Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

Vasárnap, 1976. november 28. I lyeket viszont nem tud hatéko­nyan működtetni, mert — nincs kivel. A pártszervozet képtelen volt más irányt szabni az ese­ményeknek. A következményi — Lemaradtunk a lakásépítés­ben — folytatja az elnök. Aztán sorolja a többi problémát. — Többségünkben csak azon a szín­vonalon dolgoztunk, mint eddig és ez hibe, mert a követelmények közben nőttek... A szakmai ve­zetés fegyelme romlott a legjob­ban ... Vezető beosztású párttag kapott fegyelmit, munkaidőben történt lerészegedése miatt... Az utasítások semmibe vétele napirenden van ... A vezető beosztású, lerészege­dett párttagtól azt sem kérdezték még az alapszervezetben: ko­mám, jő lesz ez így? Komor arcok. Csend. Földre, falra menekülő tekintetek. El­unva a hallgatást, a városi párt­bizottság képviselője kér 6zót. — A fegyelmezetlen vezető el­veszti erkölcsi alapját a dolgozók előtt... A pártszervezetnek kell mindenekelőtt rendet teremtenie a maga portáján.,.! Az elnöktől a brigádvezetőkig minden vezető az alapszervezet hatáskörébe tar­tozik: hol marad a segítség, az ellenőrzés, a számonkérés?... Januárban az itt dolgozó kom­munisták határozattá emelték a városi pártbizottság feladat-meg­határozását — éppen ezen prob­lémák megoldására!,,, Míg a párttagok azon gondol­kodnak: hozzászóljanak-e, s ha igen, mit is mondjanak? — ismét belelapozok a feladat-meghatá­rozásba. „Az 1976-os év politikai és gazdasági szempontból ki­emelten kezelendő... Ki kell alakítani és meg kell szilárdítani az alapszervezet eszmei, politikai ÓH cselekvési egységét... Az egyéni elbeszélgetések során hív­ják fej minden kommunista fi­gyelmét egyéni felelősségére, pél­damutatásénak fontosságéra... Negyedévenként számoltassák be a gazdasági vezetést az idei terv időarányos végrehajtásáról. A problémákat, hiányosságokat reá­lis értékeléssel vessék fel, és tár­ják fel azok megoldási lehetősé­geit... A párt- és a gazdasági vezetés egységes, határozott in­tézkedésekkel tegyen konkrét lé­péseket a munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében.. Alig találni olyan pontot, ahol a végrehajtás legalább elkezdő­dött De halljuk a hozzászóláso­kat l' — Ne szólj szám, nem fáj fe­jem, én se szólok, te se szólj — ez megy nálunk. Ebbe belefulla­dunk, ha így folytatjuk... Az elbeszélgetéseken mindenki azt fogalmazta meg, hogy változtatni kell... Ha saját határozataink végrehajtásáról esik szó, gúnyos mosolyok... Elkényelmesedtünk, mindenki fut a maga kit ügye után... A gazdasági vezetéstől várjuk a kiutat, s közben az el­nök elvtárs cement, bitumen után szaladgál- Miért nem bízik meg azokban sem, akik pedig rá­szolgálnak? ... össze kell rázni ezt a gárdát, és össze is lehet! Mi vagyunk felelősek a kialakult helyzetért? Mi, mert kommunis­ták vagyunk... Alig győzöm jegyezni. De hol maradt mindez az előbbi, titkári beszámolóból? Es a zárszó Ismét kiábrándító. — Bizony, a feladat-meghatá­rozásról elfeledkeztünk... A pártfegyelmit pótoljuk ...(?) Szakmai ée politikai továbbkép­zés kell a középvezetőknek ... Igen, a végrehajtásra nagyobb gondot kell... Ennyi. Megint csak ennyi. Il­letve: a pártvezetőség „megvizs­gálja a helyzetet, ás 15 napon belül javaslatot teBz a megol­dásra". Üjabb javaslat, határozat? Amikor a végre nem hajtett Ja­nuári feladat-meghatározásban minden lényeges tennivaló vilá­gosan benne van? Benne volt az elbeszélgetésekben, és a mostani felszólalásokban is. Kifelé tartunk a gyűlésről. Az alapszervezet titkára azt kérde­zi: — Ez a sok csúnyaság mind benne tesz g cikkben?,., — Nem — mondom —, pem rpind. Mellettünk párttag brigéd­vezető bizonygatja, hogy akik őt munkaidőben Játtek sörözni, azok is vétkesek, hiszen akkor azok ls lógtak a munkából... Az elnök széttárja a karját. A véleményt mondók megvárnak az ajtóban, de nem szólnak. Csak 8 szemiik kérdez A titkár már az „objek­tív nehézségeket" fejtegeti. Másnap a városi pártbizottság titkára ezt mondja: — Gyors változásra nem számíthatunk. A pártszervezet megerősítése, te ldptéiyének visszaállítása az alapvető feladat. Kemény munka le??, de a tagságban — a tít* kárban alig — van fedezete s sikernek. Az elnök ját akar, de nem mindig jól, és magára ma­radt. Ebben ő is hibás- Mégis öt kell támogatnunk, ha képes vál­tozni. A pártszervezetnek, a be­csületes dolgozóknak fel kell sp, rakazniuk mögé,., Lépéskény­szerben vannak: mi segítünk, mint eddig, de helyettük nem tudunk cselekedni, Sóhajt, megsimítja őszülő ha­ját. Sokat tapasztalt, Ismeri a helyzetet, a szereplőket: igaza vi­tathatatlan. I BŐM T. JÓZSEF S oha annyi „hát, ké­rem ..,", meg „az az igazság...", mintha egé­szen egyenesen rákérdez az em­ber: ezt, meg ezt a határozatot hogyan hajtották végre? Hát még ha az a határozat nem túl régi évjáratú! Mert akkor lehet még az értelmezését, a magyará­zatát, meg a hasznosságát mél­tatni, adni. De vannak régebbi párthatározatok, amelyeket meg — ha kis eredméáy mutatkozott is — már „leírtak" a feladatok közül. így van ez, mégis olyan ne­héz megfogni, utolérni a ténye­ket, hiszen a papír mindig rög­zít eredményeket, s az újságíró kérdezése, majd ítéletalkotása nem lehet helyszíni bíráskodás. Azt meg, hogy úgy vélem, sok­kal többet ta lehetne tenni, hogy nem érzem a végzett munka mö­gött az igazi, a felemelő tartal­mat, hogyan mondjam ki, amikor másam is tudom, hogy pontosan, Jól dolgozni, munkát és időrendet jól szervezni szinte tudomány. Megértésemmel mentsem fel azokat, akik szabadkoznak, ha rá­kérdezünk? Még ennyien nem tanultak például a tanácsi dolgozók közül. Ennek ceak örülni lehet. Nem akarom azt keresni mögötte, hogy munkaköri feltétel is. Es hogy jövőre kétéves lesz az az is­kola, amire most nagy sietve özönlöttek. Félő, hogy a sok to­vábbtanuló miatt rosszabbul megy majd a munka­Viszont végrehajtják * közmű­velőd esi határozatot Könnyűipari üzemünkben alap­szervezeti ülésen is, brigádgyülé­seken ie foglalkoztak a decembe­ri határozattal, újból és újból, amely mint köztudott, az ésszerű gazdálkodást, a takarékosságot szorgalmazza. Míg (ésszerű) ja­vaslatok, új ötletek születnek, a nyersanyagot hol vizesen, hol túl szárazan kapják, s mit ítéljen ebből a brigádtag? Hogy kipi­pálták a határozat megvitatását, s az az egy laza láncszem — az, aki a nyersanyag jó állapotát biztosítaná megfricskázza szándékainkat, de még terveinket is, nemhogy a túlteljesítést. Téesaaínkben már konkrétabb takarékossági tervek, ésszerűbb gazdálkodási törekvések tapasz­talhatók — haltam felelős fóru­mon, és sehogy sem érten a nyelvtanilag középfokú „éssze­rűbb" é> „konkrétabb" jelzőt Mert ez esetben az alapfok töb­bet mond és mindent: eddjg nyilván nem volt se ésszerű, se konkrét a feladatterv. Nagyvállalatunk pártszervezete minap adott ismét számot a vál­lalati párt-végrehajtóbizottság ülésén a decemberi határozat végrehajtásának eddigi eredmé­nyeiről, s a vitában igen kemény szavakkal mondták el: a gazdasá­Kifogások helyeit gi vezetés tárja fel nyíltabban saját hibáit is. Ugyanis a vb azt állapította meg: az utolsó két­havi teljesítmények azt a feltéte­lezést igazolják, hogy je!entős tartalékai vannak a gyárnak is, csak javítani kell a vezetési szín­vonalon, céltudatosabban kell törekedni, hogy jobban dolgozza­nak. Mindenki lelkesen egyetért a célkitűzésekkel, de hiszen he­lyesléssel tele van a padlás is! De mikor az adott feladatokat végre is kell hajtani, rengeteg az „objektív nehézség", a „nem megfelelő körülmény" — magya­rán: bújik mindenki, kifogáso­kat keres. Ez vezetőknél és más dolgozóknál is tapasztalható, Neki-nekihajtunk a feladatok­nak — most nőpolitika, most if­júságpolitika, vagv közművelődés —, aztán az egyik elhomályosít­ja, átfedi a másikat. Párhuzamo­san ós főleg folyamatosan együtt — ez valahogy nem sikerül. Nem az ördög incselkedik, amikor ezen füstölgők, Tudom jól, mint ahogy önök is tudják, milyen eredményei voltak például a munkásosztály helyzetének javí­tására hozott párthatározatnak. És mégis, azt kell mondanunk, hogy sok helyütt a központi in­tézkedéseket sajátként feltüntetve megírják a jelentést —- a feladat ezzel „elvégeztetett". Ismerek egy fiatalasszonyt, aki szeretne férje munkahelyére átmenni, mert hamarosan sorra kerülné­nek a munkáslakás-akcióban. Je­lenlegi vállalata „nem foglalko­zik" munkáslakás-építóssel, vagy -támogatással, itt semmit sem re­mélhet, viszont szépszerével el­engedni se hajlandók. Felmon­dással távozni — ezt párttaghoz méltatlannak tartaná. EH nem tu­dorri képzelni, hogy dönt végül, mert az ezerforintos albérletet alig bírják, gyermeket is szeret­nének, s anyagi lehetőségük nincs lakásgondjuk gyors megál­dására. Vagyis: számár3 a mun­káslakás csak fikció marad? S azért, mert egyik gyár igyekszik végrehajtani a határozatot, a má­sik mag non? Volt idő, amikar a célt ugyan tudtuk, de a hozzávezető út fel­adatainak megfogalmazása he­lyett jelszavakat gyártottunk­Most határozataink világos be­szédűek, eélratörőek = de »z már okkal aggaszt, foglalkoztat bennünket, hogy képesek va­gyunk-e jól, igényesen végre­hajtani, megvalósítani? Miért? — kérdezték a párt nagy vitafóru­mán, az elbeszélgetésekkor, és kimondtuk ugyan a nagy kérdést, s erősített szándékunkban, hogy más párttagok is ugyanúgy gon­dolkoznak, de van-e jó felelet? Vagy csak további kérdések? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkalmat1 an egyik-másik módsze­rünk? Nem vagyunk elég állha­tatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre — s ezt a XI. kongresszuson Kádár János a beszámolóban hangsúlyozta is — rendkívül fontos a párt, konkré­tabban a pártalapszervezetek el­lenőrző tevékenysége. Kerestem néhány alapszerveze­ti munkatervben olyan témát, amit az elbeszélgetéskor vetet­tek fel a párttagok. A mozdony­javító üzemben elmondták; mi­ért bizalmatlan a vezetőség, ha egy negyven-negyvenöt év körüli szaki jelentkezik a pártba? Be­szélni kellene a pártépítési mun­káról ilyen esetben? Okvetlen. Kérdezem a titkárt. „Úgy véli a vezetőség — feleli —, hogy kü­lönös, ha valaki ennyi idős ko­rában gondolja meg magát." Csodálkozom. S ezt nem titko­lom, kár, hogy nem érti meg. Mert ugyan mi van abban, ha valaki most érzi úgy. hogy he­lye lenne a többet vállalók, a pluszt adni tudók közösségében? Igazán kár, hogy nem tűzik na­pirendre. A párt építése, erősíté­se közös ügyünk. Tenni kész em­berekre szükségünk van — s éppen a munkások között! Soha annyi „jé napirendi té­mát", megbeszélnivalót nem ta­láltunk, mint mo6t, a vélemény­esere utén — vallja egy peda­gógus-alapszervezet titkára. Mi nem kipipálunk olyan fontos feladatokat, mint a munkásmű­velődés például. Vállaltuk, hogy esti általános iskolás és gimna­zista munkásokat korrepetálunk. Olyan kollégáink is aktivizálták magukat, akik eddig nemhogy nem tettek, meg se nagyon szó­laltak. Győzött a pedagógus­szív, a kommunista kötelességtu­dat: segíteni azt, a|i többet akar tudni. Mi nehezen tudtuk le a kötelező napirendeket, most a magunk választotta témák élén­kebb, tartalmasabb alapszerveze­ti munkára ösztönöznek". Követtünk és követhetünk el bizonyára ezután is hibákat. De arra lenne most már nagy szük­ség, hogy legyen erőnk ne eeak azt felismerni, hogy miben hír báztunk, hanem ahhoz is, hogy tegyünk meg mindent. dolgoz-­zunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, jó munkára erre a tanulságra jutottak az alapszer­vezetek, amikor összegezték az elbeszélgetések tanulságait. S végül is nem kis tanulság az a megfogalmazás, hogy a jó mun­kához se kell sokkal nagyobb energia, mint a kifogások gyár­tásához. SZŐKE MÁRIA CSONKA JÁNOS: CSKNtt KOM ATTILA; LANT ÉS VIRÁGOK

Next

/
Thumbnails
Contents