Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

Vasárnap, 1977. janaár 30. "W .... MAGAZIN Kutyadolog A

fiam kis híján nyolcéves volt, amikor megharapta egy kutya. Osztálytársai diadallal kisérték haza a térről. — Az Adi küldte rá! — kiabálták. — Az Adi. A dolog nem látszott veszélyesnek- Át sem szakadt a nadrág, csak nyálas volt De a gyerek lábaszárán halványlila félkörben nyomot hagyott a kutya felső fogsora. Lemegyünk a körzeti rendelőbe, határoztam eL Ott van a tér sarkán. A gyerekcsapat visszakisért Mert olyan nagyra van a Icutyájávai — magyarázta egy koravén kislány. A rendelő előtt erélyesen elbúcsúztam tőlük. Csalódottak voltak, hogy nem csődülhettek be velünk. Vékony, fiatal orvosnő fogadott. Megnézte a gyerek lábát, azután a szék karfája után tapogatott, belebújt halványkék kardigánjába. — Tessék bevinni a sebészetre. Csak három villamosmegálló. Fiam piszkos keze megilletődötten simult ideges tenyerembe. Akkor most előbb még haza kell mennünk, az apja munkaadói igazolványáért Anélkül nem fogadnak a kerületi rendelőben. Gyerekkoromban — dohogtam az úton — a falusi doktor bácsinak mindenhez kellett értenie. Az nem passzolhatott tovább a szakorvoshoz. A portásnő közölte, hogy több számot ma már nem adhat ki a sebészetre. Opálüvegfal választotta el tőlem. Bebeszélvén hozzá a kör alakú nyfléson, a tényállást röviden ismertetve, megállapíthattam, hogy Jó étvágyú lehet. Valóságos spájzt rendezett be magának a kalickéjában. Volt ott felbontott üveg méz (kiskanál állt benne), zsírpapírban töpörtyű, selyempapírban rétes. Azt csipegette az üveg mögött — Ja? — mondta. Odafönt már takarítottak. Csizmás öregasszony törölgette a követ. Eltűnődtem, vajon már Indulásra készen húzta-e fel a csíz. mát vagy abban van egész nap. Vajon nem kötelező-e a rendelőben az utcai ruhát levetni. Ráértem az igazgató-főorvos helyett megváltani a kis-világot: ültünk az üres emeleten egy padon, a Sebészet feliratú ajtóval szemben, amelyen még ez a felirat is állt: Kopogással ne zavarjuk a rendelést! Érzéseim azt súgták ugyan, hogy odabent most nem folyik rendelés, de a tilalom hatott. — Azt mondta a kutyának, fogd meg! — szólalt meg váratlapul a fiam. A csizmás asszony némán tevékenykedett körülöttünk. A csend elbágyasztott. Végre kinyílt az ajtó. Felpattantam. — Majd a kollégám — mondta egy fehér köpenyes férfi, sztetoszkóp fekete kábelével a nyakán. Visszaültünk. Amikor aztán bejutottunk, és bediktáltam az adatokat egy kartonlapra, továbbá egy nagy könyvbe, és megállapították, hogy a gyermek apjának munkaadói igazolványa lejárt, hiányzik, belőle a legutolsó pecsét — sor került a kutyaharapás megtekintésére is. A sebész Molotovra hasonlított, csak nem volt cvikkere. ölébe vette a gyerek lábát, megnyomkodta. — Ezzel, kérem, fölösleges volt idejönni — állította le a gyerek talpát, s állt fel maga i6. — De azért opportunus lesz megérdeklődni, be volt-e oltva az a kutya. Bár nagyvárosi állatnál remélhető, ugyebár. Azt az igazolványt meg tessék érvényesíttetni. Ismét kint voltunk az utcán. Fel kell hát hívnom az Adi anyját. Már csak azért is, nehogy legközelebb nagyobb baj származzon a kutyasétáltatásból. Nem könnyű ügy. Alig ismerem, egyáltalán nem ismerem, szülői értekezleten találkoztunk csupán. Szép asszony, ki6sé nagy darab ugyan, erre mondják, hogy királynői termet, aranyszálakkal futtatott bronz konttyal. Tegeznem kell. Igen, mi „anyukák" tegeződünk egymással. Nézd, anyuka — szokta mondani az 06Ztályfónöknő. — Nem tudom, halolttad-e, mi történt ma délután — kezdtem óvatosan. Nem, nem hallotta. És miután mér hallotta: — Ez hülye — mondta magvusan. — Ügy megverem, de úgy— Könyörögni kezdtem. Hogy nem azért hívtam. Csak hogy megmagyarázza a kislánynak, mi lehetett volna belőle. És talán a többiek is tehetnek róla. Talán cukkolták. Hergelték. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott. Nagyon kérlek... Adi anyukája kifakadt — Te nem ismered — mondta fenyegetően. — Megjátssza a kisasszonyt De én majd helyrezökkentem a fejét ne félj. Egyébként, ha valami anyagi természetű kár... természetesen megtérítjük. Megnyugtattanv és nyugtalanul tettem le a kagyfót. Benéztem a fiamhoz. Elveszetten üldögélt kuglibábui közt a földön. Még egy tisztességes kutyaharapást sem sikerült produkálnia. Béna hadfiként szeretett volna reggel, mankóval a hóna alatt, belépni az osztályba. Vigasztalni akartam. Etteretnia gondolatait Az éjszakája felől sem voltam egészen nyugodt Ha álmában sikoltozni kezd...? -—Te — mondtam szerencsés ötlettel —, hiszen neked nemsokára születésnapod lesz. Ideje megbeszélnünk, hogy is gondolod? Meg akarsz hívni valakit az osztályból? Akikkel ma fociztál? Mit szeretnél? Fiam kiürült tekintete megtelt párás fénnyel. — Kutyát — felelte. EMBER MARIA Gyárfás Endre Busójárás Bak-blka-kos-kanördög furkófogú dönyhe dög szakadék-száj, sarjú-szakáll saskeselyű-szeinöldök Csonka rönk a szarvatok perzselt szérű arcotok aszály kútja szemetek viharfelhő hajatok Kergessétek kergessétek janicsár-félelmeinket! Ránktámadót szipolyozót sohasem a tökély büntet Mitől magatok is féltek attól reszket elleneégtek >• merjetek hét megformálni minden megálmodott rémet Amíg bent morajlik — rontás amint feltör — Igaz forrás! tárgyat lelve borzongássá csapódik le a szorongás Bak-bílea-kos-kanördög furkófogú dönyhe dög szakadék-száj, sarjú-szakáll ( saskeselyű szemöldök. Ördög a bocskorodba! A

Dél-Alföldön és Csongrád megyében is az egyik legtovább élő, hagyományos lábbéliviselet a bocskor volt A levéltári adatok arról tanúskod. nak, hogy a szegény ember ruhatárának egyik nélkülözhetetlen darabja volt Az ősi bőrkikészítés ismerete, valamint e lábbeli elkészítésének tudománya tükröződött a paraszti önellátásban. Ritkán történt, hogy vásárokon, tímároktól vagy vargáktól vették meg a bocskorbőrt. Általában elhasznált csizmaszár szolgált erre, vagy maguk készítették ki a bőrt. A bocskor-lábbelivel és magával a szóval számtalan közmondás keletkezett, ezek is azt mutatják, hogy a bocskor nagyon elterjedt a XV. és a XIX. század között. A magyar nép nyelvében a bocskor szó igen változatos gondolattársítással él: közmondás, találós kérdés, tréfás mondóka, verses formában, amely gyakorta népdalaink szövegét is átszőtte. Lássunk rquta tóban néhány közmondást és szólást: A legjobb kutyának alig jut valami a bocskortákból. (Nem ennivaló.) Alul derül, bocskor merül. Apja se tőU főtte bocskorába a bort. Bocskorban gyüjthetel, csizmában költhetel. Elnyújtotta a bocskort. fűzné FelköCsanády János A csend vándora Lehetnék én is vándora a meeszi vidékeknek, a földre-zengő kékség alatt, kíváncsi, ki szemét mereszti, ha felbukkan egy fehér tanya, pékség; az országutak szélén gyalogolva elzúgó gépkocsik mellett mehetnék messzi, ifjúságom kóbor ösvényein, a galagonyabokrok alatt déli pihenőre rogyva, ha az egek vaskereke nem csikorogna fülembe: itt maradj, hol végtelen kőfalak közt tonnaszám zúg el minden másodpercben a vas, és gépek énekelnek, motorok robbannak percenként háromezret, nekiütközve az ellenálló házeresznek hol vannak a régi, falusi háztetők, hol minden csepp esőszem külön koppant, hol vannak házunk zsindelyei, hol vannak ők, hogy védjenek, mikor rám omlik roppant lavina, robbanva a kipufogókban! Elomló hajam szálai siratják a vasbunkókkal agyonvert csendet. Mezei András Anyám Ölelhetem még kis fejét, töppedt haját. Meg láthatom kék szemében a mész-fehér, > az üres, végleges szobát, ahogy még néha kitekint a visszanyíló ablakon csupaszon, rezzenetlenül i'iára itt bent — láthatom: végül a szeretet marad, uralván mint a rettenet a leépülő szervezet üveges idegsejtjeit, a féltéssel betöltve még mint szörnyű réseit az ég, az elme repedéseit. Vállát fogom. Mellettem ül. Túllát a tárgyak üvegén, befelé figyel a szeme. Kórotnpelyhekben hull a hó, messzire néz, és semmire. (Meghalt.) Emberbőrből bocskorát. (Embertelen.) főtte a nyulak bocskorát. Jól felfűzte bocskorát. (Ügyesen elintézte valamely dolgát.) Nem illik bocskorra a sarkantyú. Ritka bocskor ták nélkül. Arca bőre bocskorták. Felhúzta a bakancsot, isten hozzád bocskor. (Katona, nem paraszt) Kinek csizmája nincs, bocskort kössön. Felkötötte a telekes (szíjas) bocskort. (Elbízta magát, kevéllyé lett.) Tüsszög, mint a bocskor, mikor nagy a por. Az angyalát látni szőrösbocskorba. (Olyanra mondják, aki mosolyog, de nem mondja meg, vagy maga sem tudja, hogy miért) Bocskorosnak bocskoros a párja. Bocskort csinálok a füledből. Félre bocskor, jön a csizma. (Térj ld az utamból!) Szájas, mint a telekes (szíjas) bocskor. Szorítja a bocskor a lábát. (Mondják, ha valaki hangosan és hamisan énekel.) Bocskormadzaga se vagyok. (Valakinek a nyomába se léphetnek, annyira különb nála.) Bocskorszijat hasitok a hátadbóll Eb a ták a bocskorban. Ördög bújjék a bocskorodba! (Tréfás átkozódás.) A közmondásoknak itt csak töredékét olvashattuk, igen sok váitozatuk ismeretes. Igen érdekes a találós kérdés és a tréfás mondóka: Olyan bocskorom van, ha egyet lépők velet az egész város meghalli. (Harang.) Bocskor, bocskor, majd mögpocskol. Bocskoromon van egy ták, az alatt egy nagy peták. (Gúnyos értelemben: olyan ember, aki a jobb módról tanúskodó csizma helyett a szegénységre utaló bocskort visel.) Népköltészetünk és műkőltészetünk is tartalmazza bocskor szavunk társadalmi vonatkozásait. Finnugor rokonaink különböző íakéregbocskorokat hordtak még a legutóbbi időben is, ami nálunk a honfoglalás körüli időben volt használatos. Ezt bizonyítják regős énekeink, melyek számtalan. még a pogány ősvallásból való elemet őriztek meg. Regülőm a gazdát, a gazdalasszonyt, cserfa bocskorát, hajdina köntösét. Retek a bocskorom, krumpli [a sarka, Répahéjj a szijja, hársfahéj la talp. Ej regü rejtem. Nyirjakéreg a bocskorunk, úgy Isziszegünk-csoszogunk. Regősénekeánk után r»egjűh sorra népdalainkat, mit mondanak a bocskorról. A szövegekben két ízben bukkan fel a bocskor formája: Megismerni a kanászt hegyes [bocskoráról, Disznózsírral jól kipedrett [pörge bajuszáról. Telekes bocskor, gyöngyös kapca, [járd meg tubám, járd meg. Megjárom én a kopogást, tubám [te is járd meg. A legtöbb adatot a bocskor fűzésétől találjuk: A szeretőd Jancsi nevű, furcsa [legény, de jó kedvű, Szépen kötve a bocskora, jól [csattog az ostora. A bocs korszí j megkötése nemcsak a lábhoz való szorítást szolgálta, hanem a kapcát is azzal kötötték a lábszárhoz. Idővel a célszerűség mellett szépségre is törekedtek, amit részben a szíjnak különböző feltekerésével, részben díszítésével értek el. A bocskorom madzagja fluturval [van megrakva. (A flutur a flitter szóval rokon, pillangót, csillogó fémlapot jelent) A szij megkötésének mesterei lehettek a pásztorok, elsősorban a kanászok, róluk találjuk a legtöbb népdalt. A szeretőm pakulár, a hegyeken [furulyái, A bocskorát úgy köti, hogy az [utcát megsöpri. Megismerni a kanászt ékes [járásárul. Űzött, fűzött bocskorárul. Az utóbbi sorokat többféle változatban ismerjük. A következő sarokban társadalmi ellentéteket is hallunk kicsengeni: a bocskorban járókat alacsonyabb rendüeknek, kisebb ér. téküeknek tartja a csizmát hordóknál; gondoljunk a „bocskuros nemes" kifejezésre is. i A lapádi legények, bacskarasak [szegények A bacskort is ugy kötik, hogy az [utcán elvesztik, Rózsájuknak elviszik. Nesze rózsám pogácsa! ez a [bocskorom tákja. (A ták foltot jelent, ha a bocskor talpa kilyukad, ezt teszik bele.) Az alábbi tréfás vőfélyversben említett kancabocskoron olyan, házilag szabott bocskort értenek, melynek nincsen feje, csak talpa: Sokszor himlőhelyes bőrömet [megnyúztam. Kanca bocskoromat sokszor [nyársra húztam. '„ , DB.FÜR JOZSEl