Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

* 89 Vasárnap, 1977. január 30: MAGAZIN Művelődés alapfokon A

z írás megmarad. És árulkodik. A nyolcadikosok dolgozatait nézegetem. { Ákombákomok és gyöngybetűk; íráshoz nem szokott kezek vallomástevő piktográfiája. A diákok két téma közül válaszhattak: ír• hattak Szegedről, vagy egy gyermekkori élményükről. Az utóbbiak az érdekesebbek. Az osztály a szomszéd teremben vizsgázik. Földrajzból. A bogár, fekete, szép arcú lány — húszévesnek vélem — a Szovjetunió ipari körzeteit sorolja. A vizsgáztató türelmes, segít is, és a pedagógiai fondorlat után megelégedéssel jegyzi be a naplóba: megfelelt Tanulmányi kötelezettségének eleget tett. A másik osztályban ötödikesek. Megdöbbenek, amikor belépek. A csoport fele innen van a húszon. Kalauzom, Kedves Andrásné, a Dolgozók Általános Iskolájának igazgatója, észreveszi a zavaromat — Sajnos, igen sokan vannak a fiatalok között is, akik csak ötödikbe járnak még. Ügy mondjuk: problematikus gyerekek. Bukdácsolnak, nehezen fegyelmezhetők, sok pedagógus még ma is örüL hogy ha megszabadulhat egy ilyen nebulótól, ha eléri a 14. évét — És aztán? — Aztán átirányítják őket ide. vagy jönnek, vagy sem. Még az a jobbik eset, ha beiratkoznak. * A nyírségi néptanítóból lett prófétai hajlandóságú költő. Váci Mihály írta, s mindta is mindenütt: nem elég, még nem elég. Közműveltségünk állapotára nézvést ez az igazság. Súlyos örökséget hoztunk a felszabadulás előtti időkből. És sok homályt, só. tétséget a fejekben. Bmberöltőnyi idő telt el azóta, és eredményeink nem kevesek. Am hiba volna, ha fényükben sütkérezve, megfeledkeznénk a valóságról. Az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának a város művészeti életéről és fejlesztésének feladatairól szóló állásfoglalása írja: „Kulturális előrehaladásunk komoly eredményei ellenére hazánkban, de városunkban is számos hiányosságot tapasztaltunk. A munkásosztály jelentős rétegei — mintegy harmincnyolc százaléka — nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, a művészeti produkciók közönségének igen kis hányadát adja. Szocialista kultúrpolitikánk tudatos és szervezett törekvései ellenére még igen sok fehér folt van a munkásművelődés térképén. Ez különösen elgondolkodtató akkor, ha a jövő zálogát jelentő munkásifjúság jelenlegi művelődési, műveltségi hiányait látjuk." * Vallassuk meg a számokat, közelebb kerülünk a tényekhez. Száz termelőegységben nemrégiben végzett felmérés adatai szerint Szegeden 13 396 harminc évesnél fiatalabb fizikai dolgozó közül 1487 (!) nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. A harminc éven felülieknél — érthető okokból — rosszabb az arány. 9489 ember nem szerezte meg az alapműveltséget tanúsító bizonyítványt. 18 475 közül. Az okokról Juhász Pál, a városi tanács művelődésügyi osztályának előadója mondja: — Indokolt esetben a tanács felmentést adhat. Ezt soha sem adjuk ki, ha a gyermek nem töltötte be 14. évét. — És utána? — Átirányítjuk őket a Dolgazój^ Általános Iskolájába... — Mi történik azokkal, aldk nem látogatják az Iskolát? — Felszólítjuk a szülőt. Ha ez eredménytelen — bírságot szabunk ki. f — Megoldás ez? — Szigorúságunk ellenére azt kell mondanom, hogy nem. Sok szülőn be sem hajtható az összeg. Sokan jönnek be, és megpróbálják lesírni a büntetést. — Az elmúlt tanévben hány tanköteles korú gyermek nem végezte el a nyolc osztályt? — Kilencvenkettő kapott felmentést. * — Ez idő szerint három tanfolyamtípus létezik. A legrégebbi a háromszázhatvan órás forma Pedagógiai szempontból ez a legjobb. mert ennyi idő alatt egészen biztosan elsajátítják a tananyagot. A dolgozók körében viszont kevésbé népszerű, mert sok időt rabol. A mi iskolánkban ezért a 160 órás, négyhónapos tanfolyami forma az általános. Ez egy év alatt két osztály abszolválására ad lehetőséget. És hogy tudományoskodva mondjam: alkalmazkodik a dolgozók szabadidő-struktúrájához is. Talán ezért is népszerű — magyarázza Kedves Andrásné. — Az elmúlt évtől oktatási felelősök dolgoznak a nagyobb üzemekben. ök hogyan segítik az iskola munkáját? — Felelőse válogatja. Mi, ahol erre igény mutatkozik, létesítünk kihelyezett osztályokat is. A hallgatóink 6zárna mégis csökken. Az oktatási felelősök szerint sok embert nehéz megnyerni, hogy tanuljon, és szomorú, hogy még ott is így van, ahol az üzem ezt a törekvést támogatja. — Tizenöt éve foglalkozik felnőttoktatással. ön szerint miért jönnek, vagy nem jönnek ide tanulni az emberek? — Csak mostanában gyakorlat, hogy a nálunk legjobban tanulókat üzemük megjutalmazza. Eddig ez sem volt. Aztán sokan szakmunkások lehettek, nyolc osztály nélkül is. Ezek kétségkívül visszahúzó tényezők, A pozitívak? Sokan szégyenlik ma már, hogy nincs meg a végzettségük. Megszerzik Mások a szakmunkás, bizonyítványért küzdenek, vagy i jogosítványért. És a legfontosabb: sokakban már belső igény •nunkál, amikor felhívásunkra beratkoznak. * A harmadik forma: nyolcvan foglalkozáson- felkészülni az osztályvizsgára. És van egy újabb is. A rádió és a televízió jóvoltából. , A Juhász Gyula Művelődési Központban a Mindenki iskolája tanfolyamának hallgatói vizsgáznak. — Ez az első ilyen tanulócsoport Szegeden — mondja Szőke Dezsőné, aki tanár, szervező és „módszertani központ" egyszemélyben —, diákjaink valamenynyien a Felszabadulás Termelőszövetkezet dolgozói. Tanszereiket a munkahelyük vásárolja, és megkapnak minden elképzelhető segítséget Beszélnek magukról. Szívesen, de arra kérnek, hogy a nevük maradjon titok. Egy barpa aszszony azt meséli, hogy a gyerekei felső tagozatosok, és nem akar elmaradni mögöttük, versenyben vannak. Egy súlyos szavú férfi arról beszél, hogy tudatlan ember kezére nem lehet milliós értékű gepet bízni, mert megbokrosodik a masina. Egy fiatalember nevet, és széttárja a kezét: „Kocsim már van, mostmár csak jogosítvány kellene hozzá." * i Az iskolavégzettek aránya Szegeden lényegesen jobb, mint az országos átlag. Jobb, de az adatok bizony így is elszomorítóak. Manapság már a szocialista brigádok tagjaitól magas szintű kulturális vállalásokat várunk el. Néhány ezer dolgozónál azonban ez csak óhaj. Az iskolaoadba kellene, hogy először beüljenek. Ez az alap. Az alap nélküli házat pedig még egy nagyobb szellő is könnyen feldöntheti. PETRI FERENC Mutassa a tenyerét! N

emegyszer előfordul, hogy amikor a hangulat már meglehetősen felengedett, így szól valaki: — Akarjátok, hogy jósoljak? Mutassátok meg a tenyereteket, és megmondom a jövőtöket! Akár tréfás a felszólítás, akár komolyabb a hangvétele, jelentkező csaknem mindig akad. Sajnos, felmentés, magyarázat erre a magatartásra, hiszékenységre könnyen található. Emberi gyengeség ez. Mindenki kíváncsi a jövőjére, életének alakulására, korától függően érdekli, mit várhat a szerelemben, vagy éppen a munkahelyén, hosszú vagy rövid életű lesz-e, fenyegeti-e valami baj az egészségét A tenyérjósok ugyanis ravaszok, ilyenek voltak az ókorban és ilyenek napjainkban is, azzal kecsegtetnek, hogy a mindenkit leginkább izgató kérdésekre adnak választ Szerencsésebb' eset, ha a csalóka mondat: „Mutassátok meg a tenyereteket, és megmondom a jövőtöket!" — csupán barátok, jó ismerősök között hangzik el. Veszélyesebb, ha az utcán vagy vonatpn, történetesen egy vásári forgatagban vagy éjszakai mulatóhelyen mondják, és a kérdést „hivatásos" jós teszi fel. Ilyenkor kettős a veszély. Először is becsapják a sorsára kíváncsi embert a szépen hangzó, de lényegében semmitmondó jövendölésekkel, másodszor pedig a végén a jós tartja a tenyerét. Nem azért, hogy szerepcsere történjék, hanem mert „tiszteletdíjat" kér a kéz vizsgálatáért. Ez már hagyomány. így tettek a mai tenyérjósok nagynak egyáltalán nem nevezhető elődei is, úgy négy-ötezer esztendővel ezezelőtt. Foglalkozásuk mindig jó pénzkereseti forrás volt. Honnan ered a jóslásnak ez az ősrégi módja, formája? A kezdet, mint a misztikumnak több más ága, a ^régmúlt homályába vész. Annyi bizonyosan megállapítható, hogy a tenyérjóslás, görög nevén a kiro. mantia, az ókorban különösen elterjedt a khaldeusok között. Később a zsidó misztikusok fejlesztették tovább, és általuk terjedt el a görögöknél, valamint a rómaiaknál. Időnként különösen sokan hittek benne. Első virágkorához a tenyérjóslás akkor érkezett, arrykor az ókor Rómájában a császárok uralkodtak, és divattá vált a rajongás minden titokzatos, „bűbájos tudományért". Világbirodalmak alakultak es dőltek össze, a miszÍ

rófélének olyan mindenórás munkaeszköz a notesz, amilyen mérnökembernek a logarléc. Jó, ha kézre esik. hol rögzíteni, hol frissíteni a gyarló emlékezést. De van azért a notesznek — észrevettem én — kevésbé dicséretes szerepe is: a lelkiismeretet elringató, elaltató. Följegyzi az ember azt a valamit, s azzal, hogy följegyezte, elveti a gondját. Holott nem elvetni, hanem megőrizni szeretné a gondját. Forrón-melegen leltárba iktatni, s forrón-melegen számon tartani. Csak hát a notesz nem az a tökéletes termosz, hogy a szűkszavúan lejegyzett témákat, felvillanó gondolatokat évekig forrón tárolhatnánk benne, a legmagasabb hőfokon. Belelapoz az ember sűrűn teleírt régi noteszeibe, vagy akár a legújabb használatosba, s elkedvetlenedik, mennyi a selejt Tíz feljegyzésem közül kilencet selejtnek számíthatok. Ügy kerül maid egyszer a szemétbe a leltárba vett gondolatcsíra, hogy sohasem kerekedik-teljesedik ki — legalábbis nem közérdekű gondolattá — a nyilvánosság előtt Változóban például a közvélemény — kicsire nem adunk. Az ilyen-olyan bosszúságok, sérelmek fölemlegetése egyre inkább a levelezési rovatok profilja lesz. Be kellene végre látnom, hogy nem az írók, haA kétlelkűség tükrei nem az olvasók reszortja a bosszankodás. Valamiképp testhezállóbb is magánügyben, magánindítékból, magánsérelem miatt bosszankodni, mint a mások ügyében — közügyben. Kedvetlenül lapozgatom selejtjeim sűrűjét Távirati, kurta mondatok: mintha az orvos csak egyetlen tünetet jegyezne fel a kórlapra. Immár végképp adós maradva a kórelőzmény — s a kórokozó — földerítésével. Kínálkozik persze a mentegetőzés: ez a dolgok rendje, ha az ilyen mérges kis feljegyzések fullánkjukat vesztik lassacskán. Megszokjuk a szokatlant, beletörődünk a változatlanba. Hiszen ami sokáig változatlan, az már-már megváltoztathatatlannak tetszik. Eleinte milliónyi embert foglalkozat valami apróbb-nagyobb bosszúság, de eljön az idő. amikor már a téma említésére is indulatosan továbblaDoz talán ugyanaz a millió: könyörgöm, hagyják már ezt, a könyökömön jön ki! Íme. a közvélemény tekintélyes rész° azok ellen fordul, akik az idült témát bolygatják — valljuk be, sok ebben a bölcsesség. Mert ha más bele tudott törődni, miért nem törődik bele a bolygató is? Mert „halad a világ", és „alkalmazkodnak az igények a körülményekhez", és .minden rosszban van valami jó". Folytathatnám a közkeletű bölcsességeket, de bizonyítok inkább. Pár évvel visszalapozva, akkori selejtjeim közt találom a következő feljegyzést: „A javító-szerelő munka végtelenül primitív kezd len.ni; úgyszólván az alkatrészek cseréjére korlátozódik. Nem vállaljuk — ezt visszhangozzák mindenütt a szervizek, olykor filléres alkatrészek hiánya miatt, A Csináld magad! mozgalomnak 6oha nem volt ilyen perspektívája. Ahogy a politechnika kikooik az iskolákból. úgy v;nul be a felnőttek életébe Érteni kell lassacskán mindenhez, fusizni a magnót vésővel, kalaoáccsal, mert a szerviz nem javít, csak cserél — ha van mire." Azóta magam is sokat fejlődtem a politechnikában. Tapasztalatból tudom immár azt is, hogy egy kis „összeköttette" ügyes kezű műszerészhez, esztergályoshoz, aki a gyengélkedő alkatrészt nemcsak kiese. rélni tudja, de megjavítani, sőt pótolni is. olykor többet ér, mint a sűrűn hirdetett-reklámozott szakszervizek egész hálózata. Lám, így fordul a köz javára egy bosszantó hiba: politechnikát tanul az ország. Olvasom egy nyugdíjas levelét: elromlott a hűtőgépe. Két szerviznek jelentette be, mind a kettő ki akarta cserélni az aggregátort. Az egyik húsz forintot, a másik negyvenet kért csupán azért a felvilágosításért, hogy a javítás 1800 forintba fog kerülni. Nem lévén ennyi fölösleges pénze a nyugdíjas levélírónak, egy ismerőse tanácsára hozzálátott maga, és kipiszkálta dróttal az eldugult gázcsövet. Ingyen piszkálta ki. Lám csak, hiba lett volna hadakoznom a szervizek ellen annak idején. Mert megtörténhet ugyan, hogy a primitív alkatrészcserékre kárhoztatva elfeleitik lassan szakmájukat a szervizek dolgozói, de megtanulja helyettük a szereltet, a javítást, a hiányzó apróságok pótlását a sok „hozzá nem értő". Kétlelkűségem tükrei: szaporodó. kiszolgált noteszeim. Az újságíró felirkálja a mindennapos dühöket, az író meg rostálja kifelé — s végtére a két lélek közötti tágas resen majd mind kipereg. De marad utána valami nyugtalanság — mindkét lélekben közös. FEKETE GYULA tikumnak ez az ága azonban túlélte, legalábbis addig, valamenynyit. Jósoltak tenyérből a középkorban, az újkorban is és napjainkban, a tudásukra-műveltségükre-felvilágosultságukra különösen büszke legújabb kor emberei között is vannak, akik engedik becsapni magukat. Próbáljunk kissé közelebb jutni a kiromantia varázsához. A tenyérjóslás főleg azzal téveszti meg az embereket, hogy tudományos mezbe öltözik. Hívei te terjesztői szívesen hivatkoznak olyan egyetemekre ahol, a kiromantiának jól felkészült előadói voltak. Kétségtelen, hogy a XVIII. században akadt erre példa. Ebben az időben több német egyetemen tanították a tenyérjóslás eredetét, alapelveit, módszereit, te nagy „apostolainak", mint például Paracelsusnak (élt 1433 te 1541 kőzött, svájci születésű „csodaorvos", szerinte a tudás tárgya a nagy világ, a makrokozmosz, te a kis világ, a mikrokozmosz, az ember, ebből kell megismerni amazt, amabból viszont emezt. Azt hirdette, hogy a legfontosabb tudomány az orvostudomány, amelynek három alappillére van: a filozófia, az asztronómia te a teológia.) tevékenységét, a misztikum eme ágának népszerűsítésében, valamint terjesztésében. Mi a tenyérjóslás, legalábbis a hívei szerinti, „tudományos" kiindulási pontja? Ugyanaz, mint a csillagjóslásnak. A kiromantia nem rendelkezik eredeti, különleges alappal. A lényeget a tenyérjóslás ugyanis egyszerűen kölcsönvette a csillagjóslástól. A misztikum két ága édestestvér, a legközelebbi szellemi rokon. Mindkettő hívei ugyanabból a feltevésből indulnak ki, vagyis abból, hogy a világrendet te az ember sorsát szabályozó isteni akarat jövőt ilető jelzései egyaránt kiolvashatók a makrokozmoszból, vagyis a világegyetemből, és a kicsiny megfelelőjéből, a mikrokozmoszból, vagyis az ember életjelenségei, bői. Könnyű tehát jósolni. Az isten, ha úgy tetszik, istenek, a csillagokkal előrejelzik, előrevetítik a jövendőt. Üzenetük „leolyasható" az égről, vagy éppenséggel az emberi tenyérről, akárcsak a fogyasztott áram mennyi, sége a villanyóráról. Egyszerű az egész. Csupán ismerni kell a jeleket. Legalábbis a tenyérjóslás áltudósai szerint. Nézzünk csak néhányat az állítólagos jelek közül. A kiromantia hívei szerint az ember tenyerét a hét bolygóövnek megfelelő hét övre osztják a különböző felismerhető vonalak, mint például az életvonal, a természet- vagy fővonal, te így tovább. Ezeken kívül a kézen vannak mellékvonalak is, elnevezésük ugyancsak arra utal, hogy a kiromantia te az asztrológia édestestvérek: Nap-, Mars-, Venus-. Saturnus-, a Házasság-, a Tejűtés a Döntő-vonalak. Az ezekkel határolt valamennyi tenyérfelületnek különös jelentőséget tulajdonítanak a jóslatok készítésénél. — Boldog az — állapítja meg a kiromantia egyik apostola —. akinek a kezén a fővonalak különösen jól kifejlődtek, valamenynyi megvan, a szabályos helyén, a tenyéren felfedezhető háromszöget nem szeli át zavaró kereszt- vagy harántvonal, te a hegyek pontosan az ujjak tövében dudorodnak ki. Mindenkinél jobb sorsra számíthat az az ember, akinek tenyerén könnyen felfedezhető a Venus-öv. O a szerencse fia. Sajnos, a tenyérjóslás még mindig talál magának híveket. Talán azért, mert mindenkit érdekelt a jövő, talán azért, mert sokak műveltsége, ismeretanyaga meglehetősen felületes, és azért is, mert a tenyérjósláshoz nem kell máSj mint egy hiszékeny ember, egy tenyér te egy szélhámos előregyártott elemekből, többnyire általánosságokat tartalmazó jövendölése. És gyakran valamennyi szereplő és tényező megvan. Aki pedig csak egy kissé is elmélyed a tenyérjóslás eredetében, módszereiben te jelrendszerében, az minden bizonnyal kiábrándul, nem hagyja magát becsapni még csak egy társaságbeli játék kedvéért sem. MOLNÁR KAROLY ,