Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

Vetélkedővel, baráti találkozóval zárult a magyar-szovjet barátsági hét A Csongrád megyei magyar—szovjet barátsági hét eseménysorozata tegnap, szombaton befejeződött. Ebből az alkalomból baráti találkozót rendeztek délelőtt a Hazafias Népfront városi bizottságán. amelyen a hét szovjet vendégeit P. V. Jenkovszki, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának munkatársa és J. Sz. Vorosilova, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti tagozatanak igazgatója képviselte Részt vettek a találkozón a programsorozat rendezői, szervezői, a művelődési intézmények vezetői és munkatársai, társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Ott volt Deák Béla., a városi pártbizottság titkára, Szabó Mária, a megyei pártbizottság munkatársa, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. A vendégeket Kulcsáráé Kiss Piroska, a népfront városi bizottságának titkára köszöntötte. A barátsági héten mintegy negyven politikai és kulturális rendezvényen találkozhattak a vendégek a megye és Szeged lakosságának szinte valamennyi rétegével. A Szegeden és a megye többi városában és községében megrendezett programok közös jellemzője volt, hogy tartalmas és baráti légkörű beszélgetéseken módjuk nyílt a résztvevőknek a tapasztalatcserére, egymás életének, munkájának, a gondoknak és örömöknek megismerésére. A vendégek segítségével a megye lakossága sok új és érdekes információt nyert a Szovjetunió kulturális életéről, a politika és a gazdaság kérdéseiről, a szovjet emberek mindennapjairól. A vállalatok, intézmények dolgozói ugyanilyen szívesen tájékoztatták 9 vendégeket a mi eredményeinkről. A tartalmas, hasznos programú barátsági hét részévé válhatott a két ország kapcsolatainak ápolását ilyen módon is szolgáló események sorozatának. A tegnapi baráti találkozón P. V. Jenkovszki és J. Sz. Vorosilova a vendégek nevében mondtak köszönetet a szevezőknek, vendéglátóknak. Az események záróakkordjaként délután vetélkedőt rendeztek a Juhász Gyula Művelődési Központban. Középiskolások, ifjúmunkás szocialista brigádok és szakmunkástanulók versenyeztek abban, ki tud többet a Szovjetunióról. Közéleti napló MAGYAR—ROMÁN MEGBESZÉLÉSEK " Gyenes András, az MSZMP KB titkára szomhaton fogadta Dumitru Turcust, a Román Kommunista Párt KB külügyi osztályának helyettes vezetőjét, valamint Constantin Oancea külügyminiszter-helyettest, akik magyar partnereik meghívására október 13. és 17. között látogatást tettek Budapesten, és megbeszéléseket folytattak a két testvérpárt, továbbá a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kapcsolatainak időszerű kérdéseiről. A megbeszéléseken részt vett Varga István, a KB osztályvezető-helyettese és Roska István külügyminiszter-helyettes. Jelen volt Victor Éolojan, Románia magyarországi nagykövete. MAGYAR—OLASZ SZAKSZERVEZETI TÁRGYALÁSOK Megkezdődtek az olasz és a magyar szakszervezeti vezetők tárgyalásai a SZOT székházában. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP PB tagja szombaton fogadta Luciano Lámát, az olasz CGIL főtitkárát. A tárgyalás során felmérték a két szervezet kapcsolatainak helyzetét, majd véleményt cseréltek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom aktuális kérdéseiről. Senkinek és mindenkinek » Sínen" van-e a troli? A kérdés, hasonló megfogalmazásban, nem először szerepel lapunkban, s lehetőségeinkhez képest az annak idején adható válaszok sem maradtak el. Megírtuk például tavaly decemberben — Riesz Jenőnek, a Budapesti Közlekedési Vállalat vezérigazgató-helyettesének Szegeden tartott előadása nyomán —, hogy a trolibusznak, melynek korábban nem jósoltak nagy jövőt, a világgazdasági helyzet változása miatt mégiscsak megtartása, fejlesztése mellett szavaznak a hazai szakemberek is. Az olajárak emelkedésén és a korábban kimeríthetetlennek tartott olajforrások apadásán kívül előtérbe kerültek egyéb szempontok is. A zajés füstártalmak ellen szót kérő városi ember, és a tömegközlekedés üzemi költségeinek mérséklésén fáradozó szakember is a troli mellett tette le a voksát. A hatvanas évek vitája tehát eldőlt: a troli nemcsak Budapesten marad meg, hanem a villamos- és autóbuszközlekedés kiegészítőjeként zöld utat kap a nagyobb vidéki városokban is. * „Hogy Szegeden van-e jövője a trolinak, lesz-e, erre nyilván alapos vizsgálatokkal és sok szempontra kiterjedő elemzésekkel kell válaszolni. E vizsgálatok már megkezdődtek" — írtuk alig egy éve, s most arról érdeklődtünk a KPM tanácsi közlekedési főosztályának vezetőjétől, Molnár Jánostól, milyen eredményre vezettek az elemzések. — A KPM tavalyi állásfoglalása után — amely egyértelműen támogatja a trolihálózat kiépítését a nagyobb városokban, éppen a három legfontosabb szempont, a környezetvédelem, a gazdaságosság és az energiahordozók változása figyelembe vételével — sorra jelentkeztek a vidéki közlekedési vállalatok és tanáési vezetők a trolival kapcsolatos elképzeléseikkel. Az elsők közölt tárgyaltunk a szegediekkei, éppen, mert pillanatnyilag ott a legkedvezőbbek a feltételek. A város tömegközlekedésének két gazdája — a Volán és az SZKV — közül természetesen az utóbbi vállalkozhatna a troli üzemeltetésére. A troli is elektromce jármű, akárcsak a villamos, a műszaki feltételeket tehát a villamosnál már összeszokott szakmunkásgárda könnyűszerrel megteremthetné. Az egyenáramú vontatási energia is adott Szegeden, a rendelkezésre álló 4 ezer amperből a villamosüzem most csak 1500 ampert foglal le. A szegedi troli ügyét támogatja az is, hogy az ötödik ötéves tervben megépülő, új forgalmi telepet előrelátóan tervezték, alkalmas lesz a trolik befogadására is. • Ami ezenkívül kell: a felsővezetékek, a táp- és visszavezető hálózat, valamint a trolipark. Az SZKV előzetes számításai szerint ahhoz, hogy a tervidőszak végén vagy 1981—82-ben két vonalon, négy-négy trolival kísérletképp megindulhasson a forgalom, körülbelül 25 millió forint kellene. (Ebből 10 millió lenne a nyolc troli ára.) Debrecenben is, Miskolcon is többe kerülne a két trolivonal kiépítése. Ezért mondhatom: Szeged kedvező helyzetből indulhat. — A Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat közreműködésével az SZKV előzetes javaslatot is készített már. A tervezet tartalmazza azokat a forgalmi adatokat, gazdaságossági számításokat es üzemi költségeket, melyekkel a troli bevezetésekor számolniuk kellene. Van-e e tervezet alapján reális lehetőség arra, hogy a vidéki városok közül Szeged némi előnyhöz jusson? — Ez csak a szegediek akaratán múlik. A tervezet alapos és meggyőző. Hogy mennyire az, azt olvashatták az országgyűlés illetékes bizottsági üléséről szóló tudósításban is. Ott is elhangzott, Szeged máris előrébb jár egy lépéssel például Debrecennél, ahol a troliüzem beindítása nagyobb beruházással jár majd, ám a város vezetői ott is úgy vélik, megéri. A közelmúltban egyébként a KPM levélben kereste meg az öt megyei város elnökhelyetteseit. Azt kérdeztük, tervezik-e városukban, s mikor a trolihálózat kiépítését. Az igenlő válaszok között csak azért kell különbséget tennünk, mert a helyzeti előny, vagy az illető városi tanács elvi, anyagi támogatása tekintetében az öt város mégiscsak más-más lépcsőfokon áll. — A« minisztériumban hogyan ítélit meg e válaszokat? — A beküldött anyagok feldolgozása még tart, az eredmény az év végére várható. Valamit meg kell itt jegyeznem: a minisztérium egyik várceban sem erőlteti a trolit. Az öt város egyformán „édes gyermeke" a központi irányításnak, mi az ipari, külkereskedelmi háttér megteremtésén fáradozunk majd aszerint, honnan, milyen igények futnak be, s mennyire kellő időben. Viszszatérve tehac Szegedre, nem g minisztérium elvi támogatásán, jóakaratán, segítségén múlik, hogy például Üjszeged zöldövezetében vagy a már épülő északi városrészben megjelennek-e a trolik. De ugyanezt válaszolnám a pécsi, miskolci vagy a debreceni újságíró kérdésére is. A KPM a városokra bízta a döntést, közvetlen környezetüket, lehetőségeiket és a városlakók közlekedési igényeit végül is ők ismerik legjobban. * Az utolsó kijelentő mondat néhány kérdést is rejt magában. A villamos, az autóbusz és a troli hogyan férne meg együtt Szegeden, miképpen javíthatná hármasuk a város tömegközlekedését, s vajon mennyi idő alatt térülne meg a befektetes? A pillanatnyilag adható és remélhetőleg évtizedekre is előrelátó válaszokkal hamarosan megismertetjük olvasóinkat. Pálfy Katalin A kérdésre — hogy kinek jó a túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és mindenekinek. Nem jó, mert ugyan ki sze-. ret napi 10—12 órákat dolgozni, egész napját a munkahelyen tölteni, holtfáradtan hazamenni, valamicskét aludni és másnap újrakezdeni, és nem jó, mert ugyan hol nem számolnának az ilyenkor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló minőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen következményével? De ugyanakkor jó dolog ez a „túlóra-találmány", mert alaposan megnövelhető a havi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthető a havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig telhetnek a raktárak... Egyszóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó módszer is. A munkások megszokták Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következmények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bizonyos motívumokat. Valószínűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszerből folyamodnak a túlóráztatáshoz; egyetlen tervperiódus elején sem azzal a felkiáltással látnak munkához, hogy „ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, akkor majd túlóráztatunk". Azt azonban már konkrét szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt adott esetben, bizonyos eszközökkel, módszerekkel ki is kényszeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosszú Vévek alatt megszokták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizonyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhető a kereset összege. E két tényező — tudniillik a termelés szervezetlensége és a munkások alkalmankénti „túlórázási kedve" — együttes hatásaként értékelhető csak a túlórahelyzet mindenkori alakulása. Melylyei kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik, sőt romlik. Idézhetném most a legújabb túlóra-statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1968 táján az volt a feltevése, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kialakulása, a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének növekedése, és a nyereségérdekeltség olyan feltételeket teremt majd, amelyek eleve egyenletesebb, tehát „túlóramentesebb" termelésre ösztönzik a munkahelyeket. Nem így történt. Antikodnak a tények Nézzük a legújabb tényeket. A gépipari ágazatok termelési kilengései tavaly erősödtek a korábbi — és joggal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek elején mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a negyedévek és különösen az év végén 130—140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal! Vegyipar: (ami már csak azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vélekedik, hogy ahol automata gépek diktálják a termelés ütemét, ott bizony a termelőmunkának folyamatosnak kell lennie). Nos, úgy látszik, az automatizálás, a termelési folyamatok magas szintű, automatikus folyamatszabályozása sem segít alapvetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének egyenletessége, tavaly, még az ipari átlagnál is roszszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéziparban és csak a könnyűiparról mondható el, hogy valamelyest javult a termelés ütemessége. A lázgörbe háttere A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogalmazzák, az „ipari lázgörbe" mindig aránytalan munkaidő-felhasználást, vagyis túlórázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütemtelenség, a túlórában, rohammunkával teljesített havi, vagy negyedéves termelési program? A munkásnak, aki a túlórapótlékkal megfejelt be.-t kapja? Anyagilag valóban megéri, de csak abban a néhány hétben, amikor túlórázik és ezért pótlékot kap. ám mit fizet ezért? Szabad időt, pihenőidőt, és nem is keveset. Ha ez a túlórapótlékkal megfejelt jövedelem, egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene semmit. Vajon kiszámolta-e ezt már valaki? ' A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kényszerintézkedés. Olyan kényszerintézkedés, aminek csak kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek egy részét a bevezetőben már említettem, de hadd egészítsem ki: növekednek a készletek, emelkednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebessége, emelkednek a bértételek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkennek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jövedelemnövelés reményében — „túlórakényszerbe" hozzák magukat, tehát ... Kitörés 2 körből ,.. tehát ördögi kör ez, amire végül is mindenki ráfizet. A megoldás? Sokan és sokszor leírták, elmondták már: a termelőmunka jobb, racionálisabb, megszervezése, a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhülését, vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csodaszertől várni. Tudatos és koncentrált szervező munkára van — illetve: lenne szükség, no és arra, hogy az üzem- és munkaszervezés világszerte alkalmazott módszereit és ezek adaptálási kísérleteit, itthon ne gyanakvással fogadják. E módszerek megismerésével, következetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megvalósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy kevesebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond — „jó üzlet" legyen. VÉRTES CSABA Bővülő választékcsere Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi államtitkár szombaton hazaérkezett Prágából, ahol a KGST-országok belkereskedelmi minisztereinek tanácskozásán vett részt. A Ferihegyi repülőtéren a tárgyalások eredményéről elmondotta: az értekezleten megállapodtak abban, hogy jelentősen bővítik a választékcserét; ennek keretében a következő öt évben a KGST-országok között hozzávetőleg 80 százalékkal fokozódik a választékcsereforgalom, amely egy-egy országban ugyan nem jelenti a belkereskedelmi árukészlet abszolút számokban mérhető növekedését, viszont lehetővé teszi a választék kiszélesítését, a lakossági igényekhez való teljesebb alkalmazkodást. A magyar belkereskedelem széleskörűen bekapcsolódik a KGST-országok ilyen irányú belkereskedelmi együttműködésébe, 1980 végére csaknem megkétszereződik a szocialista országokkal folytatott választékcsere-forgalom, Szovjet fiatalok látogatása A megyénkben tartózkodó Odessza testvérvárosi delegáció vezetőjét, Alekszandr Kosztecskijt, a Szputnyik utazási iroda odesszai igazgatóhelyettesét tegnap, a délelőtti órákban fogadta Deák Béla, a szegedi városi pártbizottság titkára. Röviden tájékoztatta a vendégeket a megyeszékhely gazdasági és kulturális helyzetéről, az utóbbi években elért fejlődéséről. A delegáció tagjai ezután megtekintették a város nevezetességeit, majd ellátogattak az ópusztaszeri emlékparkba. Az ifjúsági barátságvonattal Szegedre érkezett szovjet fiatalok Vlagyimir Pluzsenkov, a Tatár Területi Komszomol munkatársa vezetésével tegnap megtekintették a megyeszékhely nevezetességeit, s a délutáni órákban ellátogattak a Móra Ferenc Múzeumba. Tegnap a délelőtti órákban Szegedre érkezett Valentyina Ivanuskina, a Kujbisevi Területi Komszomol első titkára, Valerij Borovok, a Szputnyik utazási iroda osztályvezetője, valamint Szász Ferenc, a Szputnyik utazási iroda magyar képviselője. A delegációt Lénárt Béla, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének vezetője fogadta. A vendégek a délutáni órákban városnézésen vettek részt. Delegáció utazott Pekingbe A magyar—kínai műszaki- Szili Géza nehézipari mitudományos együttműködési nisztfhtelyettes vezetésével ~ szombaton magyar delegáció bizottság 15. ülésszakára utazott Pekingbe.