Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

107 Vasárnap, 1976. november 14; Böngésző köiiyy Klaniczay fibor ffagyományok /ébresztése című könyvének ol­vastán jut eszembe egy ide kí­vánkozó tqfténpt, melyhez hason­jót idézhetnénk még, nem ritka eset. ftitfc<|n$$ talán csak azt a 18. század eleji kápolnát mond­hatnám, amely kovácsoltvas aj­taját tekintve méltó társa lehet az ojy l)frgs és méltán megbe­csült egri Jaz.oiu-kapunak. E műemlék jellegű építmény csak­nem áldozatul esett egy maradi szemléletű intézkedésnek, amely úgy vélte, hogy egy szocialista építés során épjilő-szépülő nagy­község főterén nem lehet helye a múlt ilyetén darabjának. MáFr m^r elindplt a bulldózer, hogy a falutörténet lapjáról leradíroz­za ... Klaniczay Tibor Kossuth-díjas professzor a nemzeti múltunkkal kapcsolatos eddigi nézetek felül­vizsgálatának szükségességéről ír, meggyőző érvekkel bizonyítva, hogy a legfőbb és talán a leg­súlyosabb rendellenességében, a múlt iránti érdeklődés időbeni leszűkítésén túl, mennyire káros lehet a hagyomány folytonossá­gáról való lemondás, amely nem­csak a szellemi, hanem az anya­gi értékek pazarlásával iá együtt jár. A szerző maga mutat példát a nemzeti múlt értékeinek szocia­lista szellemben történő meg­mentésére, nemzeti tudatunkban való elhelyezésére, amikor az ősi magyar epikán, a magyar Anjou­legendáriumon és Csontváryn át egészen a jelenkori irodalomig építi impozáns tanulmányai ívét. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976.) A hagyományőrzés és -újítás egymást kiegészítő, feltételező törekvések. Ennek igazolása a Nagy Olga gyűjtötte Széki nép­mesék. Nagy Olga harminc esz­tendővel ezelőtt kezdett hozzá az erdélyi Szék község népi hagyo­mányvilágának feltérképezéséhez. Több száz állat?, legenda- és tün­dérmese került így jegyzetfüzet­be, magnetofonszalagra a neng­zetl jeljeg egy eleven vonását igazolva. A gyűjfemény darabjai nemcsak a Szeged környéki Tombácz János néhány meséjér •el mutatnak rokonságot, a me? sekincs nemzetközi jellegét mur tatva egybecsendüínek Boccaccio történeteivél is. önkéntes gyűjtők, középiskolai tanárok, diákok munkálkodnak szerte az országban, s határain­kon túl is, a múlt egy darabjá­nak a feledés bulldózerétől való megmentéséárt. Közülük egynek nagyszerű teljesítménye ez a könyv, melyben felnőtt és apró olvasó egyaránt találhat kedvért valót. (Kriterion, 1976.) A hanglemezgyűjtők számára bizonyára nem ismeretlen Benká Dániel lantművész lemeze, me­lyen egykor nagy hírű lantosunk, a XV!. században élt Bakfark Bálint műveit szólaltatja meg. A nemes veretű akkordok szerző­jével most Fajth Tibor Fejedel­mek fentosg című könyvében tó? lólkozhatunk. Bakfark élete csak­nem olyan kalandos, mint fia­talabb kortársáé, Balassi Bálinté. E fordulatokban bővelkedő élet­pálya ad lehetőséget a szerzőnek arrg, hogy hősének európai ál­lomásait kövejve egyszersmind a kórszak feszültségeiről is hi­teles képet rajzoljon. A Bakfark­zenét tartalmazó [emez után ez a könyv tesz a legtöbbét rene­szánsz kori lantművészetünk e népszerűsítésre méltó teljesítmé­nyének megismertetéséért. (Zene­művészeti kiadó, 1976.) Énypdi Sándor — Déryné er­délyi színpadokon című könyvé­ben — színészetünk hőskofáról ír. A reformkor nagy művészei, Egressy Gápof, Megyeri károly, PrieUe Kornélia és Laborfalvi flózg fénykörében mutatja a köz­tük talán legnagyobb, legnépsze­rűbb színészt. A kor színjátszá­sán)* SSÍPb4zi viszonyaira, kö­zönségére vonatkozó források (színlapok, fényképek, rézkarcok) mellett a kiadvány külön érteke az adattár, mellyel a színésznő több mint két évtizedes erdélyi pályájának fellépéseit, szerepeit dokumentálja. A játszott darabok szerzőipek és címeinek fölsorolá­sával a korízlés megítéléséhez ad hasznos segítséget. Színésze­ink életrajzi adatainak névjegy­zékben ismertetésével pedig s kitekintést könnyíti meg. (Kri­terion, 1976.) Lukácsy Sándor: Föltámadott 4 tenger... című gyűjteménye az összeállító meghatározásával élve, történeti olvasókönyv. Sze­rintünk ennél több is. Táncsics március 15-i kiszabadításáról, Kossuth toborzóútjáró}, az ozorai csatáról, Bemről, Budavár bevé­teléről szólnak a tanúk. Megszó­laltatásuk nemcsak az évfordu­lók, ünnepségek alkalmából len­ne kívánátos. „A könyvben le­het lapozgatni, többet nyer, aki folyamatosan olvassa. A legtöb­bet az, aki az olvasottakon el is gondolkodik" — írja Lukácsy, s ebben csakúgy egyetértünk ve­le, mint a forradalom bukását summázó utószóval. „A história csak egy biztos halált ismer: a mozdulatlanságét." (Kozmosz­könyvek, 1976.) Csonfváryt idézi nemrég el­hunyt kitűnő művészünk, Kon­dor Béla Szentek bevonulása a városba című képe. De nemcsak a színek kötik pssze e két alko? tót, mellyel a művészi hagyo­mány felhasználhatóságát látjuk bizonyítva, monografusuk is egy. Németh Lajos volt az, aki Csont? váry és Kondor művészetét a szakkritika merev szempontjai nyomán érvényesülő fanyalgások ellenére is igyekezett a közön­séggel megértetni ezek művésze­tét, mentve kultúránkat két, im­már csak európai mércével mér­hető teljesítmény agyonhallgatá­sától, elveszítésétől. Kondort most már nem kiállításokon cso­dálhatják meg az érdeklődők, e batásökst. művészi fejlődésvona­lat megrajzoló monográfia úttö­rés egy rugalmasabb értékelési módnak is. (Corvina, 1976.) Múlt és jelen nem lehet meg egymás nélkül- Jövőnk í§, 3 szebb is csak e kettő békességé­ből származhatik. Erre tanítanak ezek a könyvek. TÉGLASY IMRE Fogpaszta-reklám mosolyok­nak már nem nagyon hiszünk. Végül is fogkrémet szépen formált műfogsort villogtatva ís lehet ajánlgatni, nem? Megbocsátható — minden reklámfogás elfogadható, meri nem haszontalanságot kínál, aki fogápoló szereket kínál. Nem akarom elhallgatni, hogy találkoztam e műfajban a szuperreklámmal. Egy hófehér kórházi ágy, a k is szekrénykén egy csokor virág. Az ágy betegre vár. „Sok ember azt hiszi, hogy rossz fogakkal egészséges ma­radhat. Veszélyes tévedés! (Ez a mondat pirossal aláhúzva,) A veszélyes tévedés követ­kezményei: Szívbetegségek. Reuma. Gyomor- és bélbán­talmak. Allergia. A beteg fogak az egész szervezetet megbetegítik, Meg­rokkanthatják! Ha a fog jó -» minden jó! Kérdezze meg a fogorvosát.'' A reklámszövegből még annyit: az egészségvédelem egyik fontos pontja — a jó kapcsolat fogorvosával. Most kell elárulnom: egy nyugatnémet képeslap rek­lámja ez, az észak-rajnai fog­orvos-egyesületé. Mert ami az informáeiók igazságát illeti, minden rendben van, ezt mindegyik hazai fogorvos el­mondhatná nekünk, Pe ami még kiderül: a nyugatnémet fogorvosok is pácienseket ke­resnek, Tőlük is félnek, Nem­csak a fogfúrástól, foghúzás­tál — a számlájuktól is, B ehunyom a szemem, és Szi­cíliára gondolok. Arra, amikor először pillantot­tam meg a szigetet az olasz „csizma" orrán, az autósztrádá­ról. Az aranyló napfényben, a tintakék tengerből merész vona­lú part emelkedik ki. A vízen óriási kompok, hajók. Az egyik hajóra vonatot tolnak. A másik most indul buszokkal, teherau­tókkal- A luxushajó Nápolyból érkezett. Autók tülkölése, türel­metlen tülekedés, kiabálás a komp hörűl. A három kilométeres tengerszorost félóránként mind­két partról induló komphajók szelik 4*. • Vilig San Giovapnihsn, a szá­razföldi átkelőhelyen már „szi­cíliai" a hangulat. Hangos, erő­szakos 6—8 év körüli fiúk ostro­molnak cigarettáért, aprópénzért­Aztán felajánlják: megtisztítják autóbuszunk ghigkgit, A Sófér tiltakozására játékos-komoly ma­nőverbe kezdenek. Egyikük, ma­gyaráz, a másik az autóbusz hű­tőjére igyekszik, s már locsolja is a Vizet az ablakra. Sofőrünk elzavarja őket, de csak nábány lépésnyire hátrálnak, s újabb támadásra indulnak. Végűi is a harmadik fiú egy szál cigarettá­ért elzavarja társaik De ő se jár jobpan, a másik k3ttö Üldö­zőbe veszi, s végül is a túleFŐ győz, elveszik a már összegyűrt, tépett, töredezett cigarettát. A Scyüa nevű komphajón k«­lünk át mi is,a CQQPTQUSI§TT által szervezett el§p szicíliai út magyar turistái. pangás dphogás­sal elindul a komp. Mindenki a fedélzetre! És kitárul, kibomlik a déli páfábóí az első szicíliai vá­ros, Messina. Szicíliában nincsen ősz, csak nyár van és tavasz. A folyók ki­száradnak, a szinte afrikai nyár­ban. De ahol öntözéses gazdálko­dást folytatnak, óriásira nő a ter­més. A tengerpart tele van na­rancs-, citrom- és mandarinültet­vényekkeb J*»fldlÖ8*ákkal. A szicíliai a világ legjobb, legíze­sebb narancsa. Itt terem a dió­nagyságú, tejfehér mandula. Sü­teményeket, különleges édessége­ket pütnek a mandulából. S ki­váló üdítő ital a gyümölcsből kipréselt, édesített mandujatej. Szioília igazi kincse az pjaj. Erre alapúi ipara — ez adja né­hány városa viszonylagos gazdag­ságát Olajat, petrpíeumot, vegyi anyagokat szállítanak a nagy ki­kötők. De Szicíliában igen ápk a munkanélküli — s még mindig innen kerül ki a légtöbb vendég­munkás és kivándorló. Az emberek pompakedvelők, dús fantáziájúak. Nemcsak folklo­risztikus látvány a pirosra-sár­gára-kékre festett, s felcicomázott ló által húzott két kerekű kocsi. A kocsi oldalára történelmi jele­neteket, csatákat, filmsztárokét, énekeseket, szent jeleneteket fes­tenek. A városok Utcáin, mint színes diadalkapuk, este sokszí­nű lámpafüzérek gyulladnak ki, s energiatakarégosság ide, energia­takarékosság oda, a szicíliai vá­rosok esténként fényárban úsz­nak. S a hold és a csillagok is sokkal nagyobbak, fényesebbek, mh)t másutt. Palermo, csupa vibrálás, nyűg­talanság. Sehol eem gazdagabb, csillogóbb, dúsabb, szertelenebb a barokk, mint itt, Szicília fővárosá­ban. Sehol sem száguldanak olyan iramban az autók, a mo, Túl a „csizma" orrán Dehogy is akarom én azt mondani, hogy nálunk igazán egyszerű betegnek lenni, as ember táppénzt kap, ingyen kórházi ellátást, nem fizet a műtétért— mert hiszen még így is minden család megér­zi, ha beteg van, s nemcsak a kereső csökkent jövedelme miatt. A betegnek sok minden kell, mindenben kedveznek, hogy elviselje, meggyógyuljon, betegségéből talpra álljon. De ennyi társadalmi segítség mellett a betegség nem je­lenti az anyagi összeomlás veszélyét. Ne azért menjünk fogor­voshoz, hogy a „kis kiadás­sal" megelőzzük a „nagyobb kiadást". Hogy betegségünk miatt állásunkat, jövőnkei kelljen félteni. De menjünk fogorvoshoz! Nemcsak reklámszöveg a a fogorvosok aranyigazsága, hogy: „a fog az egészség tük­re fiz. M. A monrealci Benedek-rendi kolostor udvara Szicíliai táj tornác, mint itt. Sehol sem olyan hangosak, nem olyan túlfűtöttek az emberek, mint Paiermóban. Az arab, normann, német, fran­cia, spanyol uralom nyomait vi­seli magán a váras- gyönyörű normann katedrálisa, piros kupo­lás, keletieg hangulatú templo­mai, korareneszánsz palotái, ké­sőgóükus kapujai, barokk terei, kútjgi, mégis harmonikus egy­ségbe olvadnak­Az, oicák, a terek megannyi színpad. A puttókká), barakk an­gyalokkal, allegorikus szobrokkal telezsúfolt osziopo6, árkádQ6 épü­letek, a szökőkutak, a díszkertek. A balkonokat szörnyek, szirének, széles vállú atlaszok tartják. A harmonikusan kiképzett tereken, olyköF igazi drámák játszódnak. Leülök egy lépcsőfokra, és figye­lem a ,/szereplők" felvonulását­Elegáns középkorú pár, egy cso­mó fiatal, tetőtől talpig farmer­ben, agya öt gyermekével. Aztán egy hosszú hajú szépség — pil­lanatok alatt leszólítják- Turisták, rosszarcú suhancok. Az ékszer­boit ajtaján biztonsági zár. Az ajtó csak csengetésre nyílik, és minden vevő után gondosan be­zárják. A eukrász unottan kínálja a világ legjobb édességeit, fagy­laltját, Az utcára rakott ruhák, pulóverek mindegyike odaerősítve a rúdhoz, amelyen függnek. Éjjel sűrű rács védi a kirakatokat, s az „előfizetett" rendőr minden jobb üzletbe (sőt lakásokba is) bedobja a névjegyét — bizonyít­va ezzel, hogy ott járt, és min­dent rendben talált. Némiképpen biztonságot nyújtva a tulajdonos­nak. A túldíszített paletasor mögött, alig egy utcányira Palermo főút­vonalétól piac, kirakodó- és zsib­vásár a javából. Csupa szín, csu­pa hang. Lila padlizsánok, s óriás szemű szőlők, vastag húsú paprikák, túlérett sárgadinnyék, uborkák, rózsaszín húsú hálák, rákok, polipok, apró tintahalak — jégbe ágyazva. Szűk sikáto­rokból visszhangzik az alku, a vásár zűrzavaros zaja. Az árut emelt hangon dicséri az árus, és ócsárolja a vevő. Egész hegyek farmernadrágokból, táskákból, rnháJshól, intfea fehérffemŐÍíbóL. A piac és a belváros üzletei­ben igen sok ' helyen gyerek az árus. Alig 8—18 éves, koravén apróságok. Alkudoznak, rábeszél­nek, az üzletbe csalogatnak. lff»i? olvasni alig, számolni annál job­ban tudnak. Ilyen ötfet is csak Szicíliában támadhat, hogy egy mpglevő, mozaiktól aranyló templomnak felépítsék a sokszorosra nagyított mását, paiermóban 3 12. századi eapejia p§iatinát, a királyi vár­kápolnát vették alapul, hogy a várostól alig 6 kilométerre még ugyanabban p században felépít­sék a monreale-i dómot. S csak­nem szóról szóra lemásolták a kápolnát. Ugyanolyan beosztású, háromhajós "templomot építettek, ugyanolyan arekiíejezé&ű Krisz­tust illesztettek a főoltár fölé. S az egyik tomplem szebb, mint a másik, As antik római márvány­oszlopok, a falat a mennyezettől a» oszlopfőkig borító mozaikok sora, a gazdag díszítésű szentély, a márvónyberakású padozat, a festetUferagott cédrus mennyezet! Azt mpndják a monreale-i, Szi­cília, sőt egész Olaszország legre­mekebb, leggazdagabb mozaikja. Az arany alapú üvegmozaikok ezernyi fényben csillognak- O- és újtestamentumi történeteket meg­jelenítve. A bizánci, az arab, a római sti'us jegyeit magán viselő dóm, minden szöglete külön ta­nulmányt érdemelne. S ennyi szépség után még fokozzuk a látvány okozta kábujatot! Men­jünk fel a templom tornyába, ahonnan pompás kilátás nyílik az alattunk elterülő másik mon­reale-i nevezetességre, a benedek­rendiek kolostorára. 228 moznik­berakásos, csavart, faragott páros oszloptörzs, korinthoszi oszlopfő tartja a félköríves árkádsort. A kerengő egyik szegjetében pál­mafát mintázó szökőkút. A nap sugarai megtörnek, s aztán-száz­szorosra, ezerszeresre erősödve ragyognak vissza az arany-ezüst­márvány oszloperdőben, KániK MÁST*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents