Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

6 4 Kedd, 1976. november 30. 3 •MM I* WM fÖSt Csak forradalmi simélefiel... pártkiildöttség Odesszákéi mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködés Egy hetet töltött Odesszá­ban az Ukrán Kommunista Párt Odessza Területi Bi­zottsága meghívására a Csongrád megyei pártkül­döttseg dr. Németh Lajos­nak, a megyei pártbizottság titkárának vezetésével. A hagyományos testvérmegyei kapcsolatok keretében a Szovjetunióban járt delegáció tagjai voltak Nagy Gizella, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, Dóczi Gá­bor, a szentesi városi párt­bizottság titkára, dr. Tama­si Mihály, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, va­lamint Sugár József, a Hód­mezővásárhelyi Divat-, Kö­töttárugyár pártbizottságá­nak titkára. Megyénk pártküldöttsége Odesszában tanácskozott a testvérmegyei kapcsolatok fejlesztéséről, és tanulmá­nyozta a párt- és gazdasági munka tapasztalatait. A de­legáció tagjai vasárnap ér­keztek vissza. A szolnoki vasútállomáson a küldöttsé­get dr. Koncz János a me­gyei pártbizottság titkára fo­gadta. Országos szakipari konferencia Az Építéstudományi Egye­sület szervezésében három­napos szakipari konferencia kezdődött hétfőn Budapesten, a Technika Hazában, 400 hazai és külföldi szakember részvételével. A konferencián mintegy 20 előadás hangzik el a szak­iparnak. mint az építési te­vékenység egyik legfonto­sabb ágának a helyzetéről, eredményeiről. Hazánkban az elmúlt években alap­anyag-ellátási gondokkal küzdött ez az ágazat, ezért 1971—1975 között 39 üzem épült a szakipar anyagellá­tasi gondjainak enyhítésére. A tanácskozás több előadása az ötödik ötéves tervidőszak újabb beruházásait ismertet­te, így a tapolcai hőszigetelő­anyag gyárat, a barcsi építő­ipari műanyag-feldolgozó gyárat, és azt a szombathelyi üzemet ahol faforgács és beton keverékéből újfajta válaszfalakat téréihatároló elemeket gyártanak majd so­rozatban. A konferenciával egyidő­ben a városligeti kiállító csarnokban szakipari eszkö­zöket mutatnak be. A kiállí­táson különféle új típusú ha­zaj és külföldi szakipari kis­gépeket korszerű műanyag padlóburkolatokat és hőszi­getelő anyagokat mutatnak be. A kiállítás november 28­ig tekinthető meg naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig. Dr. Bíró Ferenc, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyet­tese és P. A. Paszkar, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottságának első elnökhelyet­tese november 16—22 között tárgyalásokat folytattak az 1980 utáni magyar—szovjet mezőgazdasági és élelmiszer­ipari együttműködés bővíté­siének lehetőségeiről. P. A. Paszkart fogadta Huszár István, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke; Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Párdi Imre, az MSZMP KB osztályvezetője. P. A. Paszkar és kísérete felkeresett számos mezőgaz­dasági és élelmiszeripari üze­met Járt az Agárdi Állami Gazdaságban, Tolnatamási­ban, Nagyberkiben, a Bala­tonboglárf Állami Gazdaság­ban. Meglátogatta a Marton­vásári Kutató Intézetet, a Bábolnai Állami Gazdaságot, a dánszentmiklósi tsz-t, a hernádi baromfiüzemet és a Duna Tsz-t P. A. Paszkar hétfőn el­utazott hazánkból. Búcsúz­tatására a ferihegyi repülő­téren megjelent V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. ScmdorfaB várói Kanadába Söprűk tőkés piacra Talán fogalma sincs annak a kanadai háziasszonynak, aki kezébe veszi a hosszú nyelű ciroksöprűt, hogy hol van Magyarország, ahol ezt a terméket készítették. Ast meg egyáltalán nem is tud hatja, hogy melyik alföldi kis falu ügyes kezű asszo» nyait dicsérje meg a strapa­bíró konyhaeszközért. Persze ezt nem is követelheti meg senki, hiszen mi sem sokat tudunk a Sándorfalvi Házi­ipari Szövetkezetről. Pedig ez a közösség már huszonöt éve szorgoskodik. Kezük nyomát sok-sok millió söprű őrzi a nyugati világban, Ka­nadában. Hollandiában, az USA-ban, Svédországban. 1970 óta egyenletesen növek­szik a kollektíva vagyona, mas szóval termelési értéke. Az említett évben csak 11 millió forint értékű munkát végeztek, most 35 millió kö­rül járnak. Amint azt a háziipari szö­vetkezet elnöke, Kónya Jó­zsef elmondta, külön öröm a számukra, hogy majdnem ugyanazok dolgoznak most is, mint öt éve. S ez min­dennél többet mond. A szö­vetkezet neve megtévesztő, vagy könnyen gondolhat­nánk, hogy a söprűket ott­hon, a házukban készítik, olyan bedolgozómódra, a kollektíva tagjai. Ugyanis ál­talánosságban ilyen munkát neveznek háziipari termék­nek. Sándorfalván más a helyzet. Nyugodtan nevez­hetjük „üzeminek" az ottani munkát, hiszen egy fedél alatt, szalagszerűen dolgoz­nak. Naponta 250—400 dara­bot tesznek a külföldre In­duló rakományhoz. Többfaj­ta söprű készül itt, a picike jatéksöprűtől a legnagyobb takarítóeszközig, összesen 36 fajta. Az elnöki szobában jó néhány nyaláb ciroksöprű közül nem találtunk két egy­formát, holott szemre na­gyon hasonlóak. Ottjár tünkkor az üzemben Ebből lesz a söprű. Pataki Ferenené és Kovács Mihályné kötegelik a cirokszálakai éppen a babasöprűket festet­ték az asszonyok, amelyeket majd az amerikai megren­delőnek küldenek és ott a benzinkutak ajándékáru­készletét bővítik. Annak el­lenére, hogy javarészt söp­rűket készítenek itt (a ter­melés 60 százalékát), a sán­dorfalvi szövetkezetből kerül ki olyan portéka ls, amelyet más üzemek felhasználnak, mint félkészterméket Évente 70—75 ezer kiló nyers szőrt dolgoznak át a kefeiparnak. Megüti az ember fülét 700 mázsa szőr! Ez rengeteg. Felmerül a kérdés, honnan szedik össze ezt a mennyi­séget. Az elnök szerint né­ha gondot okoz a begyűjtés, mert külföldről kapják az alapanyag többségét. A 16­sörényt Franciaországból. Mongóliából, a marhaszőrt pedig Angliából. (Érdekes ta­lán megemlíteni, hogy a tő­lünk, Magyarországról ex­portált szarvasmarhák szőrét is visszahozzák a szigetor­szágból. Az már más lapra tartozik, megéri-e utaztat­ni?) A félkésztermékért kap­ják az évi bevétel 30 száza­lékát. A közel 200 dolgozót fog­lalkoztató közösség példája ls mutatja, a jó munkának nem kell cégér, hiszen az idén is másfél millió söprű­re van megrendelés, aminek már 80 százalékát el is küldték. M-T. A z MSZMP KB 1976. október 26-i üléséről kiadott közlemény egyik mondatát bizonyosan gyakran ol­vashatjuk majd cikkekben, hallhatjuk elő­adásokban, mert alapigazságot fogalmaz meg. Évtizedek tanulságát foglalja össze a megállapítás: „Csak a forradalmi elmélet­tel felvértezett párt, az elméletileg jól kép­zett, a marxista—leninista elvek szellemé­ben küzdő, dolgozó párttagság képes egész népünket mozgósítani nemzeti programunk valóra váltására, a fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésére." A mondatból ki­olvasható a párttagság felkészültségének szükségessége, és az is, hogy a marxista— leninista elvek ismerete nem csupán a párt belső ügye, hiszen az ideológiai tájé­kozottság és tájékoztatás, á pártpropagan­da hatással van köznapi teendőink megol­dására is. Aligha mozgósíthatja a párt a dolgozók széles tömegeit anélkül, hogy tagsága ne legyen „naprakész" felkészültségű az ideo­lógiai kerdésekben. A felkészüléshez per­sze azt is tudni kell, hogy mi tartozik a szükséges ismeretek körébe. Mit tudjanak, ismerjenek a párt tagjai, mit és hogyan adjanak tovább, miről és milyen módsze­rekkel győzzék meg szűkebb-tágabb kör­nyezetük tagjait. A Központi Bizottság ülésén megállapí­tották, hogy „a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztése a párt egész tevé­kenységében jelentőségének megfelelő he­lyet foglal el." Közvetlen tapasztalat alap­ján hozzáfűzhetjük: megfelelő példány­számban jelennek meg a klasszikusok müvei, széles körben ismertek az elvi ál­lásfoglalások. A közgondolkodást formálja, hogy az iskolai oktatásban is helyet kap az ideológiai képzés, s hogy 2 millió 200 ezer ember vesz részt évente a marxista—le­ninista képzés valamilyen formájában. Vajon mi szükség a klasszikusok tanul­mányozására, miért kap ekkora hangsúlyt a klasszikus művek olvasása? Több okot is említhetünk. Részben, hogy az általános műveltséghez tartozik Marx—Lenin gon­dolatainak ismerete. Részben, hogy nyil­vánvalóan nem a lexikális tudás gyara­pítása a lényeges, nem a gondolatok szö­veghű idézése, hanem elsősorban annak megismerése, hogy milyen módon közelí­tettek a klasszikusok a társadalmi kérdé­sekhez, hogyan találtak választ a rendkí­vül összetett problémákra. Ebből mára is érvényes tanulságokat vonhatunk le. Az­tán a párttagok túlnyomó többsége 1956 után lépett be a pártba. A párttagság többségének tehát nincs közvetlen élmé­nye a felszabadulás előtti pártmunkáról, nincs tapasztalata az újjáépítés időszaká­ban folytatott pártéletről, de a torzulások és az ellenforradalom idejéről is alig van. A magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom évtizedeit történelmi leckeként is­merhetik meg a párt fiatalabb tagjai. Az aktuális kérdések megválaszolásában, a problémák megoldásában pedig nyilvánva­lóan szerepet kapnak a korábbi harcok el­méleti tanulságai, politikai konzekven­ciái is. Társadalmi életünk fejlődése sem érthe­tő a korábbi állomások ismerete nélkül. Az elmúlt évtizedek változásai arra is fi­gyelmeztetnek, hogy az új ellentmondások­ra nem lehet a régi megoldásokat ráerő­szakolni, s hogy a valóság bonyolultabb az elképzelt modellnél. Feladataink mind összetettebbek, megoldásukhoz a korábbi­nál is képzettebb emberekre van szükség. Fokozottan érvényes ez az ideológiai fel­készülésre is. Napjaink gyakorta vitatott kérdései kö­zül említsünk néhányat. A fejlett szocia­lista társadalmat építjük. E munka minő­ségileg is új feladatok megoldására késztet. Egyebek között az anyagi javak gyarapo­dása és vele összefüggésben a szocialista életmód témája került előtérbe. Milyenek legyenek a szocialista fogyasztás normái, milyen helyet foglal el az életmódban a munkavégzés mikéntje, hogyan hat a köz­gondolkodásra a meglevő, s növekvő sze­mélyi tulajdon, hogyan lehet korszerű, szocialista módon gazdálkodni a szabad idővel? Egyetlen problémakörhöz tucatnyi kérdéssel közelithetünk. Mégpedig nem az elméletleskedés, nem a bölcselkedés szándékával, hanem azért, mert ezeket a kérdéseket a mindennapi élet veti fel, a megalapozott válasz millió­kat érdekel. Avagy: újra és újra visszatérő téma a hazafiság és a proletár internacionalizmus kapcsolata. A korábbi évtizedekhez képest számos új vonással gazdagodott tudásunk. A szocialista országok bővülő kapcsolatai, politikai együttműködése példának okáért Európa és a világ békéjének megóvásában, a szocialista országok közös erdekei — mind megannyi új mozzanat, új tényező, amely világosabbá teszi az összefüggése­ket Nemrégiben az Egerben tartott, a szocialista hazafíságról folytatott tanács­kozáson éppen e témakörben hangzottak el újszerű megállapítások. Vajon milyen mér­tékben határozzák meg a tudományosan megalapozott nézetek a közgondolkodást, milyen szintre jutott az úgynevezett társa­dalmi tudat? Biztató jegyeket bőven sorol­hatunk. de a továbblépést sürgető jelensé­geket is. A szocialista demokrácia, az állampol­gárok bevonása a közügyek intézésébe felté­telezi a társadalmi kérdések iránti általános érdeklődést, feltételezi a közgondolkodás érettségét A közgondolkodás alakításában, a társadalmi tudat fejlesztésében alapvető szerepe van a pártpropagandának. Nem maradhatnak válasz nélkül napjaink ideo­lógiai kérdései. A közleményt idézve: „A hatalom a világfejlődés jelenlegi szakaszá­ban minden társadalom alapkérdése; ná­lunk a munkásosztály hatalma a szocialis­ta építés feltétele. Hazánkban a munkás­osztály hatalmát megtestesítő proletárdik­tatúra állama történelmi szükségszerűség­ként jött létre. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába bevonja a parasztságot, az értelmiséget, a legszélesebb tömegeket" N yitott világban élünk, azaz a tömeg­kommunikációs eszközök révén, az idegenforgalom jóvoltából sokféle vélemény, közte bevallottan antikommu­nista nézet jut. el az állampolgárokhoz. Vitatott kérdésekről is tudunk. A tisztán­látáshoz, az eligazodáshoz megalapozott is­meretekre van szükségünk. A társadalom­tudományok új eredményeinek ismeretére és alkotó alkalmazására. Mindez része az ideológiai felkészülésnek, a propaganda­munkának. Vagyis, további előrehaladá­sunknak, a fejlett szocialista társadalom építésének, a hazai és a nemzetközi viszo­nyokban való eligazodásunknak záloga. Megszűntek , a takarmánygondok A nyári aszály miatt hó­napokon át szűkített szálas­takarmány-adagokkal nevel­ték, tartották az állatállo­mányt a gazdaságokban. A teljes értékű szálas takar­mányokhoz jóformán csak a jól tejelő tehénállomány jutott hozzá, miután az ál­lattenyésztők — attól tart­va, hogy az eleségnek még csak átmeneti visszafogása Dr. Juhár Zoltánt, a Mi­nisztertanács felmentette belkereskedelmi miniszter­helyettesi tisztségéből, és a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa belkereskedel­mi minisztériumi államtit­kárrá kinevezte. A Minisztertanács dr. Sel­meczi Lajosnét belkereske­delmi miniszterhelyettessé nevezte ki. (MTI) is a tej elapadásával járna — nagy gondot fordítottak a megfelelő takarmányok előteremtésére. A helyzet megváltoztatá­sára a MÉM intézkedési ter­ve alapján a termelők egye­bek között összegyűjtötték a takarmányként számításba jövő szalmaféleségeket, gon­doskodtak a szakszerű tá­rolásról és a hiányzó kész­letek megtermelésére má­sodnövényeket vetettek. Az országban mintegy 125 000 hektáron került sor takarmánynövények ismé­telt termelésére. A nyáron elvetett növények most ősz­szel jó terméssel fizetnek, s így október végén és no­vemberben lényegében meg­szűntek a takarmánygondok és zavartalannak ígérkezik az állomány áttelelése ls. Szakmunkás­tanulók felvétele A szakmunkástanuló fel­vételek alakulását vizsgál­ták nemrégiben a Munka­ügyi Minisztériumban. Az általános iskolát végzettek továbbtanulásának arányait a népgazdaság munkaerő­igényének figyelembevételé­vel a Minisztertanács idei határozatát alapul véve ele­mezték. Megállapították, hogy mind az általános is­kolát, mind pedig a közép­iskolát idén elvégzett fiata­lok köréből többen válasz­tották továbbtanulásra a szakmunkásképzettséget nyújtó intézményeket, mint a megelőző évben. Ez egy­idejűleg a pályaválasztásnál nagy szerepet játszó szülők­nek a korábbiaknál reáli­sabb elképzeléseiről is ta­núskodik.

Next

/
Thumbnails
Contents