Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

I Művészet, kutatás, oktatás Ok Pataj Mihály: Parasztszoba (A nyár közepén Olaszországba invitáló meghívót hozott a postás. Cs. Pataj Mihály szegedi festőművész, megbízott tanszékvezető főiskolai docens alkotásaiból rendeztek tárlatot a Bologna melletti Bagno di Roma. gna fürdővárosban. A kiállítás megnyitásán sajnos, nem tudtunk ott lenni, pedig szivesen tettük volna. Néhány hét múltával idézi fel élményeit a művész.) — Személyes ismeretség és kapcsolatok révén hívtak meg erre az olaszországi kiállításra. Tizenkét nagyméretű munkát mutattam be Bagno di Romagna fürdőváros utazási irodájának fehérre meszelt és üvegfalú bensőséges termében. Kiállított képeim a magyar Alföld sajátos világának üzenetét vitték el az idegenforgalmáról, művészettörténeti értékelről és mai művészetének sokszínűségéről híres Olaszországba, őszintén örültem, hogy sikere volt képeimnek, a realizmus és konstruktivitás ötvözetébőlszületett dekoratív festményeknek, a sajátosan magyar tájaknak, tárgyaknak, hangulatoknak. Klnntartózkodásom idején -alkalmam volt találkozni műpártolókkal, alkotó művészekkel, politikai személyiségekkel, Meghívtak a Firenzei Képzőművészeti Akadémiára, találkoztam az ottani kollégákkal. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy ezek. a mesterek, akik a világ minden i iájáról verbuválódó hallgatókat képzik ezen a talán leghíresebb művészeti akadémián, még mais Cezanne hatása alatt dolgoznak, posztimpresszionista világban élnek. Magam ls sokat dolgoztam, rengeteg guast és akvarellképet készítettem, ezeket a vázlatokat az olasz tájak inspiráló élménye! Ihlették. Remélem, lesz alkalmam majd egyszer ezeket a * vázlatokat kiállításon bemutatni. (Nemrégiben a rádió reggeli műsorajánlatára fölkaptam a fejemet: Cs. Pata] Mihály beszélt színelméleti, szinpszlcholőgiai kutatásairól. Sajnos, a műsort már nem volt módomban meghallgatni. Azt azonban tudom, hogy néhány évvel ezelőtt kezdett a színek kérdéseivel tudományos alapossággal foglalkozni Cs. Pataj Mihály. Tanszéki szobája akkoriban szabályos kis laboratórium, stúdió volt. A legkülönbözőbb szinvariációk, tablók, pszichológiai kísérletekhez szükséges eszközök sorakoztak ott Azóta ő lett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz—művészettörténeti tanszékének megbízott vezetője, módjában állt ezt a szobányi laboratóriumot tanszéki műhellyé i&pmk m m § tmm teötó sóin, műtermeiben és műhelyeiben megfordul, lépten-nyomon ezeket a kérdéseket megvilágító, feldolgozó, rendszerező tablókkal, plakátokkal, dekorációkkal találkozik, Azon a bizonyos nemzetközi színkonferencián pedig Cs. Pataj Mihály színpszichológiaikisérleteiről számolt be.) — A színek iránt az otőbbi években fokozott igény jelentkezik. Ennek egyik oka az erős urbanizáció, a meglehetősen egyforma és színtelen lakótelepek gyors növekedése. Néhány esztendeje a Szegedi Tervező Szövetkezet színdinamikusaként speciális területen is dolgozom. Több épület és épületegyüttes színdinamikai tervezését végeztem. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy az emberekben Jelentkező természetes színigényt építészek és képzőművészek; tervezők, festők, szobrászok közös munkájával, közös együttgondolkodásával lehetne elkezdeni s kielégíteni. Csak ez a közös munka lehet a záloga, hogy egy-egy épület vagy egy lakótelep a mostaninál komplettebb, teljesebb legyen. Színelméleti kutatásaim másik területe a személyiség és a szín kapcsolata, amit szfndiagnózisnak nevezünk. Tíz-tizenöt éves serdülő gyerekek körében végezzük kísérleteinket Tapasztalataim szerint a kamaszkorban legérzékenyebbek, lelkileg leglabllisabbak a gyerekek, így az 6 lelki világuk regisztrálása kutatásaink-kísérleteink első fázisai Abból indulunk ki, hogy az egyéneknek van vonzódása a színek iránt, a gyerekek által készített színvariáció utal lelkiállapotukra, a színekben is keresik önmagukat Érdekes eredményekre jutottunk a különböző körülmények között élő gyerekeknél végzett regisztrálások összehasonlításánál. Más következtetéseket vonhattunk le a tápéi vizsgálatokból és másokat a főiskola gyakorló iskolájában végzett kísérletekből. Olyan speciális területeken is végeztünk vizsgálatokat mint cigánygyerekek köre, állami gondozottak, bűnöző gyerekek, vagy éppen a bortermő vidékeken élő tanulók. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtanak a főiskola levelező hallgatói, akik közvetlenül kapcsolatban vannak a tanulókkal. Tulajdonképpen ezekről a kísérletekről számoltam be a Nemzetközi Színbizottság, az AIC Magyarországon megrendezett tanácskozásán, melynek alapján a rádió műsort is készített Nagyon Izgalmas feladatot jelent ez a munkálkodás. Egész kis tábor gyűlt már össze hallgatókból, tanárokból egyaránt Olyan távlatai is vannak e kutatásoknak, mint például a gátlásosság feloldása színterápiával. Ez a színekben megnyilvánuló önvallomás összekapcsolja a lélektan tudományát a képzőművészet egy speciális területével. Ez azért is fontos, mert a művész szekerét is két 16 húzza, egyik az érzelem, másik az értelem, • csak akkor fut gyorsan és biztonságosan a kocsi, ha e kettő megérti, kiegészíti egymást (A rajztanszik ofjjdn ma, mint egy valódi műhely. A falakon művészi reprodukciók, művészettörténeti értékeket bemutató fotók sokasága, hallgatók által készített feladatok, Michelangelo Világ teremtésének kinagyított Ádámja, s műhelyek sora. A rajzszakos hallgatóknak ma már nem elég a papír és ceruza, hisz a műtermek mellett külön mühélye van a grafikának, a textilfestésnek, a fotózásnak, a kerámiakészítésnek, a szobrászkodásnak. S a tanszék tanárai is neves művészek, nagyszerű pedagógusok, akik nemcsak meg akarják tanítani négy év alatt a hallgatókat a képzőművészet alapjaira, hanem akik igényt szeretnének teremteni, melyet később sem lehet megtagadni.) — Ami itt látható, az nem díszlet hanem valódi tartalom hordozója. A korszerű főiskolai oktatásban elengedhetetlen, hogy a hallgatók otthon érezzék magukat a műtermekben és műhelyekben, ne csak a papírt és ceruzát használják, hanem ismerkedjenek meg a legkülönbözőbb képzőművészeti technikákkal az agyag formálásától a préjgép kezelésén át a fotózásig, a textilfestésig, a mozaikkészítésig. Csak így kerülhetnek ki falaink közül alkotó pedagógusok, akik vizuális kultúránk fejlődésének letéteményeset TANDI LAJOS Menyasszonyi ládák, falitékák \ A múzeum kincseiből Egy évszázada a parasztház hagyományos berendezési tárgyai voltak, s ma már faluhelyen is kevesen ismerik ezeketa bútordarabokat. Legtöbben még a ládáról tudnak — ami nem véletlen, hiszen a lakodalom előtti ágyvitel alkalmával jelentős szerephez jutott: benne vitték a menyasszony ruházatát, kelengyéjét, s bizony a szépen festett, teli menyasszonyi ládát sokan megnézték, megcsodálták. Emellett az öreg, kopott festésű ruhásládákat a kamra, vagy a padlás zugában sokan évtizedekig megtartották, korpa vagy heverő használati tárgyak tárolására. A Móra Ferenc Múzeum parasztbútor-gyűjteménye igen gazdag, ami jórépzt elődeinknek köszönhető. Szegeden 1906-ban kezdődött a néprajzi tárgygyűjtés és ettől fogva az első világháborúig került múzeumba parasztbútoraink nagyobb része. Falun és a tanyákon az idő tájt szorította ki a használatból a barnás, flóderos festésű asztalosmunka a festett, virágozott parasztbútorokat, így a bútorzat polgáriasodása kedvezett a múzeumi gyűjtésnek. Cs. Sebestyén Károly és Móra Ferenc a 20-as években már kevesebb festett bútort tudottszerezni, az utóbbi években pedig Szeged környékén csak néhány igazán szép, értékes bútordarabra bukkantunk. Ez méginkább kiemeli a pusztulástól idejében megmentett tárgyak értékét. Parasztbútoratnk közül legnagyobb múltra a láda tekint viszsza. A nomád népek sátrában a láda volt az egyedüli bútordarab. A magyar falukban előbb a mértanias véséssel díszített ácsolt láda terjedt el, melynek eredeti elnevezése „szekrény" vagy „szökröny". Háziiparosok készítették bükk- vagy tölgyfából. Vésett díszítésük, különösen kezdetleges emberábrázolásalk sok régles elemet őriztek meg. Az ácsolt ládát, az asztalosmesterek készítette festett láda szorította ld a jobbágyparasztok szobájából, a 18. században. Legrégibb festett ládáink e század második feléből maradtak fenn. Érdekes, hogy festésük az egykorú templomi menynyezetek és bútorok festésére emlékeztet, formájukat, nagyságukat tekintve pedig akár ülőbútorként is használatosak lehettek. A menyasszonyi ládákra gyakran ráfestették az első tulajdonos nevét és a készítés idejét. Legkorábbi évszámos ládánk a vásárhelyi .Vajnai Máriának EX • &STAB TA&ABk > n i. x. T. "-s i—.i-ii' . —> iiTm' T. Czlrok Anikó felvétele Hódmezővásárhely! saroktéka, 1795-ből készült, 1829-ben. Kékeszöld alapon szimmetrikusan elhelyezett piros és sárga virágokkal festett. A vásárhelylektől különböznek a makói menyasszonyi ládák. Ügy látszik, a múlt század 40—50-es éveiben Makón jeles bútorkészítő asztalosok dolgoztak, akik sajátos, érett bútorfestési stílust alakítottak ki. Az is lehetséges, hogy a fennmaradt igen hasonló formájú és festésű ládák egy műhelyben készültek. Ezeken a darabokon a láda elülső . oldalán piros az alapszín, s két szimmetrikusan elhelyezett sárga, vagy világoskék mezőben finoman megfestett virágok díszlenek. A ládák oldala, födele és magas, esztergált láda kék alapon virágdíszes. Talán a legszebbiket Kotsis Juliánná kapta hozományul 1857ben. Az egyik makói láda családtörténetet őriz: a láda födelének belső oldalára ceruzával följegyezték a gyermekek szülését, az első gyermek 1849. augusztus 16-án született, a nyolcadik pedig 1877. szeptember 12én látta meg a napvilágot. A falitéka parasztházainknak legrégibb szekrényféle bútordarabja. A fali fülkéből származik, amelyet már a római házakból, majd a középkori várkastélyokból, polgárházakból ismerünk. Legegyszerűbb formája a polcos „vakablak", melyre ajtót tettek, majd „kivették" a falból és önállósult, mint falra függesztett bútordarab. Helye az ajtó mellett, az ágy közelében, vagy az ajtóval szemközti falon, illetve szobasarokban volt Pálinkás edényeket orvosságokat kalendáriumot egyéb apró, Ságokat tartottak benne. Múzeumunk őrzi az eddig Ismert legkorábbi vásárhelyi falitékát melyhez mérhető alföldi tékája a Néprajzi Múzeumnak sincs. Bobor János uramnak készült 1795-ben, aki a téka nagyságáról, faragott díszéről és igényes festéséről ítélve módos nemes úr lehetett Legcifrább egy 1857ben készített tótkamlósi falitékánk, melynek tornyán az asztalosmester két oroszlánt is kifaragott. Paraszti megrendelésre az 1870-es évek után egyre kevesebb festett bútor készült A menyasszonyi ládákat és falltékákat a parasztház szobájáról szorították a polgárias jellegű sublótok és sifonszékrények. Néhány régi bútor egy-egy parasztcsaládnál változott szerepében, átfestve még évtizedekig élte ,,utóéletét". A múzeumba került bútorokról restaurátoraink eltávolítják a szennyeződéseket, a másod-, harmadlagos festékrétegeket, így visszanyerik eredeti színűket és Ismét azt a hatást keltik, mint készítésük Idején. Tervezzük, hogy a szegedi múzeumban őrzött legszebb délalföldi parasztbütorokat rövidesen állandó kiállításon mutatjuk be. fUBA&Z AOTáJS J