Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

30 Szombat, 1977. január 22: Eltemették Dzsemal Bijedicset • Belgrád (MTI) Pénteken Szarajevóban nagy részvét mellett, magas rangú párt- és állami, vala­mint a köztársasági és he­lyi vezetők és több ezres tö­meg jelenlétében búcsúztak el Bosznia-Hercegovina fő­városának új temetőjében Dzsemal Bijedicstől és fele­ségétől. A gyászünnepség megkez­dése előtt a koporsókat az ország kiemelkedő vezetői, köztük Vidoje Zsaxkovics, az államelnökség alelnöke, Klro Gllgorov, a szövetségi képviselőház elnöke és Szta­ne Dolanc, a JKSZ KB el­nökség végrehajtó bizottsá­gának titkára saját kezűleg helyezték el az ágyútaloa­l<on. Emlékbeszédet az ál­lamelnökség nevében Vidoje Zsarkovics, a szövetségi végrehajtó tanács nevében pedig Anton Vratusa alelnök mondott. A gyászmenet élén u tragikus körülmények kö­zött elhunyt házaspár há­rom gyermeke haladt. Az utolsó tiszteletadás vé­gén a két koporsót a jugö­szl4v néphadsereg alakula­tainak díszsortüze és a gyászinduló hangjai mellett bocsátották le a sírba. Aleksze) Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke több szovjet állami és pártvezetővel együtt pén­teken részvétlátogatást tett Jugoszlávia moszkvai nagy­követségén Dzsemai Bije­dics tragikus halálával kap­csolatban. Magyar vezetők részvét­látogatása a budapesti jugoszláv nagykövetségen Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköz­társaság külügyminisztere és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője pénteken délelőtt lá­togatást tett a jugoszláv nagykövetségen. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében ki­fejezték részvétüket dr. Vi­tomir Gasparovics nagykö­vetnek Dzsemal Bijedics, a JSZSZK szövetségi végre­hajtó tanács elnöke tragikus elhunyta alkalmából. Cyrus Vance Moszkvába utazik Magyar államférfiak Üdvözlő távirata a* USA elnökéhez # Budapest, Washington (MTI) Losonczl Pdl, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte James Earl Cartert az Amerikai Egyesült Államok elnökévé történt be­iktatása alkalmából. * Az amerikai szenátus elfo­gadta az új Carter-kabinet tagjainak legnagyobb részét, egyelőre azonban három ki­nevezést még nem hagyott jóvá. Ez utóbbiakat azért nem, mert a testületen belül a kinevezendőknek ellenfe­leik vannak. Akiknek várniuk kell a megerősítésre, a következők: Griffin Bell igazságügymi­nlszter-jelölt, Joseph Califano egészségügy-, oktatásügyi és népjóléti miniszterjelölt, és Ray Marshall munkaügyi mi­niszterjelölt. * Cyrus Vance, az új ameri­kai külügyminiszter március­ban moszkvai utat tervez, hogy az új SALT-megallapo­dásról tárgyaljon — jelen­tette pénteken a Washington Poat. A kormányforrásokra tá­maszkodó értesülés szerint Vance március végén szeret­ne Moszkvába látogatni. Vance külügyminiszter egyébként februárban közel­keleti körutat tervez, míg Mondale alelnök már vasár­nap utazik: Carter megbízá­sából felkeresi az USA veze­tő nyugat-európai szövetsé­geseit, a NATO brüsszeli központját- és Japánt. Carter beszéde reménykeltő Kommentár Georgij Arbatov akadé­mikus, a moszkvai Egyesült Államok és Kanada Intézet (SZSA) igazgatója aTASZSZ tudósítójának adott nyilat­kozatában kommentálta Car­ter elnök beiklatiisi beszédét. Carter beiktatási beszédét reményt keltőnek nevezte a szovjet szakértő. Kétségtelen — mondotta —, hogy nehéz csupán a beiktatási beszéd­ből megítélni az elnök maj­dani külpolitikáiét. Már a beiktatási beszédből is kide­rült azonban, hogy az új amerikai kormányzat kész előmozdítani a nemzetközi politikai légkör megjavítását, és ezt a törekvést minden jó­zan gondolkodású ember mély megelégedéssel nyug­tázhatja. Ami a Szovjetunió külpo­litikai céljait illeti, azok vi­lágosan kifejezésre jutottak Leonyid Brezsnyev tulai be­szédében. Mint Leonyld Brezsnyev kiemelte, készek vagyunk arra, hogy az Egye­sült Államok új kormányza­tával együtt új, nagy lépést tegyünk előre az országaink közötti kapcsolatok terén. A szovjet és az amerikai kormány elsőrendű feladatá­rak nevezte Arbatov akadé­mikus a hadászati fegyver­rendszerek korlátozásáról szóló egyezmény előkészüle­teinek befejezését — a Vla­gyivosztok i megállapodás alapján —, mielőbbi megál­lapodás elérését a közép­európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről, valamint hatékony intézkedé­seket a közel-keleti tűzfészek felszámolására. 1972 minőségi változás kez­dete volt mind a szovjet­amerikai kapcsolatokban, mind pedig az enyhülés lég­körének megteremtésében, j'in k egyik fő eredménye a i ik.eáris háború veszélye­itek csökkentése — folytatta Georgij Arbatov, A nehézségek ellenére — folytatta a szovjet amerika­szakértő — úgy gondolom, hogy jók a kilátások a két ország kapcsolatainak kedve­ző alakulására. E kilátások megvalósulása mindkét fél­nek közös érdeke a nukleáris háború megelőzése és a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se terén. Az enyhülés kérdéseiben létrejött szovjet—amerikai együttműködés új távlatokat nyit olyan globális problé­mák megoldásához is, mint az energetikai, az élelmiszer­ellátási, a környezetvédelmi, az óceán- és űrkutatási prob­lémák. Ezek 10—15 év múlva elsőrendűek lesznek, és sok mai problémánk hozzájuk képest könnyűnek tűnik — fejezte be nyilatkozatát Geor­gij Arbatov. RÁDIÓTELEX MAGYAR KITÜNTETÉS SZOVJET TUDÓSOKNAK Marjai József, moszkvai magyar nagykövet pénteken átnyújtotta a Magyar Tudo­mányos Akadémia tiszteletbeli tagjaivá megválasztott szov­jet tudósoknak a tagságukat igazoló oklevelet. A Magyar Tudományos Akadémia 1978. májusi közgyűlésén Kilenc szovjet tudóst választott tisz­teletbeli tagjává. Kpzülük most heten kapták meg az erről szóló oklevelet. KIJÁRÁSI TILALOM Egyiptomban a kétnapos népi megmozdulások után kissé enyhült a feszültség. Továbbra is érvényben van a kijárási tilalom. Kairóban a tereken, a Nílus hídjai­nal és a kormányhivatalok épületeinél változatlanul páncélautók, harckocsik, va­lamint katonákkal megra­kott teherautók vannak. CORVALAN ELUTAZOTT SZÖFIÁBÚL Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, aki Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a Bolgár Államtanács elnöké­nek meghívására hétfő óta tartózkodott Bulgáriában, pénteken délelőtt elutazott Szófiából. RICHÁRD RHODESIÁBAN TÁRGYAL Ivor Richárd, a genfi Rho­desia-értekezlet brit elnöke pénteken Salisburyben meg­kezdte tárgyalásait lan Smith kormányfővel. Az an­gol diplomata a Rhodesia jövőjével kapcsolatos leg­újabb brit javaslatokat fejti ki tárgyalópartnerének. A Smlth-rezsim főnökének pártja, a Rhodesiai Front parlamenti frakciója szerdai ülésén értésre adta, hogy csak a Kissinger által elő­terjesztett tervet tartja el­fogadhatónak. ÜLÉSEZIK A LEMP KB Pénteken délelőtt megkezd­te munkáját a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának plenáris ülé­se. A hatodik plénum témá­ja: a mezőgazdaság és ál­lattenyésztés termelése fej­lesztésének feladatai és a mezőgazdasági tartalékok jobb kihasználása. Társadalmi erőkkel a fegyverkezési haisza megszüntetéséért Kállai Gyula nyilatkozata • Budapest (MTI) Péntek délután visszaérke­zett Budapestre az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságá­nak küldöttsége, amely Kál­lai Gyula elnökkel az élen Moszkvában tárgyalásokat folytatott az európai bizton­ság és együttműködés szov­jet nemzeti bizottságának vezetőivel. Kállai Gyula megérkezése után a repülőtéren nyilatko­zott az MTI tudósítójának a szovjet fővárosban folytatott kétoldalú megbeszélésekről. Elmondta, hogy eddig is sok­rétű volt a kapcsolat a két nemzeti bizottság között, át­fogóan azonban most tekin­tették át először a testület munkáját, tapasztalatait, a következő időszak feladata­it. A Szovjetunióban a nem­zeti bizottság számos mun­kabizottságban végzi opera­tív társadalmi és politikai tevékenységét, s e testületek működésével is alkalma volt megismerkednie a magyar küldöttségnek. — Tárgyalásainkon — hangsúlyozta Kállai Gyula — egybehangzóan állapítot­tuk meg: jó lehetőségek van­nak arra, hogy az európai biztonság és együttműködés szocialista országokban mű­ködő nemzeti bizottságai szélesítsék, és tovább mélyít­sék kapcsolataikat a kapita­lista országok Ilyen bizottsá­gaival. Az vezérei bennün­ket — mondta —, hogy vé­get vessünk azoknak a hi­degháborús rágalomhadjára­toknák, amelyekét bizonyos nyugati' körök még ma • ú> folytatnak a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. Megállapodtunk ajiban, hogy ezt a törekvést kl kell ter­jeszteni a tömegsze evezetek és -mozgalmak területére Is, hiszen az időnként még fel­feléledő hidegháborús hul­lám összeegyeztethetetlen a békés egymás mellett élés politikájával, A nyugati vi­lágban dolgozó — a mi bi­zottságainkhoz hasonló jel­legű — szervezetekkel közö­sen végzett munkánknak fontos célja, hogy minél szélesebb tömegekkel meg­értessük: korunk nagy nem­zetközi kérdéseit csak együtt­működve, közös erőfeszítés­sel tudjuk, megoldani. Gyenes András Düsseldorfban # Budapest (MTI) Düsseldorfba utazott Gye­nes András, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának titkára, hogy az MSZMP képviseleté­ben részt vegyen Max Rei­mann temetésén. A Ferihe­gyi repülőtéren az elutazás­nál jelen volt dr. Berecz Já­nos, a KB külügyi osztályá­nak vezetője. Elméleti * konferencia • Budapest (MTI) Január 18. és 30. között Budapesten — a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek részvételével — nemzetközi elméleti konferenciára ke­rült sor, a szocialista de­mokrácia egyes kérdéseiről. A konferencián részt vett a Bolgár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Ku­bai Kommunista Párt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kom­munista Párt és a • Szovjet­unió Kommunista Pártja képviselője. A konferencián Lakos Sándor, az MSZMP KB tár­sadalomtudományi intézeté­nek igazgatója tartott beve­zető előadást. Dér Endre: T rr r r Tuz es víz 10. Töprengése annyira fölkavarta, hogy megbé­kült benne a zokogás, és egyedül csecsemőkora érdekelte csak. amikor ő csúnya volt és félelme­tes, és az anyja félt tőle. Nagy, telített szívnek érezte a szivét, amely az egész mellkasát kitöl­tötte, akár ki tudta volna tapogatni: „Itt fáj bennem az anyám", és „Itt fáj a gyermekmúl-' tam"„ „Itt fáj az apám, aki megtagadott", és „Itt van Pötyi és Cika!" Pötyi és Cika... Kik ők?! Csakugyan testvé­rei lennének? Az ablakból Pötyi dugta kl a fejét, és elkiál­totta magát: — Gá-bor! Pötyi az északi szárnyon nyitotta ki az abla­kot, de senkit nem látott. — Gá-bor! — kiáltott mégegyet a kis erdő zú­gó sötétjébe, és várt, de nem jött válasz. Rette­gett becsukni az ablakot, elszakítani magától a külvilágnak azt a részét, amely, Gáborral össze, köti. Gábor — neve hallatára — megborzongott. Felidéződött benne Pötyi alakja, szürke szemé­nek csillogása. (Nekem is szürke a szemem. Egyszer Pötyi rámszólt, amikor Cikával együtt tornásztunk: — Olyan ruganyos a mozdulatod, mint Cikának! — Az jó — válaszoltam és nevettünk. Máskor Cika szólt ránk: — Ne rágjátok a szátokat! — Pötyi­vel egymásra néztünk akkor és mindkettőnknek föltűnt, hogy az alsó ajkunk eléggé duzzadt. — Szégyellem, hogy olyan érzéki a szám — men­tegetőzött Pötyi, mire én azt feleltem: — így BzépJ Gábor kiskabátban jött ki apját elkísérni, s most didergett. — Gá-bor! — egy elnyújtott kiáltás még, két­ségbeesett jajszó, vijjogó segítségkérés. A vasúti sínek mellett, úgy látszik, valaki tán. torog. Karácsony este van. Menekülő vagy ül­döző? A házba tart, vagy a házat figyeli?... Egyszerű ügynök, vagy gonosztevő, szerecsétlen hajléktalan, vagy,., üldözött bűnöző? — Idegen, idegen — ismételgette magában a vonzóvá lett fogalmat, s közben a tántorgó ide­gen a kezében tartott lámpával hol az úton vi­lágított meg egy tenyérnyi helyet, hol a ház lép­csőjét, egy-egy pillanatra. Gábor visszapillantott a fényforrás felé, de a sínek között imbolygó alakon kívül senkit nem vélt felfedezni. Alighanem ide Igyekszik a kúriá­ba az ismeretlen alak; ez a félreső ház szinte eleve elrendelt arra, hogy menedékül szolgáljon hányt-vetett sorsú embereknek. Apjából is tán maga a ház válthatta kl ezt az életformát, amikor életmenetét nem a csaladjá­tól, hanem a kódorgó idegenektől befolyásolva alakította ki. Pötyi egyszerűen nem volt az öregnél bekal­kulálva. Egy volt rendőr lánya, aki büszke arra, hogy az apja nem volt kicsinyes „adok-veszek" ügyek rabja, mindig nagy dolgok érdekelték; aki emberiségben és az emberség mércéje szerint gondolkodott (Mikor is mondta ezeket nekem Pötyi? Az ő apjának egyetlen nagy szerelme az anyja volt, az ő apját a hűség jellemezte.) Ez az, a hűség! Talán ebben a szóban summáz­ható az az érzéstömkeleg, ami eltaszít magától minden kiagyalt ostobaságot, amely egyedül ké­pes arra, hogy elviselhetővé tegye a hétközna­pokat. A hűség megnyugvást hozó és örömet adó, aranyfényű folt a homlokunkon. A hűség az, amely kizárja egy olyan múlt lehetőségét, amely npjában, katonatisztből vedlett ügynökben talán rögeszmeként keletkezett. Lehetséges, hogy apja egyszerűen nem nor­mális... Egzisztenciálisan összetört, nyugdíjából nem tudja fedezni a jöttmentek ellátását, fele­ségét eldobta magától, talán kínlódik miatta, ta­lán saját magával is meghasonlott, s ilyen drasz­tikus formában akar a világgal szembeszállni, ki­hívni maga ellen a hűséget, amit az emberek év­milliókon át őriztek a lelkük mélyén, és adtak át gyermekeiknek, hogy egyensúlyban tartsák az életüket. Gábor lélekszakadva kezdett a kúria felé ro­hanni, Pötyit akarta látni. Cikát akarta látni, és magához ölelni ezt a fájdalmasan szép világot, amelyet a hűséges szívűek váltanak meg a kár­hozattól. Márt ott állt a csigalépcsők tövében. A korlát a meggyfa vörösesbarna színét máig megtartot­ta. A lépcsők karfájára tette kezét. Fölfelé né. zett. Egy jól megtermett szúnyog úszott el az orra előtt egymagában, kényelmesen, szinte sú­rolva a fejét. A csigalépcső vörös deszkái nyekeregtek lába alatt. Pötyi mihelyst meghallotta a súlyo6 lép­teket a folyosó sötétjében, ujjongva sikoltotta: — Gábor! Egymás karjába zuhantak. Gábornak meggyő­ződése volt, hogy ez a megálmodott szereleni, Pötyi pedig mint egy csodát figyelte magában azt az érzést, amely már régóta benne bujkált, mégsem tudta nevén nevezni. Gábor zavartsága abban a percben tisztult ki, ahogy Pötyit átölelte. Az eddig benne kavargó szétesettség, lángoló biztonsággá váltott Magá­ban pontot tett minden zavaró gondolat végére. Belecsókolt a lány duzzadt alsó ajkába és bele­remegett. Jó. hogy fájni tud a lélek, megrázza egész valónkat, hogy utána fokozatosan ismét fi-, gyelhessünk egy ujjrezdülésünkre, nyakszirtünk elszorulására, lábunk cövekszerű megtorpanásá­ra, karunk menekülő görcsösségére, és utána észrevesszük a másikat, és ismét félni kezdünk magunktól. — Menjünk haza. drága, mi már összecsoma­goltunk — szólalt meg Pötyi suttogó hangon — Igen, haza fogunk menni. Hozzád! | (Vége.) «

Next

/
Thumbnails
Contents