Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

/ Szombat, 1976. december 25. 9 H atározott lépésekkel, de riadt, vibráló tekintettel haladt a műtő felé. Az ajtóban tétován megállt. — Jöjjön bátran anyuka, ne féljen — szólt a terhes asszony­hoz a már ott várakozó docens, s a sterilizálódobozból fehér kesztyűket húzott kezeire. A fekete hajú, szép fiatalasz­szony a bátorító, biztató szavak után elhe.yezkedelt a vizsgáló­asztalon. Á mástél ezernél is tóDo muve.e.ei, eíVcgzo nőgyó­gyász az érzéstelenítés után tíz­tizenkét centiméter hosszúságú, vékony injekciós tűt erősített a fecskendőre. Lassú, szakavatott mozdulatokkal a peteüregbe ve­zette a tűt, állandóan szívás alatt tartva a fecskendőt. Egy­szerre csak sárgás folyadék, magzatvíz jelent meg az üveg­testben. A rövid ideig tartó amniocen­tézist követően gyöngyöző hom­lokkal, de már mosolygva lépett le a műtőaszta'ról a kismama. Nem sokkal később, az izgalmak múlása után tíélue-em, mi kész­tette erre a vizsgálatra? Készségesen válaszol. — Egyszer már anya lettem, s mégsem. Márciusban szültem, gyermekem nyitott gerinccsator­nával jött a világra. Két hónapig élt Láttam, de meg ném foghat­tam, nem ölelhettem. Ami tulaj­donképpen anyává teszi a nőt, abbó] nekem csak a gyötrő ér­zés jutott. Ezt még egyszer nem akarom! Tudom, miért történik a vizsgálat, segíteni, megelőzni akarnak, önként vállaltam a be­avatkozást, ha kell többször is alávetem magam. Pedagógus va­gyok, imádom a gyerekeket. Egy összetett, a feltételezhető­en károsodott magzat világra jöt­tének megelőzését végző folya­mat egyik mozzanata a leírt mű­vi beavatkozás. A műveletet a SZOTE Szülészeti és Nőgyógyá­szati Klinikáján dr. Farkas Már­ton docens, az orvostudományok kandidátusé végezte. Mielőtt a# klinikára került a gyermeket vá-* ró fiata] nő, az előzmények mi­att, genetikai tanácsadáson vett részt. Ezt a SZOTE Orvosi Bio­lógiai Intézetének docense, dr. Szemere György, az orvostudo­mányok kandidátusa tartja. Tő­lük az elméleti és gyakorlati, egymásba fonódó cselekvéssoro­zat jelentőségéről tudakozódtam. Először dr. Szemere György, a genetikus mondott véleményt. — A tanácsadás szerepét na­gyon sokan félreértették, első­sorban az emberi népesség védel­mét látták az ártalmak elleni küzdelemben. Pedig arról van szó, hogy tudásunk alapján, amennyire csak lehetséges, meg­védjük a károsodott gyerek vi­lágra jöttétől. Ezért hozták létre a kettős feladatot teljesítő orszá­gos genetikai tanácsadást. Először a házasság előtti tanácsadáson mondják el, mikor, mi várható? A második esetben, ha károso­dott' gyermek született, fel kell deríteni a kóros elváltozás ere­detét, és a vizsgálatok alapján tanácsot adni, mennyi a kocká­zata annak, hogy a kővetkező gyermek is betegen születik? A házasság előtti vizsgálat korlá­tozott, főleg olyan családokra szorítkozik, amelyekben már fordult elő genetikai ártalom. Ilyen esetekben számításokkal megközelítően meghatározható, lehet-e ismétlődés? Kromoszóma, és egyéb vizsgá­lataink más intézmények véle­ményére is messzemenően számot tartanak, szoros együttműködést igényelnek. Jó kapcsolatainknak köszönhető, hogy részben a be­teg gyermek, részben a család vizsgálatából kiindulva, több öröklődő betegségben előrejelzést tudunk adni. Előfordulnak olyan kóros esetek, amiket már a magzatban ki lehet mutatni, de olyan is, amit sajnos, csak a megszületés után észlelhetünk. A szülésszel, gyerekgyógyásszal, a család- és nővédelmi tanácsadá­sok szakembereivel való alapos konzultációk után nyilatkozunk: megismétlődhet-e, vagy az anya, illetve apa már eleve ma­gában hordozza a betegséget. Amennyiben a megismétlődés le­hetősége húsz százalék — nem javasoljuk újabb gyermek válla­lását. — Gyakoriak-e a fejlődési rendellenességek? — Az át'.ag népességhez viszo­nyítva két-három százalékos arányban fordulnak elő ilyen esetek. Ez globális szám, magá­ban foglalja az örökletes alapon és a környezeti ártalom hatására létrejött betegségeket. Lényeges eldönteni, mi az okozó? Ha környezeti ártalom, akkor meg­akadályozható továbbvitele. Az öröklött betegségeknél más a helyzet, bizonyos szabályszerű­séggel megismétlődhetnek. A ta­nácsadás célja, hogy — különö­sen ha már volt, vagy van káro­sodott utód — minimálisra csök­kentsük az újabb, hasonló ese­tek előfordulásának lehetőségét. Tapasztalatunk, azok a családok, amelyeknél nagy a kockázatvál­lalás, önként lemondanak az utódról. A technikai kivitelezésről ha­zánkban először 1967-ben a dr Farkas Márton, dr. Zelenka La­jos és dr. Szontágh Ferenc szer­zői hármasnak jelent meg közle­ménye. A témával 12 éve foglal­kozó Farkas docens a közelmúlt­ban olyan módszert dolgozott ki. amivel szövetsérülés és szúrás nélkül megoldható a magzatvíz­nyerés. Errői a következőket jegyezte meg. — E diagnosztikus módszerre' — a kórisme pontos felismerésé) szolgálja — az anya terhességé' ha a károsodás miatt szüksége® a legkíméletesebb úton lehet megszakítani Mégpedig úgv. hog'­a peteűrből leszívott magzatvíz helyére hypertonias konyhasóol­datot, vagy protaglandint fecs­kendezünk. Az esetek többségé­ben a vetélés 36 órán belül meg­indul. — Milyen megelőzési lehetősé­gek vannak arra. hogy a gene­tikai ártalmakkal születhető gyermek világra jöijön? — Több eljárással, biokémiai é< sejtgenetikai vizsgálatokkal csak­úgy, mint röntgen, valamin ultrahang diagnosztikával i* meghatározhatók a betegségek Az utóbbiak hátránya, hogy a? agykoponya hiánvát kimutatják ugyan, de a velőcső-záródási za­vart nem. Ezért került előtérbe ? fejlődós korai szakaszában a magzatvízből történő alfa-foeto protein vizsgálata. Ebből mindkét elváltozásra lehet következtetni Bármelyik eset áll fönn, a tör­vény adta lehetőséggel élve, az említett eljárással megindítjuk a vetélést. Ez nemcsak a pszichés hatás, hanem az anya életét is veszélyeztethető folyamatok mi­att történik. Hangsúlyozom, ilyen esetekben i6 csak akkor cselek­szünk, ha a tudományos módsze­rekkei sokoldalúan bizonyítható a magzat károsodása. A több ezer öröklődő betegségekből a legkritikusabbak kimutathatók, mindet viszont lehetetlen neg­határozni. Eljárásunk célja, a társadalmilag is nagyon fontos megelőzés. Az, hogy kiszűrje azokat az eseteket, melyik mag­zat válik megszületése után al­kalmatlanná a természetes, egé* z­séges életvitelre; melyik Lsz gyógyíthatatlan. Ahol kicsi a veszély, ott bátorítunk, igyek­szünk megszabadítani őket a bi­zonytalan, rettenetes érzéstől. Az orvos vizsgálatai alapján megmondja: mi várható? Ö csak javasolhatja, hogy az életképte­lenséggel járó, fejlődési rendelle­nességgel születhető magzatot ne hordják ki. Azt, hogy megszüles­sen-e az utód, vagy sem, nem tilthatja meg. A döntés joga mindenkor a család kezében van. A vizsgálattól viszont, ha szükség van rá, ne idegenkedje­nek a rászorulók. A felesleges . kockázatvállal,i t senki sem kíván in ... GYÜ1I KI át LitNO Megszülessen vagy sem? Kicsit nagyobb szatyra nem volna? De biztos, hogy nem tápos? Piacon Négy répáért hat mozdulat... T izediknek ment neki. Nem sikerült átcsúsznia. Hát nem sikerült, keseredett el, tudj' isten hanyadszorra. Át­kozta magát trehányságáért, al­bérleti magányában, hanyatt fe­küdve a nyöszörgő ágyon. Ruhá­ja még úgy, ahogy hazajött, le­dobálva a szék karfájára, a nyak­kendő a szőnyegen. Széjjelség volt fejében is, akár a szobában. Mihez kezdjen? Görnyedhet megint az asztal fölé, karikás szemmel, acsaroghat reggelente a „szépségére", borostásan, zilál­tan. Hallgathatja a holnapi ebéd­nél: „Volt rá időd, meg lehető­séged is. Magad okold!" Kedvetlenül feküdt az ágyon. Mindent szeretett volna felejte­ni, ami ma történt. Ahogy ki-kibámult, már na­gyokat lépkedett a házak között az est. A sűrű hófüggöny azért, mintha késleltetné egy kicsit. BelcrévedVe a szállingózásba vette csak észre, itt nincs vala­mi meleg, hogy is lenne, ma még nem gyújtott be, pedig már jó ideje itt döglik az ágyon. Meg­remegett, mikor a gyújtósra gondolt. Azt mc»t éppen belepte a hó. Csak visszakóválygott a gon­dolata a délelőttre: Az oktató jóindulatához nem fér kétség, csak ó nem tudta összeszedni magát. Milyen könnyű kérdést kapott. Annyira könnyűnek tűnt, amikor felírta a papírra. Csak aztán kisiklott a gondolat. Igen, a lánvra gondolt. Az lett a vé­ge. Most már bánja, hogv talál­kozott vele a buszon. Több mini fél éve nem is látta most is a véletlen vagy a karácsonyi be­Állítuatnak kacsalábon forgó barakkot, építhetnek magyar ezüstből pavilont, nincs jobb vásár az égre nyíló szabad piacnál. Húsz fillér az húsz fillér, ha veszel öt kilót, egy forinttal jobban jársz. Egy forinttal ugyan semmire nem jutsz, de hát az alku izgalma, az semmi? A váloga­tás szabadsága, hogy megnézheted, mit raknak ki a zsákból? Ugyan h*»l vette ezt a szép kacsát? — kérdezik hazafelé a villamoson. Hát a Mar* téren... ~ Micsoda mája lehét ennek!. Azért egy-két pohárral bekap — döntött magában. A bánat is ok. A begyújtás nem sikerült, mégis csak szükséges az olaj. Há­tára kapta a kabátot. Kint már a fákat és az udvari gazokat mintha tejfölbe mártották vol­na. hóparókát öltöttek a szom­széd takarmányboglyái, a kis csapást, mely a kerten keresztül vezetett, már vastag fehér taka­ró dugta el. Hoppá! — jutott eszébe, ma nincs is nyitva a presszó. Karácsonyt ünnepelnek. Szomorúan ballagott vissza a fél kánná olajjal. Félóra múlva égett a kályha, furcsa árnyékot rajzolt a kopár falra. Kellemes melegség járta át a szobát, barátságosabb han­gulatot hozott a dohos szagú bú­torok közé. Nekiindult, hogy főz­zön egy jó teát, de mivel nem lelte sehol a hozzávalót, kevés­ke töprengés után lefeküdt az ágyra. Kis idő múlva lépteket hozott felé a csend. Ugyan ki kóborol ilyenkor? De ez a kopogás-ropo­gás idefelé tartott. A kapu halk nyöszörgése is erről árulkodott. Kinyújtotta fénynyelvét a szoba a jövevényre, mikor nyílott az ajtó. Látszott a lány, amint a csizmájáról lesöpörte a havat. Amikor belépett, hóna alatt a kis csomaggal, táskájából fenyőágat, szaloncukrot tett az asztalra. — Ügy szorítottam neked egész délelőtt, veled szeretnék ünne­pelni — mondotta fénylő szem­mel. De rögtön el is kedvetlene­dett, mikor meglátta a nyitott könyvet, a szétszórt jegyzeteket, s a fiú szomorú pillantását. x M. T. Vizsga után vásárlás hozta össze óket. örült is neki! Töredékek a múltból — gondolta magában, kézszorítás közben. Semmit nem változtál, szép a szemed, mi újság, régen láttalak stb. Pörgött tovább az emlékmotor, majd egyre jobban fázott, s ész­revétlenül magára tekerte a koc­kás pokrócot. Jó lenne, ha eláll­na, elmenne olajért. Az is lehet, hogy hóesésben is nekivág, ki­szellőzik egy kissé a kobakja. Gyorsan cselekedett Megint végigfutott benne az ideg, s gyomrába gyűrődött gom­bóccá, mikor eszébe jutott a dél­előtt: Ha akkor nem szól semmit a kérdésre, hallgat, s nem zagy­vál össze alapfogalmakat, most nyugodtan ihatna a többiekkel. AZ 5—10. OLDAL ÁARIK ATÜRAIT RAJZOLTA UOROSS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents