Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

2 Szombat, 1976, november 20; 9 9 Aki szelet vet. 99 A békétlenség, a bizalmat­lanság egyik oldalon, a má­sikon meg a kialakult hely­zettel való megalkuvás, a mindenáron megbocsátás a jellemző. A szegedi Elektro­mos Szövetkezetben ez a kettősség állítja egymással szembe a szövetkezet több vezetőjét a villanyszerelő részleg dolgozóinak egy ré­s/ével, pontosabban szólva: Görög László részlegvezetőt dr. Tukarcsy László elnök­kel, Borotvás Vencel párttit­kárral és mindazokkal, akik nem állnak mellé, nem ad­nak neki igazat. Az áldatlan állapot nem mai keletű, de pontot lehetett és kellett is volna tenni már rá, éppen a munkához való jó légkör megteremtése, a szövetkezet és tagjai boldogulása érde­kében. Ehelyett sorra olvasok most iratokat tisztújító közgyűlés előkészítéséről, termelési ta­nácskozásról, beadványt a népi ellenőrzéshez, lemondó nyilatkozatot a szövetkeleti tisztségről, jegyzőkönyvet fe­gyelmi kivizsgálásáról, hatá­rozatot és indoklási násbeli megrovásról, fellebbezést a döntőbizottsághoz, azután egy panaszlevelet, amelyet szer­kesztőségünknek küldtek és 24-en írtak alá a villanysze­relő részlegből. Az irathal­mazba — amelyet Görög László mellékelt és ügyével foglalkozik — szédülni iehet. Mi történt valójában? A villanyszerelő részlegben szeptember 24-én termelési tanácskozást hivotr. össze a szövetkezet vezetősége, hogy megtárgyalják: alapbért fej­lesszenek-e vagy nyereséget osszanak? A zsebbe vágó kér­désben nem született, döntés, egységes akarat híján. És azért sem, mert a vita hevé­ben Görög László elragadtat­ta magát és önérzetében megsértette először a szövet­kezet elnökét, azután a párt­titkárt. Másoknak is voltak borsos kiszólásaik. A sértést persze többen — a sértettek is — visszautasítottak. A sze­mélyeskedésbe fajult tanács­kozás ezzel megfeneklett és mindenki keserű szájízzel ment haza. Görög László ezután írásbeli megróvást ka­pott. A szerkesztőségnek küldött panaszlevél aláírói közül egy­más szeme, és fülehallatára beszélgettem Tóth Gyulával, Kónya Sándorral, Nóvák Já­nossal, Balogh Lajossal, Miskolczl Györggyel, Sirok Józseffel, Görög Lászlóval. Németh Józseffel. Sirok és Németh párttag, a többiek pártonkívüliek. Valameny­nyien a bérkédést feszeget­ték. A szövetkezeti demok­rácia megsértését abban lát­ták, hogy Görög László fe­lelősségre vonásával őket ls megsértették, mondván, hogy mindegyiküknek adhattak volna fegyelmit, amiért szó­kimondók voltak a termelési tanácskozáson és bírálták a vezetőséget ls. Gondolhat­tam, ha a részlegvezetőjükért így kiállnak, akkor fordítva is ez szokott történni, éspe­dig 1957-től 1974. október 26-lg, amikor Görög tagja volt még a szövetkezet ve­zetőségének, de tisztségéről lemondott. November elsején viszont szövetkezetével kap­csolatosan közérdekű beje­lentést tett a Szeged városi Népi Ellenőrzési Bizottságon írásban, ahonnét nyolc napra rá levélben válaszoltak neki, hogy majd tájékozódnak és az eredményről értesítik. — Mindmáig — panaszolta Göíög László — semmiféle értesítést nem kaptam tőlük. Kitudódhatott, hogy bejelen­tést tettem, és ezért van, hogy személyem és részle­gem munkája megbecsülése rendre csorbát szenved a szö­vetkezetben. Az emberek nagy része nem mer szólni a szövetkezet vezetői ellen, mert vagy fél, vagy leköte­lezett. Több szocialista bri­gád működött nálunk évek alatt. Ezek létszáma és han­gulata csökkent, mert mun­kájukat nem értékelték reálisan. Az értékelők min­dig változtak. így a felelőst soha nem találták meg. Az irat- és papírhalmaz mögött hol van hát az em­ber, és kiféle, milyen indí­tékú? Hosszú órákon át ezt kerestem újabb beszélgető partnerekkel, dr. Tukarcsy Lászlóval, aki 1964 óta el­nök. Borotvás Vencellel. Mi­sik Rezső műszaki vezető he­lyettessel és Bozsányl László személyzeti vezetővel. Dr. Tukarcsy ott, kezdte, hogy évekkel ezelőtt Göröggel ba­rátok voltak — Ha lehet — mondta most —, akkor elkerülöm az utcán is, mert nem tudom, hogy kezet fog velem, vagy megbánt. Fegyelmi ügye tár­gyalásakor többször bejött hozzám. A könnyekig/ hatód­va kért elnézést, amiért megsértett. Azelőtt a vezető­ségi ülésekről is kirohant a viták hevében, majd vissza­jött, mindenki előtt meg­ölelt, utána meg feljelentett a Népi Ellenőrzési Bizottsá­gon. Ebbe az emberbe bele­fáradtam, miatta szedek nyugtatókat. Amiről Görög nem szólt panaszaiban, azt itt doku­mentálni tudták. A bejelen­tés után 28 napig vizsgáló­dott a NEB. A tapasztala­tokat 1975 februárban veze­tőségi ülésen, márciusban közgyűlésen tanácskozták meg a NEB képviselőinek je­lenlétében. A vizsgálat sum­mája az volt, hogy gyökeres hibák nincsenek, a szövetke­zet addig is eredményesen működött. A fellelt hiányos­ságokért egyszemélyi felelős­séget nem lehet megállapí­tani. A jövőre nézve viszont: a szövetkezet dolgozóinak és vezetőinek szorosabban kell összefogni az eredményesebb munkáért, a hiányosságok megszüntetéséért. Tavaly egy villanyszerelő csoportnál az új bérrendszer bevezetése után a normát vizsgálták meg egy külső munkán a szövetkezet vezetői. Mikor ezt Görög megtudta, rájuk támadt: miként, mertek az ő tudta nélkül ellenőrizni? Az abszolút Igazságot meg­találni és élni vele, merő képtelenség, amíg csak be­szélnek róla. Borotvás Ven­cel érzékeltette, hogy ő tud­ja, miért lett szálka Görög szemében. Többször és meg­szakításokkal Görög bátyjai? a villanyszerelő részlegnél dolgozott. Borotvás akkor részlegvezető-helyettes volt, és mert szólni Görögnek, hogy a bátyja rendszeresen italosan, sőt részegen megy munkába, ahol árammal dol­gozik, létráról, állványról vé­si a falat. — Azt vetik a szememre — mondta —, hogy most nemcsak egy részleget, ha­nem az egész szövetkezetet kell látnom, képviselnem, és nem állok az uszályukba. Feszegetik, hogy a fizikai dolgozók és az adminisztrá­cióval foglalkozók létszáma nálunk aránytalan. Oka en­nek a szétszórt munkahely Szegedtől Csongrádig, a la­kossági szolgáltatásban az évi 60 ezer ügyfél, kapcsolat sok partnerrel. Pont ennél a részlegnél uralkodott el az a szellem, hogy ha nincs pénz, nincs munkaverseny. Tényle­gesen itt nincs is munkaver­seny. Ezzel szemben az évi átlagkereset ebben a részleg­ben 33 ezer 500 forint. Mondtak erre adatokat is. Sirok József például 1974­ben 46 ezer, 1975-ben 45 ezer 900 forintot keresett. Kónya Sándor 51, illetve 52 ezret, Tóth Gyula 42, illetve 49 ezer 500-at, Görög László 66, illetve betegsége miatt 50 ezret. Misik Rezső itt volt ipari tanuló, szövetkezeti, majd ve­zetőségi tag, azután elkerült máshová és visszajött mű­szaki főiskolai végzettséggel. Véleménye szerint a vil­lanyszerelő részleg kivonja magát a szövetkezet egészé­ből. Amit nem ők találnak ki, annak — ha jó, ha rossz — ellenszegülnek. Szerinte Görög elfogad utasításokat anélkül, hogy átgondolná, s amikor nem tud velük meg­birkózni, kitalálásnak minő­síti azokat. A részleg összte­vékenységét nem fogja át, vagy nem tudja. A szerző­dések tartalmi részét nem ismeri, sem a számlázást át­fogóan. Jó szakember, de nem jó részlegvezető. Mellet­te felnőttek már technikumi végzettséggel képzettebbek, bár előtte is ott volt a ta­nulási lehetőség. — Munkája, a részleg ve­zetése miatt — hangoztatta Misik Rezső — tudtam vol­na ellene fegyelmi eljárást kezdeményezni már én is, adott rá okot. Hogy nem tet­tem, nem is tudom... De nekem is van főnököm, eset­leg ő nem helyeselte volna. Végül is oda lyukadtunk ki, hogy mindenki, egyén és testület egyaránt, aki és amely rendet teremthetne, húzódozik a kezdeményezés­től. Az elnök, a párttitkár, a műszaki vezetés éppúgy, mint a szövetkezet és a pártszervezet vezetősége. Sen. ki nem akar rossz lenni, vi­szont tartanak a fenyegető nagy hangtői, inkább kibo­rulnak. Ugyan miért? A megtorpanásnak, a rosszat el­nézésnek tipikus esetét ci­peli ez a szövetkezei, több éve. Ez bontja egységüket, szétforgácsolja erejüket, hát­raveti őket a munkában. Lődi Ferenc Kertváros Zalaegerszegen Elkészült Zalaegerszeg újabb városrésze — a kert­város — rendezési terve. A Városépítési Tudományos Intézet koncepciója szerint ezzel Zalaegerszeg délnyugati városhatára eléri a városi parkerdőt. A kertvárosi területen többemeletes, telepszerű ki­vitelezésben további 3000 la­kás épül. A következő évek­ben ide összpontosítják a vá­rosi építőipari kapacitást. Kosilénerkiliötők A havannai kikötőben 1980-ig évenként 750 ezer tonnás áruforgalom lebonyo­lítására alkalmas modern konténerrakodót létesítenek a kubai kikötők ötéves kor­szerűsítési programjának ke­retében. A nyolcadik Az 1976/77. tanév szeptem­berétől véglegessé vált a gimnázium és szakközép­iskola Rendtartása. A kísér­leti évek tapasztalatai nyo­mán végrehajtott módosítá­sok révén tartalma kikristá­lyosodott, hasznos alapjául szolgál az iskolai munkának. Szülői értekezleten mond­ta az egyik édesanya: — Nekem azért is tetszik az új Rendtartás, mert töb­bek között világosan kifejti, hogy mi a feladata és sze­repe az iskolában a szülői munkaközösségnek. * Valóban, a Rendtartás 8. paragrafusa pontokba fog­lalja mindazt, amit a szülői munkaközösség tevékenysé­géről tudni kell. Már az el­ső szakaszban a lényeg: „A szülői munkaközösség, az iskola közösségének szerves részeként — a Hazafias Nép­front helyi szerveinek, vala­mint az iskola igazgatójának irányításával, az iskola spe­ciális helyzetét és feladatait figyelembe véve — segíti az iskolai és a családi nevelés összehangolását, biztosítja a szülők részvételét az ifjúság szocialista nevelésében." Az új Rendtartásban tehát a szülői munkaközösség fel­adata és szerepköre megnőtt, mert úgy kell tekinteni, szá­mításba venni, mint az is­kola közösségéhez tartozó testületet. Benne van az is­kolai élet vérkeringésében, erkölcsileg felelős annak a jó munkájáért, részese a siker­nek és a kudarcnak, jó vagy középszerű tevékenysége meglátszik az iskolai hét­köznapok munkájában, a szülőknek a gyermeknevelés­hez való viszonyában és az iskola tiszteletében és "Sze­retetében. Azért ls nőtt a szerepe, mert a szervező­munka mellett a nevelő­munkából is ki kell vennie a részét. Biztosítania kell, hogy a szülők is törődjenek gyermekük nevelésével, s ne csak az iskolára háruljqn annak feladata. El kell ér­nie, hogy — a szülőknek a gyermekükkel való foglalko­zása révén is — csökkenjen a pedagógusok túlterhelése, s hogy mielőbb összhang legyen az iskolai és a csa­ládi nevelés között. Az ú) Rendtartásban tehát a neve­lési kérdések kerültek elő­térbe. Hogyan tudja az elgondo­lásokat a szülői munkakö­zösség megvalósítani? * Mindenekelőtt úgy, ha az eddiginél jobban bekapcsoló­dik az iskola hétköznapi éle­tébe, és vállalja e négy leg­fontosabb feladatot: a szülők tájékoztatását; részt vállal a pályaválasztási és a gyer­mekvédelmi munkában; tár­sadalmi munkák szervezésé­vel és végzésével hozzájárul az iskola nevelési, tanulmá­nyi célkitűzéseinek, kulturá­lis , és sportprogramjának megvalósításához, valamint a tárgyi, egészségügyi és esztétikai feltételek fejleszté­séhez. A tájékoztatás azért fon­tos, hogy a szülök is tisztá­ban legyenek az iskolai szo­cialista nevelés kérdéseivel, az iskolai szervezet mozgal­mi tevékenységével. Tudja­nak az iskola elképzelései­ről, örömeiről és gondjairól, mert csakis így érezhetik magukénak az iskolát, s en­nek révén érhetik el legjob­ban a szülői ház és az is­kola nevelő tevékenysége közötti összhangot. A szülői munkaközösség azonban nemcsak olyan köz­vetítő láncszem, amely a szülőket tájékoztatja, hanem egyik legfontosabb feladata a szülők véleményét és ja­vaslatait is eljuttatni az is­A munkában töltött igazolásáról J. F. szegedi olvasónk ju­bileumi jutalmat szeretne kapni, mert számítása sze­rint megvan a 25 évi mun­kaviszonya. A vállalatnál azonban csak 23 évet ismer­nek el, mert két évről — mint mondották — igazolá­sa nem megfelelő. Kérdezi: milyen igazolásokat köteles a vállalat elfogadni, s hová fordulhat panasszal, ha a vállalat eljárását sérelmes­nek tartja, mert tanúkkal — akikkel együtt dolgozott — tudja igazolni a vitás mun­kaviszonyt. A munkaviszonyban töltött korábbi időket csak akkor lehet számításba venni, ha a dolgozó azt hitelt érdemlően igazolja. Az igazolásra bár­mely hitelt érdemlő okirat, vagy egyéb okmány felhasz­nálható. Az igazolás alapjául szolgáló okmánynak elsősor­ban a munkakönyvet kell te­kinteni. A munkakönyv ok­iraton és nem bemondáson alapuló bejegyzését hiteles­nek kell elfogadni. A mun­kakönyvi bejegyzések alátá­támasztására ilyen esetben más igazolást nem szabad követelni. Igazolásként el kell fogadni a régi munkaköny­vet (szolgálati könyvet, cse­lédkönyvet) is. Okmányként kell elfogadni a kinevezési okiratot, működési bizonyít­ványt és minden egyéb olyan iratot, amelyből a munkavi­szony hitelt érdemlően meg­állapítható. Ilyen lehet pél­dául a régi szakszervezeti tagkönyv is. Az is előfordul, hogy a dolgozónak semmifé­le okirata nincs, de tudja korábbi munkáltatóinak ne­vét, címét és azt is, hogy mennyi időt töltött ott. Ilyen esetben — amennyiben a dolgozó biztosításra be volt jelentve — a volt munkál­tató telephelye szerint ille­tékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) is ad igazolást a nála levő nyilvántartások alapján. Ezt az igazolást a társadalombiz­tosítási szerv tíz forint ille­tékbélyeg lerovása ellenében adja ki. A vállalat ezt az Igazolást köteles elfogadni. Ez utóbbi igazolá3 nem azo­nos a társadalombiztosítási jogszabályok szerint a nyug­díjjogosultság szempontjából szolgálati időként figyelembe vett idővel. Ebben a kérdés­ben a Legfelsőbb Bíróság több határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a mun­kaviszonyban töltött idő és a társadalombiztosítási törvény alapján megállapított szolgá­lati Idő nem mindig azonos fogalmak, ezéft a iubileumi jutalom szempontjából csak az 5/1967. (X. 8.) MüM. sz. ren­delet 8—12. paragrafusában foglalt rendelkezések az irányadók. Olvasónk esetében azt ta­nácsoljuk, hogy forduljon panasszal a vállalat munka­ügyi döntőbizottságához és kérje a két évi munkaviszo­nyának elismerését. A mun­kaviszonyban töltött idő bi­zonyításánál a munkaügyi vitát elbíráló szerv nincs kötve alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyí­tó eszközök alkalmazásához, és felhasználhatja a felek előadásait, továbbá minden egyéb bizonyítékokat, amely a tény kiderítésére alkalmas Ilyen bizonyító eszköz lehet a hitelt érdemlő tanúvallo­más is. (Munkaügyi Kollé­gium 75. számú állásfoglalá­sa.) Dr. V. M. kola vezetőségéhez, az osz­tályfőnökhöz, az igazgatóhoz. Ennek a szerepnek mind az osztályfőnök, mind az igaz­gató örül. Az egymás iránti őszinteség és bizalom, a szo­cialista ifjúság kiművelé­séért vívott közös fáradozás nagyszerű eredményeket ér­lelhet egy oktatási intéz­ményben. A pályairányítás nehéz feladat. Egy ezzel kapcsola­tos tanulmányban olvastam, hogy az esetek 60 százalé­kában még ma is a szülői elképzelések érvényesülnek. Ebből fakad a legtöbb tra­gédia. Egyrészt a szülői szemléleten kell tehát vál­toztatni, másrészt a pályák és követelményeik megis­mertetésével kell reálisabbá tenni a tanulók pályaelkép­zelését. Ez utóbbiban külö­nösen sok segítséget tudnak nyújtani a szülők egy-egy pályaismertető előadással, üzemlátogatás-szervezéssel és így tovább. A társadalmi munka fon­tosságáról nem kell bőveb­ben szólnom. Igen szép pél­dáit találjuk ezen a téren a szülői munkaközösség tevé­kenységének: sportpályaépí­tés, tanteremfestés, szerelési munkák', óvodásoknak gyer­mekjátékok stb. Itt érvénye­sül legszebben az a mondás: minél többet tesz valaki az iskoláért, annál inkább ma­gáénak érzi azt. " ^ * A szülői munkaközösség .jelentőségének növekedését még más intézkedések is tükrözik. Így például a Rendtartásnak az a pontja, amely kimondja, hogy a vá­lasztmány elnökét meg kell hívni minden olyan iskolai tanácskozásra, amelyiken az iskolai és a családi nevelés közös feladatairól, a tanuló­ifjúság erkölcsi, politikai, világnézeti fejlődéséről, a szülői munkaközösség mun­kájának értékeléséről van szó. Ezenkívül a szülői mun­kaközösség választmánya vé­leményt nyilvánít az iskola házi- és napirendje, az is­kolai hagyományok rendsze­re, az iskolásoknak üzem­mel, intézménnyel kötendő szocialista szerződéséhez szó­ló kérdésében. Véleményt nyilvánít mindenben, ami a szülői közvéleményt Joglal• koztatja, vagy befolyásolja, illetve, ami a szülőket, a családi nevelést pedagógiai, szervezési vagy anyagi te­kintetben jelentősen érinti. Mindezekből kitűnik, hogy soha nem volt ennyire fon­tos és felelősségteljes szere­pe a szülői munkaközösség­nek, mint most. Érdemes te­hát mind az iskola, mind a tanulók érdekében élni a le­hetőségekkel, és megkeresni az iskolai keretek között azt a tevékenységet, azt a mun­kát, amelyből legtöbbet pro­fitálhat az intézet. A Rendtartás most Is vi­lágosan és félreérthetetlenül megfogalmazza, hogy a szü­'ői munkaközösség a szülők­től pénzbeli támogatást nem kérhet, nem fogadhat el. Évente legfeljebb két ren­dezvény bevétele szolgálhat­ja a munkaközösség pénz­ügyi alapját, amelyet csak a külön jogszabályban meg­határozott módon és az ott meghatározott célokra lehet •"elhasználni. Ezekre a mon­datokra külön érdemes felfi­gyelni. mert már nem egy­szer kellemetlen bonyodal­mak forrásává vált... K. GS.

Next

/
Thumbnails
Contents