Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

Vasárnap, 1976. november 28. I lyeket viszont nem tud hatékonyan működtetni, mert — nincs kivel. A pártszervozet képtelen volt más irányt szabni az eseményeknek. A következményi — Lemaradtunk a lakásépítésben — folytatja az elnök. Aztán sorolja a többi problémát. — Többségünkben csak azon a színvonalon dolgoztunk, mint eddig és ez hibe, mert a követelmények közben nőttek... A szakmai vezetés fegyelme romlott a legjobban ... Vezető beosztású párttag kapott fegyelmit, munkaidőben történt lerészegedése miatt... Az utasítások semmibe vétele napirenden van ... A vezető beosztású, lerészegedett párttagtól azt sem kérdezték még az alapszervezetben: komám, jő lesz ez így? Komor arcok. Csend. Földre, falra menekülő tekintetek. Elunva a hallgatást, a városi pártbizottság képviselője kér 6zót. — A fegyelmezetlen vezető elveszti erkölcsi alapját a dolgozók előtt... A pártszervezetnek kell mindenekelőtt rendet teremtenie a maga portáján.,.! Az elnöktől a brigádvezetőkig minden vezető az alapszervezet hatáskörébe tartozik: hol marad a segítség, az ellenőrzés, a számonkérés?... Januárban az itt dolgozó kommunisták határozattá emelték a városi pártbizottság feladat-meghatározását — éppen ezen problémák megoldására!,,, Míg a párttagok azon gondolkodnak: hozzászóljanak-e, s ha igen, mit is mondjanak? — ismét belelapozok a feladat-meghatározásba. „Az 1976-os év politikai és gazdasági szempontból kiemelten kezelendő... Ki kell alakítani és meg kell szilárdítani az alapszervezet eszmei, politikai ÓH cselekvési egységét... Az egyéni elbeszélgetések során hívják fej minden kommunista figyelmét egyéni felelősségére, példamutatásénak fontosságéra... Negyedévenként számoltassák be a gazdasági vezetést az idei terv időarányos végrehajtásáról. A problémákat, hiányosságokat reális értékeléssel vessék fel, és tárják fel azok megoldási lehetőségeit... A párt- és a gazdasági vezetés egységes, határozott intézkedésekkel tegyen konkrét lépéseket a munkafegyelem megszilárdítása érdekében.. Alig találni olyan pontot, ahol a végrehajtás legalább elkezdődött De halljuk a hozzászólásokat l' — Ne szólj szám, nem fáj fejem, én se szólok, te se szólj — ez megy nálunk. Ebbe belefulladunk, ha így folytatjuk... Az elbeszélgetéseken mindenki azt fogalmazta meg, hogy változtatni kell... Ha saját határozataink végrehajtásáról esik szó, gúnyos mosolyok... Elkényelmesedtünk, mindenki fut a maga kit ügye után... A gazdasági vezetéstől várjuk a kiutat, s közben az elnök elvtárs cement, bitumen után szaladgál- Miért nem bízik meg azokban sem, akik pedig rászolgálnak? ... össze kell rázni ezt a gárdát, és össze is lehet! Mi vagyunk felelősek a kialakult helyzetért? Mi, mert kommunisták vagyunk... Alig győzöm jegyezni. De hol maradt mindez az előbbi, titkári beszámolóból? Es a zárszó Ismét kiábrándító. — Bizony, a feladat-meghatározásról elfeledkeztünk... A pártfegyelmit pótoljuk ...(?) Szakmai ée politikai továbbképzés kell a középvezetőknek ... Igen, a végrehajtásra nagyobb gondot kell... Ennyi. Megint csak ennyi. Illetve: a pártvezetőség „megvizsgálja a helyzetet, ás 15 napon belül javaslatot teBz a megoldásra". Üjabb javaslat, határozat? Amikor a végre nem hajtett Januári feladat-meghatározásban minden lényeges tennivaló világosan benne van? Benne volt az elbeszélgetésekben, és a mostani felszólalásokban is. Kifelé tartunk a gyűlésről. Az alapszervezet titkára azt kérdezi: — Ez a sok csúnyaság mind benne tesz g cikkben?,., — Nem — mondom —, pem rpind. Mellettünk párttag brigédvezető bizonygatja, hogy akik őt munkaidőben Játtek sörözni, azok is vétkesek, hiszen akkor azok ls lógtak a munkából... Az elnök széttárja a karját. A véleményt mondók megvárnak az ajtóban, de nem szólnak. Csak 8 szemiik kérdez A titkár már az „objektív nehézségeket" fejtegeti. Másnap a városi pártbizottság titkára ezt mondja: — Gyors változásra nem számíthatunk. A pártszervezet megerősítése, te ldptéiyének visszaállítása az alapvető feladat. Kemény munka le??, de a tagságban — a tít* kárban alig — van fedezete s sikernek. Az elnök ját akar, de nem mindig jól, és magára maradt. Ebben ő is hibás- Mégis öt kell támogatnunk, ha képes változni. A pártszervezetnek, a becsületes dolgozóknak fel kell sp, rakazniuk mögé,., Lépéskényszerben vannak: mi segítünk, mint eddig, de helyettük nem tudunk cselekedni, Sóhajt, megsimítja őszülő haját. Sokat tapasztalt, Ismeri a helyzetet, a szereplőket: igaza vitathatatlan. I BŐM T. JÓZSEF S

oha annyi „hát, kérem ..,", meg „az az igazság...", mintha egészen egyenesen rákérdez az ember: ezt, meg ezt a határozatot hogyan hajtották végre? Hát még ha az a határozat nem túl régi évjáratú! Mert akkor lehet még az értelmezését, a magyarázatát, meg a hasznosságát méltatni, adni. De vannak régebbi párthatározatok, amelyeket meg — ha kis eredméáy mutatkozott is — már „leírtak" a feladatok közül. így van ez, mégis olyan nehéz megfogni, utolérni a tényeket, hiszen a papír mindig rögzít eredményeket, s az újságíró kérdezése, majd ítéletalkotása nem lehet helyszíni bíráskodás. Azt meg, hogy úgy vélem, sokkal többet ta lehetne tenni, hogy nem érzem a végzett munka mögött az igazi, a felemelő tartalmat, hogyan mondjam ki, amikor másam is tudom, hogy pontosan, Jól dolgozni, munkát és időrendet jól szervezni szinte tudomány. Megértésemmel mentsem fel azokat, akik szabadkoznak, ha rákérdezünk? Még ennyien nem tanultak például a tanácsi dolgozók közül. Ennek ceak örülni lehet. Nem akarom azt keresni mögötte, hogy munkaköri feltétel is. Es hogy jövőre kétéves lesz az az iskola, amire most nagy sietve özönlöttek. Félő, hogy a sok továbbtanuló miatt rosszabbul megy majd a munkaViszont végrehajtják * közművelőd esi határozatot Könnyűipari üzemünkben alapszervezeti ülésen is, brigádgyüléseken ie foglalkoztak a decemberi határozattal, újból és újból, amely mint köztudott, az ésszerű gazdálkodást, a takarékosságot szorgalmazza. Míg (ésszerű) javaslatok, új ötletek születnek, a nyersanyagot hol vizesen, hol túl szárazan kapják, s mit ítéljen ebből a brigádtag? Hogy kipipálták a határozat megvitatását, s az az egy laza láncszem — az, aki a nyersanyag jó állapotát biztosítaná megfricskázza szándékainkat, de még terveinket is, nemhogy a túlteljesítést. Téesaaínkben már konkrétabb takarékossági tervek, ésszerűbb gazdálkodási törekvések tapasztalhatók — haltam felelős fórumon, és sehogy sem érten a nyelvtanilag középfokú „ésszerűbb" é> „konkrétabb" jelzőt Mert ez esetben az alapfok többet mond és mindent: eddjg nyilván nem volt se ésszerű, se konkrét a feladatterv. Nagyvállalatunk pártszervezete minap adott ismét számot a vállalati párt-végrehajtóbizottság ülésén a decemberi határozat végrehajtásának eddigi eredményeiről, s a vitában igen kemény szavakkal mondták el: a gazdasáKifogások helyeit gi vezetés tárja fel nyíltabban saját hibáit is. Ugyanis a vb azt állapította meg: az utolsó kéthavi teljesítmények azt a feltételezést igazolják, hogy je!entős tartalékai vannak a gyárnak is, csak javítani kell a vezetési színvonalon, céltudatosabban kell törekedni, hogy jobban dolgozzanak. Mindenki lelkesen egyetért a célkitűzésekkel, de hiszen helyesléssel tele van a padlás is! De mikor az adott feladatokat végre is kell hajtani, rengeteg az „objektív nehézség", a „nem megfelelő körülmény" — magyarán: bújik mindenki, kifogásokat keres. Ez vezetőknél és más dolgozóknál is tapasztalható, Neki-nekihajtunk a feladatoknak — most nőpolitika, most ifjúságpolitika, vagv közművelődés —, aztán az egyik elhomályosítja, átfedi a másikat. Párhuzamosan ós főleg folyamatosan együtt — ez valahogy nem sikerül. Nem az ördög incselkedik, amikor ezen füstölgők, Tudom jól, mint ahogy önök is tudják, milyen eredményei voltak például a munkásosztály helyzetének javítására hozott párthatározatnak. És mégis, azt kell mondanunk, hogy sok helyütt a központi intézkedéseket sajátként feltüntetve megírják a jelentést —- a feladat ezzel „elvégeztetett". Ismerek egy fiatalasszonyt, aki szeretne férje munkahelyére átmenni, mert hamarosan sorra kerülnének a munkáslakás-akcióban. Jelenlegi vállalata „nem foglalkozik" munkáslakás-építóssel, vagy -támogatással, itt semmit sem remélhet, viszont szépszerével elengedni se hajlandók. Felmondással távozni — ezt párttaghoz méltatlannak tartaná. EH nem tudorri képzelni, hogy dönt végül, mert az ezerforintos albérletet alig bírják, gyermeket is szeretnének, s anyagi lehetőségük nincs lakásgondjuk gyors megáldására. Vagyis: számár3 a munkáslakás csak fikció marad? S azért, mert egyik gyár igyekszik végrehajtani a határozatot, a másik mag non? Volt idő, amikar a célt ugyan tudtuk, de a hozzávezető út feladatainak megfogalmazása helyett jelszavakat gyártottunkMost határozataink világos beszédűek, eélratörőek = de »z már okkal aggaszt, foglalkoztat bennünket, hogy képesek vagyunk-e jól, igényesen végrehajtani, megvalósítani? Miért? — kérdezték a párt nagy vitafórumán, az elbeszélgetésekkor, és kimondtuk ugyan a nagy kérdést, s erősített szándékunkban, hogy más párttagok is ugyanúgy gondolkoznak, de van-e jó felelet? Vagy csak további kérdések? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkalmat1 an egyik-másik módszerünk? Nem vagyunk elég állhatatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre — s ezt a XI. kongresszuson Kádár János a beszámolóban hangsúlyozta is — rendkívül fontos a párt, konkrétabban a pártalapszervezetek ellenőrző tevékenysége. Kerestem néhány alapszervezeti munkatervben olyan témát, amit az elbeszélgetéskor vetettek fel a párttagok. A mozdonyjavító üzemben elmondták; miért bizalmatlan a vezetőség, ha egy negyven-negyvenöt év körüli szaki jelentkezik a pártba? Beszélni kellene a pártépítési munkáról ilyen esetben? Okvetlen. Kérdezem a titkárt. „Úgy véli a vezetőség — feleli —, hogy különös, ha valaki ennyi idős korában gondolja meg magát." Csodálkozom. S ezt nem titkolom, kár, hogy nem érti meg. Mert ugyan mi van abban, ha valaki most érzi úgy. hogy helye lenne a többet vállalók, a pluszt adni tudók közösségében? Igazán kár, hogy nem tűzik napirendre. A párt építése, erősítése közös ügyünk. Tenni kész emberekre szükségünk van — s éppen a munkások között! Soha annyi „jé napirendi témát", megbeszélnivalót nem találtunk, mint mo6t, a véleményesere utén — vallja egy pedagógus-alapszervezet titkára. Mi nem kipipálunk olyan fontos feladatokat, mint a munkásművelődés például. Vállaltuk, hogy esti általános iskolás és gimnazista munkásokat korrepetálunk. Olyan kollégáink is aktivizálták magukat, akik eddig nemhogy nem tettek, meg se nagyon szólaltak. Győzött a pedagógusszív, a kommunista kötelességtudat: segíteni azt, a|i többet akar tudni. Mi nehezen tudtuk le a kötelező napirendeket, most a magunk választotta témák élénkebb, tartalmasabb alapszervezeti munkára ösztönöznek". Követtünk és követhetünk el bizonyára ezután is hibákat. De arra lenne most már nagy szükség, hogy legyen erőnk ne eeak azt felismerni, hogy miben hír báztunk, hanem ahhoz is, hogy tegyünk meg mindent. dolgoz-zunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, jó munkára erre a tanulságra jutottak az alapszervezetek, amikor összegezték az elbeszélgetések tanulságait. S végül is nem kis tanulság az a megfogalmazás, hogy a jó munkához se kell sokkal nagyobb energia, mint a kifogások gyártásához. SZŐKE MÁRIA CSONKA JÁNOS: CSKNtt KOM ATTILA; LANT ÉS VIRÁGOK