Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

DM 90 Vasárnap, 1977. január 30: MAGAZIN A tér és tervezői árufeltöltés, a közönségforgalom megtervezése ne legyen ellentétes a térre megfogalmazott közlekedési tervekkel. Pntgul János tSZTV) így képeelte el a Lenin körutat, a teret Áruház és kirakat Emlékeznek még a régi Dugonics térre? A kávéházra a volt cipőlerakat helyén? Nagyon rég volt A zömre pingált tán a század elejéről ottmaradt újságosbódéra? A vaskorlátra, amin olyan jókat lehetett ücsörögni? A villamosra, amely a téren ka. nyarodott a fogklinika elé? A nagyvárosiasodás kezdetét jelző forgalmi dugókra a Lenin körút hét úttal ezabdalt alig száz méterén? És vajon mire fogunk emlékezni öt tíz, s ha megérjük, ötven év múlva a mai Dugonics térből? A Jókai utca földszintes házaira, a Dáni utca 6arkán a düledező fakerítésre, a korzó gyalogos útját unos untalan megszakító jérmüfolyamra? Vagy 1977 nyarára, amikor megjelennek a munkagépek a lebontott házak helyén? Mit őrizhet meg majd, mondjuk 1980-ban a fényképezőgép nagylátószögő lencséje a térről? Ezt a képet máris elképzelhetjük, segítőtársaink városrendezők, építészek ás közlekwdéstervezók: Borvendég Béla, Hübner Mátyás, Prágai János, a Szegedi Tervező Vállalattól, Iványi László a BUVATI-tól és Szöüösy György, a Kereskedelmi Tervező Vállalattól. Lépésváltás Az árvíz utáni Időkben legkorszerűbbnek tartott sugarasgyűrűs városszerkezet napjainkra már mutatja hátrányos tulajdonságait: a városközpont felé tartó forgalom gyors átbocsátásának igénye egyre Inkább ütközik a városmag és a sétáló utcák védelmét biztosító törekvésekkel. Tűi a város terjeszkedésének egyéb távlati gondjain, ezt a kérdést is megnyugtatóan tisztáznia kellett Szeged általános rendezési tervének, hiszen 1990-re 200 ezer, az ezredforduló után pedig várhatóan 280—300 ezer lakosa lesz a városnak. A ma és holnap ittlakók számára pedig Szeged intézmény- és üzletközpontjának — lényegében a mai belvárosnak — megőrzése, ahol érdemes és lehet, de továbbfejlesztése, ahol szükségszerű és megengedhető, minden bizonnyal a városszeretet egyik kulcskérdése. S az egyik szemléletes példa épp a Dugonics tér lehet, amely kínálja magát a Kárász utcai üzletsor folytatásának, s ugyanakkor a Honvéd tér, illetve az egyetemek, klinikák felé gyalogos útvonalnak is. Így válik majd a tér a belváros új, második fókusza. vá, egyensúlyt teremtve az ugyancsak intézményegyüttest magába foglaló Széchenyi térrel. Lépést és léptéket váltó korunk városrendezőinek elóre kell gondolkodniuk. A Dugonics tér rendezésének ezért vált mostanában egyik lelkiismereti kérdésévé: szabad-e régi korok hangulatát órzö, műemléknek tartott, vagy- legalábbis a városlakók emlékezetében annak számító házakat, utcasorokat bontásra ítélni. (Például a Sulkovszky-kúrlát, amely ugyan évek óta nincs már a védett műemlékek listáján, de amelynek "bontása láttán mégis sokan emlegetik Vara ót vagy akár Sopront: ott bezzeg tisztelik a múltat!... Csekély vígasz, hogy a múzeum megvásárolta a házkaput, s remélhetőleg a nagyáruház tervezői megtalálják a helyét is az üj épületben.) A városrendezőknek tehát számolniuk kell azzal, hogy a városmag, a központ-nem csupán geometriailag kijelölt hely, hanem funkciók együttese, egymást kiegészítő, s megerősítő együttese. Szerencsére örököltünk tartalékterületeket, melyek tartalommal feltöltése — a kor igényei szerinti lépésváltással — mai gondjaink — vagy örömeink — egyike. Elődeink nem voltak szűklátókörűek (ezért használhatnak most intézményeink régi lakóházakat, s fordítva is igaz a képlet), s ez tanulság lehet a mának ls: a várostervező vagy megőriz területeket azoknak az intézményeknek, amelyek szükségességéről most még nem tudhat, esetleg nincs megfelelő prognózisa; vagy pedig olyan épületeket hoz létre, amelyek lehetővé teszik az utólagos átalakítást A kitérőnek tűnő gondolatsor azért kívánkozott ide, mert a közvélemény gyakran ítélkezik a tervezőkről, mondván: tőlük függ, mi épüljön — esetünkben — a rajtuk múlik. A tervező segíthet Dugonics téren. Pedig ez nem — a maga speciális ismereteivel — az igények feltárásában, megfogalmazásában. Területszerzési, pénzügyi, építéstechnológiai kötöttségek között kell aztán azt a megoldást fellelnie, amely az adott körülmények között az optimális, de úgy, hogy egyúttal biztosítsa az átmenetet a városrendezési koncepció (legyen a Dugonics tér a bevásárló központ folytatása) és a konkrét igény között (hány négyzetmétert kell beépítenie, s mi módon). De gondolnia kell arra is, hogy — maradjunk a nagyáruháznál — az Tarnai István (SZTV) elképzelésének makettje: a nagyáruház Hogyan fogalmazódnak hát az Igények tervvé? Egy-egy adott kérdésre többféle válasz adható, s az országos, vagy helyi tervpályázatok épp ezt a célt szolgálják: a lehetséges módozatok közül szűrik ki az alkalmatost. Az országos pályázatra beérkezett alkotások egy-egy sikeres részletmegoldását ls figyelembe véve a győztes tervezókollektiva — vezetője Iványi László — kapott megbízást a Jókai utcai nagyáruház tervezésére. Olvasóink emlékezetébe idézzük — a makett képével ls —, hogy az 500 négyzetméteres ABC-áruházat, az 1600 négyzetméteres vasáruüzletet, a cipő, ruha-, textilfélék árusítására berendezett területet, a teraszos nappal önkiszolgáló, este hagyományos — éttermet és eszpresszót (éjszaka bárt), népművészeti- és könyvüzletet, automata mosószalont, szőrme és óraékszer üzletet, fodrászt, s még néhány kisebb egységet magába foglaló kereskedelmi együttest Jelöli a nagyáruház elnevezés, melynek földszintjét fedett sétálóiutca — passzázs — osztja meg. (A tér rendezésének, a nagyáruház tervezésének azt a követelményét, hogy elsősorban a gyalogosokra tekintettel meghosszabbodjék a Kárász utca, a tervpályázatra beküldött szegedi alkotás is megvalósította. Az SZTV Tarnai István vezette kollektívájának makettjét ugyancsak bemutatjuk olvasóinknak.) A BUVATI terve kedvez a'nézelódóknek is: a fedett utcácskákat kirakatok határolják, fis összehasonlításul: a Centrum áruház alapterülete a raktárakkal együtt 5500 négyzetméter, a nagyáruházé 10 ezer 200 négyzetméter lesz. S ehhez még nyugodtan hozzáadhatjuk a Dánl utca sarkán megépülő Domus-áruházat is, amely lényegében meggyógyítja a szegedi bútorellátás krónikus betegségét: láthatóvá teszi az áruválasztékot. Mert találhat ám már ma is alkalmas bútortípust ki-ki kedve szerint, ha van türelme, B ereje a zsúfolt raktárakban keresgélni. Az új bútoráruház árusítási rendszere a minta szerinti értékesítésen alapul, a Domus-hálózatban kapható valamennyi típust kiállítják az eladótérben, s a vevő kívánsága szerinti színben és összeállításban központi raktárból szállítják házhoz. Ennek megfelelően a Domus földszintje öeszefüggó kirakatnak számítható, az utcától elIványi László (BUVATI) elfogadott tervének makettje: a nagyárubáa választó üvegtáblák bepillantást engednek az eladótér legbelső pontjára is. Az emeleti eladótér már ablaktalan, ott kapnak helyet a lakástextíliák, szőnyegek, világítási és lakásdekorációs cikkek, az üvegek, porcelánok, amelyeknek nagy része kizárólag a DomiK-rendszerben kapható. Az áruházban helyet biztosítanak a különféle szolgáltatások (tanácsadás, garanciális javítás, reklamáció, tapétázás, OTP-hitel, képes árjegyzék árusítása) ügyintézőinek is. A tervezők és a területei őkészítók szerint a DÉLÉP az idén hozzákezdhet az alapozáshoz. (A kiviteli tervdokumentáció elkészülte előtt is bemutathatjuk már olvasóinknak legalább az áruház homlokzati rajzát, a kis-Dugonics térre néző főbejáratát.) Mindkét áruház tervezőinek azt diktálta a belváros beépítési terve, hogy a közvetlen szomszédságban megmaradó házakhoz simítsák, illesszék elképzeléseiket. Régi és új épületek egységét teremtik meg, a Szegedre oly jellemző eklektikus utcaképet őrzik így az áruházi tervek, s alkalmazzák egy másik pályázat, a tér Lenin körűt felőli részének közlekedési rendjére született elképzelések eredményeit is. Az összhangon múlik Aimíg nem lámpa adta a zöld utat a járműveknek és a gyalogosoknak, bizony csak üggyelbajjal, hosszas várakozás után vállalkozhatott az ember az átkelésre a tér körűt felőli oldalán. Megállóból elinduló autóbuszok, egymás segítő szándékában bízó autósok, villamosok két irányból, gyalogosok a lehető legrövidebb úton — pillanatkéocrnu x . i* ti,^ ' xí \ pek voltak ezek a Dugonics tér „lámpa előtti"' korszakából. Aztán Ideiglenesen — éppen az áruházakra, a körúti villamos kétvágányűsftására tekintettel, átmenetileg — mégiscsak átalakult itt a közlekedés rendje. Az alapvető kérdésekre ekkor még csak keresték a választ a forgalom tervezői és szervezői. A Szegedi Tervező Vállalat is ezért hirdetett nemrégiben házi pályázatot, hogy tervezőitől javaslatokat, tippeket, dé évtizedekre szóló ajánlásokat is kérjen. A pályázatok természetéből adódóan sokféleképpen fogalmazódtak meg végülls a tervezői elképzelések, ám közös tulajdonságuk, hogy a szegedi adottságokat figyelembe vették, s nem akartak többet, mint amennyit meg tud valósítani a" város. Mert persze lehetne itt gyalogos aluljárórendszer (ha a talajviszonyok alkalmasak volnának), vagy közúti felüljáró (ha „elviselné" a városkép és a pénztárcánk), de a valóságot minek szépíteni: ennyire nagyvonalúak még nem lehetünk. A kéreg alá vitt villamos helyett a kétvágányút kell választani, s a trolira is legfeljebb az előzetes elképzelések fogalmazódhatnak ma még. De mert azt tudják már a szakmabeliek, hogy a két áruházat, a téren levó intézményeket, üzleteket a sétatér-jelleg megőrzésével kell majd kiszolgálni, áruval feltölteni, (tehát a hátsó, párhuzamos utcák felól), de ahol erre elegendő hely van, a parkoló autókat is be kell engedni (például a Domus bejárata elé, akisDugonics térre), s ugyanakkor az átmenő forgalomnak, a belvárosba tévedt idegennek is lehetőséget kell adni a továbbjutásra — szóval ezek a számításba veendő tényezők már befolyásotokká is válnak. És nem hagyható figyelmen kívül a szabadtéri játékok közelsége, s hogy a Lenin körút átépítésével is hamarosan eljutnak a hétutas kereszteződésig. Mérlegre kell hát tenni mind a hetet, melyik a súlyosabb, melyik kapjon „Átmenő forgalom tilos", „Behajtani tilos" vagy „Főútvonal" táblát. A tervpályázat legjobb elképzelései már az évekkel későbbre megálmodott, és közúti forgalom nélküli belváros forgalmi rendjébe is beilleszthetők. Akkor a Lenin körút határrá válik, tovább a Tisza felé már csak az erősen korlátozott forgalmat engednék be, a nap meghatározott óráiban. S akkor a Dugonics térnek már a 4-es . és a Tolbuhin sugárúti villamos összekapcsolásához ís helyet kell adnia, e az 55-ös úton a városközpont felé tartókat is „osztályoznia" kell, a Petőfi Sándor sugárút, a Centrum Áruház és a klinikák felé. Szóllősy György (KERTI) teivezl a Doni US Áruházai Uopka János (SZTV) közlekedési tanulmányterv enék makettje S hogy a város szerkezetéből ezúttal kiragadott példákban, a Dugonics téren miképpen válthatják valóra a városrendezők, az építészek, a közlekedéstervezők és a város döntésre felhatalmazott vezetői az elképzeléseiket, az legfőképpen az összhangon múlik. Az egymástól időben sem lemaradó, a rejtett összefüggésekre, kapcsolódásokra is figyelő tervek ugyanis a papírformából úgy léphetnek ki, úgy formálhatják újjá a várost — őrizve mégis Szeged múltját, hagyományait, a hangulatát —, hogy összhangot teremtenek a tervezési fázisok, s a düntésmechanizmus egyes lépései között. De ez már igazán nem csak a tervezőkön múlik. PALFY KATALIN