Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

4 Kedd, 1977. január 25. r Ünnepi egységgyulés a munkásőrök megyei törzsénél Kitüntetések* elismerések Á Csongrád megyei munfcásőr-alakulatok ünnepi egységgyűléseinek sorozata vasárnap délelőtt a megyei törzs egységgyűlésével folytatódott, Szegeden. A fegyveres erők klubjában tartott ünnepi egységgyűlés elnökségében foglalt helyet az MSZMP Csöng, rád megyei bizottságának képviseletében Gyárfás Mihály, a pártbizottság osztályvezetője, a megyei tanács képviseletében Szabó G. László elnökhelyettes, továbbá a társ fegyveres erők képviselői. A vendégeket és az ünnepi egységgyűlésre felsorakozott munkásőröket Huszka Márton, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese köszöntötte. Ezt követően Mákos István megyei parancsnok mondott ünnepi beszédet Elsőként arról szólott, hogy ezekben a hetekben népünk és pártunk figyelme a szokásosnál is jóval nagyobb mértékben fordul a munkásőrség felé. Szól e figyelmesség a 20 éve született testületnek, de szól a munkásőri pártmegbízatás elismerésének is. Mert e megbízatás a szocialista internacionalista hazafiságból táplálkozik. Kifejezője a szocialista társadalmi rend, a Szovjetunió, a szocialista országok melletti feltétlen elkötelezettségnek. A munkásőregységek az elmúlt két évtizedben Csöng, rád megyében is az építőmunkában való kitartó helytállás mellett nagy harci katonai tapasztalatokra, tudásra tettek szert Elmondotta a megyei parancsnok, hogy a Csongrád megyei alapítók közül 230-an még ma is szolgálatot teljesítenék, 175-en pedig tartalékos munkásőrök. A megyei törzsben jelenleg is 21 alapító munkásőr teljesít szolgálatot. Automata gyártja a teavajat Teljesítménye: óránként tíz mázsa A Zala megyei Tejipari Vállalat zalaegerszegi központi telephelyén NDK. gyártmányú vajgyártó gépsort állítottak termelésbe. Az automatizált gépsor óránként tíz mázsa, az eddi. ginéi jobb, úgynevezett teavaj minőségű terméket állít elő. A vállalat eddigi vajgyártó berendezései — nagy fizikai erő kifejtése mellett is — ennek a teljesítménynek csupán a felére voltak képesek. Az új gyártósor megkíméli az ott dolgozókat — főképpen a nőket — a nehéz fizikai munkától. A gépsor önmagát kiszolgálva, folyamatosan gyártja, adagolja, s csomagolja is a vajat (MTI) Meghalt Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után január 22-én elhunyt az 1902-ben született Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyisége, vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi miniszter, volt országgyűlési képviselő, Népköztársaságunk volt varsói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosszú ideig Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pénteken) 14 órakor, katonai tiszteletadással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt munkatársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Magyar Partizán Szövetség • Révész Géza Sátoraljaújhelyen született. Tizenhárom éves korában már dolgozott — Budapesten, az ezüstárugyárban —, s rá egy esztendőre tagja lett a budapesti Ifjúsági Egyletnek. 1918-ban belépett a Kommunista Pártba, részt vett az Ifjúmunkás Szövetség megalakításában. 1919 februárjától az ifjúmunkás központban dolgozott, majd a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. Emigrációs évek következtek Ausztriában, Csehszlovákiában. A húszas évek elején hazatért Magyarországra, illegális pártmunkára; 6 mint függetlenített pártmunkás dolgozott a KIMSZ-ben. 1923-ban elfogták, és tízévi fegyházra ítélték, a rákövetkező év novemberében azonban fogolycserével a Szovjetunióba került Itt a Külügyminisztériumban, majd a Lenin Intézetben tevékenykedett, közben elvégezte a moszkvai műegyetem hadiipari egyetemét. 1934-től 1943-ig a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumában dolgozott, 1944-ben a magyar partizániskola vezetője, a fronton a magyar párt képviselője lett A felszabadulás után tuiiaút tanasztalatait magas beosztásokban kamatoztatta: 1945-től a pártközpont osztályvezetője, 1947 novemberétől varsói nagykövet, 1948-tol altábornagyi rangban a néphadsereg főcsoportfőnöke, majd 1954 és 1957 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1957. március 1-től pedig honvédelmi miniszter volt 1957 júniusában, majd 1959. ben az MSZMP Központi Bizottságának tagjává választották. 1960-ban nevezték ki a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetévé, ebben a beosztásban dolgozott 1963 decemberéig, nyugdíjba meneteléig. 1958-ban választották Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselőjévé, s 1975-ben — a párt XI. kongresszusán — újból a Központi Bizottság tagiává. Hosszú ideig volt az MSZBT alelnöke, legutóbbi kongresszusa óta az országos elnökség tagja. Tevékenységét számos magas kitüntetéssel ismerték el. kétszer kapta nieg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, kitüntették egyebek között a Szocialista Hazáért Érdemrenddel és a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének L

fokfaatamL A parancsnok ezután a megyei törzs elé állított 1976. évi kiképzési, politikai, nevelési feladatok teljesítését értékelte, megállapítva, hogy a megyei törzs, valamennyi egység és szakaszegység eredményesen hajtotta végre a kiképzési tervekben előírt követelményeket: a harckészültséget fenntartották és továbbfejlesztették. Kihirdette az egységek között folytatott szocialista verseny eredményeit A következőkben dr. Teiszl István megyei parancsnokhelyettes ismertette az országos parancsnok díszparancsát amely a Csongrád megyei törzsben szolgálatot teljesítő munkásőrök számára kitüntetések adományozását rendeli el. A 20 éves szolgálatért kitüntetést adorriányozta az országos parancsnok: Berta Ferenc, Farkas Vilmos, Térjék Mihály, Huszka József, Katona Lajos, dr. Korom Mihály, Kocsis István, Lőrincz György, Németh István, Novoszát László, Nyári János, Papp Tibor, Perecz Albert, Rácz K. László, Szabó János, Székely Mátyás, Szilágyi Jó. zsef, Tóth József, Vér István és Zöldi Imre munkásőröknek. A 15 éves szolgálatért kitüntetést kapták Ábrahám József, Ger a Sándor, Hajdú Nándor, Hrabovszky András, Kothencz József, Nyári Ernő, Peczák János, Sebő J. Zoltán, Steinbach Sándor, Vlasicft Kálmán, Hegedűs László és Erdélyi József munkásőrök. A szolgálati érdemérem kitüntetést 10 éves szolgálatért Borka Árpád, Csányi József, Jámbor Jánosné, Kocsis Pál, Kószó Ferenc, Mihaleczki Béla. Pioker Lajos, Széli József és Takács Imre munkásőrök kapták, ötéves szolgálatért emlékjelvényt négy munkásőrnek adományozott az országos parancsnok. Az elmúlt kiképzési évben végzett eredményes munkájáért a megyei parancsnok összesen 8 munkásőrnek adományozott kiváló parancsnok, illetve kiváló munkásőr jelvényt. A megyei pártbizottság nevében Gyárfás Mihály köszöntötte a munkásőröket, az alapítókat, akik 20 évvel ezelőtt rendkívül nehéz körülmények között fogtak fegyvert, s azóta is becsülettel teljesítik ezt a nehéz és fontos pártmegbizatást. Köszöntötte a kitüntetetteket, s arra kérte őket, továbbra is álljanak példaképül a fiatalok előtt. Felidézte az első eskütételt, az első egységgyű léseket, azt az időt, amikor az első munkásőrök megjelentek a gyárakban, a munkahelyeken. Az ünnepi egységgyűlés kedves jelenete volt, amikor Szak ter Gyula ezredes, a fegyveres erők szegedi klubjának parancsnoka a társ fegyveres erők ajándékát. Cserjés János „Három nem zedék" című, fából faragott domborművét adta át Mákos Istvánnak a 20. évforduló emlékére. Az ünnepi egységgyűlés az Internacionálé akkordjaival fejeződött be. Előrelátás a párfnttiitkában M

inden párttitkár, vezetőségi tag, bizalmi tanúsíthatja: tennivaló mindig akad elegendő. A történések, a feladatok egymást követik; állandóan szükséges valamiben állást foglalni, intézkedni, egyetérteni, kezdeményezni. A pártmunka hétköznapjait ezek az — egymagukban általában nem „világrengető" jelentőségű — események, cselekedetek töltik ki, s töltik meg tartalommal. Így természetes, s így is van rendjén. Csak az ilyen konkrét, gyakorlati, operatív tettek révén érheti el a pártszervezet, hogy valóságos befolyásolója, s ne csupán utólagos regisztrálója legyen a mindennapi munkának. Az ilyen tettekre való törekvés ma általános a pártmunkában. Igaz, még a minap is hallottam olyan alapszervezeti titkárról, aki keserűen panaszolta, hogy hónapok óta képtelen egy érdemi megbeszélést összehozni a három műszakban dolgozó KISZ-titkárral, s a megoldást abban látta, hogy ezentúl csak egy műszakban dolgozókat válasszanak mozgalmi funkciókba. A tehetetlenség effajta siralmas példája azonban ma már — nyugodtan mondhatjuk — inkább megcsodálni való kuriózumnak számít; a jellemző a tettrekészség, az operativitás. Fenyeget azonban egy másfajta — s kuriózumnak, ritkaságnak még távolról sem nevezhető — veszély. S ez a szükséges gyakorlatiasságnak prakticizmussá torzulása, a beleveszés a mindennapok részleteibe. Az ügyek áradása ugyanis könnyen elsodorhat. S ez azzal a következménnyel jár, hogy az események kezdik irányítani a pártszervezetet, ahelyett, hogy az irányitanár a történések menetét. A pártszervezet azzal foglalkozik, „ami jön", ahelyett, hogy az történne, amit a pártszervezet célul tűzött. Ez utóbbihoz mindenekelőtt arra van szükség, hogy a pártszervezet törekedjék távlatokban gondolkodni. Elismerem, erre nem mindig könnyű időt találni, erőt fordítani. Hányszor lehet hallani pártmun. kásoktól: „Bizony, jp lenne olykor csak azzal foglalkozni, hogy elgondolkodunk a teendőkőn, latolgatjuk a lehetőségeket, megpróbáljuk kikövetkeztetni a távlati követelményeket, de erre marad a legkevesebb idő." Ám ha nehéz is rá időt és erőt találni, elengedhetetlen, megkerülhetetlen, szükségessé válik. A pártmunka hatékonyságának, színvonalának távlataikkal való egybevetése. • A pártszervezetek munkastílusának, munkarendjének van jó néhány eleme, amely önmagában is tervszerűségre kényszerít, a prakticizmus ellen hat. Ilyen nem utolsósorban a munkatervek készítésének rendje, vagy az éves beszámoló taggyűlések rendszere. Ám nem kevés tapasztalat tanúsítja, hogy a különféle üléstervek, intézkedési tervek, cselekvési programok önmagukban még nem mentenek meg a prakticizmustóL Léteznek rutinra épülő, minden érdemi átgondolást nélkülöző munkatervek éppúgy, mint csupán a múltat regisztráló, a jövővel nem számoló beszámoló taggyűlések. S éppenséggel az sem ritka jelenség, hogy a gazdasági vezetés cselekvési programja konkrétan és a perspektivikus kihatásokat érdemben számításba véve jelöli meg a feladatokat, a pártpolitikai munka ehhez kapcsolódó terve viszont mindössze néhány üres általánosságra- szorítkozik. Pedig a gazdasági folyamatok politikai előmozdítása, alátámasztása a legkevésbé sem nélkülözheti az átgondoltságot, a perspektivikus látásmódot. Figyelemre méltó tapasztalat például, hogy a mai körülmények között egy-egy intézkedés ésszerűsége gyakorta nem értékelhető önmagában, illetve hatékonysága csak a későbbiekben érzékelhető. Emiatt az ilyen lépéseket kezdetben jó néhányan ésszerűtlennek tüntetik fel. A pártszervezetnek nagy feladatai vannak az ilyen problémák tisztázásában, az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megértetésében. Erre azonban csak akkor képes, ha a mánál előbbre tud látni. Azt is tudjuk, hogy a fejlődés bonyolultabbá, összetettebbé vált, s egyes részelemei olykor ellentmondásba is kerülhetnek egymással. Ezért valamely kérdés megoldásánál a más területre vonatkozó hatásokat is ajánlatos számításba venni, különben mai döntésünk könnyen keresztezheti azt, amit egy másik problémával kapcsolatban holnap kell elhatároznunk. S ha a pártszervezet ezzel nem számol, ha nem gondolkodik előre, furcsa helyzetekbe bonyolódhat. Az egyik nap a közművelődési teendők tárgyalásakor például a munka melletti tanulás minél nagyobb mértékű kiterjesztése mellett tör lándzsát, a következő alkalommal a munkaidő jobb kihasználásának lehetőségeit kutatva, viszont ezzel eljenkező módon, a tanulmányi szabadságot igénylők számának korlátozása mellett foglal állást Az ilyenfajta és hasonló szélsőségeket csak úgy lehet elkerülni, ha a pártszervezet nem csupán azt tartja szem előtt, amivel az adott pillanatban éppen foglalatoskodik, hanem komplex módon igyekszik áttekinteni az összefüggéseket, az okok és következmények láncolatát. S

ok jő, követendő példája akad már ennek. Szólhatnék arról a gépipari üzemről, ahol a pártszervezet nem általános igazságok hangoztatásával támogatta bizonyos elavult gépek kiselejtezését és az új, korszerű berendezések jó kihasz. nálását. Ellenkezőleg: átfogó tervet készített, amelyben konkrétan és pontosan számba vette, milyen tendői lesznek az intézkedések értelmének megmagyarázásában, a szakmai továbbképzés előmozdításában, az összeszokott kollektívák szükségessé vált megbontásából következő feszültségek eloszlatásában. A szerkezeti változtatások, a műszaki fejlődés ezen a helyen éppen . azért nem okozott nagyobb zökkenőket az emberi viszonyokban, mert a pártszervezet nem prakticista módon, hanem átfogó koncepció alapján foglalko-zott az ilyenkor felmerülő problémák százaival. Az élet immár minden területen ilyen szemléletet, ilyen munkastílust igényel. Tartós sikerre ma már csak ez vezethet. GYENES LÁSZLÓ Előszállítások Az év első heteinek szállítási tapasztalatai igen változók. általában azonban megállapíható, hogy a fuvarhiány kisebb, mint tavaly ilyenkor volt. A MÁV véleménye szerint a fuvaroztatók jobban élnek az előszállítás lehetőségével. A Volán Tröszt is arról adott számot, hogy az ÉVM-vállalatok a tavalyinál több munkát adnak a teherautóknak. Kísérlefi tárolás — széndioxiddal A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézetében sikeres kísérleteket végeznek a kukorica tárolására. Évek óta gond — különösen az iparszerű termesztésben résztvevő gazdaságokban — az őszi kukoricabetakarítás ideién, hogy a nagy mennyiségű takarmány a magas nedvességtartalom miatt nem szállítható azonnal száritóba vagy tárolóba, s az átmeneti tárolás idején a ters&ufcea sok kár keletkezik. A kutatók tavaly ősszel több termelőszövetkezetben kísérleteke* kezdtek a kukorica fólia alatti tárolásával. A fóliatakaró alá — az erjedés és romlás megakadályozására — széndioxidot fúvattak. A tapasztalatok igen kedvezőek: a fólia alatt a hőmérséklet nem emelkedett 8 fok fölé, s a széndioxid minden erjedést és romlást megakadályozott a silókban, _ gaggassasp Kii v ' ~ á\ lilllÉ; • * •• ' • '• ' ii A Az Albertfalvai Cérnázó Üzem többek között grumiabroncsbetétszöveteket készít E termékből az osztrák Semperit* _ ceguek ls szállítanak. Képűnkön: részlet a fonodából