfimunkások többnyi-e frontkatonák lettek, a cipőlelsőrész-készítők bakancsgyárakna kerültek. Széli Juliska a Ke. lenföldi Bakancsgyárba, majd inrien a Wolfner Bőrgyár konfekciós részlegébe. 1914 januárjában már belépett az SZDP-be, és a szakszervezetbe. Nem sokkal később pedig kapcsolatba került Buchingerné Ladányi Szerénával, a nőmunkásszervezet elnökével, s a tizenhét éves szegedi lány tagja lett a szervezet vezetőségének. Vezetőségi tagként vett részt a Magyar Munkásműkedvelők Országos Szövetsége kulturális tevékenységében is. Főként a Szakmanélküli Munkásnők Egyesületében végzett mozgalmi munkát. 1916-ban az ő kezdeményezésére rendezték meg óriási sikerrel a Zeneakadémia nagytermében a proletárgyermekek első szociális, ta szellemű mesedélutánját. Egy. re szorosabb kapcsolatba került Buchinger Manónéval, cikkeket írt a Nőmunkás című lapban. 1918 tavaszán a nőmunkásmozgalom szervezésére leküldték Szegedre. Először 30 tagú nőbizottságot alakított, majd rövid idő alatt nagy számú, mintegy félezer leányt és asszonyt szervezett meg a szocialista nőmozgalom számára. A jól teljesített feladatok után visszatért a fővá. rosba, ahol a bőripari szakszervezet vezetősége nyomban megbízta azzal a kényes természetű feladattal, hogy vállaljon munkát a Dob utcai bakancsgyárban, és ott vessen véget a dolgozókkal szemben a művezető, a tulajdonos rokona basáskodásának. Széli Juliska az őszirózsás forradalom előestéjén újból Szegedre költözik. A forradalom után, 1918 végén. Szegeden is napirendre került a kommunista párt Bzervezése, a helyi szervezetének megalakításáért folytatott harc. A párt központja vidéki szervezőkkel segítette ezt a munkát. Tevékeny szerepet vállalt Széli Juliska is több helyi elvtársával, barátjával együtt. Zárda utcai lakása nem egyszer szolgált a forradalmi munkásmozgalmi vezetők összejöveteli helyiségéül. (A veteránok visszaemlékezései szerint csoportjukhoz Széli Juliska, Zarecsnik János, Szalai János, Bernáth András, Heitzinger József, Soós Károly, Rákosi Margit. Belocerkovszky Antal, Nagy Juliska és Ács Imréné tartozott.) Széli Juliska a KMP központjával kialakított kapcsolatát a helyi szervezőmunka erősítésére használta fel. Nemegyszer Kun Bélával is tárgyalt ez ügyben. 1919. január 1-én a Tisza Szálló nagytermében tartott gyűlésen, ahol a szociáldemokraták boxerrel le akarták ütni, ő jelentette be a KMP szegedi szervezetének megalakulását (A Vörös Üjság tudósítása szerint a szervezet még 1918. december 29-én megalakult) Széli Juliska forradalmi lelke, sültséggel végzett munkájával magára vonta az osztályellenség és a megszálló franciák ^ragját is. (Lendületessége, temperamentuma miatt Bernáth András nem véletlenül nevezte el „Vihar Julcsának".) A francia megszállás alatt letartóztatták, Kikindára viszik, de a franciák július 14-1 nemzeti ünnepe alkalmából adott amnesztia megmenti. Kiszabadulása után Széli Julis. 1 ; újból Pestre ment, ahol Kun 1 'ától azt a megbízást kapta, l.oáy utazzék délre, annak feldei itcsére, milyen a munkásság hangulata a Bácskában és a Bánátban, s minderről küldjön a ré6zére jelentést. Szerencsésen sikerült eljutnia Temesvárra, Versecre, Lúgosra. Itt Wallisch Kálmán édesapjától igazolványokat szerzett. Ezekkel az írásokkal el is jutott minden baj nélkül Pan. csovára, de Becskerekre érve majdnem lebukott. Sok viszontagság után érkezett meg Szegedre, s itt még aznap este gyűlésen vett részt, konspirációs hibát követve el, amelynek követ, kezményeképpen hajnalban letartóztatták. Szerencséje volt, rövid fogva tartás után szabadon engedték. Sietve átvágta magát a francia kordonon, és Pesten sikerrel számolhatott be Kun Bélá. nak a felderítő útján szerzett benyomásairól. Kun Béla meg volt vele elégedve. s menten újabb veszélyes feladattal bízta meg. A franciák megszállta Szegedre a demarkációs vonalon át két távirászt kellett átjuttatnia, amit kalandos körülmények között meg is valósított. Ezt követően történt, hogy a rendőrség a nyilvántartott szegedi kommunisták névsorát kiszól, gáltatta Horthyéknak, s azon Széli Juliska volt a listavezető. Letartóztatása után a Tisza-parti vöröstéglás iskolában lekísérték a pincébe, háttal a falhoz ál. lftották, s őrei puskacsövet szegeztek mellének. Ilyen állapotban vették szemügyre őt az italos, becsípett tiszt urak, hogy gyönyörködhessenek a kiszolgál, tátott, védtelen munkásnő halálfélelmén. Többször is megismételték ezt a szemlét, miközben az emeleten ettek-ittak, mulattak. Várták lelki összeomlását. De Széli Juliska nem omlott össze, nem nyüszített, nem meakulpázott, nem fakadt sírásra, bátran nézett farkasszemet a rámeredt puskacsövekkel, nem esdekelt könyörületért. A vallatás eredménytelen volt, kínzói kénytelenek voltak szabadon engedni. Most már végképp menekülnie kellett Szegedről, Dél felé vette útját, át az új határon. Sok viszontagság után Újvidékre vetődött, ahol végül letelepedett, és most is él. * Szeretettől teljes melegséggel köszöntjük innen az Újvidéken 80. születésnapját ünneplő Széli Juliskát. PUSZTAI (PIPICZ) JÖZSEF Variációk a putritémára Induljunk k! a számokbői: a dorozsmai sárputrikban 450 ember él — sárban, mocsokban, éhesen, rongyosan, mindenféle , beiegségnek kitéve. A putri ugyanis — melyet a harmincas években „alapítottak" — egy régi tófenékben lapul. Az első „honfoglalók" akkor 4—5 sárkunyhót csináltak, máig 30—35 düledező viskóra szaporodott föl a putrik száma. A hely és a viskók emberi tartózkodásra nem alkalmasak. Se villany, se víz, se szemétgyűjtő, se illemhely... Az adatok a legfrissebbek, nemrég tárgyalta a Szeged városi tanács végrehajtó bizottsága a telep megszüntetésének szükségességét és lehetséges variációit Hozzájuk tartozik még, hogy 160—200 munkaképes dgánylakotból mindössze 60—70 dolgozik alkalmilag, két évet meghaladó, tartós munkaviszonyt pedig alig 15—20-an tudnak fölmutatni. Ezzel már a legfontosabb összefüggésnek birtokában vagyunk. A putri sajátos képződmény, a munkátlanság, az igénytelenség konzerválta mindeddig. A dologtalanság itt életforma, s szoros rokonságban van a bűnözéssel. A nagykorúak között nagyítóval nem leltek egyet, aki büntetlen volna. Miért fáj mégis a ml társadalmunknak a putri? Mert emberek nem élhetnek így. Nem élhetnek munkátlanul, tanulatlanul, rongyosan és betegségben. Akármily»n szegények — ez a fajta élet élősdiség, s ha maguk nem akarnak és nem tudnak rajta változtatni, a társadalomnak kell megtennie a magáét. Ezt pedig kormányhatározat és megyei tanácsi program úgy nevezi: a putrikat meg kell semmisíteni, a bennük élő cigánylakosságot munkára, igényesebb életre kell szoktatni. Most Szeged is lép. Rámaradt ugyanis az egyesüléssel a dorozsmai putri nyűge. De hogyan is? 0 Negyvenöt család, negyvenöt lakas, karhatalom, fertőtlenítés, dózerek... — látszatra ennyi az egész. S bár így lenne! Nincs ugyan tömegével lakás, s nehéz lenne megmagyarázni érdemekke! élő, dolgos embereknek, hogyha emiatt megint hátrébb szorulnának a sorban, de talán megérné, ha ezzel egyszer s mindenkorra megoldanánk a dolgot. De valaki azzal kezdte a vb vitájaban a hozzászólást: a cigánykérdés nem elsősorban lakáskérdés. A próbálkozások között volt már iiyen. Kiragadtak családokat, és emberhez méltó környezetbe helyezték őket, vagy egy egész putrit szétköltöztettek. Sok új k's putri lett... Ami azelőtt egy hfciyen fájt, abból sok seb lett. Mert az életformát nem sikerült megváltoztatni. Tüzet raktak az erkélyen, lovat vágtak a fürdőszobában, egész nemzetség költözött be, és áldatlan légkört teremlett maga körül. Olyan is előfordult, hogy a lerombolt putri pár száz méterrel odább „újjáépült"!. 0 Simái Mihály Éjszaka Mikor nem látja az éjjeliőr az alacsony állványok a csőbilincsböl kiszabadítják elzsibbadt tagjaikat ellökik magukat a földtől új magasságokra feszül föl egy buzgóbb akarat mikor nem látja az éjjeliőr redőzve homlokukon a habarcsot vakolókanálért nyúlnak az épülő falak dörmögni kezd a betonkeverő gyötrelmes centrifugális erő forgatja egyre a tízemeletes gondokat üres telkeken megköt a jövő mikor nem látja az éjjeliőr a magányos toronydaru az ég mélyén új csillag után kutat Tehát akkor jobb, ha hagyjuk az egészet? így, elszigetelten kisebb egészségügyi, rendészeti és szociális probléma? Dorozsmán már van iskolájuk is, talán a vizel kellene közelebb vinni, meg a talajvizet elvezetni? Betonból szeme tgyűj tőt meg vécét, mert masoól úgysem marad meg? — kérdezték mások a testületben. Csakhogy ez sem vinne messze — íeieselt a kérdésekkel a belátás. Azt a tófeneket milliókkal sem lehetne megmenteni a belvíztől, s minden beruházással csak konzerválnánk az állapotokat. 0 Ügy lenne igazán tisztességes, ha ők maguk is megtennék kő. telességüket, saját erejüket adnák a kiemelkedéshez. De eddig akár. mit nyújtottak feléjük, nem kapaszkodtak bele. Kiskundorozsma még önálló községi tanácsi hatáskörében házhelyeket alakított ki, vizet és világítást vitt a portákra, gondolván, majd oda költözhetnek át a cigánycsaládok. Tizenöt év alatt, rengeteg segítséggel, öt ház épült itt — s egy részük már újra a putrisodásig süllyedt. Újabban ismét noszogatták őket: 2 fo. rint egy négyszögöl házhely, 150 ezer forintért egyszerűbb, de jé lds házat rakna egy kivitelező, s erre, munkaviszony esetén, 120 ezer forint hitelt kaphatnának. Nincs az a hiányzó 30 ezer forint, sem az az állhatatosság, ami a kölcsön törlesztéséhez kellene a dologban. Vagyis: ez sem megy. Pedig fogy a társadalom türelme a putrikkal szemben. S ha eddig nincs is üdvözítő megoldás, a putrit fel kell számolni. A vb egészen pontosan így határozott: ...szükségesnek tartja a dorozsmai cigánytelep felszámolását, fo. lyamatosan, a lehetséges módszerek, az egyéni elbírálás körültekintő alkalmazásával. 0 Bizonyára kézenfekvő a határozat szelleme és logikája. Kezdjük a munkával! Minden más megoldás csak ideiglenes és labilis lehet. Ha van állandó munka és kereset, akkor van pénz lakbérre, ruhára, gyógyszerre; ha van készség a társadalmi beilleszkedésre és az életforma megváltoztatása, ra, akkor enyhül az idegenkedés, növekedik a befogadási szándék. Vagyis a társadalom szívesen tesz egy-egy gesztust a viszonzás reményében. A fokozotasságot így kell értelmezni. Akkor mégis hogyan lehet le. rombolni a dorozsmai putrit, ami semmiképpen sem tartható tovább, hiszen embereket nem hagyhatunk ott és így. Legjobban az a gondolat tetszik — ez ugyan még nem emelkedett határozati rangra —, hogy egyesével kell nyújtani a segítség lépcsőit. Elvárás, szociális figyelem, rendészeti szigor, 6egély és támogatás, a dolgos élet megkövetelése — ennyi minden kell egyszerre. Nem lehet ugyanis embereken segíteni akaratuk ellenére. Sosem érünk el eredményt a munkára fogásban, ha nem tekintetjük ugyanúgy közveszélyesnek a pútrilakó munkakerülését, mint más állampolgárokét: nem lehet for. radalmi módon hozzálátni a feladat elvégzéséhez, mert generációkon át vezet az út a célig; nem lenne célszerű civilizáltabb körülmények között sem újrate. remteni a putrit, mert az nemcsak élettér, hanem életforma is. Üdvözítő és azonnal ható módszert sehol sem találtak. A fokozatosság elvén lehet haladni. A társadalmi igazságérzet is ezt követeli. A munkánál kell kezdeni. Azután már könnyebbnek látszhat egy-egy következő lépés: valamilyen szerényebb önálló lakás, a gyereknek rendes iskola, szakma... Naivság lenne ugyanis azt gondolni, hogy megrögzött, évszál zados szokásokat, törvényeket egy generáció át tud lépni. Volt és van példa egyéni erőfeszítésekre, sikeres kiemelkedésre, de a többség ezeket még nem képes követni. A statisztika szerint a 450 dorozsmai cigánylakosból 260 tizennyolc éven aluli. Az is sokat jelentene, ha ezek a gyerekek felnőve már csak akkorka igényt fölnevelnének magukban, ami a második és a harmadik lépcsőhöz kell. SZ.S.L