Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

5 Kedd, 1976. október 5. Ékezet Szegeden, a Sárkány Szállóban forgatja az Objektív Stúdió 60 fős stábja az Éke- • 7.et című színes nagy játékfilm néhány jelenetét. Munkások május elsejei ünnepségét rögzíti filmszalagra Kende János operatőr, Kardos István író munkáját testvére, Kardos Ferenc rendezi. A filmet jövőre mutatják be, melynek főszreplője Halmágyi Sándor. A íontosabb szerepeket Sinkovits Imre, Szirtes Ádám, a jugoszláv Éva Ras, őze Lajos, Monori Lili. Hőgye Zsuzsa és a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Kovács János alakítja. Felvételünket Kende János szegedi „műhelyében" készítettük. Acs S. Sándor felvétele Csajkovszkij eredeti fináléjával Román vendégrendező állítja színpadra az Anyegint Hét végén bemutatót tart az opera is. Hosszabb idő után két szereposztásban költözik vissza a szegedi színházba Csajkovszkij Anyeginje, melyről a jeles honfitárs, Aszafjev, a komponista és zenetudós, válósággal áradozott: „zenéje olyan üde, mint az évente megújhodást hozó tavasz". Az első szereposztásban Szalatsy István vezényletével látjuk szombaton, de a román vendégrendező, Sigismund Massini, már mindkét gárdával dolgozik javában. Precizitásáról, a parányi részleteket is beszabályozó szigoráról lassan legendák keringenek a színház tájékán. Műtörténettől a máig Kiállítási napló A múzeumi hónap művészettörténeti ritkaságokat bemutató tárlata a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában a Szépművészeti Múzeum anyagából rendezett Németalföldi festészet című kiállítás. E tárlatnak több kimagasló értéke-élménye van. Eredetiben élvezhetjük a művészettörténet nagyszerű alkotásait; a jó válogatás keresztmetszetét adja a XVI—XVIII. század németalföldi piktúrájának, tehát oktatási célokat is szolgál; végül elgondolkoztat társadalom és művészet kapcsolatáról. A flamand és holland művészetet szinte „kivesézte" már a műtörténet. Nem is művészettörténeti értékelésre vállalkozunk, csupán néhány érdekes és figyelemre méltó jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Nagyszerűen megfigyelhető például, hogy a németalföldi szabadságtörekvések, a flamand kereskedővárosok és holland hajósközpontok kialakulásával és erősödésével miként fejlődik az ellenreformáció erősen egyházi töltésű festményeiből először a házi ájtatosságot szolgáló, sajátos virágfüzérrel díszített képtípus, majd ebből hogyan válik ketté a németalföldi művészetre oly jellemző csendéletfestészet életképközpontú piktúra, melyből ismét egye1 nes következmény részint a tájábrázolás, részint pedig az oly magas művészi fokon művelt portréfestészet. Szintén érdemes megfigyelEmlékezés egy nagyasszonyra Másfél évtizedig a pesti Kerepesi úti temetőben az egykori Nemzeti Színház köveiből rakott egyszerű sírkő állt. Ez volt olvasható rajta: Jászai Mari, meghalt 19 ... A számsor 1926. október 5-én — ma ötven éve — egészült ki, amikor is 76 éves korában elhunyt a magyar színpad nagyasszonya. Egy ászári uradalmi cseládlakásban született 1850. február 24-én. Hároméves, amikor Győrbe költöznek, ahol apja ácsmesterkedik'. Anyja másfél évre rá meghal, s a család felbomlik. Mari íejkötőpucoló ángyához kerül Pannonhalmára. Itt éri élete nagy élménye: megtanul olvasni. Aztán Visszakerül a családhoz, a mostohához. Milyen szomorú olvasni sorait: „...kevesebb szeretettel nem neveltek föl gyereket, mert én emberi kezet nem éreztem hozzám érni, csak ha ütött". Mi minden volt? Nehéz elsorolni is: pesztonka Győrött, kiscseléd Bécsben és Pesten, markotányosnő a königrátzi csatatéren. Aztán: egy éjjel megszökik egy színtársulat után Székesfehérvárra. A társulat két tagjára mosottsúrolt, mígnem statisztálhatott a Peleskei nótáriusban. Pestre jutásáig — 1872 — sokat éhezett. „Kolozsváron —• írja — az utcán összeszedtem a sajt- és kenyérhéjakat, tűre szúrtam otthon, körülégettem és megettem, mert vacsorám nem volt. Sem reggelim .. Pesten, mint a Nemzeti Színház tagja kezd emberi életet élni, és válik rövidesen a színpad feledhetetlen Iragíkájává — megtestesítője a romantikus túlzásnak', a hősi pátosznak. „Ha beszélt: mennydörgött. Mozdulatai villámlottak" — írja róla Kárpáti Aurél. A színháztörténet 200 szerepalakítását tartja nyilván — aligha volt a színjátszásnak olyan jelentős szerepe, melyet ne játszott volna. És ... és végül nagysága teljében őt is utoléri a sors: lealkonyul a Jászai képviselte „szavalóstílus"-nak, a fiatalság emberábrázolása, természetessége, átélési készsége meghódítja a színpadot. Ez a tragika tragédiája! Jászai Mari nemcsak színésznek — írónak is kitűnő volt. „Emlékezések"-je, „Naplójegyzetek"-je, cikkei és szerepelemzései kimeríthetetlen bányái az akkori színházi életnek. A magyar sajtó örömmel közölte írásait — így jelent meg a Délmagyarországi Közlönyben „Mi és szerepeink" (1900), a Délmagyarországban „Tömörkény István" (1917), „Színész és közönség" (1918) című írása. Hangját nem őrzi hang-, alakítását filmszalag. Emléke mégis él a kortársi írásokban, kritikákban színészi nagysága révén. Az ember Jászai? Ez már kérdőjeles. „Elnézés, megértés, megbocsátás, ami nélkü] nincs szeretet, az ő szivétől idegenek voltak... Ezért nem lehetett boldog, sem mint asszony, sem mint ember: tragika volt az életben is" — írja Csathó Kálmán. Jászai saját életéről másként vélekedik: „Szép volt, azt csináltam, amit szerettem és tudtam csinálni." Nem árt néha emélkezni e nagyasszonyra! - Sz. E. ni a németalföldi művészek valóságközeliségét, a természet és az ember tiszteletét, aprólékos realizmusukat, festői technikájuk pompás anyagszerűségét, finom lazurjaikat, részletező pontosságukat. Portréikon, életképeiken a kor jellemző típusai sorakoznak, táj ábrázolásaikon pedig a németalföldi táj és a tenger csodálatos részletei vonulnak föl. Néhány e nagyszerű művek között is kiemelkedő alkotást is láthatunk a tárlaton, például Frans Hals Férjiképmását, Rembrandt Mészárszékét, Jákob Jordaens Férfiképmását. A szegedi múzeum eléggé nem dicsérhető törekvése, hogy időnként a legnagyobb budapesti gyűjteményekből rendez nemcsak szép és értékes, de ismeretterjesztő-közművelő célzatú tárlatokat is. * A Képtár alsó szintjén Czóbel Béla nagyközönség előtt még ismeretlen alkotásaiból nyílt gyönyörű kiállítás. A jórészt magángyűjtők tulajdonában, másrészt a hagyatékban maradt alkotások a XX. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb művészének immár művészettörténeti értékű alkotásai. A képek nagy része 1974 —76-os szignójú, tehát az idős mester halála előtti két évben készültek. A jórészt portrékat, csendéleteket és néhány kertrészletet és interieurt felvonultató kiállítás egy ízig-vérig tevékeny, eredeti művész mestermunkái. * Somos Miklós kortársunk. A mai magyar festészet középgenerációjának egyik kimagasló mestere. Festményeiből a November 7. Művelődési Központ rendezett szép kiállítást. Somos a lírai hangulatok, a visszafogott színek, a humanizált tárgyak, a szép rend, az üveges áttünések festője. Kiállításának több darabja tárgyakból összeállított és átírt csendélet. Mégis, számomra figurális alkotásai a legemelékezetesebbek. Ezek hordozzák a legösszetettebb, legkomplexebb művészi üzenetet, ezeken szintetizálja csendéleteinek tanulságait (A tékozló férfi hazatérése, A vendég, Esküvői kép fürdőszobatükörben, Legenda). Tandi Lajos A romániai koncertiroda impresszáriója rendezőként 1962 óta járja a külföldet: a magyarországi Interkoncert meghívására először van nálunk, s korábban tíz évig dolgozott a Szovjetunióban Jereván, Baku, Harkov, Kazan, Kisinyov, Szmolenszk operatársulatainál, sőt Alma Atában drámát is rendezett, a Rómeót. Művésznevén csak úgy szólítják: Bob. (Fiatalon válogatott birkózó volt, innen a becenév.) Ami közvetlenül a családi örökséghez tartozik, nem indult üres kézzel a pályán.. Édesanyja neves díva, 21 évvel ezelőtt Szegeden is énekelte Toscát, Ponchielli pedig nagyanyjának ajánlotta a Giocondát. Édesapja karmesterként tette ismertté világszerte a család nevét: 1930-ban telepedett le Romániában, s mint a Bukaresti Állami Opera alapító tagja, mellszobra ott áll a romániai operaházban. — Csajkovszkij művének megjelölésekor óvatosan kerülte az opera kifejezést — azt írta a partitúrára: lírai jelenetek. Hogyan értelmezi Sigismund Massini ezt a szegedi előadásban? — Anyegin személyiségéből, valamint Puskin és Csajkovszkij alkotásainak együttes elemzéséből indultam ki. A hagyományos értelmezés szerint Anyegin összetöri Tatjana szivét, tehát negatív figura. Ám, alaposabban tanulmányozva Puskin verses regényét, kiderül, Anyegin voltaképpen haladó gondolkodású, dekabrista szellemiségű: megszüntette birtokán a jobbágyságot, ami földesúri társainak ellenszenvét váltotta ki. Csajkovszkij is megírja: Anyegin tulajdonképpen szépen viselkedett Tatjánával, azért utasította vissza szerelmét, hogy megkímélje a maga viszontagságos és zaklatott életétől. A társadalommal szemben ironikus Anyegin politikailag haladóbb nézetű, mint a többi szereplő. Mást ne mondjak, Larina például — leírta Puskin — maga is verte a parasztjait, a feudális önkényúr típusa. Meg kell magyaráznom az opera fináléját, ami a szegedi előadásban döntően különbözik minden mástól, valójában pedig Csajkovszkij első variációja. A szerelemre lobbant Anyegint még mindig szereti Tatjana, el kell mennie vele, amit észre vesz az asszony férje, Gremin herceg is. Észreveszi és megérti, nem csupán kalandról van szó, hanem két ember egymásra találásáról, megalapozott szerelméről, ezért szabad utat enged nekik. Hogy mégsem távoznak együtt, annak oka Tatjana önfeláldozása: méltányolva Gremin emberi nagyságát, lemond érzelmeinek szabadságáról, a házastársi hűség javára. Tehát mindhárom hős tisztán, emberien, humanistán fejezi be a történetet. Ezt a változatot letiltotta a cári kormányzat annak idején, most viszont bebizonyíthatjuk, nincs benne semmi öncélúság — az operának ez a befejezése indokolt és megérthető — a mai ember helyzetéből. Olgát is szeretnénk úgy beállítani, mint, aki sohasem volt szerelmes Lenszkijbe, csupán gyermekkori játszótársának tekintette, flörtje Anyeginnel tehát nem egy romlott nő kalandja, hanem egy fiatal nőt először megérintő érzésé — ebből fakaszt Lenszkij tragédiát. — A színpadi próbák tanúsítják, nem lesz könnyű dolga az együttesnek, hiszen a megszokott, karmestercentrikus mozgások helyett teljesen önálló színpad kialakításán fáradozik a rendező. Mi a véleménye a társulatról? — Egy színpadon és próbateremmel harmadik premierjét készíti elő a színház, rendkívül rövid idő alatt, ami önmagáért beszél. Bizony sok tennivaló , akad. kiváltképp a kórussal. Rendkívül aktív viszont a balett, dr. Baróthy Zoltánné nagyon sokat segít abban, hogy a rutintalan kórus ellenére éppen a táncosokkal tudjuk megoldani a színpad tervezett mozgásképét. A ket szereposztás minőségéről mondjon véleményt a közönség. Magam csak anynyit tennék hozzá, nagy általánosságban a premieren látjuk a rutinosabb, a második szereposztásban pedig a kevesebb operai gyakorlattal rendelkező énekeseket. Ügy érzem, ahol nincs az opera követelményeihez igazodó szólistatípus, ott a zenei megvalósítást próbáljuk igazítani az énekes adottságaihoz. Nikolényi István Atápai búcsú Gyermekkoromtól fogva évenként megújuló izgalommal várom a tápai búcsút. „A nép, az istenadta nép" már hetekkel előtte takarított: tapasztott, meszelt, mázolt. A gyerekek ott segítettek, ahol csak tehették, hiszen készült az új bársony ruha. A szülők az egész évi szorgalmas munkát jutalmazták gyermekeiknek a búcsúra vett, vagy csináltatott ruhával, a hozzávaló lábbelivel, meg a kiskalappal. Olyan tiszták voltak azidő tájt a házak kívül-belől, — mert egyben az őszi nagytakarítást is elvégezték —. hogy akár mindegyik házra kiszegezhették volna „Tiszta udvar, rendes ház" táblácskát. A lányok a házban tettek rendet, a hófehérre meszelt nagyházban teljes díszében pompázott a sublót, a főlveíős ágy, a pitvarban is ünnepi nyugalommal lógtak a fölakasztós tányérok, tálak. Az udvar, a gazdasági épület, meg minden odatartozó rendben tartása a gyerekek, a legények dolga volt. A gazdasági udvarban katonás rendben állott a szalmakazal, a szénaboglya. a szárkúpok mellett a trágyadomb is. Egy ottfelejtett gazszál sem hevert a fölsöpört telken. A Kikötő — 2 ezer csónaknak A velencei ifjúsági üdülőközpont közelében létesítik a Velencei-tó legnagyobb csónakkikötőjét. Több mint kétezer horgászladiknak biztosítanak majd itt „szálláshelyet^ (MTI) búcsú szombatja már ünnepi hangulatot árasztott minden házra, az egész falura. Vasárnap, a búcsú napján, a nap már talpon találta a falu népét. Igyekeztek mielőbb „elvégezkönniy" a jószágok körül, hogy minél több időt tölthessenek a búcsúban. Főként a gyerekek iparkodtak, akik a szülőkön túl a náluk megszálló vidékiektől, a nagyszülőktől, meg a keresztszülőktől kapott búcsúfiára valóval hamar kiugrottak szétnézni, mit érdemes megvenni délután. Ha máskor nem is. de búcsúkor összeszaporodott szépen a lénung. Mi, gyerekek szombat este azért kibiztosítottuk magunkat: néhány tojást, 10—20 cső kukoricát, esetleg egy két kéve herét elcsentünk a forgósnénak. Ezért másnap „ingyenforgózásban, ladikhintázásban" részesültünk. Az igazi búcsú délután kezdődött. A forgósok rezesbandái, a céllövöldék puffogásai keveredtek a rikkancsos szerencsehúzó papagályok sikítozásával. Közben leakasztották a legszebb „tükörös mézaskalácssziveket" a sétyéráknak. A lánycimborák virágos, sublótra való bögrékkel, poharakkal, fésű és kefetartóval lepték meg egymást. A legények ,az alkalmilag fölállított sátoroskocsma borospúltja mellől nézték ki a lányokat. akiket a vecsörnye utáni bálra majd elkérnek tisztelettel a szülőktől. Néhány katonaviselt koma a céllövöldésnél ellenőrizte, jól hord e a puska. Másik része meg a nagy kalapáccsal vert „ki többre" kilót az üllőre. Az idősebbek csak késő este sétáltak ki széjjel nézni. Aztán elmentek komázni, rokont látogatni, ahol hajnalig kártyáztak, daloltak. A fiatalok meg bálázták. A búcsú nagy esemény Tápén ma is. De a meghitt, tágabb értelmű családi ünnepet fölváltotta a vendégvárás : birkapörkölt, fröccs mellett nézik a tévét. Ebéd utáni sétaképpen kigyalo. gólnak a búcsúra. A gyerekek — százasokkal a zsebben — ődöngnek a sátrak között, vennének valamit. Ám a müanyagjáték nemigen kell már senkinek se. Mintha éreznék, hogy nem ez az igazi búcsúfia. A pici gyerek, tudatlan még az igényben, elfogadja. A nagyobbak meg csak céltalanul mennek egyik sátortól a másikig, forgózni sincs kedvük. Unalmasan, rágógumit csámcsogva bemennek Szegedre szórakozni. Én meg azon gondolkodom, mennyivel jobb a buzsákiaknak, ahol a búcsú régi szokásai kezdnek visszatérni soktízévvel ezelőtti, igazabb valójukhoz. Talán nemsokára eljön Táoén is az idő, amikor a giccses sátrakat, a filléres holmikat súlyos forintokért árusító exbazárosokat fölváltja az eredeti termékeket — játékokat, használati eszközöket — kínáló kisiparosok és szövetkezetek sátra, és rangos népiegyüttes találkozóját, népművészeti kiállításokat szervezhetünk! Ifi Leifi József