Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

Péntek", 1976. október 15. 5 Győri Imre : A munkásosztály műveltsége meghatározó érvényű a közművelődés tartalmára Tanácskozik az országgyűlés Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára a közművelődési tör­vényjavaslatról elmondotta: — Voltak értékes kezde­ményezések a közművelődési jogalkotás területén már ko­rábban is, de most — a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márefust határozata és XI. kongresszusának állásfogla­lása nyomán — vált idősze­rűvé mindannak részletesebb kifejtése, külön törvény be­iktatása. amit Alkotmányunk a közművelődésről leszöge­zett. Időszerűségén azt ér­tem: eredményeink most tet­ték lehetővé, feladataink pe- államhatalmi szervünk, a dig szükségessé, hogy a köz- tisztelt országgyűlés törvény művelődés ügyét legfelsőbb megalkotásával is segítse. A társadalom és a kultúra viszonya és intézkedéseknek, amelye­ket a tanácskormány hozott, s amelyek méltán ragadták magukkal a magyar értelmi­ség legjobbjait is. Örökösei vagyunk annak a kulturális nevelő munkának, melyet az illegális és legális munkás­mozgalom a két világháború között végzett, s amelyet a marxista és baloldali, a né­piét szerető értelmiség leg­jobbjai támogattak. r Újszerű tényezők A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társa­dalmunknak — s általában a szocialista társadalmaknak — egy mélyebb, általáno­sabb törvényszerűsége jut kifejezésre. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész történeti folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Né­pünk kulturális színvonalá­nak emelése politikai, gaz­dasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen ré­sze volt. A kulturális forra­dalom további kibontakoz­tatása még fokozottabb je­lentőségre tesz szert a fej­lett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti prog­ramjának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk ered­ményeként joggal állapíthat­ta meg a párt XI. kongresz­szusán elfogadot program­nyilatkozat, hogy „A szocia­lista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, vala­mint a kulturális és nevelő tevékenység". Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely megszabja a közművelődés­nek, ennek a sokrétű és tár­sadalmunk egészére kiható tevékenységének tartalmát és kereteit, egyben méltó­képpen kifejezésre juttatja, hogy szocialista államunk betölti kulturális és nevelő funkcióját is. A kultúrának az a kettős­sége és ellentéte, amit Lenin a „két kultúra" fogalmán értett, ma a szocialista vi­lágrendszer kialakulásával történelmi és világméreteket is öltött. A mai tőkés társadalomra jellemző az anyagi-technikai civilizáció és a kultúra szét­szakadása, az ún. elit- és tömegkultúra kettőssége. Az a mozgási irány, amit az egyik oldalon a termelési technika fejlődése, a másik oldalon pedig az ugyanettől a tőkés érdektől meghatáro­zott manipulált, ún. fogyasz­tási kultúra jellemez. A tő­kés rendszer, az uralkodó osztályok érdekei kívánják meg a társadalmat félreve­zető reklám- és szórakoztató­ipar, a giccs és a művészeti álforradalmak, a lealacso­nyító brutális és pornográfia óriási apparátusokkal ter­jesztett „tömegkultúráját". Másfelől ezek kínálják azt a kevesek számára hozzáfér­hető elit-kultúrát, amelynek tudománya és művészete csak torzító, összetört tükör­ben képes láttatni az embert. Van, születik kulturális ér­ték — szocialista érték is — ezekben a társadalmakban, de a rendszer ellenében, a „másik kultúra" talaján — és csak nagy ellenállással megküzd ve, viszonylag szűk rétegekhez juthat el. Ezzel a történelmileg de­kadens tendenciával szem­ben a szocializmus az anyagi kultúra, a gazdasági-terme­lési kultúra, másfelől a leg­tágabb értelemben vett szel­lemi kultúra összekapcsolá­sára, ezzel együtt az elit- és tömegkultúra kettősségének felszámolására hivatott tár­sadalom. A szocialista kulturális po­litika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenysé­get, s egyre bővülő lehetősé­geket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hata­lomra került munkásosztály pártjainak, államainak — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép­köztársaság — kulturális politikája. Amikor azonban — tisztelt országgyűlés — egy, a szo­cialista kulturális forrada­lommal összefüggő törvény elfogadásáról van szó — azonosulva a törvényjavas­lattal és egyetértve a tör­vényjavaslat előterjesztőjével —, azokra is emlékeztetnünk kell, akik a maguk történel­mi feltételei közt kapcsol­ták össze a társadalmi hala­dás és a magyar nép mű­velődésének ügyét. Tiszte­lettel adózunk többek közt annak a Bessenyei György­nek, aki a 18. század végén a jobbágyok nyelvén, ma­gyar nyelven szerette volna tudóssá tenni nemzetét; an­nak a Csokonai Vitéz Mi­hálynak, aki versben jajdult fel a somogysági paraszt is­kolázatlanságán; annak a Széchenyi Istvánnak, aki a művelt emberfők sokaságán is mérte nemzete erejét. Em­lékezünk a magyar felvilá­gosodás és reformkor nagy­jaira, köztük Kossuthra, Eöt­vösre, akik felismerték, hogy progresszív politikai, társadalmi törekvéseik fel­tétele és követelménye a nép műveltségi színvonalá­nak emelése. Arra, hogy a forradalmár Petőfi Sándor a szabad emberi jövőt úgy jel­lemezte, hogy akkor majd „a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán"; hogy a forradalmár Ady az Ope­raház körül őgyelgő-hallga­tódzó proletárokban, az ut­ca népében látta a jövendő közönségét. S mellettük, tisztelt or­szággyűlés, e törvényterve­zet közvetlen történelmi ajánlója a Magyar Tanács­köztársaság. Örökösei va­gyunk azoknak a ragyogó oktatási-kulturális és műve­lődéspolitikai határozatoknak A továbbiakban kiemelte: Az, hogy a közművelődé­st törvény megalkotására most kerül sor, szorosan ösz­szefügg társadalmunk fej­lettségi szintjével. Az eddig elért politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális ered­ményekkel éppúgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozata nemrég körvonalazott A közművelődés kategóriá­ja — folytatta —, és így sze­repel ez az előttünk fekvő törvénytervezetben is, össze­kapcsolja a kulturális élet különböző oldalait, egységbe foglalja a politikai, az ideo­lógiai, a szakmai és az álta­lános műveltséget, kiegészí­tőén és teljes joggal idekap­csolva a szocialista erkölcs, életmód, életforma, a szocia­lista fogyasztás kultúráját is. Ezt összekapcsolja a terme­léssel, a közösségi élettel, a közélettel, a szocialista de­mokratizmussal, az örökölt társadalmi feltételkülönbsé­gek, egyenlőtlenségek, a fizi­kai és szellemi munka közti különbségek csökkentésének társadalompolitikai gyakor­latával. Ugyanakkor hangsú­lyozza, hogy ma már nem csupán népművelésről van szó, hogy ma már a tömegek tudatos, önkéntes aktív te­vékenysége, művelődése, mint történelmileg újszerű tényező lépett a továbbra is szükséges és fejlesztendő kultúraterjesztés és befoga­dás mellé. A közművelődésnek erről az újszerű értelméről, kor­szerű tartalmáról szólva azonban nemcsak azt szük­séges hangsúlyozni, hogy az mennyire épül az eddigi eredményekre, de legalább ennyire azt is, hogy miként szolgálja a jövőt. Ha az MSZMP programnyilatkoza­tának csak a termelési, gaz­dasági célkitűzéseit, ha csak áz életszínvonal-emelkedés tervezett elemi mutatóit is nézzük — nyilvánvaló, hogy a kulturális forradalom, ezen belül a közművelődés további kibontakoztatása mennyire elengedhetetlen. És ezt éppen a közművelődés széles értelmű, gazdag tar­talma, a társadalmi gyakor­lathoz kötött jelentése teszi félreérthetetlenül világossá. Egy ilyen törvény elfoga­dása során felelős mérlege­lésre van szükség. Az elmon­dottak alapján meggyőződé­sem, hogy ezt a törvényjavas­latot alátámasztják eddigi eredményeink, és elfogadását megkívánják holnapi felada­taink. Kulturális életünket, köz­művelődésünk tartalmát ez, és nem a munkáskultúra va­lamiféle leszűkített, zárt ér­telmezése jellemzi. Így van ez nemzetközi vonatkozásban is. Munkásosztályunk inter­nacionalizmusa kulturális életünket elsősorban a szo­cializmust építő társadalmak, a testvéri szocialista népek, nemzetek, a nemzetközi mun­kásmozgalom kulturális kö­zösségeihez, szellemi erőihez kapcsolja. Közművelődésünk tartalma elsősorban a velük — mindenekelőtt a Szovjet­unióval — való kulturális, tudományos, művészeti, okta­tási együttműködés révén gazdagodik. Különös érdek­lődéssel, mély rokonszenvvel figyeljük és ismerjük meg a gyarmati elnyomás alól nem­rég felszabadult népek erőfe­szítésein, a nemzeti felsza­badító és demokratikus moz­galmak harcain érlelt-szüle­tett kultirális értékeket. Az 1975 nyarán Helsinki­ben megrendezett európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányának megfelelően őszintén törek­szünk minden ország, így a kapitalista országok szellemi életével meglevő kapcsola­taink bővítésére és elmélyí­tésére is. A kiindulóponttól — foly­tatta —, a munkásművelő­dés kérdésétől — látszólag messze tévedtem. Tudva, hogy a munkáskultúra gaz­dag tartalma nem cserélhető fel a munkásművelődéssel, tudva, hogy ez utóbbi meny­nyi problémával küzd — mégis azt hangsúlyoznám: csak látszólag tértem el a tárgytól. Mert ha a kultúra kérdéseit valóban marxista módon kötjük össze a mun­kásosztály történelmi hiva­tásával, társadalmi vezető szerepével, akkor abból szükségképpen következik, hogy a munkásművelődés legfontosabb tartalmi problé­máiról, a fiatalság, a rend­kívül nagy életmódváltozá­son áteső parasztság — egész társadalmunk — művelődési helyzetéről, fejlődéséről is beszélünk. Akkor a minden emberi érték elsajátításán alapuló új, szociulista kultú­ráról, annak jelenéről és jövőjéről szólunk. MW mm mm mm Kozos ugy A munkásművelődés jelentősége Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvényter­vezet rendkívül" szerteágazó vonatkozásai közül a mun­kásművelődés — meggyőző­désem szerint — központi je­lentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkás­művelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy el­engedhetetlenül szüksége volt a munkásosztálynak a hata­lom megszerzéséért folytatott harcban, mint ma a hatalom gyakorlásához. Ha szemügyre vesszük a közművelődés té­nyezőit, a termeléssel, a po­litikai, ideológiai, közösségi élettel, az erkölccsel össze­függő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibon­takoztatásába ma is elsősor­ban a munkásosztály érde­kelt. Ezt az érdeket napja­inkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legöntuda­tosabban. Ez mindenekelőtt a munkásság 60 százalékát felölelő szocialista brigád­mozgalomban, annak hármas jelszavában és társadalmi méretű gyakorlatában fejező­dik ki. Ez a mozgalom teszi kézzelfoghatóvá, hogy a mű­velődés a közösség — első­sorban a munkához kapcsoló­dó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéle­tet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, még­pedig úgy, hogy egyben az adott közösséget is erősíti. S a szocialista brigádmozgalom egyben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a mun­kásosztály. A munkásműve­lődés ügyét éppen ezért csak­is vele együtt, kezdeménye­zéseire, igényeire építve le­het előbbre vinni. Amit azonban — tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a mun­kásosztály műveltsége meg­határozó érvénnyel bír kul­turális eletünk, a közműve­lődés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosz­tálynak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztály­lyal, réteggel szövetségben, az ő érdekeiket is szolgáló szo­cialista társadalom felépíté­sét vezesse, ugyanúgy kultú­rájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturá­lis fejlődésének záloga. Ép­pen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkás­osztály ideológiai, erkölcsi értékeinek, a nagyüzemi ter­meléssel összefüggő kollek­tív szellemének kell áthat­nia, hogy társadalmunkban általánossá váljanak azok a vonások, amelyek a munkás­osztályt történelmi szerepé­nek betöltésére teszik hiva­tottá. Ennek a történelmi szerepnek marxista—leninis­ta értelmezéséből követke­zik, hogy a munkásosztály vi­lágnézete, a marxizmus—le­ninizmus, a munkásosztály érdekei, politikája egész tár­sadalmunk ideológiai, politi­kai egységének, ezzel egy­szersmind társadalmunk szo­cialista tartalmú nemzeti egységének is alapja és leg­főbb előmozdítója. A munkásosztály ideológi­ája és kultúrája az egyete­mes emberi kultúra több év­ezredes eredményeinek kri­tikai elsajátításán alapszik. Ezért van az, hogy kulturá­lis életünket — hasonlóan más szocialista társadalma­kéhoz — a klasszikus kultu­rális értékek rendkívüli meg­becsülése, közkinccsé válása jellemzi. A munkásosztály annak révén, hogy vezető ereje a szocialista társada­lomnak, vezető ereje egyszer­smind a történelmileg új, szocialista nemzetnek is. Ezért eleve folytonosságot te­remt a nemzet múltja és je­lene közt: a magyar nép for­radalmi és függetlenségi har­cait, történelmének, kultúrá­jának haladó örökségét a szocialista hazafiság, a szo­cialista kultúra szerves, ak­tív tényezőjévé avatja. Egy felszólalás, amelynek bevallott célja, hogy támo­gasson egy törvényjavaslatot, az indoklás hevében köny­nyen egyoldalúvá válhat. Csak a törvénytervezet alá­támasztása volt szándékom­ban, de nem szeretném, ha ez azzal a látszattal járna, mintha el kívánnám hallgat­ni azokat a nehézségeket, szemléleti, anyagi, szervezeti problémákat, amelyekkel — mint minden más terület — a közművelődés is küszkö­dik. Ellenkezőleg, az a meg­győződésem, hogyha az előt­tünk fekvő tervezetet a tör­vény rangjára emeljük, nemcsak eredményeket rög­zítünk, nemcsak feladatokat jelölünk, de ezzel együtt je­lentős támogatást is nyúj­tunk az e téren előttünk álló nehézségek leküzdésé­hez. Nem mintha a javaslat törvényerőre emelése auto­matikusan együttjárna az anyagi-szervezeti feltételek azonnali megjavításával; ha­nem mert erőteljesen hozzá­járul annak társadalmi fel­ismeréséhez, hogy a közmű­velődés: a közösség művelő­dése, és ezért közügy. Köz­művelődésünkben — ha a szűkebb értelemben vett közművelődési bázisnak megkülönböztetett szerepe is van — minden tömegszerve­zetnek — különösen a szak­szervezetnek és a KISZ-nek —, az állami, tanácsi appa­rátus egészének, a tudo­mánynak, az oktatásnak, a művészeti életnek, a tömeg­közlési fórumoknak nélkü­lözhetetlen szerepe, része van. És szerepe van nem utolsósorban a pártnak. A Központi Bizottság határoza­ta többek közt azért hang­súlyozta, hogy a kulturális nevelő munkának a párt­munka szerves részévé kell válnia. A közművelődés ügyének előmozdítását, még gyorsabb tejlődését magukénak kell érezzék a társadalmi és fő­leg a gazdasági élet vezetői, bármilyen beosztásban dol­gozzanak is. S ahogyan erről eddig is áldozatosan tett ta­núságot: érezze még inkább magáénak az a szocialista értelmiség, amely a dolgozó nép részeként járul hozzá a szocializmus építéséhez. Mindenekelőtt a pedagógu­sok, a hivatásos és nem hi­vatásos népművelők, a mű­velődésügy közvetlen szer­vezői és irányítói. Csatla­kozzanak hozzájuk még na­gyobb 6zámban a műszaki, az agráí-, a közgazdász-, az orvos-, a jogászértelmiség újabb rétegei. Az ipari értel­miségi mindig belső hiva­tottságának, ezért kötelessé­gének tudta, érezte, hogy megossza másokkal, népé­vel mindazt a szellemi érté­ket, amelynek birtokában van. Járjon élen ebben a fiatal értelmiség, kapcsolód­jon ebbe a munkába a diák­ság, amelynek a szocialista társadalomban megszerzett művelődésére, lelkesedésére, kezdeményező erejére joggal számithat az a közművelődé­si munka, amelynek ered­ményeit a jövő, egyben a fiatalság jövője hozza meg. A végrehajtás fedezete Győri Imre végül ezeket mondotta: A közművelődési törvény­javaslat megvitatása és megszavazása nagy felelős­séggel jár. Olyan kérdésről van szó, ami — közvetlenül vagy közvetetten, de szoro­san összefügg társadalmunk szocialista jellegével, egy­ben történelmi versenyével és győzelmével. Olyan tör­vényről van szó, amely né­pünk kulturális felemelkedé­sének, kultúrateremtő erői­nek kibontakoztatását rögzí­ti és előbbre viszi, s amely egyszersmind elvileg juttat­ja kifejezésre, hogy az em­beri fejlődés lehetőségeinek melyik útját választottuk. Ezek nem nagy szavak, mert népünk munkájának eddigi eredményei, a szocializmus, n haladás erőinek világszer­te, évtizedről évtizedre érzé­kelhető térhódításai adják e szavak tényleges fedezetét. Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradékta­lan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyugodtan állíthatom, ennek is megvan a fedezete. S van egy tényező — nem az illú­ziók —, hanem a tudás, a meggyőződés, a hit, ami ed­dig is reális segítőnk volt. Munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista társadalom nemcsak a teg­napból a mába, de a mából a holnapba is biztosan vezet. Mindezek alapján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvényterveze­tet elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom.

Next

/
Thumbnails
Contents