Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-18 / 299. szám

Szombat, 1976. december 18. 7 üSve Eredményes kísérlet a textilmiivekben „Mit nem adnék, ha csak fél órára leülhetnék" — só­hajtoznak gyakran a fonó­nők. akik munkaidejük leg­nagyobb részét négy-öt kilo­méteres óránkénti sebesség­gel száguldják végig. Jogos az óhaj, nem könnyű a fo­nónők munkája, elég né­hány percig szemlélni. A ki­mutatásokból pedig látható, hogy gyakoriak a mozgás­szervi megbetegedések. Ha hamarabb nem is, két év­tized múltán kimerülnek a lábak, sok asszonynak vala­miféle csekély értékű ülő­munkát kelj keresni. De mu­tatkozik nem kívánatos ha­tás néhány év elteltével is: csaknem minden fonónő ló­bán megjelenik a visszér. Márpedig legtöbb fonodában alig haladja meg az átlag­életkor a húsz évet. Fut a szék Jól ismerik e gondokat a szegedi textilművek vezetői, s amennyire csak lehet, eny­hítenek rajta. Beszéltek er­ről a brigádvezetők néhány napja megtartott tanácsko­zásán is. Nemrég bevezették a- munkaközi szünetet, gon­dolván: az; uzsonnázás köz­ben újra erőre kapnak a dolgozók. Kiderült azonban, hogy a fonónők még néhány percre sem hagyják el szí­vesen gépeiket, másrészt a rövid pihenő alapvetően nem oldja meg gondjaikat. Idén tavasszal már olyan öt­let született a gyárban, amelynek megvalósításával teljesen megváltozik, lénye­gesen könnyebbé válik a fonónők munkája. Az or­szágban elsőként kísérletez­ni kezdtek, vajon kezelheti-e gépeit a dolgozó olyan szék­ről. amely az orsók előtt tet­szőleges gyorsasággal moz­gatható. Hamar választ kap­tak, mégpedig igenlőt. — A gyűrűsfonoda II-ben végeztük az első kísérletet — tájékoztat Vigh Zoltán, az ötlet gazdája. — Az el­képzelésnek megfelelően a TMK-műhelyben elkészítet, ték az első kocsit, Babarci Sándor irányításóval. A kis járművet a fonógépek kö­zötti 70 centiméter széles „utcában" előre kialakított sínpályára tettük. (Immár a jót akaró vezetők sóhajtoz­tak ilyeténképpen: „csak rá­ülnének a fonónők".) Né­hány dolgozót sikerült rá­ültetnünk; megkérdeztük, kényelmes-e. s hogy mit kel­lene változtatnunk. Az ész­revételeknek megfelelően módosítottuk a kocsit, maid megkértük egyik tapasztalt fonónőnket. Domonkos Ist­vánnét: vállalja a kísérletet egész hétre. A próbálkozás minden várakozásnál jobban sikerült. Domonkosné nagv megelégedéssel nyilatkozott az új megoldásról. — Túlzás nélkül mondha­tom, hogy alapvetően más­milyen volt a munkám. Alig lehet szóval kifejezni, meny­nyivel könnyebb székről dol­gozni, mint egész nap ro­hanni. A kocsi akkor indul, ha lábbal lenyomom a pe­dált, ha fölengedem, azon­nal fékez. Az utazás még él­vezhető is, habár először csak lassan haladtam vele. (Ezen a bajon azóta segí­tettek, immár akár kilenc kilométeres órfinkenti sebes­séggel is méhét a kocsi. Ter­mészetesen tovább nem fo­kozható a gyorsaság a bal­esetvédelmi szempontok miatt) Msnnyit ér? Lássuk, hogyan véleked­tek a munkatársak! — Néhányan nem érezték át, hogy a kísérlet a mi ér­dekünkben történik — foly­tatja Domonkosné —, csak azt hajtogatták, hogy ez egy új figura arra, hogy többet dolgozzunk. Legtöbben vi­Wmm ) i Y Y 1 .-Oh szont, főként azok. akik már érzik lábukban a sokéves munkát — nagyon bizakod­tak, és örültek a kocsinak. Sokan el is kérték és kipró­bálták. — Korábban a gépeket kerülgetve, kacskaringós út­vonalon végezték munkáju­kat, most viszont nyolcvan méteres egyenes pályán. Nem érzett olyan kilátás­talanságot, mintha kilomé­ter kukoricaföldbe állt vol­na kapálni? — Néhány percig csupán. Amikor ráéreztem, hogy ko­csival sokkal könnyebb el­érni a gép végét, megszűnt ez az érzésem. Sőt, jobb is így, mivel belátom az egész munkaterületemet. így ész­revehetem, ha valahol gu­bancolódik az anyag. — Ügy érzem, más prob­lémát is megold a kocsi. Nemrég óta a korábbinál nagyobb méretű előfonalcsé­véket kapunk. Ezek a gép tetejére vannak föltűzve, s gyakran kell cserélnünk. Csakhogy legtöbben nem ér­tük el, így vagv pálcával piszkálgattuk, vagy fölmász­tunk a gépre. Mindkét meg­oldás nagyon veszélyes. — Most már viszont köny­nyen elérjük az orsókat a kocsi testéről. — Nagyon örülünk, hogy Domonkosné így érez — vé­lekedik Vigh Zoltán — hi­szen a kísérletünk, az újítá­sunk annyit ér, amennyire a íonónők értékelik. — Fon­tosnak tartom még, hogy a kocsi alkalmazása magában hordozza a munkakörülmé­nyek további javításának le­hetőségét is. Például lehetet­lenség csöndessé változtatni az egész fonodát, a széken viszont elképzelhető a helyi zajcsökkentés. Másrészt a fonónők lendkerekes, pisz­toly formájú eszközzel tisz­Kádár János beszéde togatják a nyújtóhengereket munka közben. A kereket csak a ravasz mozgatásával lehet mozgásba hozni. Mivel a futó kocsit árammal hajt­juk, ugyanúgy táplálhatjuk a jövőben a tisztító eszközt is. •• Üzemszerűen Hasonlóan bizakodó Csipő Ferenc, a fonoda gyárrész­legvezetője is. — Nagyon szerencsés do­log a fonónők leültetése. Látják ezt a művezetők és a munkásnők egyaránt, nem lehet érezni a máskor ta­pasztalható, újtól való ide­genkedést sem. Véleményem szerint az a legnehezebb az asszonyok munkájában, hogy gyakran meg kell állniuk a lótás-futás közben, kötözni, tisztítani, előfonalat cserélni, gubancot leszedni. E műve­letek egy részét a kocsiról is állva kell végezni, de az éppen kapóra jön, legalább megszakítja az egyhangú ül­dögélést. Az első kísérlet sikerrel zárult tehát. De miként gon­dolják a folytatást? Erre Juhász Géza ad választ. — Januárban megkezdő­dik a három műszakos, nagyüzemi kísérlet, a gyű­rűsfonoda II. gépein. Nem sokkal később — amint a TMK-műhelyünkben elké­szülnek a kocsik — követ­kezhet a fonó I. — A már említett jóté­kony hatásokon kívül nyil­vánvaló, hogy az új meg­oldással növelhető a telje­sítmény is. — Valóban, és nem is kis mértékben. Nekünk azonban most egy a fontos: sikerül javítani a körülményeket, sokkal könnyebbé tenni fo­nónőink munkáját. Szirák József (Folytatás az 1. oldalról.) háború idején a dicső honvédő és felsza­badító harcokban, felszabadítva az európai népek sorát, elhozva a szabadságot a ma­gyar nép számára is. Brezsnyev elvtárs neve és személye a világ közügyek iránt érdeklődő 6záz. és százmillió emberének tudatában összefor­rott azokkal a nagy eszmékkel, amelyeket mindenkor szolgált, s azokkal a történelmi eseményekkel, amelyeknek maga is alaki­tója volt. Brezsnyev elvtársat köszöntve, először a Szovjetunió Kommunista Pártjáról szeret­nék szólni, amely halhatatlan alapítójának szellemében, Központi Bizottságának, kol­lektív vezető testületének irányításával, a néppel összeforrva dolgozik, tisztán őrzi, magasan tartja és mind előbbre viszi Le­nin győzelmes zászlaját. A nagy szovjet nép pártját követve végzi gigantikus mére­tű kommunista építőmunkáját, és feltar­tóztathatatlanul halad előre történelmi út­ján. Senki sem vitathatja el a Szovjetunió és kommunista pártja felbecsülhetetlen je­lentőségű szerepét a szocialista világrend­szer, a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetének alakulásában. Á Szovjetunió fejlődése, erőforrásainak gyarapodása, külpolitikája a nemzetközi helyzet alakulásának olyan meghatározó tényezője, amellyel a világon mindenki­nek számolnia kell. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom szülötte, a Szovjet­unió világpolitikai tényező, a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a népek sza­badságáért, a nemzetek függetlenségéért és a békéért küzdő erők legfőbb támasza és reménysége. Kedves Elvtársak! A világ első szocialista államának csaknem hat évtizedes történetét a sok­nemzetiségű, hatalmas szovjet haza test­véri népei formálták. A nagy szovjet nép háborúban és békében tanúsított példás helytállása, önfeláldozása, internacionalis­ta szelleme nagy szerepet játszott a nem­zetközi erőviszonyok megváltozásában, ab­ban, hogy a szocializmus világrendszerré vált. A szovjet nép azért tudta történelme során hazai és nemzetközi feladatait meg­oldani, mert mindenkor híven követte él­csapatát, a Szovjetunió Kommunista Párt­ját, .annak Központi Bizottságát. így, s ezért valósultak meg Lenin eszméi, így öl­töttek és öltenek testet a nemzetközi mun­kásosztály lánglelkű vezérének tanításai. A marxisták—leninisták a tömegek sze­repének helyes értékelése mellett tisztában vannak a személyiségeknek a történelem­ben betöltött fontos szerenével is. Tudjuk, mindenkor szükség van olyan személyisé­gekre is, akik a társadalmi fejlődés törvé­nyeivel és objektív szükségleteivel össz­hangban meg tudják fogalmazni és valósí­tani a kor, a helyzet követelményeit Ezekre az elvekre, mai valóságunkra, a Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs által be­töltött szerepre gondolva köszöntöm az ün­nepeltet L. Brezsnyev beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra a Zászlórend átvétele után rövid be­szédet mondott: Kedves Kádár elvtárs! Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a nagy megtiszteltetést. A Magyar Nép­köztársaság Zászlórendjének átvétele al­kalmából arra a dicső útra gondolok, me­lyet a magyar dolgozók jártak be kipró­bált marxista—leninista élcsapatuk vezeté­sével. A proletár internacionalizmus nemes eszméi által lelkesített szovjet és magyar kommunisták megőrizték harci szövetsé­güket •— az Októberi Forradalom és a Ma­gyar Tanácsköztársaság e felbecsülhetet­len értékű örökségét — viharos korunk minden munkás hétköznapján és csatáján keresz+ül. Együttes erővel nem egy nagy­szerű lapot írtak be a forradalmi világ­mozgalom történetébe. A fasizmus legyőzé­se után, miután Magyarországon győzött a szocialista forradalom, ez a szövetség — mondhatni — új élettel telítődött meg, és új minőségi szintet ért el. Mindkét nép létfontosságú ügyévé lett és ma szocialista államaink együttműködésének és barátsá­gának számtalan megnyilvánulásában mu­tatkozik meg. És ezzel kapcsolatban hadd emlékeztes­sek arra. milyen nagy szerepe van együtt­működésünk fejlődésében azoknak a nagy­szerű elvtársi kapcsolatoknak, melyek köztünk, szovjet vezetők, valamint a ma­gyar vezetők között, mindenekelőtt nedig köztünk és ön között alakultak ki. Kádár elvtárs, akit kipróbált és bölcs forradal­márként ismerünk. Olyan internacionalis­tának. aki megérdemelten vívta ki magá­nak a tekintélyt és a bizalmat pártja és né­pe. valamint a külföldi kommunisták ré­széről. A kitüntetés annak a zászlónak a jel­képe szememben, mely alatt a forradalmi magyar munkásosztály harcolt 1919-ben. Annak a lobogónak a jelképe, mely a re­akció éveiben hőstettekre buzdította az ille_ galitásban dolgozó kommunistákat és más hazafiakat. Végül annak a lobogónak a jelképe is, mely ma egy olyan szabad és virágzó ország felett leng, melyben meg­valósultak a dolgozó nép évszázados vágy­álmai. Tiszta szívből kívánok űj, nagy sikere­ket a testvéri magyar népnek, a magyar kommunisták pártjának és Központi Bi­zottságának a fejlett szocialista társadalom megteremtéséhez országukban. Pártunk nagyra becsüli azt a tényt, hogy a szocialista és kommunista épité6 szerteágazó kérdéseiben is, a szilárd béké­ért, a nemzetközi légkör javításáért vívott harcban is együtt menetelünk magyar bé­keharcostársainkkal és barátainkkal, kéz a kézben haladunk egymás mellett a testvéri szocialista országok baráti és összeforrott csapatában Nem kétséges, hogy a szovjet és a magyar kommunisták harcos együtt­működése, országaink sikeres együttműkö­dése még gazdagabb és szebb gyümölcsö­ket érlel a jövőben. A magam részéről ígérem Önöknek, hogy mindent megteszek, ami csak erőmből te­lik, hogy elősegítsem e gyümölcsök érlelő­dését. Még egyszer köszönöm a magas kitünte­tést. Leonyid Brezsnyev szavait is többször szakította félbe taps. A kitüntetés átadása után az SZKP Politikai Bizottsága foga­dást adott Kádár János tiszteletére. Szov­jet részről az ebéden ott voltak a Politi­kai Bizottság tagjai, póttagjai és titkárai, valamint Marjai József magyar nagykövet. A moszkvai televízió esti híradója, a Vremja pénteken felvételről számolt be a Kreml Vlagyimir-termében lezajlott ün­nepségről, amelynek során Kádár János átadta Leonyid Brezsnyevnek a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendjét. A televízió teljes terjede­lemben közvetítette a kitüntetés átadása alkalmából elhangzott beszédeket is. December 31-én Új metrópremier Újabb félmillió ember őrö- irányban naponta 550 ezer metlenül faggatja a szak­me? ember utazhat gyorsan és embereket: mi várható a jö­— Tény, hogy a budapesti kényelmesen — jelzi a jö- vőtől? metró észak—déli vonalának vőt Homoki József, a Közle­teljes kiépítése után a Ha- kedési és Metróépítő Válla­tár út és az újpesti végállo- lat vezérigazgatója, más között várhatóan, egy­Magyar magnók a BAM építőinek A Videoton-gyárban ké­szített magnetofonokat és erősítőberendezéseket aján­dékoztak a Bajnál—Amur vasútvonal (BAM) építői­nek. A vállalat képviselői Moszkvában átadták a ma­gyar fiatalok kezdeményezé­sére készített berendezése­ket, amelyek a BAM építői­nek ifjúsági klubjában segí­tik majd elő a munkások szórakozását. Mint ismeretes, a BAM ifjú szovjet építőinek kül­döttsége októberben Ma, gyarországon járt, és be­számolt a 3200 kilométeres vasútvonal építéséről. Nyá­ron bolgár, magyar, NDK­beli és más külföldi egyete­mistákból álló építőbrigá­dok utaztak Szibériába, hogy segítsenek a BAM építésében. (MTI) Nos, úgy látszik, még a fantázia is nehezen szakad el a hagyományos eszközök­A Deák tér és a Nagyvá- tői; 1830 óta, amióta vonat rad tér között már menet- létezik, a prognosztika is a rendszerűen suhannak a zöl- síneken maradt. Mégsem le­deskék kocsik próbajáratai, hetünk pesszimisták Jót de­utolsó gyakorlatait végzi a rülünk a száz évvel ezelőtti vonalszakasz ketezres uj pesti riporter sirámain, ame­szolgalattevo hadserege. lyek a Iovas kocsik, ló húzta A hivatalos premier: né- „villamosok" korában vészt­hány nap múlva, december jóslóan riogatták a közhan­31-én! gulatot: ha így megy tovább, A Határ úti állomásé 1979, 2000-ben oly magasan borítja az újpesti István téri végál­lomás 1985-ben nyit. A messzenéző XX. századi ember, akit már egy-egy vi­lágűrutazás sem rendít meg, de aki jócskán szenved a töldi-városi forgalom zajá­tól, bűzétől, idegtipró tüleke­désétől, gyakorta és türel­a pest-budai utcákat a ló­trágya, hogy teljesen megbé­nul a forgalom. Ezzel a veszéllyel már ré­gen nem kell számolni. Úgy tűnik, hogy a föld­alatti gyorsvasút megoldást hoz a ma és a belátható jö­vő számára.

Next

/
Thumbnails
Contents