Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

• Vasárnap, 1976. november 21. 90 A

Központi Sajtószolgálat a közelmúltban hirdetett eredményt egy országos cikk pályázaton. Mint arról beszámoltunk. Slndulár Anna (Kisalföld) első, Hódi T. József (Csongrád megyei Hírlap) második, Szőke Mária (Délmagyarorsság) harmadik dijat nyert. A díjnyertes riportokat összeállításban közöljük a 6—1. oldalon. Maroknyi történelem B

ocsásson meg; nem írhatom alá. A törvények... — Miféle törvények?! Mulassa meg nekem azt a törvényt, amelyik belebeazél abba, hogy én, a saját pénzemmel mit csináljak, hpgy én a saját házamat nem építhetem olyanra, amilyenre azt az én kedvem tartja?! A községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke elővette a törvényerejű rendeletet és mondta: — Tessék, Itt van. Az építkező hirtelen hátralépett, mintha már nem is akarna látni a magándolgokba beleszóló törvényt, éa olyan szemeket meresztett az elnökre, mintha ölni készülne. Belenyúlt a táskájába, alőkapta az építésí engedélyt, és az asztalra csapva kiáltotta: — Mit törődik a törvénnyel?! írja alá! Adjon rá pecsétet! — Nem tehetem —- mondta Ismét az elnök. — Fürdőszoba nélkül ma már nem épülhet családi ház. Az őgyMl átváltott cinkosán Susogta: —. Ha megkenem a kereket akkor sem megy a szekér? — Akkor sem. —. Maga nem normális! Megőrült! Látott már víz nélküli fürdőszobát? A fürdőszobához ugyebár csaptelep kell, a csapba meg víg, de as Itt nincs Máid teazek én róla. hegy aláírja! Maga.., Maga jöttment! ™ sziszegte. aztán bevágta az ajtót Tenyérnyi vakolat puffant a parkettra. Az elnök eltűnődött KI is 6 valójában? Igaza van a dühös embernek. Nem más, csak jöttment. P.-ről került ide. Az is igaz, hogy abban az időben lett tanácsi ember, amikor sok üzemi munkás pártmegbízatásként kapta a feladatot: „...menjen falura, íniézze a közügyeket. Legyen talpon éjjel, nappal. Mindenért ő felel..." A fizetésük gyakran csak a fele volt annak, amit az üzemben megkerestek. A felszabadulás óta párttag... A mellén nyomást, a torkában gombócot érzett Egy pillanat alatt felhalmozta magában a sikertelenségek sorát: a lakosság művelődési házat szeretne, de ahhoz nincs pénz. Jó termést nagy bevételt remél, de a termelőszövetkezt említésére befogja a fülét. Betonjárdára van igénye, nem akarja bokáig járni a sarat de társadalmi munkát nem vállal. Azt akarja, hogy a község városi rangot kapjon, de mindezt páholyban ülve, karba tett kézzel szeretné megérni...? Csupa ellentmondás! Hogyan lehet ez? Hiszen a lakók szeretik a községüket Jószándékúak, szorgalmasak ... Egy hiba van: a tudat mozdul nehezen. Telt az Idő. Megalakult a téesz; épült a művelődési ház, megnyílt a felnőttek általános iskolája, készültek a beton gyalogjárók, a sportpálya. Apró lépésekkel ugyan, de közeledett a várossá válá6. Ehhez azonban üzemek, OzJetek, korszerű lakóházak kellenek még. Mindezek alapja: a központi vízszolgáltatás. — Vízmű kellene! — mondta a tanács elnöke az egyik pártbizottsági ülésen, majd húsz évvel ezelőtt — A vízmű az alapja mindennek. Gondoljátok csak magi Már as ősember is ismer? te a jó víz fontosságát. Ott verte fel a tanyáját, ahol jó vizű forrásra talált. Az éhséget bírta. A szomjúságot nem. — Igaza van! Vízmű kell! — segített lelkesedni a pártbizottság titkára. Az ügybuzgó, vizet követelő embereket a pártalapszervezeti taggyűléseken érte az első meglepetés: nem akart mindenki vízművet: „Minek az? — Túl sokba kerül! — Aki flancolni akar, az költözzön el városra!" — mondták idegesen. — Előbb cjpőt vegyél magadnak! — kiáltott az egyik. — Látom, lyukas a talpa. Csak azután járjon az eszed ilyen uras-vizes dolgokon. Jó víz, meg fürdőszoba! A tanács végrehajtó bizottsági ülésén sem volt teljes az egyetértés. A tanácsülésen még Úgy sem. Mi leuz a lakókkal? Az előrelátó párttagok, pártbinotteági tagok, tanácstagok, népfrontaktívák, KISZ-fiatalok fáradhatatlanul, akár a megszállottak járták a község utcáit, házalt, agitáltak, gyűléseket szerveztek és magyarázták: El kell menekülnie minden embernek, ha kenyéradót akar találni. Hajnalban ülnek vonatra, és csak késő este szállnak le róla. Itt, helyben nincs munkalehetőség. Hogyan ia lenne?! Ki épít üzemet egy olyan településen, ahol még jó Ivóvíz sincs. Vizsgáltuk a kutakat. Fertőzöttek. Megvizsgáltuk másik területen. Ott is fertőzöttek. Jó ivóvíz kelL Vezetékvíz! Vízmű! Grafikai kistáriat Az okos érveket csend fogadta. Néhányan ezt kiabálták: — Az en öregapám a kerékcsapásból is metil la a vizet, jó lesz nekem is onnan! A többség nem kiabált ugyan, de hogy egyetértett a kiaua.ókkal, kiderült abból, hogy szótlanul emagj ta a termei. — Ne menj el a holnap esti ülésre, Feri, mert megvernek — nioiitiia mzaunasajá a mnács elnökének az egyik tanácstag. Mégis elment Nem verték meg, de úgy kifáradt a hetekig tartó széimaloniharctól, hogy napokon át aiig evett. Azt kiabalták neki: „Maga jöttmenti Maga apaija leuuratni a laiu szent földjét azokért a rohadt csövekért?! Maga akarja elhitetni velünk, hogy családonként 2400 forint a csövekre kell? 1 Tudjuk mi, hogy mire kell a pénz! Szobrot akar csináltatni magának meg a társainak!" — Ferikém, ne idegeskedj csitította a felesége. — Tönkreteszed magadat — hiába. Ez az utolsó szó volt az, amit soha, senki sem tudott volna elhitetni vele. Szentül hitte, hogy nem veszett kárba a szó, nem találhat Időtlen Időkig bedugott fülekre az okos érv. Társaival együtt csaknem nyolc évig hadakozott azért, hogy meggyőzze a lakókat Buzgólkodtak éjjel-nappal azért, hogy egészséges, jó ivóvíz kerüljön a poharakba. Akik vizet akartak: győztek! Néhány ember mélyen leütötte a fejét, és vált paprikavörössé a vízműtársulást feloszlató gyűlésen azért, mert találva érezte magát. Mert azok közül való volt akik ellenezték egykoron a falu szent földjének fel túrását. Az elnök, aki közben a vfzműtársulás elnöke Jett — ma már boldog nyugdíjas —, derűsen mesélte a feloszlatást kimondó közgyűlésen: — Nemrég sétálgattam, és találkoztam néhány olyan emberrel, akik annak idejón semmiképpen nem akartak vízművet. Gondoltam, megtréfálom ókat: tudják. ml újság7 — kérdeztem tőlük, mire ők meglepődve érdeklődtek: — ugyan mi, elnök elvtárs? Kikapcsoltatjuk a vizet!.,. Értették a eélzóst, nevetve válaszoltak: Majd megverjük, csak azt próbálja meg!... Lám, változik a világ, változik benne az emberek gondo'kodása. SINDULAR ANNA Lépéskényszer P

árttaggyűlés a 17 tagú pártalapszervezetben. Első napirendi pont: az elbeszélgetések tapasztalatai. Második: a szövetkezet elnökének tájékoztatója a féléves gazdasági eredményekről. A titkár hét gépelt oldalt olvas fel.. — Az elbeszélgetések során tapasztalatunk szerint a légkör olyan volt, hogy minden egyes elvtárs szabadon kifejthette, és ki Í6 fejtette véleményét.,. Az elbeszélgetést végző csoport több olyan javaslatot fogadott el, amelyek a párttagság soraiban vetődtek fel... Párttagjaink kommunistához méltóan mérlegelték munkájukat, számot adtak a párt politikájának ismeretéről, és főképpen arról, hogy azzal egyetértve végzik pértmegbízatásaikat, tanúsítanak kommunista magatartást.., Jelentős súlya volt azoknak az értékeléseknek, amelyeknek lényege a megváltozott körülmények miatt bekövetkezett gazdasági jellegű problémákra vonatkozott... Már a hatodik oldalon jár. A kívülállónak, ha nem ismeri a helyzetet, az lehet az érzése: nincs, nem lehet itt különösebb baj. Legfeljebb a semmitmondáson bosszankodik. Következnek az elbeszélgetések alapján kidolgozott javaslatok. — Eszmel-ldeológial fejlődésünk érdekében az alapszervezet vezetősége szervezze meg, hogy az induló oktatási évben kommunistáinak 80 százaléka vegyen részt ^-szövetkezetben folyó politikai tanfolyamokon... a második féléves munkaprogramban szerepeljen a pártmegbízatási javaslat... a KlSZ-munka megjavítása érdekében a vezetőség jelöljön ki petronálót.,. a szocialista brigádmozgalojTi hatékonysága érdekében a bilgádvezetők teljes létszámban járjanak politikai tanfolyamra.., Ennyi. Csak ennyi? Ennyi szaporodott fél év alatt. Belépett 1800, távozott 81 dolgozó. Fegyelmezetlenségből súlyos üzemi baleset és nagy anyagi kár következett be náluk a nyáron. Üzemi lopást fedeztek föl néhány hete... Hírtelen, váratlan megtorpanás ez? Egyáltalán nem. Hozzászólás — nincs. A teremben mintha köd lenne. Vagy csak a dohányzók eregette füst teszi? Az elnök — aki két esztendeje több évtizedes tapasztalatú pártmunkásként került a szövetkezet élére — elkezdi tájékoztatóját az első félévről. Amikor Idekerült, tarthatatlan állapotok felszámolása várt rá, és vezetőtársaira. A régi vezetés öröksége azonban még ma is hat. Az iparágban tipikus problémák itt különösen élesen vetődnek fel, mert a technikai felszereltség elmaradottsága kis hatékonyságot konzervélt, emellé a város építőipari egységei közül legrosszabb szociális körülmények ós — tipikusan ipari szövetkezeti „betegség" — az alacsony bérszínvonal — maximális nyereségrészesedés szisztémája társult. Egyszóval, ez a szövetkezet az „állatorvosi Iához1' volt hason'atos. A pártszervezet akkori morális színvonalénak jellemzésére talán elég annyi: a régi elnök tagdíját egy ideig a szövetkezet finanszírozta ,., fnnen kellett elindulni. De nem Jutottak messzire. Miért? Szinte nem akad ma olyan munkája a szövetkezetnek, amelyet határidőre, jó minőségben végezne el. Több, egyszer már elvállalt feladatat lemondtak az idén- A helybeli Mezőén felszámolás* 36 százaiékas létszámemelkedést hozott számukra, ennek ellenére termelésük csak 17 százalékkal nőtt idén, az első félévben. Minden hatékonysági mutatójuk romlott, ugyanakkor több mint ötszázalékos béremelést hajtottak végre. Az igazolt hiányzás tavalyhoz képest megkétszereződött, az igazolatlan — 240 dolgozójuk van — 360 napra Az elnök keserűen, hangját olykor megemelve mondja a tájékoztatót. • A párttagok most is füatölnek, mégis, mintha jobban lehetne már látni... — A Mezőép beolvadásának kettős Célja volt; Ütőképes termelőegység létrehozása lakásépítésre ép szolgáltatásra, valamint a fejlesztés és a jobb munkakörülmények feltételeit ésszerűen összpontosítva megteremteni. Az első cél csak részben valósult meg. A második elérése érdekében több történt, de rövid távon ennek is még csak a nehézségeit, nem eredményeit érezzük.,, Míg ai elnök beetól, tegyük gyorsan hozzá: * beolvadás politikai előkészítése gyatra volt. Miközben a gazdasági vezetea egyetlen lépést sem tett azért, hogy a jó szakmunkások é» vezetők is átjöjjenek a szövetkezethez, máshová csábításuk nagy erővel ós sajnos, sikeresen folyt. A szövetkezet jelentős hitelt vett föl az átvett eszközökre, ametXOTU RÓZSA: GYÁSZ LOTAI TAMÁS: SZÜLETÉS t 4