Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

t 34 Kedd, 1976. október 5. Mi a hiba? Építési tanácsadó: habarcs, tégla, falasás ! Lehet korszerűen -a háztájiban is Hazánkban, így Szegeden ás a megyében is egyre töb­ben építenek magánerőből családi házat, hétvégi házat A kivitelezés szakszerűsége sok esetben kifogásolható. A szakszerűtlenség eleve ma­gában hordja az idő előtti tönkremenetelt, a használ­hatatlanságot, a csökkent műszaki értéket. Nyilván­valóan nem mindegy sem az egyénnek (az építtetőnek) sem pedig a népgazdaság­nak, hogy az építéssel létre­hozott érték valójában mit ér, hogy azt mikor kell ja­vítani, tatarozni és végső soron újraépíteni. (Pl. egy szakszerűtlenül és méghoz­zá indokolatlanul sok ce­ment felhasználásával ké­szített vasbeton szerkezet, de akár egy rceszul alkal­mazott előregyártott vasbe­ton gerenda tönkremenetele is tetemes anyagi kárt okoz. Egy rosszul készített víz el­leni szigetelés — ami leg­több esetben csak évek múl­va derül ki — javítása sok­szor többe kerül, mint az eredeti összeg.) Egy építkezés a pénzügyi részén kívül is nagyon sok gonddal-bajjal jár. Az építkezők döntő többsége saját maga intézi ügyeit, kezdve az építési engedély megszerzésén, folytatva az anyagok beszerzésével. Az igaz, hogy csak felelős ter­vező megnevezésével lehet építési engedélyt kapni. A gyakorlatban sok probléma merülhet fel a szakszerűsé­get illetően. (Pl. az adott időszakban nem lehet olyan anyagot kapni, amilyet a tervező elgondolt, az építte­tő a tervtől függetlenül a maga elképzeléseinek meg­felelően építés közben vál­toztat — ez a változtatás jellegétől és mértékétől füg­gően különben tilos és sza­bálysértésnek minősül, te­hát büntetendő cselekmény —. az utóbbi időbep gyár­tott több féle új építési anyagból nem a célnak meg­felelőt választják stb.). Ezért célszerűnek tartjuk fcorozat indítását lapunkban a gyakran előforduló építési hibák magyarázatára, illet­ve tanácsot adunk a« hibák elkerülésének módjára, az Építésügyi Minőségellenőr­ző Intézet szakembereinek tapasztalatai alapján. Sorozatunk nem a gya­korlott szakembereknek szól. Olyan mindennapos és so­kak által elkövetett hibákra kívánunk elsősorban kitérni, amelyeknek megszüntetése egyszerű odafigyeléssel is el­érhető, ugyanakkor lénye­ges anyagi, minőségi, esetleg állékonysági vagy esztétikai kihatásai vannak. (Pl. Miért reped meg a válaszfal? Mi­ért nedvesedik a külső fal? Miért hámlik le idő előtt a vakolat? Miért nem „húz" a kémény? stb.). A hagyományos kisméretű tömör téglából történő fala­zásnál különösebb hibát nem igen lehet észlelni, ha azt szakképzett kőműves készí­ti. A „kötésbe" rakás —ami röviden azt jelenti, hogy az egymás fölött levő sorokban az álló hézagok nem kerül­hetnek közvetlen egymás fölé, tehát fél vagy negyed egységgel eltolva kell kiala­kítani, — alapvető követel­mény. (Lásd 1. sz. ábra). nagy vízelszívő képessége miatt a habarcsból elszívja a vizet, márpedig a cement kötéséhez, majd szilárdulá­sához vízre van szükség. Víz nélkül, vagy csak na­gyon kevés vízzel a szilár­dulási folyamat nem, vagy csak részben mehet végbe, ezért a szilárdsága lényege­sen lecsökken. Cementha­barcsba történő falazásnál, vakolásnál (a vakolásra ké­sőbb részletesebben kité­rünk) a téglát be kell áztat­ni. Ma már a téglaipar na­gyobb mennyiségben gyárt úgynevezett lyukas árut. (Különböző méretű és üreg­térfogatú kézi falazó blok­kok. magasított, kettősmére­tü tégla stb.) Ezek a téglák több előnnyel rendelkeznek a kisméretű tömörhöz vi­szonyítva (könnyebb a fa­lazat súlya, jobb a hőszige­telés, kevesebb az élőmunka igény stb.). Az előnyök vi­szont csak abban az esetben érvényesülnek, ha a belő­lük készülő falazatnál a megfelelő technológiát szi­gorúan betartjuk. Így az egyik legalapvetőbb köve­telmény — a fentiekben írt vizezés és áztatés mellett —, hogy az álló (függőleges) hézagokat megfelelően ki kell tölteni habarccsal! (Lásd 2. sz. ábra) sége lecsökken (több tüzelő­anyag szükséges a helyiség kifűtésére). 2. Csapóeső esetén a szél a vizet mintegy átpréseli a falon. A nedves falazat hő­szigetelő-képessége nagy­mértékben lecsökken, a la­kásban egészségtelen körül­mények alakulhatnak ki. Különösen gyakran tapasz­talható az északi tájolású fa­laknál és az üdülő-, hétvé­gi házak esetében. Az üdülőt általában ősz­szel lezárják és csak tavasz­tól kezdve lakják, A lezárt, nem szellőztetett épületben a nedvesség penészedéshez, gombásodáshoz, rovarkárte­vők megjelenéséhez vezet­het 3. A falazat teherbírása is lecsökken, habár ez általá­ban nem olyan mérvű, hogy az állékonyságot veszélyez­tetné. Nyilvánvalóan az utóbbi évek rendkívül csapadékos­viharos időjárása is hozzá­járult, de még így is arány­lag sok szakvéleményt kel­lett készíteni vállalatok, in­tézetek és bírósági peres­ügyek részére a fenti témá­val kapcsolatban. Az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézet szegedi állo­másának munkatársai min. den páros hét szombatján, 8—12 óráig ingyenes szakta­, , , . , , . nácsadássai állnak a magán­A kitöltetlen hézagok sok építkczök rendelkezésére. Cím: Szeged, Deák Ferenc 2. sz\ cxbra kellemetlenséget okoznak: 1. A fal hőszigetelő-képes- u. 5, f sz. éíxvt ' Sok esetben a falazó ha­barcsot „feljavítják", tehát nemcsak meszet, hanem ce­mentet ls raknak a habarcs­hoz. Ebben az esetben már sajnos sokan követik el azt az alapvető hibát, hogy fa­lazás előtt a téglát nemned­Foíiüfc isx í* téfiUi Rajzoló automata A konstruktőr Idejének' a felét műszaki rajzok elkészí­tésére fordítja. Miért ne le­hetne gépre bízni ezeket a funkciókat? — tette fel a kérdést az uljanovszkl (Vol­ga vidék) konstruktőrök' egy csoportja. Kidolgozták a szer­kezetrész leírásának olyan módszerét, amely szükségte­lenné teszi a szerkezeti ele­mek és egymással való kap­csolataik kódozását. Az elekt­ronikus számítógépbe betáp­lálnak egy olyan táblázatot, amely figyelembe veszi az összes szükséges állapotjel­lemzőket, s a gép maga ala­kítja ki a rajzot. A továb­biakban ezt a munkát átte­szik egy másik gépre, amely aztán közvetlenül teljesíti a megrendelést. Az újabb termelési és tar­tási technológiák elterjedé­se nemcsak a nagyüzemek­ben mutat kedvező ered­ményt, hanem a háztáji gazdaságokban ls. Különösen jó a tapasztalat a sertéstar­tás korszerűsítésénéL Az év elején még nagyon sokan azzal magyarázták a sértés­tenyésztési kedv csökkené­sét, hogy a fiatalok nem szívesen foglalkoznak a sok fizikai munkát igénylő tar­tással. Mivel az idősebbek lassan kiöregednek, szükség van a fiatalabb korosztályt is bevonni a termelésbe. Ezt csakis a korszerű tartási módokkal lehet elősegíteni. Ami a nagyüzemekben meg­valósítható, az ugyanúgy a kisüzemi környezetben is el­terjeszthető. Az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása az utóbbi idő­ben hasznos kezdeménye­zést vezetett be: a rácsos padozatú kutricákat 30—40 centiméterrel magasabban helyezték el a föld felett Ezzel az almozás nehéz mun­kája kiküszöbölhető, és a padozat káros hatása sem jelentkezik. A fizikai mun­ka könnyebb és kevesebb is, mert a takarítás is leegysze­űsödik. A módszerben talán a legjelentősebb, hogy újabb ólak építése nélkül közel 30 százalékkal több sertés tart­ható ugyanannyi területen, amivel a termelési költség ls jelentősen csökken. A be­szerelt önitató és önetető lehetővé teszi, hogy napköz­ben a sertéstartással foglal­kozók egyéb munkákat vé­gezhessenek. Elég, ha napjá­ban csak egyszer kitakarí­tanak, és feltöltik az önete­tő puttonyát. A víz szopó­kás-szelepes csőcsonkból fo­lyik. Szeged környékén !s ta­lálható már ilyen mintagaz­daság. Kondász Sándor — aki Szatymazon lakik — korszerűsítette elsőként sertésólait. Elmondta, hogy nagyon sokan járnak hozzá tapasztalatcserére á környék­ből, tanyaiak és kistermelők. Eredményei bebizonyítják, hogy az új technológia alkal­mazható a háztáji gazdálko­dásban is. Sőt, a beruházási költségek csökkenthetők, ha a kutricákat olcsóbban, saját maguk állítják elő. R. F. Fogalmak — közelről r Átlagos műszakszám A géppark kihasználásának mérésére használt mu­tató. Arra ad választ, hogy az adott vállalatnál, ipar­ágban vagy az egész iparban átlagosan hány műszak­ban dolgoznak. Az extenzív kihasználást méri, hiszen arról ad felvilágosítást, hogy a naponta rendelkezésre álló 24 órából (az úgynevezett „naptári időalapból") hány órán át üzemeltetik a gépparkot. A gépparkhasznositás vizsgálatakor természetesen azt is mérlegelni kell, hogy a munkahelyek létszámhelyzete az egyes műszakokban milyen, vagyis hogy ténylegesen mennyit üzemeltetik a gépeket. Ha a vizsgálat erre is kiterjed, a mutató a géppark intenzív kihasználtságá­nak a fokát jelzi. Ez trendszerint alacsonyabb az átla­gos műszakszámnfíl. A géppark megfelelő mértékű hasznosítása az ipar működésének hatékonyságát is befolyásolja. A népgaz­daság állóeszközvagyonának tekintélyes részét — kb. 400 milliárd forint értékkel — a géppark alkotja, s en­nek több mint a fele az ipari géppark. Az ipar gép­vagyonának bruttó értéke 1965—1975. között több mint megkétszereződött, az ipar termelése azonban koránt­sem nőtt ugyanilyen mértékben, ami arra utal, hogy a géppark hasznosításának foka romlott. Ha ezt nem szüntetjük meg, ha nem javítjuk a termelöberendezé­sek kihasználásának a fokát, azzal kell számolnunk, hogy az egységnyi ipari termeléshez egyre több álló­eszközre lesz szükség. Ezt a „luxust" a gazdag országok sem engedhetik meg maguknak, mert az ilyen gazdál­kodás az ipar „üzemeltetését" drágítja, növeli az egy­ségnyi termelésre jy.tó gépköltséget (eszközlekötési já­rulék, amortizáció, a gépek eszmei kopásából eredő tényleges költség). Konvertálható ferme­lési kapacitások Olyan erőforrások (anyag, gépek, munkaerő stb.), amelyek viszonylag könnyen átállithatók valamilyen termék gyártásáról egy másik termék gyártására. A kapacitások konvertálhatóságát a műszaki-technológiai adottságok döntően befolyásolják. Az anyagjellegű ter­mékeket előállító iparok — pl. vaskohászat, timföld­ipar, cukoripar — kapacitásai természetesen nem kon­vertálhatók, ezekben az iparokban legjobb esetben a termékstruktúra módosítható. (A melegen hengerelt le­mezeket gyártó vaskohászati berendezés különféle mé­retű lemezeket állithat elő, de hidegen hengerelt leme­zeket nem képes gyártani.) Altalános érvényű az a megállapítás, hogy az egycélú termelőberendezések, technológiák — pl. szövőgép, forgácsológép, öntészet, fermentálás — nem konvertálhatók gyökeresen más jellegű termékek előállítására. A kapacitások konvertálásának lehetősége a feldol­gozó iparokban — pl. a gépiparban, a textilruházati iparban, a bútoriparban, a műanyag-feldolgozó iparban — a legkedvezőbb. Egyebek között azért, mert ezek az iparágak végtermékeket állítanak elő. általában jelen­tős mértékű kooperációval. Ez utóbbinak módosítása nagyban megkönnyítheti egy-egy vállalat termelési ka­pacitásának konvertálását más termékek gyártására, pontosabban összeszerelésére. Ilyen jellegű kapacitás­konvertálás valósult meg az egykori Vörös Csillag Traktorgyár Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba tör­tént beolvasztása után is. Családi események HAZASSAG I. kerület Szeged: Barna László és Lau­kó Judit, Földi Lajos és Biczók Erzsébet, Pikó László és Szűcs Julianna, Kulik Ferenc József és Zsíros Zsuzsanna, Kádár Im­re és Csókás Anna, Varga Tibor látván és dr. Márton Anna Má­ria, Bóka Róbert és Fehér Ka­talin, Csányi Péter és Piváreslk Klára. Kerék László Péter és Daróczl Irén Katalin, SVi Antal és Csorba Marianna. Csorba Mi­hály és Kószó Mária Piroska, Szabó Ferenc és Gonda Katalin, Turi Pál és Juhos Magdolna An­na. Remete Lajos és Pálfl Judit, Czene Ferenc és Zsila Irma An­na, Kiss György és Varga Ani­kó, Szentesi-Tóth János Imre és Köntös Izabella házasságot kö­töttek. / n. kerület Szeged: Badényt Sándor és Csicsák Katalin, Pataki Tibor és Terhes Julianna, Szabó László és Nacsa Julianna, Ulencslk Má­tyás és Bauer Etelka Erzsébet, Barna Iajos és Biczók Irén Ka­talin. Vári Ferenc és Olajos An­na Mária, Vatró Zoltán Antal és Nagy Márta Magdolna, Ju­hász Lajos és Kürthy Erzsébet, Szekeres János és Lórlncz Erika Irén. Nacsa Lajos és Kondász Rozália, Gulyás Antal és Berta Zsuzsanna házasságot kötöttek. III. kerület Klskundorozsma: Berta József és Deme Edit. Balogh Ferenc Imre es Juhász Gabriella házas­ságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Kosa Józsefnek éa Darócit Dresebetoek Ildikó And­rea, Sándor Ferencnek és Lajkó Irénnek László, Horváth József­nek és Kővágó Katalinnak And­rea Katalin, Kotogán László Fe­rencnek és Zomborl Zsuzsanna Irénnek László. Magony János­nak és Szanka Máriának Ró­bert, Rimovszki Istvánnak és Argyelán Judit Arankának Beatrix Judit, Vásárhelyi János­nak és Lévai Rózsának Henriett, Guezl Antalnak és Börcsök Esz­ter Máriának Mónika, Font Im­rének és Martinovics Rózsa Magdolnának Ildikó, Király Sán­dornak és Baranya Aranka Má­riának Gábor, Kovács Sándor Lászlónak és pellén Márta An­nának Miklós. Grund Lászlónak és Varga Erzsébetnek László, Bartkó János Istvánnak és Má­kat Máriának Judit, Kiss Bélá­nak és Dlmovics Katalinnak Csaba. Nagymlhály Jánosnak és Papp Eszter Erzsébetnek Erika, Papp Eleknek és Somfai Eva Rozáliának Tibor, Babuskov Du­sánnak és Üjvéri Anna Ibolyá­nak Csaba, Turbucz Károlynak és Kőszegi Juliannának Berna­dett, Masa Gyula Antalnak és Papp Gyöngyinek Márton Sán­dor, Száz Zoltánnak és Terhes Katalinnak Zoltán József, Né­meth Péter Pálnak és Novo­dertszki Mária Erzsébetnek Hen­rietta, dr. Pap Jánosnak és Horcsik Ibolya Évának Szilvia Eva, Pár Zoltánnak és Körmö­czi Honának Gabriella, Mogyo­rósi Lászlónak és Muladl Piros­kának László, Koczka Lajosnak és Gál Annának Ágnes, Kuru­esal Kálmánnak és Lengyel Margitnak Bernadett Margit, Tóth Istvánnak és Gombos Zsu­-'gianiianair Erika - Bawdat*. Tóth Bertalannak és Szögi Er­zsébetnek Erzsébet Csilla, Sl­plczki Jánosnak es Hlavács Er­zsébetnek Gábor, Szaller László­nak és Bálint Irénnek Tamás, Aklán Péter Sámuelnek és Haj­dók Hajnalkának Adrienn, Kiss Ferencnek és Ecseki Erzsébet Katalinnak Krisztina Kinga, Gá­bor Lászlónak és Horváth Má­riának László, Deák Andrásnak és Dósa Zsuzsanna Évának Zsu­zsanna Éva, Deák Andrásnak és Dósa Zsuzsanna Évának Árpád János, Brunner Gábornak és Burghardt Annának Zita, Dén László Gábornak és Drobnl Margitnak László Gábor, Hor­váth Jánosnak és Fazekas Irén­nek Krisztián. Szabó Lászlónak és Gaudl Annának Anikó. Pálfl Sándornak és Bajnóczi Magdol­nának Viktor, Szonda Tibornak és Hodján Máriának Zsolt, Gombos Károlynak és Visenyel Máriának Zoltán, Jámbor Tibor­nak és Szatmári Veronikának Attila. Zakar Istvánnak és Bar­ta Mariannának Marianna. Gár­gyán Mihálynak és Bánóczki Juliannának Péter. Pivoda Pál­nak és Jani Erzsébetnek Ilona, Rostás Kálmánnak és Rostás Máriának Zsolt. dr. Czagány Lászlóinak és Keszthelyi Szilvia Mártának Gábor László, Szath­mári Lajos Ambrusnak és Ko­tormány Ida Katalinnak Katalin, Málnai Miklós Bélának és Ka­lics Ilona Erzsébetnek Péter, dr. Pleskó András Ferencnek és Győri Klára Juliannának Gábor, Bába János Pálnak és Rácz Pi­roska Ibolyának Orsolya, Dé­kány Györgynek és Szilágyi Margit Máriának Annamária Mónika nevű gyermekük szüle­tett. III. kerület Szeged: Aradi Sándor Zoltán­nak és Csipak Jolán Erzsébet­nek Zoltán, Juhász Istvánnak és Csamangó Zsuzsannának Erika, Horváth Mihálynak es Szabó Magdolnának Tibor, Kiss József Ferencnek és Harsányl Valériá­nak András Zoltán, Marosán Lászlónak es Rózsa Zsuzsanna Brigittának Médea, Sándor Ist­vánnak és Katona Idának Ven­cel István. Suhajda Jánosnak és Farkas EteLkának Mónika Krisz­tina, Ezslás Sándornak és Acsai-Varga Erzsébetnek Zoltán Dánlel, dr. Sisák Sándor János­nak és Lénárt Ilonának Attila, Vass Mihálynak és Hornyák Má­riának Mihály, Zsarkó József Jánosnak és Király Julianna Rózsának Barbara Judit, Hódi Imrének és Sánta Máriának Ró­bert, Kovács Imre Józsefnek és Kocsis-Savanya Margitnak Ró­bert. Török Józsefnek és Balá­zsovics Irénnek Julianna, Feke­te Istvánnak és Peták Piroská­nak Angéla. Nógrádi Imre Je­nőnek és Maróti Erzsébetnek Krisztián Jenő, Tarnál László­nak és dr. Pataki Máriának Zoltán, Czibolya Lászlónak és Varga Máriának Zsuzsanna Ju­lianna, Kotogány Ferencnek és Rózsa Ilonának Edit, Németh Pálnak és Tóth Klárának Pál Imre. Tóth Pálnak . és Kálmán Máriának Ervin, Horváth And­rás Lászlónak és Szücsborús Zsuzsanna Etelkának Péter. Márton Sándornak és Lovászi Valériának Tünde Andrea, Kothencz Istvánnak és Gyenge Juliannának Gabriella Szilvia, Kovács Zoltánnak és Tpacs Má­riának Zoltán Zsolt, Bolgár Ist­vánnak és Kocsis Aranka Ju­liannának Csaba István, Decsi Endrének és Kovács Klára Zsu­zsannának Miklós. Halál Dezső Ferencnek és Földi Erikának Brigitta Erika, Tanács Ferenc­nek és Mezei Annának Zoltán Gábor. Zádori Mihálynak és Horváth Máriának Norbert, Ja­kab Józsefnek és Rafael Kata­linnak Zoltán, Schmidt Sándor Andrásnak és Zahorcsák Máriá­nak Andrea Eva nevű gyerme­kük született. Klskundorozsma: Szűcs Imré­nek és Nagy Irénnek Mária ne­vű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Lantos Benő, IliA Pál. Ladányi Imre, Monori Béla, dr. Hajdú Imrénó Széli Julianna, Masa Gyuiáné Fehér Anna, Far­kas Antalné Komócsin Etelka, Bárkányi Flórián, Tápat Antal­né Heim Erzsébet, Tátrai Gás­párné Flmster Teréz, Bakos Jó­zsef, Máté Jánosné Kecskeméti Julianna, Kéry Józsefné Csabai Julianna, Kérdő Erzsébet.. Sütő Sándor, Engi Mihály, Barna II­lésmé Torma Mária, Bodó József­né Farkas Terézia, Veszelka Sándorné MaLatinszkl Ilona. Csepregi Mlhályné Dorkovlcs Dorottya, Dlés Sándor, Kozma Anikó, Temesvári Györgv, Gyömbér Sándorné Kúti Teré­zia, Détári Ferencné Móra Ro­zália, Ambrus István, Sziman József, Borbola Pál Péter, Nyári József, Angster Mária Emüia meghalt. n. kerület Szeged: Süvegh Sándor, Da­nyl Józsefné Vass Borbála, Szt­mán Jánosné Fekete Júlia meg­halt. III. kerület Szeged: Récz Lajosné Kovács Eszter, Nagy Ferenc, Bernátskv László Imre, Hajnal Ferencné Ungi Ilona, Slmándl Ferenc,­Márton Györgyné Zsótér Eszter, Karlócai Béla, Budai Illésné Tóth Márta, Dudás Mihály, Szi­lágyi Ferenc, Bene Mihály. Szalma István, Szőnyl Györgyné Saári Ilona, Kiss Ferenc, Nógrá­di János, Juhász János. Fátyol Sándor, Szabó Mihály, Nagv Mi­hály, Dornbach József meghalt. Klskundorozsma: Jenei Fe­renc, Ocskó János, Péter Má­tyás, Szűcs Benjáminná Makra VJfctócU meeháiu

Next

/
Thumbnails
Contents