Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

2 Péntek, 1976, októfcer lS; Tanácskozik az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lista demokrácia Kulturális tudati feltételeinek továbbfejlesztését is szolgálja, de kihat a termelésre, a munkakultúra fejlesztésére is, és természetesen a művelődési folyamatok egészére. Ennek érdekében arra kell törekedni, hogy közkinccsé tegyük minél teljesebben a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeit; minden eddiginél sokkal határozottabban kell segíteni a nép, az egyes emberek részvételét az alkotás, és a terjesztés folyamatában is, segítséget kell tehát nyújtani a kulturális alkotóképességek kibontatkozásához és a részvétel igényének felébresztéséhez. — Fontos meghatározója a törvényjavaslatnak a közművelődés új értelmezése, amely ugyancsak az említett társadalompolitikai folyamatok és célok szellemében fogant. Ennek lényege, hogy nem engedi leszűkíteni a közművelődést semmilyen tekintetben: tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, s az emberi élet egész tartamára; minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki belőle, s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem; a közművelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a társadalmi élet valamennyi színterét. Ezért 6zól hangsúlyosan például a család szerepéről, valamint a lakóhelyek és a munkahelyek lehetőségeiről, az ezzel kapcsolatos kötelezettségekről. Ebből a logikából következően támaszt követelményeket minden szervezettel és valamenynyi művelődési intézménnyel szemben, beleértve ebbe a közoktatás intézményeit épp úgy. mint például a tömegtájékoztatási vagy a művészeti intézményeket, szakítva azzal a „népművelési" intézményszemlélettel, amely úgyszólván csak a művelődési otthonokra és a közművelődési könyvtárakra szűkítette le a közművelődési intézmények hálózatát. a megoldásán már most is, az eddig tett eredményes lépéseket folytatva határozottabban kell munkálkodnunk. A munkások és az ifjúság művelődéséről van szó. Mintha mai tanácskozásunk résztvevője lenne „a dolgozó nép okos gyülekezetében" József Attila, aki azt írta: „A jövő kultúráját az az osztály fogja megalkotni amely a jövőt megteremti. Ez az osztály a proletariátus". Ez a gondolat szól az ifjúságról is, hiszen a jövőt említi benne. — A törvényjavaslat előkészítésével párhuzamosan olyan jelentős dokumentumok születtek már eddig is, mint a közművelődés távlati fejlesztésének 1990-ig szóló irányelvei, amely a közművelődés ellátási szintjeit sa kiemelt fejlesztési feladatokát határozza meg. Sok és csak lassan érlelődő eredményekkel kecsegtető munka vár ezen kívül is ránk. Például a szocialista brigádok művelődési tevékenységének javítása, megújítása érdekében; a művelődési otthonok korszerűbb tevékenységének kialakításában; a közművelődésben dolgozók helyzetének javításában, illetve képzésük és továbbképzésük folyamatos fejlesztésében, a különböző művelődési Intézmények és szervezetek munkájának öszszehangolásában. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok; kulturális ellátására. Átfogó és egyetemes Amikor a közművelődési program mindent átfogó, egyetemes jellegét hangsúlyozzuk, természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy feladataink végrehajtásához rendelkezünk egy óriási, elsőrendű közművelődési célokat szolgáló intézményhálózattal, amelynek alapvető feladata a társadalom művelődésének' előmozdítása. Tudjuk azt is, hogy fejlődő, mind fejlettebbé váló iskolarendszer nélkül, annak a képzésen és nevelésen túl a társadalmi mozgást nagymértékben befolyásoló hatása nélkül semmiféle közművelődési cél nem képzelhető el. Mindinkább látnivaló az is, hogy a szűken értelmezett népművelési intézményhálózat kereteit szétfeszítette a sajtó, a rádió, a televízió óriási mértékű elterjedtsége, a robbanásszerűen kifejlődött tömegkommunikációnak minden családot a közművelődés Aramába bekapcsoló hatása. — Hangsúlyozottan kell szólni a fegyveres testületek, mindenekelőtt a honvédség intézményes szerepéről a közművelődés rendszerében. Jól tudjuk azt is, hogy a testnevelési és sportmozgalom sem képzelhető el a szocialista művelődésüggyel való szoros kapcsolatok és együttműködés nélkül. Amikor a gazdasági szervezetek és más. nem közvetlenül a művelődésügyhöz tartozó intézmények közművelődési felelősségét és feladatait emlegetjük, akkor természetesen egy pillanatig sem gondoljuk, hogy eredeti rendeltetésük szerint tevékenységüket kellene felcserélniük közművelődéssel, • hanem inkább, hogy a közművelődés programjának rájuk és bennük is érvényesülő hatásaként mindinkább tudjanak megfelelni eredeti rendeltetésüknek. Magyarén szólva: eredményesebb jegyen a munkájuk' és emberibb a dolgozóik élete munkahelyükön és otthonukban egyaránt, így bontakoztatja ki az intenzivebb művelődés ugyanabban a személyiségben a jobb életre való képességeket és a termelőerőket. Éppen ezért elutasítunk mindenféle formális megoldást. Nem szeretnénk, ha a bürokrata észjárása mozgatná ezt az ügyet. Azé a bürokratáé, aki ha látja, hogy egy feladat magas politikai piedesztálra emelkedett, minden mást félresöpörve törekszik megfelelni a várakozásnak vagy a vélt várakozásnak. A közművelődési program nem tatárjárás a társadalmi-gazdasági viszonyokban, hanem alapos átgondoltságot és rátermett, elkötelezett embereket igénylő, meggyőződésen és meggyőzésen alapuló, messzetekintő társadalmi feladat. — A közművelődési tevékenységben álajbvéttf feladatai vannak az állami szerveknek. Nyilvánvaló, hogy az állam feladata á közművelődési ellátás döntő részének megteremtése és fejlesztése, a közművelődés személyi és anyagi feltételeinek biztosítása és a tevékenység egészének irányítása. Ugyanakkor nyilvánvaló a közművelődés társadalmi jellege, s természetes, hogy szervezésében, bizonyos fokig feltételeinek biztosításában is jelentős szerepet vállalnak ezután is a különböző társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek. Ezért különösen fontos törekvése a törvényjavaslatnak, hogy jobban lehetővé tegye a tevékenység és a feltételek biztosításának összehangolását. — Az állami szervek feladatainak és felelősségének a hangsúlyozott kiemelése nem jelenti a közművelődés államosítását. Ellenkezőleg, azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezetekben, a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a Hazafias Népfrontban és más fontos társadalmi szervezetekben és mozgalmakban felhalmozott óriási és értékes közművelődési kapacitást segítse a társadalom érdekeinek megfelelően még hatásosabban érvényesíteni. A közművelődés elvi és szemléleti egysége megköveteli a kulturális élet irányításának decentralizálásával együtt az irányítás egységét is. A művészetek szerepe A művészetek szerepe az mi operaháznak évente köemberek életében a jövőben zel nyolcszázezer látogatója várhatóan fokozódni fog. A van, akkor ez jelzi, hogy Kulturális Minisztérium fon- nem szűk rétegek extrém tos feladata, hogy fokozza igényeinek a kielégítéséről ezekben az intézményekben van itt szó. Ezeknek az inaz ott dolgozók közművelő- tézményeknek a működése dési tudatosságát s elérje, közművelődési ' jelentőségű hogy a művészeti intézmé- azért is, mert közvetlenül nyek magas színvonalon le- hatnak a társadalmi tudatgyenek képesek kielégíteni ra. Sikereiken vagy kudara közösségi igényeket, hogy caikon, érvényesülésükön tevékenységükkel a közössé- vagy elhagyatottságukon is gi társadalom céljait szol- méri a közvélemény — és nemcsak a művészek közötti közvélemény — hogy vane becsülete nálunk a kultútársadalmi egységért tartozik. Tisztában kell lennie azzal, hogy a munkásosztály, következésképpen az egész társadalom érdekeit kockáztatja, aki túlhaladott helyzetek akkor esetleg helyénvaló teóriáit és gyakorlatát akarja normaként alkalmazni mai problémák megoldására. Tudjuk persze, hogy egységünk, benne a kultúra egysége nem idilli. Tele van feszítő, szükségszerűen létező ellentmondásokkal. De mégis valóságos szocialista alapokon álló reális egység, amelyben minden ellentmondást úgy kell megoldani. hogy az további haladásunkat szolgálja. Az egységnek ez a szemlélete megengedi, sőt kívánatosnak • tartja a fő kérdésekben kialakult egyetértés alapján a tisztázó vitákat. Csakis azok képesek belátni a különböző megközelítési módokat hordozó viták szükségességét, akik komolyan veszik az egység követelményeit és realitásalt. Elutasítjuk az elvont Ideálok mércéjét Amikor ezt tesszük, nem a mindenkori helyzet igazolására törekszünk. Nem hisszük és nem hirdetjük, hogy kulturális életünkben minden úgy jó, ahogyan van. Csupán — s ez a csupán nem kevés! — abban törekszünk egyetértést kialakítani, hogy van megbízható, bevált politikánk, amelynek elválaszthatatlan és nem önkényesen cserélgethető része a kulturális politika, és amely éppen azzal tudott alkotó energiákat felszabadítani, hogy hangsúlyozta az emberek jogát és felelősségét a szocializmus építésében. Azzal, hogy a szocialista demokrácia intézményeivel az állampolgárokat a szocialista építés gondolkodó, cselekvő résztvevőivé avatta. Elérte ez a politika, hogy azok is, akikben még nem tudatosodott világnézetünk, társadalmi programunk valamennyi célja, egy közös célt, a szocializmust meggyőződéssel vállalták. Egyoldalúság nélkül nyan a nemzeti tudatra, az egész közgondolkodásra. Ilyen szempontok szerint gálják. Természetesen hozzátarto' zik ehhez az is, hogy a kul , »,,.,. , , ,, turális kormányzatnak még ranak. A király vár kultunagyobb figyelmet kell for- ralis célokra való ujjaépitédítania a nemzeti kultúrát se ezert hatott olyan jotékomagas fokon kifejező úgynevezett reprezentatív művészeti intézményekre. Itt elsősorban a Nemzeti Szín- kell végiggondolnunk újra házra, a Magyar Állami irodalmunk, színház- és zeOperaházra, a Zeneakadé- neművészetünk, egész filmmiára és Budapest hangver- gyártásunk, képző- és iparseny-életére, a Szépművésze- művészetünk, környezetkulti Múzeumra gondolok. Az.+yt^nk helyzetét, ország 'jövőben •tehetőségei- A törvény végrehajtása érhez mérten fokozottabban dekében a Kulturális MiniszkeVI gondoskodnunk műkő- tóriumnak -jobb -színvonalon désük szellemi és anyagi fel-t-kell betüHje.nie a kulturális tételeiről. Ha arra gondo- ágazatban kapott szérepkölunk, hogy például az álla- rét. Tartalmi vonatkozások Ha most megkérdezik, hogy manapság nehezebb-e eligazodni kulturális viszonyaink között, mint néhány évvel korábban, akkor azt kell mondanunk, hogy igen. De hozzátehetjük azt is, hogy nem azért, mert leromlottunk, hanem mert emelkedtünk a feszültségek, nehezedő körülmények nyomása ellenére. Hogy az ebből fakadó, itt-ott megmutatkozó zavarodottságon úrrá legyünk, a kultúra munkásainak tisztázniuk kell néhány, a megváltozott viszonyokhoz kapcsolódó, azokat kifejező elvi kérdést. A válaszok keresése , közben el kell kerülni a történelmünkben oly sok bajjal •járó egyoldalúságokat. Nem szabad, hogy eközben igaz értékeinkből akárcsak egy is veszendőbe menjen. Kerülni kell az Illuzórikus megoldásokat, de azt is, hogy az illúzióktól vett fájdalmas búcsú, a szocialista eszmények; a perspektíva elvesztegetését jelentse akár csak szűk körben is. Még kevésbé megengedhető, hogy kevesek távlatvesztésből, s a vele járó vereségélményből adódó hangulata igazolásul szolgáljon a létező szocializmus vívmányainak, köztük kulturális vívmányainak relativlzálásához, negatív átértékeléséhez. Nem kevés baj származna ugyanis abból sem, ha problémáink láttán elragadna bennünket a türelmetlenség. Amikor türelemről beszélünk, nem tűrésre buzdítunk. Nem beletörődésre, nem a hibák jóváhagyására késztétünk. Csak a-terméketlen türelmetlenség ellen szólunk, a felzúdulók ellen beszélünk, : akik az ^. eleven, mindennapi gondjaikkal küzdő embereket zavaró körülményeknek tekintik a nagy tervek megvalósításában. Értelmezés, szemlélet X törvényjavaslat, egésze, ellátottságának fokozatos Jaannak szelleme a közműve- vitását pedig azok az egyes lődési tevékenység társadal- rendelkezések, amelyek a mi megbecsülését kívánja törvényjavaslatban is helyet elősegíteni. Ez idő szerint a kaptak, de amelyek egyéb közművelődés társadalmi intézkedések sorát követelik megbecsülésével az elért a továbbiakban olyan méreredmények ellenére sem le- tékben, ahogyan ezt az orhetünk elégedettek. Ennek szág anyagi fejlődése leherészint értelmezésbeli oka tővé teszi, nem utolsó sorvan és a szemléletben mu- ban a kultúra segítségével, tatkozik meg. Részint pedig Természetesnek tartjuk, a személyi és anyagi ellá- hogy a törvényjavaslat elfotottság elégtelenségében ke- gadása esetén nem tekintresendő az ok. A törvény hetjük — sőt még kevésbé rgésze a hivatott feloldani tekinthetjük — elintézett sz előbbi, a szemléletbeli ügynek a közművelődés fejellentmondásokat, a közmű- lesztését vq&geg gzemgla ea ^jft^gg^feéj fontos..,fetedajagfe Az ágazati felelősség és jogkör érvényesítésének egyik legfőbb feltétele, hogy javítsuk saját kulturális tervezőmunkánkat, s ezáltal az együttműködés feltételeit azokkal, akikkel közösen kell elhatározásokra jutnunk, új vállalkozásokba kezdeni. A tervezés alapját természetesen a programnyilatkozatban előre látható társadalmi-gazdasági-politikai fejlődés jelenti, de joggal számolhatunk a kulturális életben elért eddigi eredményeinkkel is. Amikor tervezésről beszélünk, akkor nem pusztán pénzügyi tervezésről van szó, hanem általános kulturális tervezésről, amely nem csupán az intézmények építését és megnyitását gondolja el tervszerűen, hanem a benne folyó tevékenységet ls, beleértve a kultúra tartalmi vonatkozásait. Társadalmi, gazdasági programjaink, határozataink világosan szólnak az ország helyzetéről és jövőjéről. Igaz és ezért meggyőző képet kaptunk eredményeinkről, a fejlődésünket kísérő ellentmondásokról. De nem adhattak választ életünk, társadalmi fejlődésünk valamennyi gondjára, kérdésére. Éppen az a dolgunk, hogy további, konkrét vizsgálódást folytassunk társadalmunk minden fontos területén. Ezt tesszük most a kulturális területen. Ha külső, belső vagy egyéb okokból rövid időre felhalmozódnak a feszültségek, a megoldást nem segíti a helyzet takargatása, hanem csak a még jobb, a valóságnak még inkább megfelelő társadalmi önismeret. Étibe* pedig torzulásoktól mentes nyilvánosságra és nyíltságra van szükség. Arra, hogy az ellentmondások és a hibák ellen felgyülemlett, tisztességes indítékból származó indulatokat a szocializmust, tehát a társadalmi haladást szolgáló energiává lehessen változtatni. Az ilyen magatartásnak azonban nagyon fontos előfeltétele, hogy vívmányainkon. társadalmunk elért szocialista egységének megtartásán. az egység további erősítésén kell alapulnia. Minden kérdés feltevőjének, kutatójának tisztában kell lennie azzal az óriási felelősséggel, amellyel ezért a gigászi küzdelmekbén kivívott Folytatódik a munka A miniszter ezután az elismerés, tisztelet hangján szólt a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat emberségesen, hozzáértőén, jól végző hivatásos népművelőkről. Azokról, akik gyakran nagyon rossz környezeti feltételek és nehéz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bérmennyire egyetemes ügygyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánkban, akiknek adósai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsüléssel, anyagi helyzetük javításával, jobb képzési és továbbképzési feltételek megteremtésével. Ezeket az adósságokat a közművelődési törvény elfogadása után teljesítőképességünk arányában el kell kezdeni törleszteni. Végül ezeket mondotta: A Minisztertanács nevében azzal a meggyőződéssel terjesztem a törvényhozók elé a közművelődési törvényről szóló javaslatot, hogy elfogadása után sikeresen folytatódik az a munka, amely az 1974-es közművelődési ha'ározattal elkezdődött. A népszuverenitást megtestesítő országgyűlés tekintélyével nagy támogatást adhat ennek az ügynek, a képviselők pedig választókerületi tevékenységük egyik szép oldalának tekinthetik a művelődés helyi gondjainak megoldásában való részvételt. Salamon Hugóné A törvénytervezet a közművelődést átfogó módon értelmezi Salamon Hugóné, Komarom megyei képviselő, a Komárom megyei pártbizottság titkára — az országgyűlés kulturális, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megbízásából — elfogadásra ajánlotta a közművelődésről szóló törvényjavaslatot, továbbá a bizottságok együttes ülésén elfogadott, s a képviselőkhöz írásban eljuttatott több módosító javaslatot. — A törvénytervezet előterjesztését — mondotta — rendkívül gyümölcsöző, széles körű társadalmi vita előzte meg. Több ezer választópolgár, munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek gazdag élettapasztalata formálta e fontos törvényjavaslatot. Népünk művelődésének ügyét magukénak érezve felelősségteljesen, számos javaslattal saját munkahelyük véleményének ismerelében szólaltak fel. A Hazafias Népfront által szervezett vitákon 2500 hasznos véleményt rögzítettek, s a javaslatokat a törvényelőkészítő bizottság hasznosította. A törvénytervezet a közművelődést átfogó módon értelmezi; az alapműveltség megszerzésére, a politikai műveltség gyarapítására, a közéletben való részvételre, a szabadidő kulturált eltöltésére ösztönöz, s kifejezi. azt az igényi, hogy az élet minden területén az ízlésben. az életformában, szokásainkban tovább gyarapodjanak a szocialista vonások. Salamon Hugóné a törvénytervezetnek a családok szerepét és felelősségét hangsúlyozó paragrafusával kapcsolatban kiemelte: a szülők megtisztelő társadalmi kötelessége a gyerekek olyan szellemű nevelése, hogy belső igénnyé váljék a rendszeres művelődés, a kulturált közösségi magatartás. A tervezet — állapította meg — hangsúlyozottan szól a munkásművelődés fontos szerepéről, a bejáró dolgozókkal való fokozottabb tö-í rődésről.