Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

106 Vasárnap, 1976. november 14; Katona ludit versel Megbánás TQndérlépésfi felelőtlen anyám bebújt a föld alá. Kócosan gubbaszt egy gödörben, s dacol. Hallgat és meg se moccan. Kérlelem szépen, szidom hosszan, szidom és újra kérem őt; csak még egyszer jöjjön elől Egyszer én is így tettem éppen. Elbújtam, ő meg sirt is értem, jajveszékelve keresett és most bosszúból visszaadta fájdalmát. Nem válaszol a hangra. Gyökér-hangja már földbe nőtt. Akkor a szekrényben tafált rám, a sötétben mélyen aludtam. Felvert utcát és rendőrséget És én nélküle élni tudtam huszonöt vacogó éyet s ki tudja mennyit még, míg élek. Emlékező A kőpad, asztal lenn áfl még a kertben s este kap mohón a szilvafákhoz. Babits élt itt, de engesztelhetetlen sorsomban most más név kiáltoz. S míg a villa Esztergommal beszélget s álmára csapnak füvek a nyárral. Moccan a csend és életembe téved Attila arca a halállal. Szilva Kaputikfan Eloldottál Nem kötöttél meg, eloldottál, rajtam, gyöngén, meg nem indultál, életem fölött nem ragyogtál forrólázammal nem vacogtál, vihar morajlott, nyugodt voltál, veszedelemben mosolyogtál. Hangod nem ér el; messze vagy már. Partodhoz úsztam — úszni hagytáL Töredékek Csókolom a kezét. Elnézést kérek öntől, hogy ismeretlenül megszólítom. — Mit óhajt? Udvarolni szeretnék. — De hát én férjes asszony vagyok. — Az nálam nem számít. Modern embernek tartom magam. — Tegyük fel, hogy szóba állok magával. De mit szól majd a felesége? Nem féltékeny az asszony? Mi lesz, ha most meglát minket együtt? — Túl vagyunk mi már a mézesheteken. Különben is otthon ül és nézi a tévét, — Nem hiszem. — Miért nem? — Béla, te nagyon részeg vagy! Nem ismered meg a saját feleségedet? * Ne haragudjék, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. — Dehogy haragszom. Azért adtam kölcsönt, mert bíztam magában. Nagyon rosszul esett volna, ha azt gondolja, hogy... — A világért sem. Biztos voltam abban, hogy egy szép napon bekopog. Egy kicsit késett, cirka egy évet, de ez megbocsátható. Figyelmeztetem, kamatról szó sem lehet. Nem vagyok uzsorás. — Egy évig forgattam a pénzét, jogos lenne a kamat is... — Nem és nem. Megsért vele. — Pardon, azt nem szeretném. — Akkor hát tegye le az asztalra. — Mit?. Ez valami félreértés. — Hogyhogy? — Én tavaly kértem öntől tiaenötezret. Most azért jöttem, hogy kerekítsük ki az összeget. Ember épít az embernek Több szempontból is újdonság az újszegedi November 7, Művelődési Központban Ember épít az embernek címmel rendezett fotókiállítás. Először fordult elő, hogy egy kiállítást szocialista szerződés előzött meg: a művelődési központ és a DÉLÉP kötött szerződést, hogy kölcsönösen segítik egymást, ki-ki a maga adottságai szerint- A szerződésben azt is megfogalmazták, hogy közösen kérik föl Gyenes Kálmánt és Horváth Dezsőt, készítsenek fényképeket az építőkről, és azokat a művelődési központban mutassák be. Az is először történt, hogy a „vállalati érdekeltség" ellenére is szabadd kezet kaptak az alkotók. Nem azt várták tőlük, hogy fényképes leltárt készítsenek az építkezésekről, a kész vagy készülő házakról, a megbízás lényege ez volt: mutassák be az építő embert, és munkája értelmét. Az is először adódott, hogy a nagy múlttal rendelkező, és városunkban évenként jelentős kiállításokat rendező Szegedi Fotóklub két tagja a teljes kiállítás anyagát egyetlen téma vonzásköréből gyűjfbtte. A meghívó Szövegéből idézünk: „Nem egyszerűen építő, hanem a várost alkotó emberrel találkoztak ők, ennek a találkozásnak képekbe fogalmazott emléke a kiállítás. Tisztelgés a dolgozó ember előtt." Négy képünk az újszegedi térlat anyagéból való. Mondjuk, húszezerre. Ez sokkal szebben hangzik ... • Igazán szeret? Első látásraT — Szeretem. Rajongva szeretem. — Milyen csodálatos, hogy én is ugyanúgy érzek, — Ritka szerencsés találkozás. —Nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt. S most végre utolért a boldogság. — Végre egy társ, akivel megoszthatom az örömömet, a bánatomat— Reggelente csókjaimmal ébresztem. — Én majd ágyba hozom a finom tejeskávét. — Utálom a tejeskávét. Teát iszom citrommal. — Tea lesz citrommal. És ha szabad kérdeznem, hányadik kerület? — Hogy érti ezt? — Hányadik kerületben lakik? Mert én szivesebben mennék (M ötödik kerületbe, mint például a tizenhetedikbe. — Én viszont azt szeretném tudni, hogy hányadik emelet? — Tessék? — Persze, nem ez a legfontosabb, de szívesebben lakom a földszinten, mint például a harmadik emeleten. És legalább déli fekvésű? — Mi az, hogy déli fekvésű7 — Egészségesebb a lakás, ha már reggel besüt a nap. — Már elnézést, maga igazán tudhatná, milyen a lakása. — Talán az ön lakása? — Itt valami tévedés lesz. ön hirdetett az újságban, hogy szerelmi házasságot kötne. „Lakás megoldhatójeligére. — Úgy van. Amennyiben önhöz költözünk. G.S*.