Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

6 4 Kedd, 1976. november 30. Lélektan a traktoron Javaslatok a közétkeztetés A traktor arra való, hogy szántsanak vele. Hatalmas nagy gép, mit keres itt a rokonszenv, meg holmi lel­kizés? Rideg valóság, a föl­det meg kell szántani, sok­szor és jól, hogy teremjen. Azt a földet is, amelyik sziklakeménységgel tiltako­zik az ekevas ellen. Kezdjük el tehát a rideg valóságnál — ne hidegen —, úgy is el­jutunk a lélektanhoz. Három ember egy nyeregben Másfél millió forintért új traktor vett egy évvel ez­előtt a tápéi Tiszatáj Ter­melőszövetkezet Nagy pénz ez akkor is, ha a gép is nagy és erös, tehát vigyázni kell rá, és annyit dolgoztat­ni, amennyit csak tud. Ezek a nagy gépek akkor a leg­drágábbak, ha állnak. Ügy még el tudnánk képzelni va­lahogy az örökmozgó trak­tort ahogy valamikor itt Szegeden tervezték, hogy az ülé6 helyén valami kis ke­tyegő szerkezet kormányoz­za barázdáról barázdára, de mostanáig ember keli a nye­regbe, az embernek pedig pihennie kell, ha elfárad. Ilyenkor, ősszel szoktuk irnl, amikor minden munka szo­rít hogy nyújtott, műszak­ban dolgoznak a gépek, éj­jel is szántanak a trakto­rok. Volt alkalmunk éjszaka kellős közepén beszélni trak­torosokkal többször is, és elismerő szavakat Írni való­ban példamutató, szívós ki­tartásukról Néhány kemény akaratú, munkáját és gépét szerető ember így lett sze­mélyes ismerősünk. Akár­milyen szépen beszéltek is arról, amit csináltak, vagy akármilyen beszédes is volt szerénységük, azt soha ki nem hagyhattuk az írásból, hogy nagyon fáradtak ezek az emberek. Végigdöcögni az éjszakát, hogy reflektor­fénynél mindig a barázda partját kell nézni, a gyom­rot és zsígereket táncoltató üléshez ragadva, és egyik éjszaka után jön a másik — talán nem ls kell megeről­tetnünk a fantáziánkat. Most szívesen számolunk együtt a tápéiakkal, először a rideg logika törvényei szerint A Rába—Steiger óriás­traktornak három masiniszta a kormányosa. Nem újdon­ság, általában hárommal számolnak máshol is, ami­kor a gépet várják, aztán legtöbb helyen közbeszólnak a munkaerőgondok és ma­rad a kettő. Miért jobb a három? Kész ráfizetés — mondhatnánk —, hiszen ne­ki is kell legalább 5 ezer forint havonta. — Akármennyit szántunk, hét végére mindig eléri a vetőgép az ekét Ha nem ál­lunk le se szombaton, se va­sárnap, 60—80 hektárral elő­rébb juthatunk. Egész héten nyugodtan dolgozhatnak megint a vetők. — És ha jön a búcsú? — Akkor is. A három em­ber beosztja maga között a búcsút is, lakodalmat is. Fölülről bele se kell szólni. — Pörlekedés, violencia? — Még nem volt — Traktorhiba? — Az sem. Tehát három ember egy nyeregben. Persze fölváltva és békében. Szakad az eke Azt mondják Tápén, sze­rencséjük volt, nagyon jó traktort kaptak. Fülelnek más szövetkezeteknél is, ennyire jól Itt a környéken sehol sem megy a gép. El­lenben az ekékkel ők ls nagy bajban vannak. Egyik­ről 8 ekefej szakadt le, a másikról három. Darabja 15 ezer forint — Ide kellene hozni min­den gépet kipróbálni: ha itt kibírja, akkor lenne szabad csak gyártani. Simon Sándor, a Nagy­Kemes alján szaladgáló gép masinisztája mondja ezt és hozzáteszi, hogy ennél ke­ményebb. kötöttebb, nehe­zebb talaj talán a világon sincs. Három ekével jár most ls, ötöt ls elbírna a gép, de nincsen. Volt már olyan, amelyik egy óra alatt elpattant A tábla végében mindig ott van egy tartalék­eke — mélyszántáshoz is más, és vetőszántáshoz is —, ha éjjel törik, akkor ls át­kapcsolnak a másikra, és mennek tovább. Higgyünk tehát a gépnek: nehéz az őszi szántás. Szo­katlan még, de jó lenne ha­mar megszokni: f ölgyflrt Ingujjban, karosszékben ül­ve vezet a traktoros, amikor kint kabátban is fázik aki nézi, és azt legszebb mu­zsikát húzathatja a fülébe, amelyiket a világ kismillió rádióadásából éppen kivá­választ Nótaszóval, muzsi­kával: Szánt a babám, csi­reg-csörög sej-haj a Járom. Meleget, hidegeket úgy esi­nál magának, ahogy neki tetszik. — Fehér köpeny még nincs? — Olvastam én ls az új­ságban, hogy Ide már az való, de aki irta. még nem szántott Tápén. Arra még várni kell, ha lesz egyálta­lán olyan. Legföljebb akkor, ha repülőgéppel szántanak. Az se várható mostaná­ban, a fehér köpenyről mondjunk le tehát, de Is­merjük el, hogy nálunk az eddig volt összes traktornál sokkal jobb ez a mai. Akár büszkék ls lehetünk rá — ha Jó ekét ls tudunk gyár­tani hozzá. És a pszichológia ? A lélektan tudósai hivat­koznak rá sokszor, hogy a második világháborúban va­lahol rettenetes veszteséggel dolgoztak a vadászgépek fs, bombázók is. Odavesztek a legkitűnőbb pilóták is, ak­kor is, hogy a legjobb segí­tőket adták melléjük. Ki­találták egyszer, hogy a legnehezebb bevetésnél a pilóta válassza ki a vele együtt életét kockáztató se­gítőtársát. Gyilkos ütköze­tekből jóval többen jöttek vissza, mint azelőtt Időbe tellett, amíg ez a fölismerés onnan a magas­ból leért a tápai barázdába, de végre itt van. Nagy örö­münkre: gyilkos szándék nélkül. Az a jó benne, olyan egyszerű, hogy magyarázni se kell. Kiss Sándor, Petróczi Já­nos és Simon Sándor úgy került egy gépre, hogy ők ls így akarták. Szó sincs róla. hogy másik három ember ne tudná ugyanilyen jól elvé­gezni a munkáját ezt ők sem állítják, csak azt mond­ják, így éppen jó. Lehet, hogy a szerencse is közre­játszott, lehet, hogy valóban jobb gépet sikerült kifog­niok, de az biztos, hogy há­rom össze nem tartó ember a legjobb szerkezetet ls el­ronthatta volna egy év alatt. — Hogy adhatnám a gépet rossz állapotban az utánam jövőnek? — magyarázza Si­mon Sándor, miközben po­tyautasként vele tartok egy fordulón, hogy az új gép ké­nyelmét — meg az érte Járó felelősséget — némiképpen kitapasztaljam. A szövetkezet elnökhelyet­tese, Papp Elemér mondja, Igen meglepődtek maguk is eredményen, pedi számítot­tak rá. Nyáron már a kom­báinoknál ls így dolgoztak, és azóta minden gépre így keresnek váltótársat: kivá­lasztják azt, akit ők legal­kalmasabbnak — új gépnél még egy szempont: legmél­tóbbnak — találnak, és rá­bízzák, ldt vesz maga mellé. Nyilván azt, akivel legjob­ban tud együtt dolgozni. Fontos szempont, mert osz­toznak a kereseten is, és a kínlódásban is, ha netán ar­ra kerül sor. Az eredményt talán mon­deni is fölösleges. ősszel, őszi szántásról ritkán beszél­hettek Tápén. Nem volt Ide­jük rá. Most a tavaszlak alá, másodszor szántanak! Ilyen még nem volt Aratás után egyszer tárcsáztak, az­tán szántottak és most má­sodszor hasogatják ekével azt a világra szóló szurok­földet, amelyik kifog a 15 ezer forintos ekefejen is. Azt remélik, hogy talán annyit terem, amennyit várnak tőle. Ez a pszichológia egyik ága: teremjen annyit, amennyit teremhet A má­sik ott ül a kormány mögött karosszékben, föltürt ing­ujjban — és jól érzi magát Jó, hogy eddig eljutottunk. Horváth Dezső javítására Milyen az ebéd? - Veszteséges szolgáltatás U10—14 évesek kiszorulnak - Kilenc báziskonyha épül A közétkeztetés — a mun­kahelyen, illetve a bölcsődé­ben, óvodában, iskolában, egyetemen kapható kedvez­ményes áru ebéd — egyike a legszélesebb körben igény­be vett társadalmi juttatá­soknak. Am az étkezés kö­rülményei, a menük össze­tétele, minősége, a felhasz­nálható nyersanyagok érté­ke, a szolgáltatás hozzáfér­hetősége és ára igen eltérő. Erről, illetve a nagy elté­rések okairól, és a közétkez­tetés fejlesztéséről tárgyalt legutóbbi ülésén a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szak­szervezetének elnöksége. Egy és negyed millió ebéd Az elnökség megállapítot­ta, hogy egy és negyed mil­lióan étkeznek a munkahe­lyükön, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak jóval több mint egyharmada veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Sokhelyütt azonban a kony­ha kapacitása, az étterem befogadóképessége korlátoz­za az ebédelők számát, má­sutt azért nem él mindenki a lehetőséggel, mert vagy drágának, vagy valamilyen okból nem megfelelőnek ítéli a munkahelyi ebédet Hogy milyen is valójában ez a szolgáltatás, jó vagy rossz, drága vagy olcsó, azt nem is lehet egyértelműen megállapítani, hiszen szin­te munkahelyenként változó. Az anyagi hozzájárulás mér­tékét és a felhasználható nyersanyagok értékét a mun­káltatók, illetve a kollektív szerződések szabják meg, de az ebédet ls különféle szö­vetkezetek, vállalatok fő­zik, szolgálják fel — termé­szetesen eltérő színvonalon. Az étkezők nagyobb részé­ről a Belkereskedelmi Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó tizenegy munkahelyi vendéglátó vállalató gondos­kodik, 30 százalékuknak a vállalatok, intézmények sa­ját konyhái főznek, a töb­bieknek ÁFÉSZ-ek, kereske­delmi vendéglátó vállalatok készítenek előfizetéses ebé­det. Az úgynevezett nyers­anyagnormát csak a költ­ségvetési intézmények dol­gozói számára szabályozták, egyéb munkahelyeken ez is igen nagy eltérést mutat, akárcsak a vállalati hozzá­járulás, amely 1,56 és 12 forint • között szóródik. Te­hát rendkívül nagyok a kü­lönbségek. A szolgáltatás kiterjeszté­sét gátolja, hogy a munka­helyi étkeztetés nem nyere­séges vállalkozás. Az emlí­tett 11 szakvállalat például 20 százalékos állami támo­gatást kap, mivel a korlá­tozott árrés nem nyújt fede­zetet a költségekre. Más vállalatok, amelyek nem csak közétkeztetéssel fog­lalkoznak, egyéb tevékeny­ségük során igyekeznek megkeresni esetleges veszte­ségüket. Legyen gyermekétrend! Még nehezebb helyzetben van a gyermekek étkezteté­sével foglalkozó hálózat. Az óvodai konyhák 45, az isko­laiak 60 százalékkal főznek több ételt, mint amennyire eredetileg épültek. Elavultak az étkeztetési normák, emiatt sem tudják a gyer­mekeket megfelelő ízű, ösz­szetételű, minőségű ebéddel Szőlőoltványok Az Ültetvénytervező és lló szőlőoltványt exportált a S-aporítóunyag Forgalmazó Szovjetunióban. A csemege­Váilalat észak-magyarországi nagyobb meny­területi központja az Idén a ... , belföldi megrendelések túl- nyűgben Irsai Olivért, Sző­tcljesítése mellett hárommii- lőskertek királynőjét HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Jámbor Ferenc és Terhes Katalin, Kőhegyi Sándor és Tóth-Kovács Erzsébet, Do­monkos Lajos Imre és BrlUmanin Márta Mária, MlskolczJ Gábor István és Varga Rozália, Gnatzl Dezső és Szabó Margit, Bányai Péter és Berta Ágnes, Nagy Sán­dor és Miklós Julianna, Mucsi Pál és Túrú Erzsébet, Varga Ist­ván és Lakatos Anna Rozália, Kuasera István és Puskás Gab­riella, Ménesi Miklós és Farkas Ildikó, Lantos Imre és Pálinkás Éva, Kovács Zoltán és Borbély Katalin Éva, Kocsis János és Busa Anna, Miksl László, János és Plavecz Éva Hona házasságot kötöttek. tű. kerület Szeged: Fazekas István és Szampel Erzsébet, Szélpál János és Paku Julianna, Kért István és Komlósl Mária, Ssászvári Zsolt Zoltán és Katona Márta, Kocsis Gáspár és Szécsi Mária Rozália, Túri Mihály és Hácz Margit há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Dékány Istvánnak és Kiss Zsuzsannának Zoltán Lász­ló, Benkó Antalnak és Horváth Ilonának Zatuzsanna, Török Lász­lónak és Rác/ Máriának Zoltán Gábor, Mák Józsefnek és Kele­men Piroskának Csaba Zsolt, dr. Kiss Lajosnak és dr. Koch Ág­nesnek Dániel, Veres Károlynak és Dékány Máriának Judit, Si­mon. Zoltánnak és Gazdag Edit Zsuzsannának Emőke, Takács Jánosnak és Tóth Arankának Péter László. Rá dal Jánosinak ás Szente Katalinnak Éva Andrea, /.alngefllér Jánosnak és Szélpál Máriának Mihály. Búza János­nak és Szakács Piroskának Ro­land Levente, dr. Marton osl Ist­vánnak és Bozsó Olga Máriának I Nikoletta, Szálai Mihálynak és Lippai Klára Matildnak Ibolya, Hegedűs Istvánnak és Szentpé­terl Erzsébetnek István Oszkár, Mészáros Istvánnak és Horváth Mária Ilonának Melinda, Dékány Istvánnak és Orosz Erzsébetnek István, dr. Lévay Endre Mihály­nak és dr. László Gyöngyvérnek Bernadett, Gyuris Alajos Ven­delnek és Ocskó Erzsébetnek Bettina, Batki Jánosnak és Sza­bó''Zsuzsannának Agnas, Bárká­nyi Antalnak és Balogh Mária Erzsébetnek Emese Erika, Hor­váth Istvánnak és Orsós Irmá­nak András, Lőczl Mihálynak és Csörföly Berta Katalinnak La­jos Mihály, Takács Ferenc Gyu­lának éa Balogh Ilonának Me­Családi események llnda Melitta, Beke Ferencnek és Gomoin Margitnak Tamás Fe­renc, Pintér Ferencnek és Gom­bos Máriának Jácint, dr. Mester­házy Akos Ferencnek és Sehol ez Juliannának Attila Gábor. Sze­pesi Józsefnek és Pálii Zsuzsan­na Máriának Zsuzsanna Katalin, Papp Istvánnak és Baiás Judit Gabriellának Tamás István, Ta­mási Miklós Endrének és Kovács Katalin Rozáliának Anett Kata­lin, Grand pl ere Károlynak és Bárkányi Rozáliának Zsuzsanna Ildikó. Ábrahám Gézának ás Kiss Rózsának Krisztina. Rostás Jánosnak és Csurár Máriának Piroska Angéla, Treer Tivadar Jánosnak és Bárfkútl Gatartelilá­naik Magdolna Mária, Lakatos Gábornak és Jójárt Zsuzsanná­nak Orsolya Zsuzsanna, Király Lászlónak és Keleti Gizellának Levente, Kardos Sándornak és Juhász Rozáliának Veronika Eri­ka, Varga Gábornak és Horváth Marianna Etelkának Gábor, Ju­hász Jánosnak és Kasza Máriá­nak János István, Bohus Mihály­nak és Szabó, Teréziának Magda Beáta, Simon Istvánnak és Ma­jorosi Margitnak István, Krelni­ker Istvánnak és Falusi Irénnek Mónika, Diószeghy Alpár And­rásnak és Forgó Erzsébetnek Ág­nes. papp Györgynek ós Szabó Katalirinnk Anita, Gyöngyösi Mi­hály Györgynek és Ocsal Évá­nak Noémi. Hegedűs Mihálynak és Kovács Annának szilárd. Vári Miklósnak és Tóth Annának Zsolt, Farkas István Jánosnak és Seller Aranka Erzsébetnek Ro­land Gábor. Ktsbodri Lászlónak és Fazekas-Kádár Ibolyának Ibo­lya, Vígh Lászlónak és Hegedűs Rozáliának Andrea Éva. Nyilas Istvánnak és Flnak Mária Ro­záliának István, Murza Ernőnek ós Tóth Margitnak Ivett, dr Sza­bó Imrének és dr. Boros Gizel­lának Kornél. Szántó Jánosnak és Erdőül Etelkának János, Gyu­ris Istvánnak és Gyuris Rozália Jolánnak Ildikó Rozália, Blacs Jánosnak és Font Agno: Borbá­lának Ildikó, Balogh Lászlónak és Zsomboki Olga Erzsébetnek Olga, Vér Istvánnak és Józ&a Erzsébetnek Erika, Dudás Antal­nak és Savanya Honának László, Dudás Antalnak és Savanya Ho­nának Éva nevű gyermekük szü­letett. m. kerület Szeged: Tokovics Tibornak és Simkó Marlannak Tímea, Csikós László Endrének és Klementlsz Gizellának Gábor, Hlnkó János­nak és Bárkai Ilonának Renáta, Ottlik István Jánosnak és Szur­gemt Judit Teréziának Beatrix Etelka. Bozsák Mihálynak és Kondász Rozália Katalinnak Norbert Attila. Rőzsa Vincének és Papp Piroska Máriának Mó­nika, Hegedűs Antalinak és Be­csel Máriának Gábor, Koncsek Lászlónak éa Kántor Arankának László, Kreutz Károlynak és Lajtár Annának Róbert. Slezák Lászlónak és Szabó Piroskának Éva Piroska, Tóth Vilmosnak és Tóth Rozália Piroskának Zsolt, Kakuszl Györgynek és Zelel Má­ria Ilonának Gábor, Farkas Pé­ternek és Illés Máriának Dá­nlel, Tarl Mihálynak és Szaszkó Franciskának Mónika, Veres An­tal Jánosnak és Jenovácz Olga Gizellának Antel, Kenderesl-Sz.a­bó Mihálynak és Kormányos Pi­roskának Edit Erzsébet, Tóth Jánosnak és Nagy Erzsébetnek Henriett, Lakatos Gézának és Kiss Honának Krisztián, Tóth Istvánnak és Szabó Mária Honá­nak Erika Mária, Berényi Jó­zsefnek és Joszt Katalinnak Jó­zsef, Farkas Lajos Mihálynak és Fairkas Magdolna Veronikának Mónika Magdolna nevű gyerme­kük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Grünberg Jermy, Fe­renci Józsetné Hám Márta, Berr­nátaky Ferencné Bökő Hona. dr. Deák László Ferenc, dr. Budai Arpádné Hilf Margit. Madarász Mlhályné Kovács Anna. Czlrok Antalnó Domonkos EMI, Kékay Dóra Gabriella, Jónás Ferenc, Hencz Imre, Ambrus Ignácné Lőcsey Rozália, Gyulai Ferenc, Ferenci János. Török György, Fodor József, Dávid Mátyás, Se­res Jáno6. Katona Istvánmé Mu­csi Eszter, Ftllöp István, Bor­bély János meghalt. III. kerület Szeged: Szekér"" Istvánmé Bár­kányi Anna, Wámkay László, Siflis József, Krlsz 11 n-Némc t h Jánosné Fazekas Viktória, Pálfl Andro Kelemen, Pósa Szilvesz­ter, Petkov Emiiné Tlmotity Dá­niai, Dollesehall Vllmosné S/.lan­csik Mária. Makra Itiesné Szűcs Etelka meghalt. kiszolgálni. A szakszervezet elnökBégének megállapítása szerint a normákat az egyes korcsoportoknál differen­ciáltan kellene emelni. Az étrendben is jobban figye­lembe kellene venni az élet­kori sajátosságokat, de ezt sokhelyütt az Is akadályozza, hogy a konyhák vezetői sem rendelkeznek speciális szak­ismerettel. Túl a minőségi követel­ményeken, a mennyiségie­ket sem tudják kielégíteni. A bölcsődések, óvodások, a szakmunkástanulók és az egyetemisták, főiskolások étkezése megoldott, a kö­zépiskolások túlnyomó több­sége is kaphat kedvezmé­nyes ebédet. Nem így az általános iskolások, akiknek alig több mint egyharmadá­ról tudnak gondoskodni. Ál­talában csak a napközisek jutnak kedvezményes ebéd­hez, elsősorban tehát az alsó tagozatosok, így a 10—14 évesek kiszorulnak a szol­gáltatásból. A munka előfeltétele Az elnökség leszögezte, hogy — az ide vonatkozó párt- és kormányhatározatok értelmében — az étkezést a munkavégzés, Illetve a tanulás előfeltételeként kell kezelni. A* társadalmi gon­doskodás fejlesztéséért egy­aránt felelősek a munka­adók, az oktatási intézmé­nyek és a szogáltatást végző vendéglátó vállalatok. A munkahelyükön étkezők arányát a jelenlegi 37 szá­zalékról 1980-ig 45—50 szá­zalékra kell emelni. A gyermekétkeztetésben a legnagyobb gondot az álta­lános Iskolások ellátására kell fordítani; 1980-ig 150 000-rel emelik az étke­zésben részt vevő 8—14 éve­sek számát Igyekeznek meg­oldani, hogy a napközibe nem járók is ebédelhesse­nek. Ennek érdekében 320 millió forintos költséggel nagy, úgynevezett bázis­konyhákat építenek Buda­pesten, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Győrött és Szol­nokon, összesen kilencet. A kereskedelmi vendéglátó vállalatok fokozottabb be­I kapcsolásával, technológiai fejlesztéssel, az új iskolák­ba tervezett étkezési kapa­citások megépítésével, a meg­levők rekonstrukciójával bő­vítik az étkezési lehetősége­ket. Szükség lenne egy reá­lis normaminimum beveze­tésére, ezért megbízta a KPVDSZ Illetékes szerveit, hogy dolgozzák kl a munka­helyi és gyermekétkeztetés normaemelési javaslatát, valamint a vállalati hozzá­járulás szükséges mértékét. így állami intézkedések, vállalati törekvések és a szakszervezeti javaslatok hatásának eredményeként várható, hogy a közétkez­tetés mind többek számára lesz hozzáférhető és szín­vonala Is emelkedik. r Uj sütőüzem az Őrségben Üj sütőüzem épül a Vas megyei őrség fővárosában, őriszentpétercn. A korszerű üzemben naponta 4,9 tonna kenyeret, péksüteményt állí­tanak majd »lő. Létesítésére ötmillió forintot fordítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents