Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

« : 'ifi Vasárnap, 1976. október 24. X\ A tudós és pedagógus Nyugalomba vonult Drien Károly Negyvenöt esztendő óta „szobrászkodik" Drien Károly. Nem agyagot gyúr s követ farag! Sokkal-sokkal súlyosabb matériával birkózik: fiatalokat nevel-oktat, jellemet formái-alakit. Csaknem fél százada — vérbeli pedagógusként. Még érsekújvári polgári iskolai igazgató korában továbbképzési szemináriumokat szervezeit, ahol Imre Sándor, Kemény Gábor & a szegedi Tettamanti Béla és Bálint Sándor is előadott. Nagy tekintélyű művelője a neveléstudománynak — mindmáig. Pedagógia és Neveléselmélet című tankönyvel — amelyeknek társszerzője — ma ls a magyar tanárképző főiskolák hivatalos „jegyzetei". Számos felsőoktatási tanulmányt írt; legutóbb a Felsőoktatási Pedagógiai Tanulmányok című sorozat 1976ban kiadott kötete is közli hoszszabb, statisztikai adatokkal bőven alátámasztott tanulmányát A Csehszlovák Szocialista Köztársaság felsőoktatási struktúrája címmel. Nem véletlen, hogy épp Drien Károlyra bízták a szerkesztők e tanulmány megalkotását. S az sem, az általános iskolai tanulók hazafias és internacionalista neveltségének kérdéséről épp ő értekezett a Magyar Pedagógiai Társaság neveléselméleti szakosztályában — annak idején, hat esztendeje. Hiszen e kérdéskörnek máig ő az egyik legszakavatottabb tudósa. Nemzetközi ankétokat szervezett, szoros kapcsolatot tartva fönn a lipcsei nemzetközi ifjúságkutató intézettfel, a felsőoktatási intézmények szervezeti, tartalmi és módszertani reformja érdekében. A másik nagy problémakör, amely évtizedeken át foglalkoztatta, s amelyre vonatkozóan évekig kutatott, töprengve-vívódva —a pedagógusképzésben szerzett, húszesztendős tapasztalatait summázva: a pedagógusok továbbképzésének szervezeti, tartalmi és módszertani kérdéseivel kapcsolatos tennivalók összegezése. A posztgraduális stúdium, mint a pedagógusok továbbképzésének korszerű modellje című értekezését a szegedi főiskola tudományos közleményei 1971. kötetében olvashatjuk. A Szegedi Nyári Egyetem 1971-es kiadványában lelhető az Oj perspektívák a pedagógusok permanens továbbképzésében című tanulmány. 1931 szeptembere óta áll — egyfolytában — a tanári katedrán, nyilván gazdag tapasztalataiból volt képes az elméleti következtetések levonására, a távlatok megjelölésére... Bőséges tapasztalatok szerzésére predesztinálta életpályája, egész életvitele. Nem mindennapi élmények, mozzanatok irányították az egykori érsekújvári vasúti pályamunkás gyermekét Kisemberek összefogása eredményeként juthatott a gimnázium sóvárgott atmoszférájába, s ott ragyogó nevelők kezébe került Egyebek között Krammer Jenő, az ELTE nemrég elhunyt professzora vezette a tudás és emberség terrénumaira. Krammer Jenő a Sarlósokkal állott szoros . kapcsolatban. A csehszlovákiai értelmiségi fiatalságnak ez a nagyszerű mozgalma 1928—34. között virágzott, Balogh Edgár állott az élén, s egyebek között olyan, kiemelkedően haladó szellemi munkások alapították, mint Győry Dezső, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, a Dobos syfivérek. Imre és László, Szalatnai Rezsó, Ferencz László. Drien Károly is lelkesen, teljes szívvel vállalt feladatokat a Sarlósok között; Balogh Edgár irányításával szociológiai felméréseket végzett Kárpátalján; munkásakadémiákban tevékenykedett, s ott leljük az Érsekújvári Proletár Testedző Egyesület alapító tagjai között. „Jegyes" ember lett a fasizmus előretörésével, neve a hírhedt Gestapo, a hitleri politikai rendőrség levelére került 1944ben... A székesfehérvári Gestaprf-főnök a levélben tizenhárom antifasiszta harcos őrizetbevételét, s Komáromba való kísérését rendelte el az érsekújvári rendőrkapitányság fejének. Ezt az átiratot az érsekújvári, németellenes érzelmű rendőrkapitány „elsikkasztotta": átadta Drien Károlynak, aki elvbarátait azonnal riasztotta, s maga is illegalitásba vonult. Jócsik I-ajos, a kiváló gazdaságtudós és közíró így emlékezik e mozzanatra a Tükör című hetilap 1975. április 1-i számában: — Drien Károly barátom, aki ugyancsak a letartóztatandók között szerepe't. adta tudtomra, milyen veszedelem les rám. Még a fővárosból is 'el kellett tűnnöm ... Vele együtt elrejtőzött a riasztott Dobossy Imre és László, Horváth Ferenc, Ferencz László, Krammer Jenő, Kovács Endre, s mind a többiek, az érsekújvári Sarlós-vezetők, akikre a halál várt... Az életet kaptáié. Megmenekültek. Drien Károly a felszabadulást követő hónapokban, években a Parasztpárt könyvkiadó vállalata, a Sarló Kiadó vezetőigazgatói tisztét látta el, társadalmi munkaoan, s ilyen minősegében kiadatta — többek között — Erdei Ferenc, Darvas József, Szabó Pál, Veres Péter müveit. 1946-tól 49-ig a kultuszminisztérium külföldi kapcsolatokat intéző osztályán, 1949—55. között a Budapesti Pedagógiai Főiskola orosz tanszékén dolgozott,- majd Szegedre került, s a szlovák tanszék vezetését bízták rá. Néhány év múltán a neveléstudományi és a szlovák tanszéket együtt vezette; s ezekben a napokban, 1976 őszén a szlovák tanszék éléről vonul nyugalomba... Negyvenöt esztendő próbás helytállásának leglényegesebb stációit áttekinteni — rövidke cikkben — szinte lehetetlenség. Hiszen például külön fejezetet érdemelne, hogyan tevékenykedett Drien Károly hosszú évekig a Neveléstudományi Szakbizottság elnökeként; s mint a szlovák tátiszék vezetője, hogyan Iparkodott, a párt nemzetiségi politikájának szellemében, szlovák szakos tanárok egész sorát oktatnf-nevelni; miként segített a honvédelmi nevelőmunka . elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldásában. Nem maradt el munkájának elismerése sem: kétszer kapta meg a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést, megkapta a Szocialista Kultúráért, a Haza Szolgálatáért Érmeket a Kamenszky-emlékérmet — a többi között * Nem is olyan rég egykori tanítványa Idézte elém diákélményeit, emlékezve Drien Károly derűs, férfias arcára, tiszta tekintetére, szuggesztív nevelői erejére: „Ha Karcsi bácsit Jellemeznem kellene, egyetlen szót mondanék: Ember. Nagy E-vel." Ennél többet a jőbarát se* mondhat — a katedrától való búcsúja napjaiban. DÉR ENDRE Szeged — fotósszemmel Tudjuk-e, milyen az a. város, amelyben élünk; amelyik keretet ad életünk mindennapjainak? Ismerjük-e éltető, termékenyítő múltját rohanásaink közben tudjuk-e jelene szépségeit-gondjait, sejtjük-e holnapja perspektíváit? Egy-egy régi ház lebontásakor, egy-egy új lakótelep felnövésekor összekapcsoljuk-e agyunkban a fejlődés láncszemeit? őslakók és bevándorlók, mi, a mai Szeged lakói a képeslapok és hétköznapi rohanások mögött ismerjük-e a város igazi arcát, sokszínű tekintetét, mába érő tegnapját? Az áutóbusz panorámaablakából, a hernyóként kúszó villamosból elsuhanó utcák új ruhát öltő házai, terek rejtett kincsei, a Tisza-part szépségei, a vasárnapi séták hangulatai, az épülő új falakkal eltakart múlt szépségei minden bizonnyal elraktározódnak sejtjeinkben. S néha, ha a fáradtság béklyói felengednek, a napi gondok tovasuhannak, ezen elmúló képek kontúrjai felsejlenek emlékeinkben — mint egy emlékeket rejtő album, mint egy titkolt emlékkönyv! Ismerjük-e eléggé ezt a várost, amely otthonunk egy életre, e parányi földgolyón, a szűkülő világegyetemben?! Azokat a pillanatokat, amelyeket elszalasztunk buszon, sétákon, mindennapi sietős útjaink során rögzíti, megmenti számunkra a fotográfia. Amit mi talán észreveszünk, s fel ls sejlik néha emlékezetünkben, azt teszi számunkra, s mások számára is maradandóvá, láthatóvá. közös kinccsé a fotós, aki maradandó képpé formálja a múló pillanatot, a sohasem egySzolnokl András Érkező ősz HaRod-c a tovafutó nyár lépteit? Kerti kapuk telé már közelít az ősz. Kel a szél, megrázza a lombot és a jóllakott fa elereszti hű levelét. » Ne a távozót dicsérd, az érkezőt Illik köszönteni most, aki holnapra lefújja a fák kontyáról a fáradt zöldeket, pattintja a platánok kérgét elűzi a szitakötőket. Figyeld csak, már jtoraősszel alig lelsz egyet, mikor a szőlőt döngik a méhek. Fordult az ősz felé te ls, fogadd a pusztítót méltón. Jön már a kegyes bakó, rozsdakoszorús fején megül a szél, hintáz a költöző madár-ncp, körül a kerteken opál kőd ereszkedik, s mint húzott hálóban a hal fehér hasával villan benne a fény. forma napsütést és árnyékot, a mindig más, a lüktető várost, az emberekkel teleinjekciózott utcák, terek sokaságát, a megörökítésre érdemes részleteket, a soha vissza nem térő impressziókat. A szegedi fotóklub azzal a céllal írta ki A város, amelyben élünk című pályázatát, hogy a ma e városban élő fotósok napolta kattogó blendéi és erzékeny celluloid szalagjai vallomást tegyenek Szegedről. Múltjáról és jelenéről. Elérhető tegnapjáról, tetten érhető napjainkról és a holnap körvonalairól. Tizenkét fotós — amatőrök és hivatásosak — érezték patrióta kötelességüknek, hogy e városhoz kapcsolódó legszebb, legszínvonalasabb alkotásaikat elküldjék e pályázatra. A fotókból kiállítást rendezett a Bartók Béla Művelődési Központ. A munkákból kirajzolódik Szeged közel egy évszázada képekben, hiteles dokumentumokban, fotókon megmentett pillanatokban. A századelő képeslapjai Tömörkény, Móra, Gárdonyi novelláit, a 70—80 évvel ezelőtti Szeged korabeli újságokban fölsejlő életét illusztrálják. „A víz it vot 1879. márcz. 12." — idézi egy fénykép az alsóvárosi templom kapujának lassan százesztendős dokumentumjelét, mely Szeged történetének egyik legfontosabb, tragikus, s egyben újjászületést is Jelentő dátuma. A kiállításon nagyszerűen cseng össze e korabeli vésetet idéző fotográfiával az 1970-es árvíz máig hátborzongató, de ugyanakkor az összefogást, emberfeletti munkát, küzdelmet idéző, nagyszerű képsora. S mesél ez a kiállítás a város alatt megbúvó gazdagító olajról és földgázról. de nem hallgatja el az elemek vulkáni erejét sem. Vall a Tisza-part szépségeiről, halászokról és motorcsónak-versenyzőkről, idézi a" környéken termelt paprikát és a folyóból kifogott halak sokaságát, különböző évszakokban éri tetten sajátos látószögből műemlékeinket és épülő-szépülő új városrészeinket. Tápé és Dorozsma eredeti hangulatalt, s egy képsor naevszerűen ütközteti a 70 évvel ezelőtti szegedi képeslapokat az ugyanabból a nézőpontból készített mai fényképekkel. Talán ez a képsor az, mely egyesíti múltat és jelent, melv hídként köti össze s folyamatossá teszi e város történelmét. e fotográfiákba mentett vallomásértékű. városhoz fotókban írt himnuszt. TANDI LAJOS Llebmann Béla, dr. Lajos Sándor, dr. Benedek László, Somogyi Károlyné. Gyenes Kálmán és Horváth Dezső felvétele