Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

31 Szombat, 1977. január 22: 3 Vetélkedő traktorosoknak Képünkön: a rutinpályán A szegedi városi tanács és KRESZ-ből, műszaki isme­• járási hivatal mezőgazda­sági osztálya, valamint a vá­rosi közlekedésbiztonsági ta­retekből, a tűzvédelem és munkavédelem szabályaiból vizsgázott és gyakorlatban is rács traktorosoknak és von- bemutatta tudását a szövet­vetkezet ért el, a harmadik helyet a Tisza—Maros szög Termelőszövetkezet csapata szerezte meg. A szegedi já­rás versenyző szövetkezetei tató-vezetőknek rendezett ve- kezet géptelepén rögtönzött közül elsőként a mórahalmi télkedőt tegnap Tápén, a Ti­szatáj Termelőszövetkezet­ben. A résztvevő 14 csapat összesen 42 tagja már siker­rel szerepelt a termelőszövet­kezetek üzemi vetélkedőjén, a tegnapi középdöntőn rutinpályán. A szegedi ter­melőszövetkezetek csapatai Vörös Október Tsz, második' ként a deszki Maros, har­közül első lett és a döntőbe madikként pedig az ópuszta­jutott a Tiszatáj Tsz három szeri Arpárvezér Termelő­traktorosa, második helye- szövetkezet traktorosai Ju­zést az Űj Élet Termeíöszö- tottak a döntőbe. Működik Szegeden az új telefonközpont ÜJ telefonszámokat kell hlvnl a megyeszékhelyen ós a környező községekben Élnek a telefonvonalak, Szeged, 1977. január 21., húszkor érkezett az első táv­Üélután 4 óra. Heine Károly, hívás Budapestről. Kérték megkezdtük az előfizetők fel­» Szegedi Postaigazgatóság Rozgonyi Tibor lakásán levő hívását, a vonalak ellenőrzé­távközlési, műszaki osztályá- készülék kapcsolását és az új sét. n vezetője a város külön- telefonszámot. A beszélgetés böző pontjain, továbbá a kör- megtörtént. Volt olyan is, aki rtyező községekben levő sze- 16 perc eltelte után hívta a relöcsoportok vezetőinek következőket mondja: Szőreg, Tápé, Kiskundo­rozsma, Algyő Szeged város­részeiben levő készülékeket a tudakozót. Saját telefonjának szintén átkapcsolták. új száma iránt érdeklődött. Pénteken este 6 óra körül A feladatot kérem vég- mondván, hogy elvesztette a sok szegedi telefon-előfizető­nél csengett a készülék. A szerelők jelentették be, hogy rehajtani, s jelenteni az át- kiküldött értesítést. kapcsolás megtörténtét! Hónapokig tartó előkészü­let után hangzott el az uta- ...í" ... , , sítás. Szeged mindössze 10 után a szerelok azonnal hoz másodpercig maradt „süket", D Az átkapcsolás megtörténte megt°rtént az_átkapcsolás. zákezdtek az állomások el­. . . . - . lenőrzéséhez. Elsőként a kór­telefon nélküli. Vojnar László ... v A- • 1 Ll , hazak es gyógyintezetek at­Osztályvezető-helyettes első­nek a mentők számát tár­csázta. — Az űj szegedi telefon­központból beszélek, él a vo cal.. Mától kezdve Szegeden és környékén már az új telefon­számokat kell hívni. A gon­dos munka ellenére is előfor­dulhat számtévesztés, hiba. A posta ezért kéri az előfizető­Ezután következett a rend­őrség, a tűzoltóság, és sor­kapcsolására került sor. A fertőzőkórház vonalai 10 perc eltelte után már működtek. ... , , - A klinikáké pedig néhány ket- h.ogy az észlelt rendel­" perc múlva használhatók voí- ^nessegeket vagy hibakat je­tak. A Szeged környéki közsé­enességeket vagy hibákat je­lentsék a hibabejelentőnek a 03 telefonszámon. Hét végén általában keve­ban egymásután minden két- gekből, Kistelekről, Móraha- sebb a telefonbeszélgetés. Az jegyű, úgynevezett speciális lomról, Röszkéről, Deszkről szám. Nyolc perc elteltével Szalai Péter, Honti Ferenc, amikor az Papp János a következőket Pék József és Nagygyörgy csúcsidőben jelenti: — A feladat első részét végrehajtottuk, az átterhelés Szegeden megtörtént... P E néhány szó jelentette többek között azt, hogy Sze-. geden 16 ezer érpárt átkap­csoltak a régi telefonköz­pontról az újra a posta sze­relői, és a BHG Szegeden tartózkodó munkásai. Néhány perc múlva Tarján város­részbe1 ie1 Keior­mán János, majd pedig Csóti Imre. Ók is arról tájékoztat­ták a munkát irányító bizott­ságot, hogy a nagy gonddal elkészített program szerint halad minden: elvágták a ré­gi központ kábeleit, s meg­kezdődött az új központ tizembe helyezése. Dr. Varga Dezső, a szegedi városi pártbizottság titkára elsőként fejezte ki elismeré­sét a munkában részt vevő szerelőknek, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak több órán keresztül, hogy Szeged tíj telefonközpontja bekap­csolódhasson az ország vér­keringésébe. És milyenek vagyunk mi? Felhívást közölt a posta, s kérte a lakosságot, hogy pénteken 16 és 20 óra között lehetőleg ne használja a te­lafonL És mi kíváncsiságból használtuk. Tizenhat óra Sándor jelentette: igazi próba hétfőn kezdődik. új központnak is bizonyítania kell! ."L / Ösztönző bérezés az építőiparban Az ÉVM 16 budapesti és szaki normák alapján mun­vidéki kivitelező és építő- kafázisonként minősítik a anyagipari vállalatánál két terméket, a munkát, s ami­éven át folytattak kísérlete- nőségi osztályozástól függő­ket a minőség javítására ösz- en nő vagy csökken a ke­tönző bérformák kialakítása érdekében. A legjobb tapasz­talatok összegzésének ered­ményeként megformált el­képzeléseket a minisztérium egyeztette más érdekelt tár­cákkal, országos hatáskörű szervekkel, az Építők Szak­szervezetével és a kísérle­tekben részt vett vállalatok­kal is. Ennek alapján je­lent meg most az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete a munka minősé­gi színvonalát növelő, ösz­tönző bérformák alkalmazá­sáról. Hazai és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó módszeren alapulnak az új ösztönző bérformak amelyeknek lényege, hogy a üfülönböző szabványok, tech­nológiai előírások és mű­Két taggyűlés között reset. M inden párttag tudja, milyen fontos szerepet tölt be az alapszervezet életében a taggyűlés. Az állásfogla­lásnak, a döntésnek ez a legfőbb helyi fó­ruma. De nemcsak a munka menetére gya­korol nagy hatást, hanem légkörével, szín­vonalával a kommunisták személyes tulaj­donságait is jelentékenyen formálja. Felelősségteljes kötelezettségének tesz eleget tehát minden olyan alapszervezeti vezetőség, amely gondosan, idővel és ener­giával nem takarékoskodva készíti elő a taggyűléseket, azon fáradozva, hogy azok minél színvonalasabbak legyenek. Ám az már sokkal kevésbé helyeselhető, ha e fá­radozás közben szem elől téveszti azt, ami a taggyűlések között történik. Mi tagadás, léteznek olyan alapszervezetek, olyan ve­zetőségek, ahol a munka, a belső élet túl­ságosan is a taggyűlésekre koncentrálódik, jóformán azokra szűkül le. Márpedig az ilyenfajta „rendezvényközpontúság" óha­tatlanul megmerevíti a mozgalmi tevé­kenység eleven folyamatát, gyengíti haté­konyságát. Hiszen mi minden történik egy párt­szervezetben két taggyűlés között? Tanács­kozik a vezetőség, összeül a pártcsoport, szemináriumi foglalkozást, vitaköri össze­jövetelt, esetleg pártnapot rendeznek. De nemcsak rendezvényeket, értekezleteket említhetünk. Két taggyűlés között megy végbe a mindennapos szervezőmunka az elfogadott döntések realizálásáért. S ami talán még fontosabb: az összejövetelek kö­zötti időszaknak alapvető tartalmi eleme a folyamatos, állandó politikai tevékenység, a politizálás, a párt politikájával kapcso­latos, annak elfogadtatását célzó eszme- és véleménycsere. A pártmunka — lényegéből adódóan — állandó, folyamatos politikai, mozgalmi te­vékenység. A taggyűlések e folyamatnak fontos állomásai, eseményei. Nagy hatással lehetnek és vannak rá, behatóan alakíthat­ják intenzitását, irányát. De nem pótol­hatják, nem tehetik feleslegessé. Sőt. bi­zonyos értelemben éppen az a legfőbb rendeltetésük, hogy e folyamatos tevé­kenység eredményességét szolgálják. Ha két taggyűlés között űr tátong az alap­szervezet életében, ha az eleven politikai munka árama nem teremt kellő kapcsola­tot a tagok között, akkor éppen ennek a rendeltetésének nem tesz kellő módon ele­get. S ha ez a kisugárzó hatás gyenge, hiá­nyos, akkor hiába gondosan megválasztott a napirend, jól elkészített a beszámoló, eleven a vita, sok a hozzászólás — a mun­kát nem lehet kedvezően értékelni. Nyilvánvaló persze, hogy a taggyűlég színvonalát és hatását valójában nem le­het ennyire különválasztani, hiszen a szín­vonalas taggyűlésnek önmagában veve is megvan a maga hatása a pártmunka to­vábbi menetére. Mégsem mindegy, hogy ez a hatás automatikusan, spontánul jön-e létre, avagy pedig tudatos erőfeszítésnek az eredménye. Ezért fontos, hogy a veze­tőség — s maga a párttagság, minden egyes párttag — tudatosan igyekezzék a taggyűlések hatását érvényre juttatni a mindennapi politikai és szervező munká­ban. Ne elégedjék meg a beszámoló jó felépítésével, a vitázok magas számával, de még az elhangzó gondolatok kedvező mennyiségével sem —, hanem mindenek­előtt arra figyeljen, miként valósulnak meg ezek a pártélet, a pártmunka gyakor­latában. Sokféle példával illusztrálhatnánk en­nek fontosságát, de talán egyetlen is ele­gendő lehet. Ismeretes, hogy a párttagság általában rendelkezik pártmegbízatással, s ezek körét az alapszervezetek gondosan, megfontoltan szabják meg. Mégis, viszony­lag ritkább még — noha az igény már ko­rábban megfoga'mazódott és a pártmunka valóságos szükségletei indokolnák —, hogy a megbízatás valamely határozat megvalósításához kapcsolódjék, közvetle­nül azt célozza. Ahol a taggyűlést és az azt követő mindennapos pártmunkát egy­ségben szem1 élik, ott ilyen megbízatást már gyakrabban adnak. Ott ugyanis a tag­gyűlési döntést, elhatározást már annak tudatos számbavételével hozzák, hogy a megvalósítás milyen konkrét tennivalókat igényel. így a megbízatások rendszere nem válik külön a döntéshozataltól, hanem a végrehajtás rendjének szerves elemeként fogják fel. A mi két taggyűlés között történik, az természetesen visszahat magára a taggyűlésre, annak színvonalára is. Hiszen a tapasztalatok a munka folyama­tában halmozódnak fel, s csak ezek adhat­nak alapot a gondos következtetéseknek, az előremutató elgondolásoknak. Ahol két taggyűlés között nem folyik eleven párt­munka, ott voltaképpen maga a taggyűlés sem lehet igazán jó. Lehet látványosan megrendezett, de csillogása külsődleges marad, s a mesterkéltség, a formalizmus ez esetben elkerülhetetlenül gyökeret ver. eluralkodik. A taggyűlés — mint mondani szokás — a pártszervezet munkájának tükörképe. S bármennyire fontos a tükör gondos csiszo­lása, állandó gondozása, tisztántartása — a kén minősége végső fokon mégiscsak at­tól függ, ami a tükörben megjelenik. GYENES LASZLÖ fi Legfelsőbb Bíróság teljes ülése A súlyosbító és enyhítő körülményele értékelése Pénteken a Magyar Nép­köztársaság Legfelsőbb Bíró­sága dr. Szakács Ödön el­nökletével teljes ülést tar­tott. A tanácskozáson — a Legfelsőbb Bíróság bíráival együtt — részt vett, illetve felszólalt Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, dr. Szíjártó Károly legfőbb ügvész, dr. Markója Imre igazságügyi miniszté­riumi államtitkár, dr. Ka­mara János vezérőrnagy, belügyminisztériumi állam­titkár, Nagy György, a mun­kásőrség országos parancs­nokának helyettese, dr. Ni/i. ri Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosz­tályvezetője. Jelen voltak a katonai bíróságok elnökei, valamint több megyei bíró­Ság elnöke is. A télies ülés meghozta a Legfelsőbb Bíróságnak a Növekvő élelmiszer­ipari termelés Az ÉDOSZ Központi Ve- irányzat teljesítésének alap­zetősége pénteken az élelmi- feltétele, hogy a mezőgazda­szeripar 1977. évi feladatai- sági termelők elegendő meny­ről tanácskozott. Kovács Sán- nylségű árut adjanak feldol­dor mezőgazdasági és élei- gozásra. mezésügyi miniszterhelyettes A termelés szerkezete idén beszámolójában elmondotta, változik, de ezt inkább ob­hogy a termelés az elmúlt jektív adottságok okozzák, évihez képest idén 6 száza- semmint termeléspolitikai lékkai növekszik. Az elő- elképzelések. bűncselekmények elköveté­sével kapcsolatos súlyosbító és enyhítő körülmények ér­tékeléséről szóló — 12. szá­mú — irányelvét. A részle­tes és az ország valamennyi bíróságára kötelező irány­elv arra hivatott, hogy elő­mozdítsa a büntetéskiszabási gyakorlat egységesebbé téte­lét. Az irányelv szövegét — teljes terjedelmében — a Magvar Közlönyben megje­lentetik. Megtárgyalta és elfogadta a teljes ülés a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumá­nak működéséről előterjesz­tett beszámolót. Megállapí­totta, hogy a katonai kollé­gium a beszámolási időszak négy éve alatt kifejtett ítél­kező és elvi irányító tevé­kenységével jelentősen segí­tette a fegyveres erők és a fegyveres testületek belső rendjének és fegyelmének további szilárdítását. gok a bűnösségi — enyhítő és súlyosbító — körülmé­nyek értékelésénél olykor előfordultak. Az új irány­elv most konkrét tartalom­mal tölti meg a Büntető Törvénykönyvnek azt a ren­delkezését, miszerint a bün­tetést úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselek­mény és az elkövető társa­dalomra vészéi vességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosbító és enyhí­tő körülményekhez. A bíróságnak az envhítő és a súlyosbító körülménye­ket sohasem elvont általá­nosságban kell értékelnie, hanem mint reális társa-ial­mi tényeket, illetve az elkö­vető személyi tulajdonsága­it. Tehát konkrét ügyben konkrét személlyel összefüg­gésben kell értékelnie a bí­róságnak. Az alanyi jellegű bűnös- « ségi körülmények között a büntetlen előélet általában enyhítő körülmény; kivétel A súlyosbitó és az enyhítő ez alól, ha az elkövető fia­körülmények értékeléséről most hozott irányélv a bün­tetéskiszabási gyakorlat egy­ségessé tételét szolgálja, ígv hathatósan előmozdítja azt a jogpolitikai előírást és mindinkább érvényesülő tö­rekvést, hogy meg kell szün­tetni az ellentmondásos, for­mális és szubjektív jogalkal­talkorú vagy e kort csupán néhány évvel meghaladott, úgynevezett fiatal felnőtt A legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek a javára a bün­tetlen előélet mint enyhítő körülmény csak kis súllyal jöhet figyelembe. A vissza­eső bűnözők büntetett elő­életét súlyosbitóként kell ér­mazást Ilyen fogyatékossá, tékelni.

Next

/
Thumbnails
Contents