Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

I Vasárnap, 1976. október 31. Megkezdődött a Magyar-Szovjet Baráti Társaság VI. országos < értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) pünk döntő többsége megérti, helyesli, támogatja pártunk politikáját a magyar és a szovjet nép barátságának szo­rosabbra fűzésében. A moz­galom ereje abban van, hogy Nagy Mária: a Magyar Szocialista Mun­káspárt következetes, interna­cionalista, hazafias érdekein­ket szolgáló programjának végrehajtásán, politikájának érvényre juttatásén fárado­zunk. Fontos tömegpotitihai munka a tagcsoportokban Szeged mezőgazdaságának fejlődése Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, az országos elnök­ség írásos jelentéséhez fű­zött szóbeli kiegészítésében hangsúlyozta: a magyar és a szovjet nép történelmi múltban gyökerező barátsá­gának szüntelen erősítése nemzeti ügyünk volt és ma­rad. Ez a barátság záloga békés jelenünknek, alkotó hétköznapjainknak, szocia­lista jövőnknek. Emlékezte­tett arra, hogy 1971. novem­berében, amikor a társaság legutóbbi országos értekezle­tét tartotta — még csak ki­alakulóban volt a mozgalom mai formája, s új munka­módszerei. Az azóta eltelt öt év tapasztalatai egyértel­műen a kitűzött célok, a tag­csoport munkaformára való áttérés helyességét bizonyí­tották. Tovább növekedett, megszilárdult a mozgalom tömegbázisa, emelkedett a tagcsoportok száma, javult a munka tartalma. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom közelgő évfordulója alkalmából újonnan felvett tagcsoportokat is figyelembe véve, jelenleg 1297 kollektí­va — az öt évvel ezelőttinek több mint háromszorosa tevékenykedik a mozgalom­ban. Biztos támaszai a ma­gyar—szovjet barátság ápo­lásáért folytatott munkának a munkások, szocialista bri­gádtagok. A tagcsoportok 50 százaléka ipari üzem; egy­ötöde mezőgazdasági munka­hely, s ennek jelentőségét növeli, hogy tevékenységük hatása fokozatosan kiterjed a községek és járások egé­szére. Az ifjúság internacio­nalista szellemű nevelése szempontjából fontos tény, hogy 256 tagcsoport külön­böző szintű oktatási intéz­ményt képvisel. Óvári Miklós: Elmondhatjuk — hangsú­lyozta a főtitkár —, hogy napjainkra az MSZBT olyan tömegmozgalommá fejlődött, amely — az állami és tö­megszervezetekkel, mozgal­makkal együtt —tevékenyen és hatékonyan részt vesz pártunk politikai céljainak megvalósításában, a közvéle­mény tájékoztatásában, a dolgozók szocialista tudatá­nak formálásában, minde­nekelőtt a magyar—szovjet barátság elmélyítésében. Agitációs és propaganda­munkánk hatékonyságát el­sősorban a szocialista tudat kedvező alakulásában mér­hetjük le, de nem vitás: ilyen irányú tevékenységün­ket a jövőben tervszerűbben és korszerűbben kell végez­nünk — mondotta. Mozgalmunk, amely több mint három évtizedre tekint­het vissza, tág lehetőségeket kínál mindazoknak, akik tenni akarnak nemes cél­jaink megvalósításáért. Nemcsak az évtizedes ha­gyományokat kell őrizni, ha­nem tovább kell lépnünk és ebben szükség van minden kezdeményezésre, alkotó erő­re, amely egyben a barátsá­gért folytatott munka, a mozgalom továbbfejlesztését, gazdagítását szolgálja — hangoztatta a főtitkár. Ezután megkezdődött a vita az országos elnökség írásos beszámolója, valamint a főtitkár szóbeli kiegészítő­je felett. A vitában felszó­lalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Felszólalt a nap folyamán dr. Kulka Fri­gyes szegedi egyetem tanár, megyénk küldötte is. Politikánk sarkalatos elve a két nép barátságának ápolása A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos értekezlete eredményes munkáról, sike­res öt esztendőről adhat szá­mot — mondotta Óvári Mik­lós bevezetőben. — Minden jelenlevő azzal a jó érzéssel vehet részt a tanácskozáson, hogy eredményes, hasznos munkát végzett, jó ügyet szolgált, hozzájárult a ma­gyar—szovjet barátság erő­södéséhez, s ezzel egyaránt segítette a béke és a szocia­lizmus erősödésének ügyét, s hazánk és népünk legsajá­tabb érdekeit. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenysége tehát szervesen illeszkedik a párt, a kormány politikájához, melynek egyik sarkalatos el­ve a magyar—szovjet barát­sága polása és erősítése. Óvári Miklós ezután rész­letesen szólt a két nép ba­rátságának mély történelmi gyökereiről, s arról, hogy e barátságnak új korszaka kez­dődött 1944—45 fordulóján. A szovjet hadsereg felszabadító harcai lehetővé tették, hogy népünk ismét saját kezébe vegye sorsa irányítását. S ahogy élni tudtunk ezzel a lehetőséggel, ahogy előbbre jutottunk a szocializmus épí­téseben, úgy újult meg, bő­vült ki a szövetség és az együttműködés a Szovjet­unióval. Hazánk számára különösen fontos a gazdasági együttmű­ködés, mert nyersanyagban szegény ország lévén, s gaz­dasági strutúránk miatt is nemzetközi gazdasági kapcso­lataink alakulása nagymér­tékben meghatározza fejlődé­sünket. Ebből a szempontból is nagy jelentőségűnek tart­juk a Szovjetunió tizedik öt­éves tervét, amely nemcsak a Szovjetunió előrehaladását biztosítja a kommunizmus felé, hanem egyben szilárd és növekvő hátteret is teremt a Szovjetunió és a szocialista országok közötti munkameg­osztás fejlődéséhez, a KGST keretében megvalósuló gazda­sági integrációhoz. Népeink barátságában és együttműködésében kiemel­kedő szerepe van a világ bé­kéjéért és biztonságáért a többi szocialista országgal együtt vállalt közös felelőssé­günknek. A Varsói Szerződés keretében megvalósuló együttműködés népünk béké­jének, biztonságának, füg­getlenségének megbízható tá­masza Az SZKP XXIV. kongresz­szusán meghirdetett béke­program, amit a XXV. kong­resszus továbbfejlesztett, s az SZKP Központi Bizottsá­gának legutóbbi ülésén Brezsnyev elvtárs beszéde is­mételten megerősített és szá­mos kérdésben konkretizált, népünk teljes egyetértésével és támogatásával találkozik. A magyar és a szovjet nép kapcsolatának erősödését az élet minden területén első­sorban az teszi lehetővé, hogy a két ország vezető pártjá­nak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a politikája azonos elveken nyugszik, azonosak népeink aLapvető érdekei, s azonosak céljai. A továbbiakban megállapí­totta: A Szovjetunióval való mélyen baráti, internaciona­lista viszonyuk fontos meg­nyilvánulása kulturális együttműködésünk is, amely mind mértékét,' mind pedig jellegét, úgyszintén bizalmi légkörét tekintve, megfelel általános, kapcsolatainknak, szerves része azoknak. Dr. Kulka Frigyes: Gyümölcsöző tudományos kapcsolatok Dr. Kulka Frigyes, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem rektorhelyettese Csong­rád megye 41 tagcsoportjá­nak üdvözletét tolmácsolta az országos értekezleten. Be­vezetőben arról beszélt, hogy október a jubileumi ünnep­ségek hónapja, szűkebb hazá­jában is, emlékezés arra, hogy 1944 októberében — amikor az ország nagy ré­szén még háború pusztított — a Dél-Alföld nagy részét a Vörös Hadsereg már felsza­badította. Hálával emlékez­nek erre ebben az időben a tagcsoportok is. Beszámolt arról, hogy Odessza területtel évek óta gyümölcsöző testvérvárosi és megyei kapcsolat van. Túlnő a kapcsolatok határain is a tudományos kutatók, a felső­oktatás intézményeinek a szovjet társintézményekkel kialakított rendszeres' együtt­működésének jelentősége. Hangsúlyozta: a jövőben nagyobb gondot kell fordíta­ni a személyes élményt nyújtó közvetlen találkozók, szakmai eszmecserék szaporí­tására. Az egészségügy területén — a testvéregyetemi kapcso­latokon, a hallgatók kölcsö­nös látogatásán túl — tar­talmas államközi megállapo­dás biztosítja az együttműkö­dés kiteljesítését. Ebben nagy szerepe van Petrovszkij professzornak — mondotta a hozzászóló —, aki huszonöt évvel ezelőtt két éven át ta­nított a budapesti egyetemen, s napjainkban a Szovjetunió egészségügyi minisztere. Az ilyen kiváló, a tartalmas munkakapcsolatok kialakí­tását szívügyének tekintő egyéniségek sokat lendítenek a barátsági munka tovább­fejlesztésén — mondotta dr. Kulka Frigyes. * Az országos értekezlet ma folytatja munkáját. S zeged határában — túllépve a közigazga­tási területet — nyolc termelőszövetkezet több mint 27 ezer hektár földön gaz­dálkodik. Ezek a mezőgaz­dasági üzemek, hasonlóan az iparhoz, elkészítették V. öt­éves terveiket. A tervkészí­tést, a tervben megfogalma­zott feladatokat számos té­nyező befolyásolta. Kiemelést érdemel a pártkongresszus határozata, valamint a me­gyei és a városi pártbizottsá­gok gazdaságpolitikai állás­foglalása. Az utóbbiak konk­rétan megfogalmazták a ter­melés fejlesztésének irá­nyát, különös tekintettel a helyi ellátásra, és a népgaz­dasági igényekre. A szövet­kezetek sajátosságait, lehető­ségeit figyelembe véve, az állami szabályozós hatását mérlegelve készültek el a középtávú tervek. Kiindulá­si alap volt a IV. ötéves terv eredményei, a megvaló­sított beruházások és fejlesz­tések. Érdemes megvizsgálni, hogy mezőgazdasági üzeme­ink terveiben hogyan reali­zálódnak a gazdaságpolitikai célok, hogyan fejlődik a ter­melés. Nézzük először a növény­termesztést. A búza, kukori­ca, fűszerpaprika lesz a legfontosabb növény a jövő­ben is. Az összesített tervek 1980-ig búzából mintegy 70 —75 százalékkal, kukoricá­ból 60—65 százalékkal irá­nyoznak elő nagyobb ter­mést, mint amennyi a IV. ötéves terv átlaga volt. Mindezt úgy kívánják elér­ni, hogy az említett növé­nyek vetésterülete átlagosan alig változik. Ezért búzából hektáronként 45, kukoricából 60 mázsánál magasabb átlag­termésre lesz szükség. A többlettermelés alapja: kor­szerű agrotechnika bevezeté­se, új fajták termelésbe ál­lítása, a kutatási eredmé­nyek széles körű és gyors alkalmazása. Hasonlóan te­hát az ipari termeléshez, a mezőgazdaságban is az in­tenzív fejlesztés került elő­térbe. A növénytermesztés hatékonyságát számos esz­közfelhasználóssal kívánják elérni szövetkezeteink. Ki­emelést érdemel a föld — mint az egyik legfontosabb termelési tényező — célsze­rű használata. A talajerő tervszerű és megalapozott pótlása. Ennek érdekében gyorsan növekszik a szerves és műtrágya felhasználása. Ezt a folyamatot jól segíti majd az agrokémiai centrum, melynek létrehozása is sze­repel a tervekben. A tervek megvalósítását, a növény­termesztés technológiai szín­vonalának emelését, és vele a hozamok gyors növelését, a termelési rendszerek elterje­dése is jól segíti. Ennek lé­nyege a munkafolyamatok teljes gépesítése, a termelés pontos technológiája, minősé­gi vetőmagok alkalmazása stb. Á betű szegedi ünnepén A szegedi nyomdászat szü­letésének 175. évfordulója al­kalmából tartott rendezvény­sorozat tegnap, szombaton folytatódott. Délelőtt a Tech­nika Házában tudományos ülésszak keretében több elő­adás hangzott el a betű sze­gedi történelmének fontos időszakairól. Először Tóth Béla író, a Somogyi-könyv­tár igazgatója ismertette A város és nyomdái című elő­adásában az 1801-től 1944-ig tartó periódust, majd dr. Gaál Endre egyetemi docens beszélt a szegedi nyomdai munkások mozgalmáról. Vé­gül a felszabadulás utáni év­tizedek fejlődését Erményi Lajos, a Szegedi Nyomda mű­szaki vezetője mutatta be a nagy számú hallgatóságnak. Délután egy órakor a Köz­művelődési Palota kupola­csarnokában kiállítás nyílt a szegedi nyomdászat múltjá­ról és termékeiből, amelyet Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese nyitott meg. A rendszerben termesztett kukorica részaránya a jelen­legi 29 helyet a tervidőszak végére meghaladja az 50 százalékot, a búzáé pedig el­éri majd a 40 százalékot. Ez nagy lépés előre, s gépi be­ruházást is igényel. Az Űj Élet Tsz nagy területen fű­szerpaprika-termeléssel is foglalkozik. Itt is a már el­kezdődött termelési rendszer tökéletesítésével és területi kiterjesztésével növelik a hozamokat, illetve a terme­lést A zöldségfélék vetésterü­lete — paradicsom, zöldbor­só, zöldpaprika — 26 száza­lékkal nő. Különösen a Fel­szabadulás, a Tiszatáj és a Móra Ferenc szövetkezetek tervei mutatnak gyors növe­kedést területnagyságban és hozamokban egyaránt. A nö­vénytermelés biztonságát za­varja a vízrendezés jelenlegi állapota, a nagymértékű bel­vízveszély. Ez főleg a Felsza­badulás, a Tiszatáj és a Ti­sza—Maros-szög területeit érinti, de más szövetkeze­tekben is gondot okoz. A téeszek tervei együttesen több mint 6 ezer hektáron tartalmazzák a vízrendezést, a belvízveszély elhárítását. Másrészt több mint ötezer hektárra növelik az öntöz­hető terület nagyságát, ami elsősorban a zöldségfélék és a szálas takarmány termés­hozamainak növelését ered­ményezi. Az állattenyésztés és a hústermelés továbbfejlesztése is fontos feladat. Szövetke­zeteink már az előző évek­ben bizonyos fokú szakoso­dást értek el, vagyis a Jó­zsef Attila szövetkezetben a szarvasmarha és a juh, a Móra Ferenc közösségében a baromfi, a Felszabadulás Tsz-ben a sertés és a szarvas­marha, a Tisza—Maros-szög szövetkezetben a sertés- és a szarvasmarhatartás, a ba­romfinevelés a meghatározó. A tudatos fejlesztés mellett a helyi lehetőség, a meglevő szakismeret és bizonyos fo­kig az örökölt hagyomány tette ezt lehetővé. A tervek alapján ez a szakosodási fo­lyamat tovább erősödik, s így lehetőség adódik a szak­ismeret és a meglevő állat­férőhelyek jó kihasználására. A szarvasmarha-állomány 10—12, a tehénállomány 23 —25 százalékkal nő, és hatá­sára növekszik a tejtermelés is. Az egy tehénre eső átla­gos tejhozam jelenleg sajnos, alacsony, s a tervidőszak vé­gére sem haladja meg az évi háromezer litert, ami köze­pes eredménynek tekinthe­tő. Az átlagnál 20—25 szá­zalékkal jobb azonban a tej­termelési eredménye a Fel­szabadulás Tsz-nek, s a ter­vek szerint ezt az előnyt meg is tartja. A sertésállo­mány 36—38 százalékkal nö­vekszik, s a tervidőszak vé­gére az évi 18 ezerről 26— 28 ezerre gyarapodik. A juhállomány 35—40 százalék­kal lesz nagyobb a tervidő­szak végén. A Tisza—Maros-szög, az Üj Élet és a Móra Fe­renc szövetkezetekben eddig is jelentős volt a ba­romfinevelés. Most az állo­mány 63 százalékkal, a to­jástermelés 75—80 százalék­kal fog növekedni. Vágóba­romfiból 30 százalékkal pro­dukálnak többet a tervidő­szak végére, ami azt jelenti, hogy a baromfitörzs-állo­mány 110 ezer darabra nő. A tojás termelés 1980-ban meghaladja az évi 18 mil­lió darabot, a vágóbaromfi­termelés pedig az évi másfél ezer tonnát. Elkészül a Fel­szabadulás szövetkezet 572 hektáros halastava. Az állat­tenyésztés alapja a húster­melésnek, a szövetkezeti fel­dolgozásnak, és helyi értéke­sítésnek. A tenyésztés növe­kedő számai azt is kifejezik, hogy szövetkezeteink növe­lik kínálatukat a szegedi pi­acon. Tervük beilleszkedik a várospolitika általános prog­ramjába. - A mezőgazdasági üzemek két oldalról alapozzák meg a jelentós termelésnöveke­dést. Egyrészt munkaerő­oldalról. Szó sincs, a nem is lehet létszámnövekedés­ről, sőt a tervek egyszázalé­kos létszámcsökkenést irá­nyoznak elő. A valóságban azonban ennél nagyobb lesz a csökkenés. A megoldás: a dolgozók szakmai ismeretei­nek bővítését tervezik. Tan­folyamokat szerveznek, ösz­töndíjakat alapítanak, és hasznainak a szakmunkás­képzésére. Gyors ütemben növelik a jól képzett felsö­és középfokú végzettséggel x-endelkező szakemberek szá­mát. A felsőfokú végzet tsé get igénylő munkahelyek száma 150-ről 240-re, a kö­zépfokú végzettséget igény­lő munkahelyek száma je­lenlegi 162-röl 208-ra válto­zik. Ez nagy szellemi erőt koncentrál, és az anyagi ter­melés minden ágazatában ja­vuló gazdasági • eredmény, e vezet. A munkaerő ilyen á ­rendeződését a mezőgazdát.: gi üzemekben alkalmazó agrotechnika, s gépesítés, a termelési rendszerek beveze­tése kívánja meg. Másik o>­dalról különböző beruházá­sok alapozzák meg a terme­lés növekedését. A képző­dő szövetkezeti alapot és az állami támogatást gépek, ter­melési géprendszerek, új technológiák vásárlására for­dítják. Raktárak, szárítóbe­rendezések létesítése szoro­san kapcsolódik a növény­termesztéshez. A tervidőszak­ban a Tiszatáj, és az Üj Élet Tsz a meglevő húsüzem re­konstrukcióját és bővítését végzi. Ez közvetlenül a hús­termeléshez és a városellá­táshoz kapcsolódik. ^jelentős helyet foglal el I a háztáji termelés is. Ez a terület a téesz­földek 11 százalékát — mint­egy háromezer hektárt — foglalja magába, s főleg a kézi munka igényes zöldség­félék és a háztáji állatállo­mány számára szükséges ta­karmányszükségleteket ter­melik rajta. Párt- és kor­mányhatározat a háztáji gazdaságok termelésének nö­velését ösztönzi. A termelő­szövetkezetek feladata és kötelessége a termelés segí­tése, s ezt igen helyesen, most, a középtávú tervben is megfogalmazták. A támoga­tás kiterjed: talajművelésre, szállításra, gépi betakarítás­ra, szaktanácsadásra, felvá­sárlásra és értékesítésre. A. háztáji termelés fellendülé­se a lakosság ellátási szín­vonalát javítja, ugyanakkor a munka alapján jogos jöve­delmet s biztosít a tagoknak. A párt minden szervezeté­nek kötelessége, feladata a tervkészítő munka ismerteté­se, annak folyamatos, politi­kai ellenőrzése, mely lénye­gében magába foglalja a gaz­daságpolitikai célok elfogad­tatását. Tartalmazza az el­készített üzemi tervek minő­sítését, és a végrehajtás fo­lyamatos ellenőrzését. A szö­vetkezeti tervek összhang­ban vannak gazdaságpoliti­kai céljair.kkal. Gj-ors ütemű a termelesnövekedés és az aruki bocsátás. A középtávú terv körvonalazza a fejlődés irányát és ütemét. Az éves operatív tervek készítésénél kell minden évben a válto­zó igényeket és módosuló közgazdasági körülményeket figyelembe venni, és a mun­ka során érvényesíteni. Dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára 4

Next

/
Thumbnails
Contents