Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

Kedd, 197G. október 26. Elektrotermikus Kőközpont i Ats S. Sándor felvétele A mai energiaszegény világban minden ésszerűségnek nagy haszna van, ha eredményeképpen energiát, pénzt takaríthatunk meg. Nemrégiben fogadták el szabadalomként a vízmelegítő elektrotermikus hőközpontot, melynek első példányát a MAHART tápéi üzemében szerelték föl. Az öt köbméteres tartály műszerei este 10 órakor automatikusan kapcsolnak és fölmelegítik a vizet. Nem szükséges részletezni, hogy a hazai villamosenergia-felhasználásban milyen csúcsok és mélypontok adódnak. Az ideális nyilván az volna, ha a nap minden órájában arányosan fogyasztanánk az energiát, de ilyen állapotokat nem lehet megteremteni. Az elektrotermikus hőközpont azonban valamit javít a „szóráson", hiszen automatikusan éjszaka fogyaszt villamos energiát, amelyre különben nappal volna szükség. Jól jár a népgazdaság, mert a „hulladék áramot" is a közösség javára lehet fölhasználni de jól jár az alkalmazó vállalat, iizem is, hiszen féláron számlázzák részükre az éjjeli áramot- Képünkön: Az elektrotermikus hőközpont, mely viszonylag kis heiyen elfér, s éjszaka önállóan végzi föladatait ASZÓI elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfői ülésén a vasas-, illetve a textiles-szakszervezet jelentése alapján megvitatta a két ágazat idei gazdasági feladatainak várható teljesítését. Megállapította, hogy a ko hó- és gépiparban a fontosabb gazdasági mutatók gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban alakulnak. A gépipar termelése több mint 6, a kohászaté 2—3 százalékkal növekszik, vagyis a népgazdasági tervben számított szinten mozog. A termelést teljes egészében a termelékenység javításával növelik, ami örvendetes. A gépipar budapesti vállalatainál foglalkoztatott dolgozók létszáma csaknem 3 százalékkal csökkent. A gépiparban a szocialista export dinamikusan fejlődik, a tőkés export fokozása azonban további erőfeszítéseket igényel, jóllehet ezen a területen is jobb eredményt értek el az év eddigi szakaszában, mint tavaly ilyenkor. Mindent egybevetve, a szocialista munkaverseny a koho- és gépiparban számottevő eredményeket hozott. A textiliparban a tervek teljesítésében elmaradás tapasztalható. Az elnökség sürgős feladatnak tartja, hogy minden feltételt biztosítsanak a tervek végrehajtásához. Meg kell például teremteni az üzem- és munkaszervezés javításának feltételeit, gyorsítani kell a szakmunkásképzést és továbbképzést, hogy az jobban megfeleljen a rekonstrukció követelményeinek. Az autójavítóban Alkat r Nincs olyan vállalat, amelynél ne várnák kíváncsian: mit hoz Budapestről az anyagbeszerző kocsija. Jó okuk van a szorongásra a dolgozóknak, mert gyakran nagyon fontos anyagok és alkatrészek hosszú időn át sem vásárolhatók meg. A szokásosnál még inkább indokolt a várakozás az AFIT szegedi, XI. sz. Autójavító Vállalatánál, mivel egyetlen alkatrész hiánya fölboríthatja elkepzeléseiket. A szükség arra késztette az autójavító vezetőit, hogy berendezkedjenek a gyakran hiányzó alkatrészek fölújítására, s ha más megoldás nem kínálkozik, egyes darabok gyártására. E tevékenység nem új a vállalatnál, de jelentősége éppen a közelmúltban növekedett nagymértékben, a közúti közlekedés erőteljes fejlődése nyomán. Másrészt, számítva a javítási igények további fokozódásával, nemrég készítettek fölmérést a vállalat vezetői: mennyi alkatrészt kell fölújítaniuk, illetve gyártaniuk az V. ötéves tervben. Hozzávetőleg 350-féle alkatrészt újítanak föl a szegedi autójavítóban. Igen nagy a népgazdasági jelentősége a munkának, mivel az újhoz hasonló minőségű, teherbírású, de lényegesen olcsóbb eiemeket állítanak elő. Vezérmútengelyeket például 1962 óta újítanak föl; tíz év alatt 20 ezer darab készült el GAZ-autókhoz. Jelenleg Ikarus 55-ös és 66-os farmotoros buszokba való Csepeltengelyek forognak a munkapadon. Minthogy ezeket már .egyáltalán nem gyártják, 1960-ig évente hatszáz darabot kell fölújitani belőle. Érdekesség, hogy vezérműtengelyek fölhegesztésével csak Szegeden foglalkoznak. Ugyanez érvényes az Újpesti Gépelemgyárban készített, majd később elhasználódott lengéscsillapítók javítására is. A fölújitáshoz szükséges anyagokat es alkatrészeket az újpestiek bocsátották az autójavító rendelkezésére, s segítettek a technológia kidolgozásában is. Ilyen előkészületek nyomán idén, az év elején láttak munkahoz a szegedi vállalatnál, és az év derekáig megteremtették a föltételeket a szalagrendszerű javításhoz. Idén ötezer, 1980ig pedig 30 ezer darab fölújított lengéscsillapítót küldenek a szegediek a Volán vállalatoknak és a Budapesti Közlekedési Vállalatnak. Egyszerű a magyarázat arra. miért kell ilyen sok lengéscsillapítót javítani a legújabb autóbuszokhoz: e szerkezetek élettartama lényegesen rövidebb, mint a gépjárműveké. Gyakorlatilag ötvenezer kilométeres út után válik szükségessé a csere. Az autójavítóban szétszedik a lengélcsiiiapítót, s tüzetesen átvizsgálják a benne található 35-féle alkatrészt. A már nem használható darabokat kicserélik, a javíthatoakat fölújitják, végül az összerakott alkatrész csillapító erejét próbapadon állapítják meg; amelyen egyúttal diagramm is készül. Az alkatrész akkor jó. ha ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint az új. Az ára egyébként az eredetinek hatvan százaléka. Jóllehet még egy éve sem végzik e munkát a József Attila brigád tagjai, máris szúmos új ötlettel tették könnyebbé, gyorsabbá és megbízhatóbbá a javítást. A legtöbb újítás Hajdú Gábor és Lucza Tamás nevéhez fűződik Mivel az autójavítás rendkívül alkatrészigényes, a nagyobb darabok fölújításán kívül szükségessé vált elsősorban kisebb elemek gyártása. összesen 1800-féle alkatrészt tudnak előállítani a vállalatnál, de természetesen nem egyszerre valamennyit. Mindig a pillanatnyi Igényeknek megfelelően dolgoznak, így gazdaságos termelésről szó sem lehet, hiszen nem gyárthatnak sorozatba alkatrészeket. Persze az autójavítónak még így is megéri. Csavarokból, különleges csavaranyákból, alátétekből, csőcsatlakozó idomokból, teherkocsikhoz és autóbuszokhoz szükséges karosszériaelemekből gyártanak legtöbbet mostanában, de készítenek üzemanyagtankokat, csöveket és kábelekből kötegeket is. Sz. J. Először ci kötelesség N

em lámpást emlegetve keresgéljük az önzetleneket, a kötelességünknél többet, s mást is adókat, akik megtetézik tennivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értelmezik s gyakorolják, hiszik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta határnál. Túllép azon, a termelést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésével, társadalmi tisztségek vállalásával, melyekért, mindezekért, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a köszönet A miértre egyszerű a válasz: így érzik jól, s teljes embernek magukat. A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, az üzemben csoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, s tágabb láthatóáron belül seregnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül állót. Példájuk fénye erős, bevilágít oda is, ahol kényelmesen meghúzódik a kelletlenség, az ímmel-ámmal tett kötelesség, a javadalmazással arányban nem álló munka. Azok sorába tehát — s miért tagadnék, hogy hosszú, népes sor ez —, akik követeléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent járandóságuknak vélnek, ám cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan teljesítéséhez. ök azok, akikre nem áll a közmondás: ha felkötötte a kolompot, rázza is. ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nemhogy rázzák! S akadnak jócskán, akik fáradhatatlanul tartják a markukat, rínak, hogy nem jut semmire, ennyi pénzből megélni nem lehet. S lám, élnek, de méghozzá milyen jól! Azokból és azok hátán, akik csak akkor nyugodtak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak. Leírtuk, igaz: sokan vannak, akik szívesen vállalják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azt is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és minden rétegében akadnak napot lesők, időt lopók, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki. ahogyan éppen van. Sokfélék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapja lenne a noszogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen belenyugvás, a szemhunyás tisztességeseket csúfoló ingerkedése a mármár jelmondattá lett méltatlankodás: „ha nem hagynak békén, kilépek", meg „ennyi pénzért nem érdemes dolgozni". Mondják, fújják, s bár hihetetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki penderítene rajtuk egyet, s megmutatná, hol az ajtó. Gyorsabban akarunk haladni, lépést tartva rohamosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedelmeket. jobb holnap körvonalait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megengedhetőnél, a ritka reménytelen eseteknél jóval többen vannak azok, akik letörölték palatáblájukról a kötelesség szót, akik úgy hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy félreértés legyen: aligha bizonyos foglalkozási helyek, borravalós szakmákként emlegetett tevékenységek sajátja, kísérője ez. Ott esetleg szembetűnőbb, jobban ingerli a becsületesek szívét — vagy tenyerét inkább —, ám meglelni a nyögőket, a sóhajtozókat, a panaszkodókat, de semmit nem csinálókat mindenütt. A muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz, a kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igen ám, de mit hallanak belőle azok. akik bedugják, befogják a fülüket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, nem nekik! Mi meg szitkozódunk, s mérges beszédeket tartunk. Cikkeket írunk, nyilatkozunk a rádióban, a televízióban, az üzemi' lapban, munkásgyűlésen. Általában Károlyról és Megnevezetlen Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez így nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nerrizeti jövedelem, a termelékenység, a selejtcsökkentés, az anyagtakarékosság ... Általában Károly és Megnevezetlen Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rádióban, a televízióban. Ö, ők azt választják ki mindezekből maguknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek, a sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. M

ert nehéz Általában Károly helyett a mellettünk dolgozó Károlynak mondani, komám, ez így nem megy. Mert kényelmetlen fölhívatni a főosztályvezetői vagy igazgatói irődába •Megnevezetlen Pál helyett a valóságos t ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s 'azt mondani, keressen más sétahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyűlésen, szakszervezeti vagy párttaggyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem érdemlik meg a bért Nehéz, kényelmetlen, kínos ... Mennyi jelző menti, magyarázza a megmagyarázhatatlant. Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is megcsináljuk, amit nekik kellene elvégezniük. M.O. Új vágatbiztosítási eljárás Országosan elterjesztik A Magyar Szénbányászati velhető a föld alatti biztosító Tröszt határozatot hozott egy szerkezetek, a vágatok élettartama. A modern bányáuj szabadalom, az ugyneve- ^^ aho] esak lehet> már zett nagy hatekonysagu va- nem fával, hanem acélgyűgatbiztosítási módszer orszá- rűkkel biztosítják a vágatogos elterjesztésére. Az új el- kat. A dorogiak olyan berenjárás a Dorogi Szénbányák dezést szerkesztettek, amelyszolgálati szabadalma, 5 mér- nek alkalmazásával tökéletenök kollektív munkája. Ezért smk az acélgyűrűk beépíté. a tröszt kezdemenyezesere Dorogon nyitnak a jövő év set- Az úgynevezett feszültelején egy új üzemet, ahol ségbetápláló géppel szinte berendezkednek a szabada- rávasalják a biztosító szerlom széles körű alkalmazása- kezeteket a vágatok falára, hoz szukseges berendezesek . , . . , „ .... gyártására s lgy hosszú időre elejet veA dorogi mérnökök szaba- szik azok deformálódásának. dalmával többszörösére nö- Dorogon már hosszabb ideje dolgoznak az új eljárással, Megkezdték a termelést a Graboplast Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár új műszaki konfekcióüzemében. A vállalat megszüntette a viaszosvászon gyártását, mivel ez a •termék már nem elégítette ki a vásárlók igényeit. A viaszosvászon-üzem helyén műszaki konfekcióüzemet létesítettek. Összehívták a városi tanács ülését Szeged megyei város tanácsa végrehajtó bizottsága október 29-ére, péntek delelőtt 9-re hívta össze a városi tanácsot. A tanács soron következő ülésén — az előzetes tervek szerint — megvitatja a tanácsi és egyes nem tanácsi szervek hatósági, illetve hatósági jellegű tevékenységéről szóló nyilvános, azon bárki beszámolót, s a tanácsülés deklődő részt vehet. napirendjén szerepel a peremterületek ellátottságáról szóló tanácsi határozat végrehajtásáról készült jelentés is. A tanács azt is megvitatja, hogyan töltik be hivatásukat a lakáselosztásra vonatkozó tanácsrendeletek. A városi tanács ülése érés háromszorosára növelték a drága acélívek élettartamát. A Magyar Szénbányászati Tröszt határozatára a feltárásra váró márkushegyi, a nagyegyházi, a mányi és a lencsehegyi új szénbányákban már ezzel a vágatépítési módszerrel dolgoznak, összesen 156 kilométer vágatot biztosítanak a négy új bányában a dorogi szabadalommal, amivel harminc százalékkal csökkenthetik a költségeket líj üzem Kodályszobor Pécsen Pécs újabb szép szoborral gazdagodott: vasárnap avatták fel Kodály Zoltán szobrát a székesegyház előtti parkban. A nagy zeneszerző és zenepedagógus gyakori vendége volt a mecsekaljai városnak, sok szál fűzte a Pécsen <Vő muzsikusokhoz. Az avatóünnepségen Forrai Miklós zenetudós, a Zeneművészeti Főiskola tanára emlékezett a mesterre, a pécsi kórusok pedig Kodály-műveket adtak elő. Jelen volt az avatáson Kodály Zoltánné és a mester Pécsen élő hozzátartozói, s ott voltak Baranya megye és Pécs városvezetői is. A bronzszobrot Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotta)